Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-09 / 153. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 julius 9. másnap foglalták jegyzőkönyvbe. — Az elnök ezután felszólította a tanút, hogy adja át a bíróságnak Hiittnernek hozzá intézett levelét, amelyre vallomásában hivatkozott. A tanú kijelenti, hogy csak két nap múlva adhatja át a levelet, mert vannak benne más dolgok is s ezeket előbb ki akarja törölni a levélbő!. Az elnök erre annak a nézetének ad ' kifejezést, hogy az a levél nincs is meg, mire a tanú hirtelen előrántja a levelet és átadja az elnöknek. Az elnök felolvassa a levelet, amelyben Hüttner kérte a tanút, hogy ismertesse vele, mit vallott a százezer koronás levél ügyében, mert a bíróság előtt nem akar zavarba jönni. Az elnök által felmutatott levélről Hüttner elismeri, hogy azt ő irta, de célja csak az volt vele, hogy tőrbe csalja Bleyert. Fényes László kérdésére a tanú kijelenti, hogy Hüttner kijelentette előtte a katonai törvényszék Ítéletéről, hogy az gazság, mert neki megígérték, hogy legfeljebb másfél évet kap. Dr. Gaál védő intézett ezután kérdéseket a tanúhoz, majd az elnök zárt tárgyalást rendelt el, amelyen folytatták a tanú kihallgatását. A zárt tárgyalás két óráig tartott. Szociális problémák á nemzetgyűlésben. B u d a p e s t, jul. 8. A nemzetgyűlés mai ülését Botílik" József alelnök 10 óra után nyitotta meg. Bejelenti, hogy az államjegykibocsátás ellenőrzésére kiküldött bizottság megalakult, elnöke Ernszt Sándor, jegyzője Meskó Zoltán lett; Apponyi Albert gróf sürgős interpellációra kapott engedélyt. Az interpellációra egy órakor térnek át. — Ezután harmadszori olvasásban is elfogadták a katonai ellátásról és a trianoni békeszerződés következtében elbocsátandó hivstásos tisztek és altisztek ideiglenes ellátásáról szóló törvényjavaslatokat. Az állami kislakások épitéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában Orbók Attila szólalt fel. Örömmel látja, hogy a kormány kezdi meg az építő munkát, mert ezzel rengeteg szociális nyomort orvosol. Természetes, hogy ez a háromszáz kislakás jóformán semmi a nagy lakáshiányban, de a magántőkének kell folytatni az építkezést. Az uj építkezéseket a vagyonváltság és mindenféle adó alól mentesíteni kell bizonyos időre. A javaslatot elfogadja. Ezután Cettlej- Jenő szólalt fel. Kifejti, hogy ez a javaslat nem elégséges arra, hogy a rettenetes lakásínségen segítsen. Ez a javaslat végre hozzájuttathatja a waggonlakókat is lakáshoz. Hogy a menekültek ezrei még ma is waggonlakásokban kénytelenek lakni, nemcsak a magyar nemzetnek, de az összes nemzeteknek szégyene is. Ebből az egy szempontból is szükséges, hogy a lakásépítés meginduljon és az építőipar munkához jusson, de ezt a vidékre is ki kell terjeszteni. — Három kérdést tart fontosnak: először a decentralizálás kérdését, amivel lelehetne csapolni a fővárosba összpontosult erőket; másodszor ^ telekspekuláció kérdését, amelyet teljesen meg kell szüntetni; harmadszor pedig a közlekedési viszonyok rendezését. Ezt az utolsó kérdést a bérlők szövetkezet alapján oldhatnák meg legjobban, ahogy az Franciaországban és Angliában igen jól bevált. Ezután Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter reflektált a felszólalásokra. Ez a javaslat három célt szolgál: először a lakásínség megszüntetését, másodszor az épitö ipar foglalkoztatását, harmadszor a munkanélküliség megszüntetését. Az 1920. évi december 31. népszámlálás adatai szerint 40.115 munkanélküli van, ebből 4000 tisztviselő, 1500 gazdasági munkás, 1000 háztartási alkalmazott, a többi iparos; tehát nincs olyan óriási munkanélküliség. Ha az ipar pangása tovább nem tart, a munkanélküliség rövidesen csökkeni fog. Százezer munkanélküliről tehát, amit emlegetnek, beszélni sem lehet. Visszatérve a lakásínségre fölemlíti, hogy azt Frühwirth képviselő azt mondotta, hogy a fővárosban 35 ezer ágyrajáró van. A népszámlálás adatai szerint a lakosságnak csak 2*5 százaléka ágyrajáró, az albérlők és ágyrajárók pedig a lakosságnak 22 százalékát teszik ki. Munkanélküli ipari segédmunkás annyi van, mint 1910.-ben volt. A javaslat szerint Budapesten 142 egyszobás, 132 két szobás és 26 diáklakás készül. Kéri, hogy a javaslatot fogadják el. Ezután Bródi Ernő beszélt. Hangsúlyozza, hogy a lakáskérdésben nem szabad külömbséget tenni a város és a falu között és nem szabad ellentéteket keresni. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök ezután napirendi indítványt tett, amely szerint a nemzetgyűlés legközelebb hétfőn tart ülést, napirenden az állami kislakásokról szóló törvényjavaslat vitájának folytatásával, valamint az üzletek zárórájáról és a cimerdijak felemeléséről, valamint az őrlési és forgalmi adóról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával. Szünet után Ráday Gedeon gróf belügyminiszter válaszolt Letenye Pálnak régebben hozzá intézett interpellációjára, ő a • kultuszminiszter felszólítására, aki őt felhívta, táviratilag intézkedett, hogy a zaklatásnak látszó párbér behajtását Akán függesszék fel. A párbérkérdését azután megvizsgálta s minthogy ugy látta a dolgot, hogy Letenyei felszólalása legalább is téves információn alapult, ugy rendelkezett, hogy a párbér végrehajtását tovább foganatosíthassák. Letenyei Pál nem vette tudomásul a belügyminiszter válaszát azért, mert a jegyzőkönyvek felvételénél a plébános szerinte terrorizálta a kihallgatottakat. — A Ház a választ tudomásul vette. Ezután gróf Apponyi Albert emelkedett szólásra. Szociálpolitikai kérdésekek óhajt a nemzetgyűlés elé hozni. A népjóléti miniszter legutóbbi beszédében részletesen nyilatkozott a szociálpolitika minden kérdéséről. Szeretné azonban figyelmeztetni egy nagyon fontos kérdésre és ez a diákkérdés. Jövő intelligenciánk reménységei, kulturfölényünk jövendő fenntartói nyomorban szenvednek. Adatokat sorol, fel a rettenetes mérveket öltött diáknyomorról, amikor diákok nappal leckeadással kénytelenek lévén megkeresni megélhetésüket, éjszaka végzik el saját tanulmányalkat, amikor pedig lakás, élelem és nyugalom tekintetében a legszükségesebbet is nélkülözni kénytelen. Ha jövőnket akarjuk, ez igy nem mehet tovább. Fölhívja erre a kérdésre a kormány figyelmét. (Helyeslés.) Interpellációjában tulajdonképen két kérdéssel kiván foglalkozni: az egyik a fenyegető munkánélküliség kérdése, a másik a vashingtoni munkaügyi határozmányok életbeléptetése. Interpellációjának elmondására okott adott az a mozgalom, amely a vasés fémmunkások körében indult meg és amely tegnap a miniszterelnök részvételével tartott értekezletre vezetett. A munkanélküliség nálunk a vaslparban jelentkezik a legerősebben. A munkanélküliség általános világjelenség, amely még talán nálunk a legkisebb s a legnagyobb Angliában. Ennek a jelenségnek oka a világ gazdasági organizmusának: teljes lezüllése. Minden államban, amelynek nagyon fejlett ipara van, aggasztó mérveket ölt ez a jelenség, amelyet a győztesek elhibázott politikája nem mondom, hogy okozott, de fokozott. A gazdasági válság mindjobban fenyegeti Magyarországot, amelynek a béke is az oka, amely megfeledkezett arról, hogy Magyarország megbolygathatatlan gazdasági egységgé predesztinált terület. A fogyasztót elszakították a termelőtől, a szenet és a vasércet a nyersanyagtól stb. Az a Bánát, amely a világ éléstára volt, mert évente legalább 4 millió métermázsa gabonát szállított a külföldnek, ez a Bánát a mai területi viszonyok között egyetlen mázsa gabonát sem tud külföldre adni. Ezekkel a jelenségekkel szemben megértéssel kell lenni, ez azonban nem jelentheti azt, hogy ezeket a jelenségeket tétlenül nézzük. Az a szociális veszedelem, amelyet a munkanélküliség rejt magában, a kormánytól erélyes intézkedéseket követei. Vannak azonban belső okai is a munkanélküliségnek. Örömmel látta, hogy a tegnapi értekezleten a miniszterelnök a munkaadók kissé rideg álláspontját látva, felszólította a munkaadókat, hogy újból foglalkozzanak a kérdéssel. Ezek után kérdése a kormányhoz az, hogy tekintettel arra, hogy az ipar nagy nehézségekkel küzd és az üzembeszüntetések folytán nagy a munkanélküliség, különösen a vas- és fémiparban, tekintettel arra, hogy ez a jelenség ugy az emberiség, mint a szociális béke szempontjából komoly veszedelmet rejt magában, kérdi a kormányt, milyen lépéseket szándékozik tenni. A másik kérdés a washingtoni munkaügyi kongresszus határozmányainak átvételére vonatkozik. A békeszerződésben egy külön fejezet van a munkaügyről. Ezt tartja a békeszerződés legjobb pontjának; A 1919.-ben tartott washingtoni kongresszuson sok javaslatot tettek, a munkaidő maximális tartamáról, a nehéz gyermek-munkáról és az éjszakai munka korlátozásáról. Ezeket a javaslatokat azóta a legtöbb állam átvette munkaügyi törvényeibe. Szeretné, ha Magyarország is belekapcsolódna ebbe a nemzetközi munkásvédelmi akcióba. Interpellációjában kérdi tehát a kormányt, hogy hajlandó-e mindezekhez a washingtoni egyezményekhez hozzájárulni és esetleges fokozatos megválósitásokát törvényhozói intézkedés tárgyává tenni. (Általános éljenzés). Bethlen István gróf miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellációra. Mielőtt az interpellációra felelne, néhány szóval kitér a diákkérdésre. A diákság nyomora ma már oly nagymérvű, hogy szociális gondoskodás tárgyát képezi. Ez a kérdés tulajdonképen financiális kérdés és a kormány már foglalkozik azzal, hogy megkeresse a módot, amellyel segíthet a diákságon. — Ami az interpellációnak a munkanélküliségre vonatkozó részét illeti, a munkanélküliség kérdésével ma délután foglalkoznak a minisztertanácson. A munkanélküliségről kezében lévő adatok szerint legnagyobb a munkanélküliség Hódmezővásárhelyen, azután jönnek Kecskemét, Szeged, Debrecen és csak ezek után Budapest 9 6 százalékkal. A munkanélküliség oka az általános világdepresszió, a gazdasági életnek és forgalomnak a béke által való erőszakos szétesése, az európai fogyasztók száma-