Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-06-15 / 133. szám

Tizenhatodik évfolyam 231. szám. Csütörtök Ára 2 korona Pápa, 1921 junius 15. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre . . . 200 K hegyed évre . 100 K Egy hóra . . . 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és fiókkiadóhivatal: Tőrök Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Főtér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11, Ker. Nemzet! nyomd* TI, Kiadóhivatal 61. XX KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX § XX Felelős szerkesztőt NÉMETH JÓZSEF. XX Közbiztonság a magyar Felvidéken. A csehek által elfoglalt és Slovenskónak nevezett magyar Felvidéken a cseh uralom kezdete óta a közállapotok folyton züllenek. A gazdasági és ipari krízist már semmikép sem tagadhatják. A szomszédos németek már kezdik is ezt a maguk javára fordítani. A politikai helyzetet legjobban jellemzi, hogy már közel egy éve az osztrák abszolutizmus hires találmányával, a hivatalnok kormánnyal tudják csak eldöcögtetni az állam el-elakadó szekerét. Hogy ilyen körülmények közt a közigazgatás sem lehet rendes, az könnyen gondolható. De hogy a szelid lelkületű, önfcgyelmezett dolgos tót nép közt az anarchia olyan fokot érjen, a balkanizálódás két év alatt annyira befejeződjék, amint azt az ott lejátszódó események igazolják, az ember el sem hinné, ha nem maguk a cseh közigazgatási hatóságok és a csehek által kinevezett „önkormányzati

a-nak csúfolt testületek tagjai szolgáltatnák az ezt bizonyító adatokat. Atisztviselőkül kiküldött csehek rendszerint semmi képzettséggel nem birnak, sem a helyi viszonyokat, sem a törvényeket nem ismerik. Legtöbbjük légionárius volt, három napi „kiképzés" után vasúti kalauz, jegykiadó, vagy váltókezelő lesz belőle, hat hét alatt jegyző, tanitó, ha azonban korábban a „szakmában" dolgozott tehát fékező volt, állomásfőnök válik belőle, ha másoló irnok, főszolgabíróvá lép elő, ha pincér, ugy minden esetre számtanácsosnak alkalmas. Sokan azonban a hat heti fáradságot sem veszik maguknak a kiképzésre, egyszerűen beülnek valamely kiszemelt hivatalba, követelik fizetésük kiutalását, beleszólnak mindenbe, de ők maguk semmit sem tudnak elvégezni. S a legionáriusok terrorja oly nagy mindenütt, hogy nemcsak kidobni nem merik őket, de fizetésüknek kiutalását sem tagadják meg. Igy egyes hivatalokban, ahol ezelőtt 5—6 ember dolgozott és az ügyek simán intéződtek, most — amint azt Bittó pozsony-vármegyei bizottsági tag a megyebizottság április ülésében megállapította, 17—20 hivatalnok van s az ügyek mégis hónapokig elintézetlenül hevernek. Folyton uj rendeletek jelennek meg, amelyek egymásnak ellen mondanak és végrehajthatatlanok. Ilyen körülmények közt a hatóságok tisztelete leromlik és a közbiztonság minimumra száll alá. Egy sárosmegyei kis faluban, Kapiban egy hónap alatt 11 betöréses lopás fordult elő, amivel a rendőrség egyáltalán nem törődött. Ekkor a lakosság az ebzárlat ellenére szabadon engedte a kutyákat, hogy azok figyelmeztessék az alvó lakókat a közeledő betörőkre. Ekkor a csendőrök kiléptek passivitásukból és elfogták — a falu papját, mert állítólag ö tanácsolta a kutyák szabadon bocsátását. Mikor ezt a falusiak megtudták, kaszát, kapát ragadtak, körülállták a papot kísérő csendőröket s kijelentették, hogy mind a négyet agyonverik, ha a papot szabadon nem engedik. A cseh rendőrök el is eresztették a papot, amivel az ügy befejeződött Nógrádmegyében Budaszállás község bírójának házánál betörők kezdtek dolgozni. Amint az ajtót feszegették, az egyik betörő benyújtotta a kezét az ajtóhasadékon. A védekezésre készen álló paraszt biró fejszével levágta a vakmerő betörő hüvelykujját. Erre a betörök csehül káromkodva elfutottak. Másnap négy csendőr jött a bíróért s azóta a derék gazdának nyoma veszett. A faluban azt sugdossák, hogy a betörők ez esetben is a csendőrök voltak s igy álltak bosszút a birón társuk hüvelykujjáért. Ilyen betörések és lopások napirenden vannak az egész Felvidék mindén falujában és a tettes soha sem kerül meg, hiszen nappal fényes csendőr vagy légionárius egyenruhában ékeskedik. Puchó és Zólyom környékén a jelen honszerzők egymást is meglopták. A rendőrlaktanyák óljaiból egyszere eltűnt minden disznó s harmadnapra a csendőrök puskáit is ellopták. Az egyik községben egy éjjel a cseh kommunisták ellopták az „Orol" („Sas" csehellenes tót tornaegylet) zászlajára'összegyűjtött 12.000 koronát. A csendőrség megtagadta a nyomozást, mert „politikai lopás" történt! A pozsonyi gyűlésen Treskon Ernő, dr. Fleho Dezső és Mlavaty Mátyás elmondván ezeket és sok hasonlókat, nem merték nyíltan vádolni a csendőrséget, hanem megelégedtek annak megállapításával, hogy a cseh csendőrök bátortalanok, elbújnak, ha veszély van. A rekviráló cseh katonákról azonban Hlavaty nyíltan elmondta, hogy Szőllősön és más faluban, fegyelmezetlen hordákként viselkedtek és előadta az arra vonatkozó részletes adatokat is. Bittó hozzátette ezekhez, hogy a rendőrség nem közönséges bűntettesek kinyomozásával foglalkozik, hanem politikai kémkedést végez és arra ügyel, hogy valahogy ne kerüljön valamely lakóhoz 1918 után készült magyar nyomtatvány, még ha az imakönyv vagy tudományos mű is. A legérdekesebb az egészben, hogy Bella Metód dr. zsupán csak a rekvirálási eljárás enyhítését helyezte kilátásba és a magyar nyomdatermékek behozatali tilalmát védelmezte hosszasan. Tudja, úgymond, hogy ez nem demokratikus eljárás, de az állam biztonsága szükségessé teszi. A közbiztonság javítására még csak Ígéretet sem tett. A betörés, ugylátszik, demokratikus eljárás a cseh szemében s az állam biztonságára kevésbé veszélyes, mint a magyar nyomda termékek behozatala. i) miniszterelnök válaszolt Beniczkynek. — Vihar Andaházi Kasnya körül. — Budapest, jun. 14. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 óra után nyitotta meg Rakovszky István elnök Jelenti, hogy Dánér Béla sürgős interpelláció elmondására kért és kapott engedélyt. — Ezután Mikovényi Jenő előadó beterjesztette a birói oklevél képesítő hatályának kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatról az igazságügyi bizottság jelentését. — Ezután a napirend szerint a kolozsvári és pozsonyi egyetemek ideiglenes elhelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására tértek át. Szádeczky Lajos előadó ismertette a törvényjavaslatot. Méltatta a pozsonyi és kolozsvári egyetemek kulturális jelentőségét, amelyeknek fenntartására a szomszédos nemzetekkel szemben nagy kulturfölényünk fenntartása végett is szükségünk van. Elmondja a kolozsvári egyetemnek az oláhoktól történt megszállását. Ehhez hasonló sors érte a pozsonyi egyetemet is. A kormány az egyik egyetemet Szegeden, a másikat Pécsett kívánja elhelyezni ideiglenesen. Ez a törvényhozás kötelessége. A javaslatot elfogadásra ajánlja. Temesváry Imre szükségesnek tartja a menekült egyetemek fenntartását a nemzeti kultura szempontjából. Jó következményeket vár abból, hogy az egyetemeket vidéken helyezik el. A budapesti mamuth- egy etem — mint a miniszterelnök nevezte — annyira tul volt zsúfolva, hogy 5—600 hallgató jutott egy tanárra. Magyarországon 8 ezer emberre jut egy orvos, azért az orvosképzést folytatni kell. A jogakadémiák tanárait be kell osztani az egyetemekre, ezzel megszabadítjuk a felekezeteket a sok költségtőd. — A javaslatot elfogadja. Rupert Rezső az ellenzék nevéban őszinte örömmel üdvözli a javaslatot. Reméli, hogy ezeken az egyetemeken a tanszabadságot teljes mértékben biztosítják és nem tesznek semmiféle különbséget. A javaslatot elfogadja, mert olyan kultuszminiszter ül a kultuszminiszteri székben, akinek kezében vannak azok a követelmények, amelyeket az ellenzéki oldal megkövetel. Barla Szabó József szerint a budapesti egyetemen már a háború alatt meg volt a túlzsúfoltság. Amig 1914ben Ausztriában 2 és fél millió, Olaszországban 1 millió 3 ezer, Németországban 2 és fél millió, Svájcban pedig 450 ezer lakosra esett 1 — 1 egyetem, addig nálunk hat millió lakosra esett egy egyetem. A javaslatot elfogadja. Hermann Miksa szerint eleinte komoly ellentétek merültek fel, hogy az ország el tudja-e viselni a menekült egyetemek felállításának költségeit. Ezeket az aggodalmakat a pénzügyminiszter eloszlatta. A numerus clausus éppen azt biztosilja, hogy a tanitás intenzivebbé tétessék. A javaslatot örömmel üdvözli. Kovács J. István elfogadja a javaslatot. Helytelen állapot lenne az, hogy Csonkamagyarország három egyetemének ifjúságát egy párosba, tömjék össze. — Koszó István elfogadja a javaslatot. Szeged gazdasági és kulturális színvonaláról beszél; ezt a helyet jól választotta meg a miniszter a kolozsvári egyetem számára. Ezután Rakovszky István napirendi javaslatot tett, amely szerint a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap tartja. Ezután góf Bethlen István miniszterelnök állott fel szólásra. Nem volt jelen akkor, amikor Beniczky képviselő visszatérve előbbi fejtegetéseire a kormányzósági tisztviselők tételénél akkori fejtegetéseire vonatkozólag magyarázó kijelentéseket tett, ezt használva fel negyedízben alkalmul arra, hogy olyan témát feszegessen, amely a kormányzó személyével közeli összefüggésben áll. A kormánynak nem lehet semmi kifogása az ellen, hogy a képviselők bizonyosdolgok felett bírálatot gyakoroljanak. Kijelentheti, hogy a kormanynak semmi leplezni valója nincs, nem volt és nem is lesz. Nem lehet a kormánynak kifogása az eilen sem, hogy Beniczky úgyszólván specialistává képezze ki magát bizonyos kényes kérdésekben (taps) vagy olyan ügyben, amely a -kormányzó szentélyével szoros összefüggésben áll. Szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az alkotmány felfogása szerint] a kormány felel minden kormányzósági cselekedetekért és költségvetésért. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Beniczkynek, miközben olyan egyének ellen rohant ki, akik sé nem felelősek, se a kormányzósághoz nem tartoznak, az volt a törekvése, hogy a kormányzóra sarat fröccsentsen. Abban a felszólalásában, amelyben Beniczky előbbi kirohanását magyarázta, kijelentette, hogy a támadó passzus a kormányzó környezetét és a kormányzósági tisztviselőket nem érinti. — Zeőke Antal képviselő ekkor közbeszólt: — Akkor hát? — Azt nem vagyok köteles megmondani— felelte Beniczky. — Nesze semmi, fogd meg jól — replikázott vissza Zeőke. Beniczkynek ebből a kijelentéséből világos, hogy a sértegetés, ha sem a kormányzó környezetére, sem a kormányzóság tisztviselőire nem vonatkozott, az, akire Beniczky kijelentései vonatkoznak — a kormányzó személye. Éles szavakkal utasítja vissza a miniszterelnök Beniczkynek azon eljárását, hogy ilyen gúnyos hangon foglalkozott a kormányzó személyével a nemzet-1 gyűlésben. Tiltakozik az ellen, hogy Beniczky a kormányzó tekintélyét a nemzetgyűlésen sálba rántsa. Kijelenti, hogy ez után a mentelmi jogával nem biztosit magának többé menlevelet akciójának további folytatására. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezután Dánér Béla terjesztette elő inteipellációját. Sürgeti a keresztény összetartást és egyetértést s céltudatos és erős keresztény politikát. A demokrácia és jogegyenlőség szempontjából kiván foglalkozni Magyarország helyzetével. A napokban egy meggyilkolt embert fogtak ki a lágymányosi tóból, az áldozatról senki sem beszélt a nemzetgyűlésben, mert nem hivták Landaunak, vagy Grünnek. Ugy látja, hogy Magyarországon kétféle állampolgár van : elsőrendű és másodrendű állampolgár. Az elsőrendű állampolgár elér , mindent, a biróságtól kezdve a kiviteli engedélyeken át egészen addig, hogy nem elégszik meg azzal, hogy esetleges tigyé> a független biróság intézze el, hauen lehetőleg a nemzetgyűlésben is kell foglalkozni ügyével, mielőtt még a nyomozás is megindult volna. — Anáaházy Kasnya Béla itt közbeszólt, mire Dánér visszavág: — Nagyon örülnék, ha Andaházy Kasnya Béla ezt a megjegyzést kaftánban mondotta volna el. (Tetszés.) Andaházi kasnya Béla: Nem messze van az az idő, amikor maguk jognak innen kivándorolni! — Óriási felháborodás támad erre a közbeszólásra az egész Házban. Felkiáltások hangzanak el: „ Ki kell dobni! Kommunista gazember! Ilyent zsidó képviselők se mertek mondani I Meskó Zoltán: Elküldöm a sakterházba. (Viharos derültség az egész Házban.) A képviselők mind az elnök felé kiáltják: Rendre, rendreI Az elnöknek jó ideig nem sikerül a rendet helyreállítani. Amikor végre a rend a heves vihar után helyreáll, az elnök rendreutasilja az ellenzéket. Dánér ezután azzal fejezte be beszédét, hogy felhívta a kormány figyelmét a tanítók helyzetére. Interpellációjában kéri a kultuszminisztert, hogy orvosolja azt a visszás állapotot, hogy a magyar tanárok lelkesen tanítanak 25—30 évig és mégsem juthatnak be magasabb fizetési osztályba, mint a hatodikba, agyanakkor azonban a zsidó dr. Sebestyén Károlynak egy uj állást kreálnak az 5. fizetési osztályban. (Nagy zaj.) — Az interpellációt kiadták a kultuszminiszternek. Ezután a házszabályok 215. §-a alapján Huber János kért szót és a következőket mondotta: Tisztelt Nemzetgyűlés! Dánér Béla beszéde alatt megtörtént az, hogy egy képviselőtársunk, (Viharos ellentmondások: nem az!) Andaházy Kasnya Béla közbeszólt és