Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-06-05 / 125. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE • 1921 junius 210

, Nyéki József: Legjobb ilyenkor a zsebbe nyúlni! Szűcs Dezső: Ez igaz, de nem ez a fontos, hanem fontos az a tapintatlan és sértő eljárás, (Ugy van! jobbfelöl.) amelyet a rendőrhatósági engedély aláírója, Popovits Lajos rendörfogalmazó, a közelmúlt zavaros időkben szilárdan megálló hazafias keresztény munkássággal és a nép helyes irányú neveléért küzdő és időt, fáradtságot nem kímélő intelligens emberekkel szemben gyakorolt. Még ha Popovits rendőrfogalmazó eljárása jogszerű is, akkor is azt kell mondanom, hogy summum ius summa iniuria. A jogszerűség látszatával biró tapintatlan, sértő eljárásért nem háríthatom a felelősséget a kerületi rendőrkapitány úrra, Issekutz Aurél doktorra, erre a kiváló közigazgatási és szervező talentumra, nem hárithatom a felelőséget a pápai rendőrkapitányra, dr. Tóth Istvánra, aki akkor hivatalos uton távol volt, hanem a felelőség egyedül, és kizárólag Popovits rendőrfogalmazóra, az engedély aláírójára hárul. Ő felelős azért,, hogy a munkásegyesület vezetősége és a tagok meg fognak szüntetni minden nevelő és épitő munkát és teljesen távoltartják magukat attól a helyiségtől, ahol a munkásosztályt és általában, az alsóbb néposztályt tömörítve, hazafias, valláserkölcsi és kulturális irányban nevelni óhajtottuk. Ennek a félreállásnak, ennek a közönyösségnek és letargiának bekövetkezését én nem is csodálom. Elvégre ez a munkásegyesület volt az, amely szembeszállt a Károlyi-uralom idején a fegyveres szociáldemokrata-kommunista csőcselékkel, ez volt az, amelynek helyiségét, illetve annak berendezéseit a fegyveres garázdálkodó csapat összetörte, összerombolta. Ez volt az, amelynek tömött sorai között magam is, ólálkodó fegyverektől fenyegetve, nem egyszer tartottam előadást. T. Nemzetgyűlés! Ez az egyesület ezt az eljárást nem érdemelte meg. Nem érdemelte meg azért sem, mett hiszen még a katonaság is többször fordult bizalmas módon felvilágosításéit —a-keresztény nemzeti alapon tömöritett munkásság vezetőihez. Teljesen érihetetlen előttem az ellenőrzés gyakorlásának az a módja, hogy z keresztény munkásszervezetektől, az Ébredő Magyarok Egyesületétől már annyiszor kértek alapszabályokat, hogy már többel nem is rendelkeznek. Feltűnő előttem, hogy pl. a keresztény nemzeti egyesülés pártjának a rendőrségen is bejelentett szükkörü intézőbizottsági értekezletén, a keresztény munkásszervezetek vezetőségi gyűlésén és más egyéb összejöveteleken a kiküldött rendőrközeg belekiabáljon a gyűlés tartalmába, amint pl. április 24-én a keresztény munkásegyesületben tartott műsoros estély alkalmával és május 5-én, a szövőgyári becsületes munkásság taggyűlésén történt. Nézetem szerint a fegyelem, a rend fenntartása elsősorban is a gyűlés Vagy az értekezlet vezetőjének a kötelessége. Szabó Zoltán: Mit kiabáltak ? Szűcs Dezső: „Csend legyen! Ne beszéljen igy 1" stb. Érdekes, hogy a katonai körletparancsnokságnak több izben kellett jelentést tenni a keresztényszciálista párt, a keresztényszociálista munkásszervezetek taglétszámáról és vezetőiről. Ez azonban nem messze kihatású dolog, sokkal fontosabb ennél két következmény. Az egyik az, hogy a magas illetékek miatt Pápán a kulturális és humanitárius célokat szolgáló egyesületek csak tengetik életüket, hivatásuknak nem tudnak megfelelni és előbb-utóbb abbahagyják működésüket. " Itt van kezemben két egyesület jelentése, a pápai államrendőrségen lefizetett illetékekről. Az egyik a Református Leányegyesületé. Ez az egyesület hét összejövetelt tartott és ezeken az összejöveteleken beléptidijat nem szedett, a megjelenők szeretetadományul adtak pár koronát. Igy egy-egy est jövedelme csekély pár száz kotona volt. Ebből kellett a rendőrségnek minden estély után 390, sőt 500 koronát is fizetni. Bár minden estélyt jótékony célból tartottak, szegény iskolásgyerekeknek ruhával, könyvvel, Írószerrel, stb. való ellátása nem sikerült, mivel a magas rendőri dijak miatt a jótékony célra nem adakozhattak, olyan csekélység volt a jövedelem. A másikat nem olvasom fel, ez is ugyanilyen tirtjlmu, ez pedig a pápai Evangélikus Leányegyesületnek kimutatása. A másik nevezetes következmény az, hogy a társadalom tagjai a túlságba vitt és sokszor nem is indokolt ellenőrzsési mbd miatt távol maradnak ezektől az igazán fontos, nemzeti hivatást teljesítő egyesületektől és megint előttünk fog állani egy szervezetlen és tévelygő társadalom, ami már a forradalom idején nagyon megbosszulta, magát. A miniszterelnök ur beszédébén azt mondotta, hogy túlbecsültük az államéletet, hogy az államéletben láttuk a nemzeli élet szubstrátumát és -nem törődtünk a társadalmi élettél. Az igazi társadalmi életet az ily fontos nemzeti hivatást teljesítő egyesületeknek az intenzív működése mozdítja e\ő. (Helyeslés.) Ezeket ajánlom én az igen t. belügyminister ur figyelmébe, akihez a következő interpellációt terjesztem elő (olvassa) : „1. Van-e tudomása a belügyminister urnák a pápai ker. munkásegyesület folyó évi május hó 8-án tartott műsoros estélyének rendőri karhatalommal történt, a jogszerűség látszatát viselő, sértő és tapintatlan feloszlatásáról ? 2. Hajlaridó-e a belügyminister ur a vizsgálatot megindítani s a sértő és tapintatlan eljárásban részes rendőrközegeket, az eszközként szereplő rendőrlegénység kivételével, (Helyeslés)- a köznyugalom, a társadalmi béke érdekében olyan helyre beosztani, ahol hasonló eljárásuk indokolttá válik? 3. Hajlandó-e a belügyminister ur az ellenőrzési rendeletek, utasítások olyan módosítására, hogy a kulturális és humanitárius célokat, fontos nemzeti hivatást teljesítő egyesületek és más ilyen- szervezetek működésüket az indokolatlan anyagi, és túlságos erkölcsi nyomás mértékének korlátozásával a legintenzívebben folytathassák?" (Helyeslés.) .. . Minthogy az ülésen Ráday Gedeon gróf t ilügyminiszter épen nem volt jelen, az interpellációra nem válaszolt. Magánbeszélgetés alkalmával azonban kijelentette Szűcs képviselő előtt, hogy a karhatalmi feloszlatás ügyében a legszigorúbb vizsgálat megindítását rendelte el. Azóta már meg is történt az első lépés ebben az irányban. Mint ismeretes, két nappal a felháborodást keltő eset után városunkba érkezett Issekutz Aurél kerületi rendőrfőkapitány, aki kihallgatásokat eszközölt a feloszlatás ügyében és jegyzőkönyveket veit fel. A kerületi rendőrfőkapitány vizsgálatának eredménye ma lett köztudomásu: a kerületi főkapitány Popovits Laios ellen, a műsoros estély feloszlatasa körül követett eljárása miatt — amely cselekménye a fegyelmi vétség ismérveit tünteti föl — elrendelte a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot és a vizsgálat foganatosítására vizsgáló biztosul Halász Elemér é'lamrendőrségi tanácsost rendelte ki. A kei ületi rendőrfőkapitány a fegyelmit megelőző vizsgálat elrendelésének indokolásában leszögezi, hogy a saját közreműködésével lefolytatott helyszini vizsgálat — amelyet „Pápa és Vidéke" május 10-i cikke következtében rendelt el — adataiból a következőket állapilotta meg Popovits Lajosra vonatkozólag: TARCÁ. y< Herendi porceilánok. Öreg pápai házak Biedermeier hangulatu ebédlőiben, ahol örökké alkonyatot mutat a tejüveges szekrényen álldogáló régi óra: teritenek ozsonnához damaszt szövésű, világosbarna abroszt s raknak fel szordinós csengésű herendi porcellánokat, melyeknek fehér zománcáról a magyar égalj piros csillagvirágjai, kéklő nefelejcsei, sokszínű rózsái, tulipántjai virítanak sevresi finomsággal ... És édesszájú leányok, akiknek névnapja ünnep a háznál, fogyasztják el herendi csészékből a névnapi haboskávét a barátnőikkel, a Tapolczába szaladó kertek grimson-lugasaiban és ropogtatják kék-cakkos pdpa/-majolika tányérkákból a kedvenc süteményt, mely után cukros marad a nedves-piros szájszél . . . Öreg urak, akiknek halkult már a beszédje és arcukon úgy révedezik a mosoly, mint téli estéken a negyedére lefogyott hold sugarai a havas tájakon, megbámulnivaló herendi tányérból kínálják füizü szivarral a vendéget és elmondják a történetet, melyet az ereklyével együtt az ősöktől örököltek . . . Az ős szolgabiró volt; évi hatvan forintokért szolgálta becsülettel a rendi vármegyét és mint itélőbirő a talponállóbiróságnál, köttette fel Herenden az 1830-as évek egyik rettegettt haramiáját: Milfajtot. Az akasztás örömére Fischer, a herendi porcellános, akit a rabló kigombolgatott néhányszor a markói országúton, a talponállóbiróság tagjainak emlékül disztányérokat égeteü remekbe, melyeken a haramia arcképe betyárdiszben látható. Ezekből a tányé rákból mindössze féltucatot készített a hires herendi mester s közülük a máig megmaradt pár példányt féltve őrizgetik és büszkén mutogatják kedves vendégeiknek áz akkori statáriális birók leszármazói .. . A herendi edénynek, mint a legtöbb régiségnek, meg van a külön töriéneíe. Fantasztikus cimeralakokkal, cirádás monogrammokkal diszitett nehéz faliszekrények mélyéről kerül elő tört fü'ü csésze, melyből a vitéz honvédezredes: Ihász Dániel reggelizett sebtiben a marczaltői csatahajnalán ; meghasadt pohár: ebből — emlékezik kegyeledel a házigazda — Jókai ivott diákkorában Tapolcza-vizet; az egykor teljes szeiviszből az egyetlennek maradt cukortHó, amiből Petőfi pápai ideálja lopva édesítette 1 ineg a költő cigóritól keserű kávéját, amelyet talán nem is jó szívvel adtak az ágról szakadt vándor diáknak; és kerülnek elő porceilánok, amik immáron feledésbe merülő törzsökös pápai családok: a Könnyék, a Rcgulyak, a bécsi Burg és a czellí templom épitői: a Paullyak nevét tovább őrizték meg, mint a régi alsóvárosi temető omlékony sírkövei, ., Előkerül Péter Barát emléke, és pedig nemcsak a herendi edények közül, hanem — úgytetszik — ott ül a barnamázos vdroslődi tányér mellett is, amelyből szarvasbogár hátú hajlékok fiókos asztalán kérges kezű magyarok kanalazzák az. estebédet . . . Mert a Péter Barát szívesen látott, kedves vendég volt túl a Dunán és még' azon túl is mindenfele: az egyszerű zsöllér hajlékokban épp úgy, mint büszke nemesi, vagy főúri cimert viselő kastélyokban, lett légyen a gazda hitsorsos, Kálvinhitü, vagy akár lutheránus. Sőt, ha hinni lehet a marczalmenti református kuita nemeseknek, ketrecekből felépített bagázsiás szekerével (annyi volt benne az ajándékba kapott tyúk, liba, kis- és nagymalac, amennyit az akkor leghíresebb tyukász: "a locsmándi Mörbisph, pénzért sem tudott összeszedni) pénteki napon mindig hozzájuk szállt, mert — igy adták okát nagyuráimék — e tájon nem főztek böjti ételt és pénteken is kirántották a nekivaló csirkét.. . Nő, férfi, kicsi, nagy, öreg: mindenki szerelte Péter Barátot, aki mintaképe volt a szegény, de jókedvű, krisztusi szeretetben élő, emellett joviális kolduló barátnak. Fogalom volt, legendás alakká lett s a falusi asszony most se mer e'bujni a barát elől, mert attól fél: hátha úgy jár, mint az a bizonyos salamoni asszony . . . Hogy járt ez ? — Az' at lakon át észrevette nagy iszákjával az ucczsorán jámboran közelgető Péter Barátot, hirtelen elbujt az ajtó mögé és meghagyta a kis lányának: — Ha jön a barát, mond, hogy nem vagyok itthon. Péter Barát valóban jött, kopogtatott a fösvény ajtóján: — Dicsértessék a Jézus Krisztus! — Nincs itthon édesanyám — fogadta a köszönést a kis lány. A barát körülnézett és meglátta az ajtó alatt az asszony kilátszó lábfejét: — Nincs-e? — csudálkozott el. 1. hogy Popovits Lajos rendőrfogalmazó előadói javaslatához képest • az előadás megtartására szóló rendőrhatósági engedély a vonatkozó belügyminiszteri rendelet rendelkezésének figyelmen kivül hagyásával, tehát szabálytalanul adatott ki. 2. szabálytalanul oszlatta Jel Popovits Lajos a műsoros estélyt azért, mert a feloszlatás joga nem illette meg már akkor, amikor az előadás a kiadott engedély alapján (amelyen a rendőrség nem jelezte kifejezetten az illetékek le nem fizetése esetén az engedély visszavonását) az előadás már megkezdődött, még kevésbbé illette meg a feloszlatás joga akkor, amikor az előadás nemcsak megkezdődött, de közel állóit a befejezéshez. 3. szabálytalan és jogalap nélküli volt a feloszlatás azért is, mert „az engedély nélküli előadásnak megtartása, ha az engedély szabályszerű módon visszavonatott, magában véve csupán a hihágási eljárásnak megindítását teszi az 1879. évi 40. tcz. 76. §-a alapján lehetővé és nem ádjogot a feloszlatásra. Ugyanis a rendőrhatóságnak feloszlathatási joga a tudomásul nem veit, nem engedélyezett gyűlésekkel szemben, avagy olyan esetekben áll fenn, amidőn a tudomásul vett, illetve engedélyezett gyűléseken, akár pedig az engedélyezett, akár az engedély nélkül tartott előadásokon a rendőrhatóság olyan jelenségekel tapasztalna, amelyeket az állami és társadalmi rend, a közbiztonság, vagy a köznyugalom szempontjából veszélyesnek, károsnak, vagy aggályosnak tart, ámde akkor is köteles először a rendezésért, felelős személyt az ilyen felmerülő körülmények megakadályozására felhívni s csak akkor, ha a felhívásnak a kivánt sikere nem volna, veheti igénybe azt a jogot, hogy az ilyen összejöveteleket végső esetben karhatalommal igénybe vételével feloszlathassa. Meg kell állapitanom mindezekből, — mondja a végzés — hogy Popovits Lajos rendőrfogalmazónák a már engedélyezett előadás betiltása és ennek következményekép az előadáson megjelent közönség szétoszlása körüli eljárása, még abban az esetben is, ha arra meg lenne a jogalap, a rendőrhatósági intézkedéseknél, illetve közbelépésnél megkívánható kellő tapintatot nélkülöz< — de nélkülözi az adott esetben kél ég telenül az általa tett intézkedésnek alapjául szolgálható törvényes rendelkezést mert nem képezheti vita tárgyát, hogy az előadásnak beszüntetése és a jelen volt közönségnek szétoszlatása tisztán azon okból, mert az előirt bélyegilleték — Nincsen I — No hát mond meg neki, ha máskor elmegy h -ulról, a lábait is vigye magával . . . üzente kedélyesen Péter Barát és közben kékre-zöldre tapogatta kemény somfa fütykösivei a salamoni ess ony lábafejét... Közel félszáz esztendeje, hogy szikár alakja eltűnt a faluk környékéről s örökké derűs, piros arca nem mosolyog 'be barátságosan a gádor ajtókon, emléke és legendái mégis mind máig élnek jóval túl a veszprémi földön: a sokoróalji fí'ukban, a vasi Kemenesalján, a sopronmegyei Répcemellékén s a zalai Göcsejben, ahol szürettájon egy kis mustért, máskor pedig egyéb földi jókért köszöntöd be : Dicsértessék a Jézus nevel — Sohasem eresztették el üres kézzel és sok helyen mintha ma is várnák. Szüretekén, ha a szőllők közt feltűnik a kolduló barát alakja, a szedő-lányok egy pillanatra abbahagyják a munkát és oda szólnak egymásnak : — Jön a Péter Barát!.. . Igen: a Péter Barát és sokan a ré giek közül, akik nincsenek már, úgy tetszik, must is itt vannak a faluk környékén, a kuriak táján, a szüreteken, a Biedermeier hangulatu ebédlőkben a porceilánok közölt és leülnek megszokott helyükre a teritett asztalhoz, a kedvenc herendi tányérjuk mellé, amelybe ízes falatokat rakott egykor a szives háziasszony . . . Pedig csillagszemeikkel néznek csak le ránk a Magasságból . . . P. I.