Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-06-02 / 122. szám

Ára 2 korona Tizenhatodik évfolyam 203. szám. Előfizetési árak: & Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Csütörtök Pápa, 1921 junius 2. Szerkesztőség és fiók­kiadóhivatal: Török Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Főtér 12. Telefonszámok: Szerkeszifiség 11. Ker. Nemzeti Nyomda 11. Kiadóhivatal 61. KM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. SS K jj MK Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. KK Tanúvallomások a Tisza-püi-ben. Budapest, jun. 1. A Tisza-pör mai főtárgyalásán Schreiber Emil fő­kapitányhelyettest hallgatták ki először. Elmondja, hogy Vágó több izben meg­jelent a hivatalában moziengedélyt kérni, ő azonban mindig elutasította. Vágó kérésénél forradalmi érdemeire hivat­kozott. A továbbiak során elmondja a tanú, hogy Friedrich és Fényes minden igyekezetükkel azon voltak, hogy biz­tosítsák a rend fenntartását. Dr. Tóth László újságíró a követ­kező tanú, aki elmondja, hogy egyizben a Budapesti Hírlap szerkesztőségében látta Horválh-Sanovicsol, aki Horváth Sándor néven mutatkozott be neki és kérte, hogy irjon az újságban egy cik­ket forradalmi érdemeiről. Még két iz­ben látta Horváth-Sanovicsot, aki azt mondotta neki, hogy Fényes László kezében egy papirt látott, amelyre öt név volt felírva: Tisza, Wekerle, Vd­zsonyi, Szterényi, WindisQhgraetz. Ezeket a politikusokat el kellett volna tenni láb alól. Horváth-Sanovics ezt a cédu­lát átadta Dobónak, aki egy óra múlva jelentette, hogy megölték Tiszát. Fényes László izgatottan kiabált, hogy elég lett volna csak letartóztatni. A tanú elmon­dotta még, hogy Horváth-Sanovics igen szívesen közölte vele ezeket. Hanzely László belügyminiszteri tiszt­viselő hivatalból látogatta meg Sztany­kovszkyt, aki beismerte előtte, hogy ö lőtte le Tiszát. A tanút megeskették vallomására. A következő tanú Schwarcz Ferenc árvaszéki fogalmazó. Mielőtt kihallgatá­sát megkezdenék, dr. Gadó elnök Vágót kivezetteti a teremből, mivel állandóan nyugtalanul viselkedik. Dr. Schwarcz azt vallja, hogy Csernyák egy izben kijelentette előtte, hogy ő tudja, hogy ki volt Tisza gyilkosa: Horváth-Sa­novics tengerész volt. Vallomására meg­eskették. , A következő tanú dr. Fehér Ákos ügyvéd, aki a forradalom alatt a ka­tonai ügyészségen teljesített szolgálatot. Azt vallja, hogy néhány katonával meg­jelent a hivatalban Gaertnerés Ruzsicska főhadnagyot kereste. Gaertner nem nor­mális ember benyomását tette akkor rá. — őszterreicher Sándorné a követ­kező tanú, aki azt vallja, hogy a for­radalom alatt Lengyel László nála lakott,, jó, rendes fiúnak ismerte. j Reich Izsák soffőr a következő tanú, aki azt vallja, hogy oklóber 31-én dél­után fél 5 órakor a Nemzeti Tanácstól azt a parancsot kapta, hogy gépkocsi­jával az Astoria Magyar-utcai kapujához menjen. A kapunál két szürke katonai auló volt. Az ő autójába egy tiszt szál­lott be: Hüituer volt. Egészen éjfélig hordozta szerte a városba. — Az elnök ráolvassa a tanú fejére a rendőrségen tett vallomását, mely szerint az egyik katonai autóba szállott be Hüttner és eltávozott a másik autóval együtt s csak egy óra múlva tért vissza és szállt be az általa vezetett gépkocsiba. Reich megmaradt mai vallomása mellett. Az elnök ezután a tanúvallomásokat péntekre halasztotta. Lemondott az osztrák kormány. Bécs, jun. 1. A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök felolvasta a szövetségi kancellár átiratát, amely szerint a kor­mány beadta lemondását. A szövetségi elnök a kormányt felmentette hivatalától és megbízta, hogy az uj .kormány meg­alakulásáig vigye'tovább az ügyekel. A nemzetgyűlés az elnök javaslatára elna­polta magát. A legközelebbi ülést jelen­tési uton hívják össze. a miniszterelnök megvádolta Batthyány grófot, hogy összeköttetésben áll a bécsi kommunista emigránsokkal. il miniszterelnüli a kommunista agitációról. — a pénzügyminiszter pénzlink megszilárdultéról. Budapest, jun. 1. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakór nyitotta meg tiakovszky István elnök. — A költségvetés vitájában az első szónok Rassay Károly volt. Nem akart felszólalni a vitában, de ugy látta, kény­telen felszólalni azután, hogy a minisz­terelnök a mult hetekben az ellenzik politikai szerepére vonatkozólag az egyik Kaszinóban nyilatkozatot tett. Azt várja, hogy a miniszterelnök a nemzetgyűlés­ben nyilatkozzék. Huszár Károly: Joga van akárhol beszélni I Rassay: A miniszterelnök azt mon­dotta, hogy mi netn vagyunk politikusok, minket a vihar sodort ide. Mi nem te­hetünk arról, hogy éppen azok bújtak el a vihar elől, akiknek itt kellene lenniök. Azt mondotta a miniszterelnök, hogy a földreform eszméje nem a magyar talajból sarjadt ki. Ha tiz évvel ezelőtt megcsinálták volna nálunk a földre­formot, nem lett volna bolsevizmus. Felolvas egy tervezetet, amelynek alapján 1919. augusztusában Bethlen István gróf a kormány vezetését vállalta volna s amelyet a polgári pártok ter­jesztettek a szociáldemokrata párt ejé. Konstatálja, hogy a tervezet programm­pontjai nagyban eltérnek Bethlen István gróf mai programmjától. A miniszter­elnökben nincsen erkölcsi felelősségérzet! l/ass miniszter: Annyi erkölcsi érzés mindegyikünkben van, mint önben. Rassay: Az egységes pártot nem sikerül megvalósítani. Azt hiszem azért, mert a reakció gondolata számon kérné az egységes párttól, hogy mit csináltak eddig. Jöjjenek demokratikus gondo­latokkal, kiváló emberekkel, akkor együtt lesz majd az egységes párt. — Köve­teli a sajtószabadságot, az internálások megszüntetését, a gazdasági élet szabad­ságát, a törvényhozás szuverénitásának biztosítását, a kivételes hatalom meg­szüntetését. Kérdi, igaz-e, hogy IV. Károly ittléte alatt a kormány vele szemben bizonyos kötelezettséget vállalt, igaz-e, hogy Borovics Gyulát szolgálatiételre be­osztották IV. Károly mellé. A pénzügyminiszterről szólva meg­jegyzi, hogy a pénzügyminiszter szim­fóniájában nagyon sok zavaros hang is van. A pénzügyminiszter a korona hullámzásáért a külföldi spekulációt okolja. Aggódva nézi a pénzügyminiszter valutajavitó tevékenységét. Kérdi, mi van a bankgassei milliók elszámolásával. A bankgassei 140 mil­lió ügyében nincs másra szükség, mint­hogy az állami számvevőszék jelentését bekérjék arról, hogy mikép számolták el a 140 millió koronát. — Foglalkozik a civil és katonai hatóságok jogkörének kérdésével és sürgeti annak rendezését. Az internálások kérdésével foglalkozva kijelenti, hogy az internálás előtt a kontradiktórikus eljárást ajánlja. Hatá­rozati javaslatot nyújt be, hogy a nem­zetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy az 1920. évi I. törvénycikk 7—8. szakaszai alapján az általános községi és törvény­hatósági választásokat irja ki szeptem­ber havára. — Külföldi oricritációnk tekintetében olyan politikát kell követ­nünk, mint amilyet Franciaország kö­vetett 1870. után. Nincs bizalommal a kormány iránt, azért a költségvetést nem fogadja el. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter Rassay kérdései közül kettőre válaszol. Az egyik az, hogy miért van a valuta folytonos ugrálása, a második, hogy miért keil a költségvetést tárgyalni. — A valuta ugrálása már elmúlt, ezt nem is a pénzügyminiszter akadályózhatja meg, hanem a nemzet termelő munkájának eredménye. A konszolidációban folyton haladunk előre hétről-hétre és ugyan­csak hétről-hétre növekszik a magyar korona belső értéke is. A magyar ko­rona belső értéke leverte a külföldi ultimós spekulációt minden intervenció nélkül. Az ország nyugodtan lehet, a korona belső éltéke egyre növekszik és meg fog szilárdulni. Mig a pénz­kicserélés be nem fejeződik teljesen, addig nem nyul a koronához, mert ezzel csak több és több hamis pénzt kellene beváltania s ezzel csak növelné az állam adósságát. Minthogy a nemzetgyűlés kívánja, kijelenti, hogy a pénzkicserélésnél egyet­lenegy jóhiszemű ember sem károsod­hátik meg, mert átveszik még a kévésbbé jól lebélyegzett bankjegyeket is. A terve az, hogy a jövő héten megkezdik a százkoronás címletek kicserélését, * azután kerül sor az apróbb címletekre. Persze itt is lesznek nehézségek, mert nagyon sok rongyos bankjegy van forgalomban. Junius -első hetében az önálló magyar államjegykibocsátó hiva­tal is megkezdheti a működését. A második kérdés az volt, hogy miért kell a költségvetést tárgyalni. A pénz­ügyminiszter alkotmányos ellenőrzésé­nek előfeltétele, hogy költségvetési tör­vényjavaslat legyen, ezért van arra szükség, hogy a nemzetgyűlés elfogad­jon egy ujabb költségvetési törvényja­vaslatot, mert a régi költségvetési tör­vények alapján ma már nem lehet dolgozni, mert a régi költségvetési tör­yények az Osztrák Magyar Monarchia számára készültek, ez pedig ma már nem létezik. Erre azért is szükség van, mert enélkül zárószámadást csinálni nem lehet és nem dolgozhatik az állami számvevőszék sem. Még csak az 1915. évi zárószámadás van a biráló bizottság előtt, azonban hogyan jöhetnének a további zárszámadásokkal, ha a nem­zetgyűlés nem adja meg a törvényes alapot. Kéri a Házat, minthogy már junius elseje van s a költségvetést már úgyis elköltötte, hogy a költségvetési törvény vitáját ne folytassa tovább. A szőlőmivelés és bortermelés fokozását hangoztatja. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a boradót a hektoliterenkénti 84 koronáról a kivitel előmozdítása ér­dekében szállítsák le. Az elnök a vitát 2 órakor berekesz­tette. A nemzetgyűlés délutáni ülését 17 és fél órakor nyitotta meg Botllik Jó­zsef elnök. — A költségvetés vitájában az első szónok Csernyus Mihály volt. Hibáztatja, hogy novemberben meg­hozták a földreformtörvényt 'és a föld­birtokrendező bíróságot csak most ne­vezték ki. Kéri a kormányt, hogy a földmiveseket juttassa hamarosan föld­höz és házhelyekhez. Igy a földmun­kásokat a bolsevizmusnak sohasem fogják megnyerhetni. Hibáztatja, hogy a hatósági ellátásról szóló rendeletbe nem vették fel a hadiözvegyeket és árvákat. A jegyzők államosítását sürgeti. Gróf Bethlen miniszterelnök a nem­zetiségi kérdéssel kiván foglalkozni. A háború előtt a nemzetiségek Magyar­országon nem voltak elnyomva. Ha most az elszakított területeken élő ma­gyarság csak a tizedrészét élvezhetné azoknak a jogoknak, amelyeket nálunk a nemzetiségek bírtak, boldog lehetne. A háború alatt indult meg a nemzeti­ségi propaganda és akkor ért bennünket ez az egész Európán végigmenő rezgési periódus, amikor katonai és állami ösz­szeomlásunk bekövetkezett. Igy vált csak lehetővé, hogy a perifériákon az állam­hatalom gyakorlata ellenállás nélkül jutott a nemzetiségek kezébe. Sándor Pál jónak látta, hogy a for­radalpm előkészítőit tisztára mossa le. A forradalomban igen nagy szerep ju­tott a defaitista pacifistáknak. Ez a hitvány társaság akkor, amikor egyesek az ország megvédésére jelentkeztek, ezek szervezkedését egyszerűen lehe­tetlenné tette. De ezen' már túl va­gyunk és át kell látnunk, hogy van nálunk ma is nemzetiségi kérdés és kötelességünk, hogy elmenjünk addig a határig ezekkel szemben, amelyet az állami egység megenged. A trianoni béke elfogadásával a nemzetiségek ki­sebbségi jogait törvénybe iktattuk. Jö­vönk érdeke, hogy megtartsuk mindazon barátaink szimpátiáját, akik az elszakí­tott területeken laknak. A nemzetiségi kérdésnek két princí­piuma van: az egyik, hogy ne legyünk szükkeblüek, a másik a praktikus poli­tika, az, hogy megadjuk a siium cuicpie-t. Gondoskodni kell arról, hogy a nem­zetiségiek anyanyelvükön kapják meg az oktatást s hogy a tömören lakott nemzetiségi területeken az adminisz­trációban is megfelelő szerepet nyerje­nek. A Jászi Oszkár féle ideológiától messze áll és olyan formában kívánja megoldani a nemzetiségi kérdést, amint ez a szászoknál volt Erdélyben. Ezután áttért a költségvetési vita során fölvetett kérdésekre. A jogrend és a szabadság kérdése dominált az egész budget-vitában. A jogrend kérdé­sével nem akar hosszasabban foglal­kozni, mert véleménye szerint ebben az országban jogrend van. Nálunk na­gyobb a jogrend, mint szomszédainknál és mint a legtöbb európai államban. Azok a képviselők, akik a jogrend követelését célkitűzésűi tűzték ki ma­guk elé, egészen helytelenül jártak el, mert más a jogrend helyreállításának követelése és más a szabadságjogokat korlátozó intézkedések eltörlésének .kö­vetelése. Mi tudtuk, mit értünk az alatt, a jogrend helyreállítása, de a folyto­nosan ezt követelő képviselőink beszédéi propagandának használják fel ellenünk ellenségeink. Az itt elmondott beszé­dekkel igazolják hazugságaikat és rá­galmaikat azok, akik Magyarországot ma is üldözik. Tiltakozik az ellen az inszinuáció ellen, mintha a kormány a szabadságjogok korlátozása mellett fog­lalt volna állást. A szabadságjogok kor­látozását a kormány egyszerűen meg­szünteti, de ezt csak abban az esetben teheti, ha a közrendet és a társadalom nyugalmát ezáltal veszélyeztetve nem látja. A kivételes hatalomról három törvé­nyünk van. Ezen törvények alapján

Next

/
Thumbnails
Contents