Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-05-29 / 119. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 április 29. Est cséDlősarnitura Sf vátiai

ok. jf I (Qp tSBCsUi^B Cim a hiadáhitfatalbaM. Rákosi Jenő: Apponyi pályájának két állandó kisérője volt: egy fekete felhő és egy fénykéve. Az előbbi volt a félreértés, az utóbbi kisérő volt a diadal, az öröm, a fény a szeretet és még száz néven nevezendő érzelme a nemzetnek, amely ma ide gytilt össze. Mert ennek a világkatasztrófának kellett reánk szakadnia, hogy az árnyék az ő pályájáról elmaradjon és dicsőségteljes fénnyel szórja reánk minden erejét. (Lelkes éljenzés és taps.) Én láttam Apponyi egész pályáján a históriai nemzetség ivadékát, melynél hagyomány a nagy műveltség, a tiszta haza- és fajszeretet. Az a világkatasztrófa, amely reánk szakadt, lehetővé teszi, hogy ott kezdjük el a honalapitást, ahol elkezdte Árpád és ne legyen csábitóbb gondolat előttünk, mint az önálló, független Magyarország, melynek olyan tántoríthatatlan harcosa volt gróf Apponyi Albert. Rákosi után Bethlen István miniszterelnök emelkedett szólásra, aki a kormány nevében üdvözölve a következőket mondotta: Amikor téged, ünnepelünk, nemcsak a külső sikert ünnepeljük, hanem azt az értéket és azokat az ideálokat, amelyeket röffel mérni nem lehet, melyeket mélyen beleplántáltál a nemzet lelkébe. Te voltál az, aki mindig nagy, nemes ideálokért küzdöttél, aki ideális eszközökkel küzdöttél, nemes célokért, aki mindig ideális utakon haladtál. Te voltál az, aki a nemzeti céltudatot ebben a nemzetben újra magasra emelted. Te voltál az, aki prófétai szavaddal és egyéni fényes példáddal képpessé tetted ezt a szomorú nemzedéket arra, hogy elviselje azokat a terheket, amelyeket a sors csupán reá mért. Áldjuk a Gondviselést, hogy hitet és bizalpiat adtál ennek a nemzetnek. Amikor a magyar kormány nevében egy babérlevelet fűzök ahhoz a koszorúhoz, amellyel tiszTÁRCA. >•4 Látogatás Régner Pálnál. Valaki, aki a festészet lelkes műértője és közismert mübarát, biztatott az elmúlt napokban egy és mást beszélgetésünk közben, hogyha egy órára művészi értékű festmények látásában akarok felüdülni, látogassam irieg a barátok utcájában Régner Pált, akinél három szobát fogok találni teli jobbnál jobb festményekkel, amelyek legközelebb a Kaszinóban rendezendő kiállításon kerülnek a közönség elé.. Engedtem a biztatásnak s a hét utolján az egyik délután meg sem álltam Régner Pálnak a Barát utcában levő házáig, amelynek ablakai a barátok templomára nyilnak. Épen munkában találtam Régnert; műterem-szobájában egy uj csendéleten dolgozott. A kifeszített vásznon ecsetje az ablak fényébe állított labdarózsával telt váza képét alakította ki természethű színpompában. Előadom, hogy miért jöttem : őszinte barátsággal fogad. Még beszéde 'alatt végig futtatom tekintetemet az értékes művészi tárgyakkal és festményekkel gazdagon diszitett müterem-szobában. Az ajtóval szemben Napoleonnak életnagyságú fej-szobra egy pompás keményfa állványon, oldalt régi berakott íróasztal, odább berakott könyvszekrények, amelyeknek polcain szorosan simulnak egymás mellé a művészi kötésű könyvek. Odébb a falon fegyvergyűjtemény, a szomszédos szekrényen egy hatalmas, magyar, rajzokkal diszitett magyar kulacs, amelyről .az intarziás betűk Göre Gábor mondását sugározzák felénk: Ha e kis bor nem vóna, Ez a világ sem vóna . . . De ideje már, hogy hozzáfogjunk a fal mezejét egészen betöltő s a bútorok tövében is egymás mellé állított festmények megszemléléséhez. telőid homlokodat övezik, akkor kérem ä Gondviselést, hogy áldja meg a jövőben minden lépésedet. A hadsereg nevében Willarding Rezső báró, gyalogsági tábornok, hadseregfőfelügyelő, a törvényhatóságok nevében pedig Agorasztó Tivadar, Pestmegye alispánja üdvözölték melegen az ünnepeltet. !' Ezután Apponyi emelkedett szólásra. (Percekig tartó zugó taps és éljenzés.) Az éljenzés lecsillapultával Apponyi Albert nagy csendben el kezdett beszélni. Azokról a benyomásokról, amelyek ma reám tódulnak, lelkemben egy érzés domborodik ki fényes erővel és ez a hála érzete! Ha csupán magamat tekinteném, megszégyenülve állanék ezen megtiszteltetés előtt, ámelyre — ismervén önönmagamat és számos gyarlóságomat — egész őszintén szólva, nem tartom magamat méltónak. Át kell hogy hárítsam azt mindenek előtt a jóságos Úristenre, hogy gyermekkoromtól fogva elárasztott kegyeivel. Ő ültette be leikémbe és tartotta fönn abban életem legfőbb erősségét: az én keresztény katholikus hitemet. Hálával tartozom politikai és személyes barátaimnak, akik jó és rossz időben mellettem kitartottak, tanácsukkal útba igazítottak. Jó érzéssel gondolok politikai ellenfeleimre is, akik kritikájának sok irányban hasznát vettem és akiknek politikájával szemben sem éreztem soha ellenséges indulatot. Melyik barátomról illenék azonban nagyobb melegséggel megemlékeznem, mint arról a választó közönségről, amely immár 40 év óta tisztel még tántoríthatatlan bizalmával, amely minden küzdelmem osztályrészese volt, amely politikai tevékenységem folytonosságát biztosította és az egész ország elé ragyogó példáját állította az alkotmányos jogok tiszta erkölcsi gyakorlásának. -Itt az ország fiai előtt akarok hálát mondani annak a nőnek, aki idegen Több híres történelmi festmény abszolút művészi másolatát találom először. Akár a Zrinyi Miklós kirohanásának, akár Napoleon hires képének, („Az Alpokon át"), akár a mohácsi csata képének másolatát nézem, meglep a kép erédetijének hü másolata, amely azonban cseppet sem klisészerü, mert még a lehellet-szerü árnyalatokat is a legtisztábban visszaadja, igy például Bencur más zsánerű közismert festményének: > „A vén szarnád" — másolata tökéletesen adja vissza a kép eredetijét nemcsak rajzban, hanem a finomságra törekvő kidolgozásban s a szinek harmonikus elosztásában is — Odább megint egy másolat egy hires olasz festőnek „Krisztus levétele a keresztfárólc. képéről, majd egy neves német festő képének másolata, amely egy híres német színészt ábrázol Faust szerepében. Mindegyik másolat alkotójáművészetéről beszél, hiszen nem klisészerüen, hanem rajzában, vonalaiban, színeiben és azok harmonizálásában hűen leutánozni az eredetit — művészetet jelent és művészi alkotót követel. Most egy nagyobb méretű kép hivja fel figyelmemet. Egy sopronmegyei öreg parasztot örökít meg, amint az asztalra előrekönyököl. Sopronmegyében jártamban sok ilyennel találkoztam : az arcukra fölirta az évszámokat az idő, a homlokon is kegyetlen barázdákat szántott az idő, őszbe borult a hosszú haj és a nagy bajusz, de a szemben még mindig ott ég a magyar faj tiszta, heveredetlen fiaink vérében ott égő dacos magyar tüz. Zsíros ködmene és az ezüstgombos pruszlikja az az utolsó vonásig hűek. Régner be is vallja, hogy egy sopronmegyei faluban él a kép modellje, az ősz, tagbaszakadt, hosszuhaju magyar, aki bizony csak nagy nehezen egyezett bele, hogy „lepingálják". Valahogy megint a sopronmegyei csinos-takaros házak udvarainak rég nem látott képe merül föl emiékezehazából jött mellém életpárul, hazámat hazájává tette és félszázados politikai pályám legsúlyosabb felében minden megpróbáltatáson keresztül támaszom és erőm volt nekem. Becsületes törekvésemért a nemzet olyan busásan jutalmazott, hogy örökre adósa maradok. Csak a szeretet terén nem, mert nagyobb szeretet nincs, tehát nagyobbat nem adhatok, mint amely bennem a nemzetemért él, most erősebben mint valaha.' Én ma is az egész hazát szeretem szivemben az nincsen földarabolva. Magyarországnak azt az integritását, amely minden megyar szívben él, semmiféle hatalmi kényszer nem szüntetheti meg. Mi a közélet emberei, akik egyenesen a haza ügyét szolgáljuk, adjunk példát népünknek a mi munkánk lelkiismeretes és hű teljesítésével. Példa nélkül nem' fog terjedni az a szellem, melynek uralmától függ nemzetünk jövője. Rettenetes felelősségünk tudatában pusztítsunk ki lelkeinkből minden salakot, mert nagy számadással tartozunk, ha bármi más él lelkeinkben, mint a kettős eszmény: Isten és Haza! Ez az én utolsó szavam a még jelenlevő képviselőkhöz, az egész országhoz és az egész nemzethez, mélységes, ki nem oltható, lángoló szeretetem kifejezésével". Apponyi beszédének befejezésével József főherceg sietett elsőnek megszorítani az üqriepelt kezét. Éljenzés közben fölcsendülta Hazádnak rendületlenül, melyet a következő pillanatban hódolatteljes lélekkel énekelt az egész közönség. Ezután az ünneplő közönség sorfalai között viharos éljenzésektől és tapsoktól kisérve távozik a Vigadó nagyterméből a felejthetetlen nap ragyogó emlékévél Apponyi Albert gróf. IV. Károly király Üdvözli Rpponyit. Budapest, máj. 28. Károly király a következő táviratot küldte Apponyihoz. temben, amikor egy falusi udvar nagyszabású képe előtt állok meg. A képmező sarkába állított ház'képe tetőtőltalpig, izről-izre való hü meglátása a dunántuli első pillantásra megkapó magyar falusi házaknak. (Amikor ezek épültek, még békevilág volt s a házhelyrendező bizottságokról talán még Lucifer, az ördögök apja se álmodott). Az udvaron az élmaradhatatlan „leánder" (Oleander) fa s a ház asszonyának hívására röpülő szárnyasok. — Egy darab élet ez 'a kép. Egy kávézó, okuiárés öreg nénike tekint le egyhelyütt a keretből. Szakasztott a nagyanyáink idejében éltek ilyenek, amikor még csak ünnepnapokon járta a falvakon a „kávéleves" (hogy a kávénénik traccsolása emez időben is divatban volt már, az,- ha a történelem nem is jegyezte fel, föltételezhető az öregasszonyok sokbeszédü természetéből). Itt egy kedves leányfej mosolyog le rám, amott egy nemes profilú, emelkedett felfogásban megrajzolt Krisztusfej terjeszt maga körül fenséget, majd egy partmenti nyírfákat ábrázoló kép köt le pár percig: csodálom a nyirfa ezüstös kérgének természethű megfestését: a viztükör — minden művészetet próbára tevő megfestését. Itt is elsőrangú, de egy naplementét ábrázoló képen egyenesen megkapó a szin és fényhatás finom meglátása s az árnyék és fény elosztása és egybeolvadása. Több kisebb magyar tárgyú tájkép mellett még két miniatűr hollandi tájkép kelti fel figyelmemet s ezzel lezárul a tájképek sora a müteremszobában. Nem kiseab számmal vannak képviselve azonban a csendéletek sem. Különösen egy nagyobb csendélet ragadja meg figyelmemet sok tárgyának sikerült kompozícióba állításával s az élénk színeknek a képen való tobzódásával. A képen a halak ezüst pikkelyezése, a zamatosra érett szőlőfürtök aranyba hajló sárgája, az almák s a gerezdelt sárgadinnyék rajza — ne tessék itt ezt a szót szó„Fogadja, kedves Apponyi gróf, legmelegebb szerencsekivánataimat. Adja a Gondviselés, hogy fáradhatatlan munkássága, mellyel a legnehezebb időkben mindig a legodaadóbb volt, még sokáig szolgálhassa szegény Hazánkat. Kérem a Mindenhátót, hogy művét teljes sikerrel jutalmazva megengedje, hogy Hazánkat a jelenlegi bonyodalomból egy ha-, talmas, dicső és boldog jövőbe vezesse." Károly. HIREK. — Biittykay provinciális Rómában. Ma kaptuk a hírt, hogy a ferencieknek Asszisziben összehívott nagy káptalana Butfykay Anlal magyarországi provinciálist Definitor Generálisnak választotta meg a Rend generálisa mellé. A magyar- ferencrendnek. e kitüntetése azonban nemcsak a magyar provinciát, de egyben az országot fosztja meg egy kiváló munkaerőtől, amennyiben a megválasztottnak Rómában kell tartózkodnia hat évig. A hir bizonyára, nagy örömet kelt városunkban is, amely sztFerenc fiainak olyan sokkal tartozik! — R Pápai Kath. Kör társasvacsorája ma, 29-én este fél 8 órakor lesz a kör kerti. helyiségében. Az ott' kitett iveken lehet előjegyezni. Csak tagok és hozzátartozóik számára lesz, ákik minél többen jöjjenek. A vacsora 2 fogásból áll, bor nélkül 40 K-ért. Elnökség. — fl Kath. Kör f. hó 31-én délután 6 órakor nyári helyiségében választmányi ülést tart, melyre a választmányi tagokat ezúton hivja meg az elnök. — Értesítés. A Keresztényszociálista párt kultur-bizottsága hétfőn d. .u, 6 órakor a Kaszinó nagytérmében értekezletet tart. Kérjük a bizottság pontos megjelenését. Az elnökség. szerint venni — mpgszólamlásig hűek a természet ábrázolásában. Még két csendélet tűnik ki: az egyik egy fekete asztalon álló kristályserlegben gyöngyöző bort s mellette égő, füstölgő cigarettát ábrázol, mig egy másik kép tárgya egészen egyszerű: világos alapú asztalon üvegtálcában, csattanó-piros cseresznyeszemek. A két képen alkotójuk a fényhatások alkalmazásában való képességeit akarja megcsillogtatni s ez sikerült is neki. Á képtárgyak visszatükröződése az asztal tükrében, fény megtörése a kristályserlegen s a gyöngyöző borban: bravúros, a mindennapi fölött álló munka. A második szoba ismét tele van ké- * pekkel. Egy ajtó fölött a korcsma asztal végében meditáló, két csupasz arcú, savanyu képű sváb atyafi. Egy darab élet ez a kép. Odább egy tősgyökres rnngyar kép: zsupptetős magyar ház, a feléje siető uton piros mályvarózsák, égnek és sárga napraforgók fürödnek a verő napfényben. Itt egy bakonyi erdei táj. A háttérben suttogó fenyők, amelyeknek ágai között a leáldozni készülő nap sugarai kúsznak tova, az előtérben ezüst-kérgü fehérnyirfák s a melletük elvivő uton egy fiatal, napcsókolta arcú menyecske. Mindjárt mellette egy remekbe készült miniatűr tavaszi csendélet: kék falu vázában egy csokor ibolya kéklik. — Sok ilyen hangulatos csendélet és poétikus tavaszi miniatűrbe szabott tájkép még ebben a szobában virágárban uszó fák, ringó búzatáblák, amelyeknek tengerében mint égő őrtüzek állnak az őrszemek: a piros pipacsok. A harmadik szoba megint telisded tele van képekkel. Az első, amire figyelmünk önkénytelen terelődik, egy mellkép: dr. Tenzlinger József polgármesternek befejezés előtt álló portréja, Befejezetlenségében is teljes élethűséggel hat. A fal tövében egy nagy csendélet köti le minden érdeklődésünket: nagy,