Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-05-28 / 118. szám

Tízenhatodik évfolyam 118. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szombat Ara 2 korona Pápa, 1921 május 28. Szerkesztőség és fiók­kiadóhivatal : Török Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Főtér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11* Ker. Nemzeti Nyomda 11 Kiadóhivatal 61 X x KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX Apponyi Albert gróf ünneplése a nemzetgyűlésben. Budapest, máj. 27. Apponyi Al­bert gróf születésének 75-ik és poli­tikai működésének 50-edik évfordulója alkalmából a nemzetgyűlés folyosója már hangos a képviselők és uj­ságirók csoportjától. Huszár Károly, Gaál Gaszton, Reisch Richárd, Szte­rényi József báró, az (újságírók és képviselők valamennyien feketében, csu­pán a liberális sajtó egyes képviselői vannak szürkében. Rakovszky István elnök fél 11 órakor nyitotta meg az ülést. Tisztelt nemzet­gyűlés! A parlament nagy elvi ellen­tétek harcmezeje, ahol a legkitűnőbb eset az, hogy a nemzetnek olyan egy­öntetű, az érzelmeknek olyan egybe­kapcsolódása létesül, amelyek követ­kezéskép megszüntetik a pártok küzdel­mét, elsimulnak az ellentétek és az Isten békéje honol az arcokon. Erre a napra virradtunk ma. A parlamentban ma elnémult a csatazaj és ünnepi béke uralkodik, mert ünnepelni jöttünk össze közétetünk egy kimagasló, a kiválók legkiválóbbikát, aki egy félszázad nagy harcát küzdötte végig, mindig csillogó, mindig tiszta fegyverével, egyéni és politikai integritásának teljes szépségé­vel. (Óriási taps.) Az pedig, aki ezt állithatjá magáról, bátrar elmondhatja: Becsületes, jó munkát végeztem, mert nem magamért küzdöttem, hanem a nemzetért. (Ugy van I Ugy van!) Ünne­pel ütünk, dacára, hogy egy lesújtott nemzet vagyunk, mert mi nemcsak nemzetünk egyik legnagyobb élő fiának, gróf Apponyi Albert (a képviselők fel­állnak, óriási éljenzés és taps.) szüle­tésének 75-ik és politikai pályátának félszázados ünnepét ünnepeljük, de egy olyan eseményt is, amely a parlamen­tek történelmében példátlan, mert az összes nemzetek parlamentjének év­könyveibe a mai ünnephez hasonlót beírni nem képesek. Ezen körülmény egymagában is elegendő volna arra, hogy a mai ünnepet számunkra emlé­kezetessé tegye. Egy nemzetet, amely ily nagy férfiút sajátjának vallhat, le­tiprani nem lehet, de végleg megsem­misíteni sem. Mielőtt azonban gróf Apponyi Albertet a nagy ünnep alkal­mából üdvözölném, engedjék meg, hogy röviden méltassam az ünnepelt érdemeit. Eengedjék meg, hogy arra utaljak, hogy gróf Apponyi Albert politikai pá­lyájának kezdetétől fogva pályafutásában mindig híven megmaradt. Gróf Apponyi Albert etikai alapra helyezkedett, poli­tikai pályája elején, amikor azt mon­dotta: .De leginkább abban találok megnyugvást, hogy szigorú voltam a közélet alapjának megóvásában és in­tranzigens a magyar nemzet jogainak fenntartásában. Sohasem kerestem az egyéni ambiciók kielégítését a nemzet hátrányára. Minden szavam ezeknek a jogos védelmeknek a védelmére volt szánva. Aki magáról ennyit mondhat, az vessen követ az én politikai műkö­désemre*. Igaza van, nem hiszem, hogy széles Magyarországon akadna egy kő erre. Félszázadon keresztül harcolt és szen­vedett gróf Apponyi Albert nemzetéért. Amikor a nemzetgyűlés megbízásából gróf Apponyi Albertet 75-ik születése napján és politikai pályájának 50-ik évfordulóján üdvözlöm és a nemzetgyű­lés szerencsekivánatait tolmácsolom, bá­tor vagyok a következő inditványt tenni: Határozza el a tisztelt nemzetgyűlés, iiogy a nemzetgyűlés egyértelmű lelke­sedéssel ragadja meg Apponyi Albert gróf születése napjának 76-ik és siker­dus parlamenti működésének félszáza­dos évfordulóját egyúttal arra, hogy őt ragaszkodó tiszteletével és legmelegebb szerencsekivánatainak kifejezésével üd­vözölve, hálás elismeréssel emlékezzék meg azokról a maradandó érdemekről, amelyeket félszázados közpályája alatt a nemzet szolgálatában szerzett. Külö­nösen arról a fáradhatatlan önfeláldozó tevékenységről, mellyel mint a béke­delegáció elnöke, letiport hazánk ügyét a győztes hatalmak előtt képviselte. Indítványozom, ezen a nemzet történel­mében elévülhetetlen érdemeket a jegyzőkönyvben megörökíteni. és arról Apponyi Albert grófot értesíteni. A mai napon egy szegény eltiport és porban fekvő nemzet ő benne bizik, ő reá néz és ha semmi egyéb jót nem tett, mint­hogy e napon elfelejttette a nemzettel bánatát, ez által egy nagy emberhez méltó tettet vitt véghez. Az Ur Isten éltesse az emberi kor legvégső határáig. (Óriási éljenzés és taps. A képviselők felállva tapsolják Apponyi Albertet.) Apponyi Albert gróf: Midőn azelőtt félszázaddal, mint 25 éves ifjú nagy tisztelettel léptem át a képviselőház üléstermének küszöbét, midőn mond­hatom jó,és tiszta szándékkai, de nem tagadom, dicsvággyal eltelve kezdtem meg' politikai pályámat, mindent remélhettem, mindent várhattam, csak ezt a napot, egy ehhez hasonló napot nem remél­hettem. Nekein megadatott az, hogy én már a negyedik nemzedékkel szolgálom hazámat. (Taps.) Mikor a parlamentbe beléptem, a 48-iki nemzedék óriásai közül már csak Deák Ferenc működött. Deák Ferenc ékesszólását hallgattam és Deák kitün­tető érdeklődéssel biztosította első fel­szólalásom sikerét. Ennek a 48-as nagy nemzedéknek árnyékában fejlődött az a nemzedék, amelyhez magamat is számitanom kell, amelynek működésé­vel esik össze az én parlamenti szerep­lésemnek javarésze. Egy nemzedék, melynek soraiból nem hiányoztak a kiváló férfiak, mely megteremtette ma­gának a saját parlamenti stílusát, azt a stílust, mely nem emelkedett az ünne­pélyes ékesszólásnak arra a magaslatára, amely az eszmék nagy harcából, elő­kelő szükségleteknek küzdelméből fej­lődött, mely a Kossuth nemzedéket jellemezte, ennek a nemzedék a parla­menti stilusa mindig szürke volt. Ke­vésbé lendületes, mint az elődöké. Azonban ennek a nemzedéknek parla­menti működése körébe esnek mégis olyan parlamenti viták, melyek minden nemzet parlamentjének és alkotmányos tevékenységének, legszebb és legjobb napjaira emlékeztetők. (Ugy van 1 Ugy van!) Tisza István, Szilágyi Dezső, Ugrón Gábor, hogy csak a legkiválób­bakat említsem, voltak ennek a parla­menti stilusnak a típusai és megalkotói, amelynek megalakulásában, talán némi csekély részt magaménak is mond­hatok. Nem fogok ellenmondással találkozni, ha azt állítom, hogy reám, mint egy lefolyt világ munkására többé nincs szükség s nekem legjobb lesz a köz­élettől teljesen visszavonulni. Akkor azonban felkeresett megszállott terüle­ten lévő magányomban, annak a vá­lasztó közönségnek az üzenete, (Fel­kiáltások. Éljen Jászberény!) mely im­már 40 esztendő óta nekem adta man­dátumát, "amely nekem ezt a mandá­tumot nyújtotta akkor, amikor a szük­körü választó közönség határozott és megerősítette azt, amidőn az egész nép XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. KM legáltalánosabb szavazati jog alapján fejezte ki akaratát. (Éljenzés.) Ez m. t. Nemzetgyűlés, nekem parancs volt! En, ki egész éltemet a nemzet szol­gálatának szenteltem, szebb jutalmat nem kaphatok, mint a nemzet elismerése, mégpedig olyan elismerése, mely nem a népszerűség valamely pillanatnyi han­gulatának magaslatára juttatja azt, akit fölemel, vagy ismét a mélybe lesújt; valamely — hogy ugy mondjam — tárgyilagossággal megállapított tiszte­letből fakadó elismerés, mellyel szem­ben az én önbirálatom kételyeket tá­maszt. Azon egyértelműség, mely ebben az elismerésben megnyilvánul, eleve kizárja azt, hogy politikai biztosítékot tulajdonítsak neki és ebben politikai állásfoglalásomnak helyeslését lássam. Ez az elismerés, melyet a m. t. Elnök ur szavaiból is hallottam, bizonyos etikai értékek alapján áll, melyek felette állnak minden párttusának és szenve­délyeknek (Ugy van!) Hála Istennek nem én egyedül vol­nék méltó, 1 ha méltó vagyok erre az elismerésre. Engem talán az emel ki a többiek hasonló, sőt talán nagyobb mértékben érdemesek sorából, hogy az isteni gondviselés ilyen szörnyű időn át engedte megfutni a politikai élet küzdelmes pályáját. Mindennapi imánk igy szól: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föltámadásában I De ez az Isten, akiben hiszünk, ez az isteni igazság kell, hogy eszközökkel is rendelkezzék, melyekkel a nemzet föltámadását biztosítja. (Óriási éljenzés és taps.) Elnöknek a napirendre vonatkozó inditványa után az ülés fél 12 órakor véget ért. A következő gyűlés hétfőn d. e. 10 órakor kezdődik. fi TIsza-pöp tárgyalása. Budapest, máj. 27. A Tisza-pör mai tárgyalását kevéssel 9 óra után nyitotta meg Gadó István elnök. — Az első tanú dr. Somján László, aki Csernyák előéletéről tesz kompromittáló vallomást. Elmondja, hogy Csernyák zsarolt és sikkasztott s több ízben le volt degra­lálva. A következő tanú dr. Breitner Mira, Csernyák Imre elvált félesége, aki nem kiván törvényadta jogával élni. — Dr. Ldpossy Lajos ügyvéd a forradalom kitörésének idején, mint az önkéntesek parancsnoka az Astóriában többször megfordult. 31-én Pogány azt a parancsot adta neki, hogy oszlassa fel az önkénteseket. Kéri megjegyzi, hogy a tanú valószínűleg mást nézett Pogánynak, mert Pogány sohasem volt katonatiszt. — Tanú megtekinti Pogány arcképét és kijelenti, hogy valószinnleg tévedett. Dr. Bányai Sándor ügyvéd azt vallja, hogy a kommunizmus ki­törése után Kéri Pál az Otthon-körben azt mondotta neki, hogy részt akar venni néhány katonai kivégzésen, hogy magát ilyen irányban megedze. Ugyan­akkor azt mondotta, hogy az emberek gyáván halnak meg. Egy embert látott bátran meghalni és ez gróf Tisza István volt. Azonban arról a kijelentésről az a véleménye, hogy Kéri nem fizikai behatás alapján mondotta el a dolgot, csak képzeletből veszi. — Ezután Kéri teszi meg észrevételeit a vallomásra. Schreck magánhivatalnok azt vallja, hogy a forradalmat megelőző napokon látta Károlyit és Dobót heves vitatko­zásban. Beismeri, hogy Halász Imrétől 3000 K-t kapott. — Fonyó Mihály ve­gyészmérnök azt vallja, hogy 1919 augusztus 4-én a bécsi vonaton egy ismeretlen utastól azt hallotta, hogy két autó ment ki a Roheim-villához. Az egyikben ült Dobó és Pogány, a má­sikban az elbeszélő. — Hochstätter Adolf volt detektiv előadja, hogy október 31-én délután 4 órakor a Károlyi-pártkör kapujában egy Auerbach Pál nevü egyén azt újságolta, hogy most mentek el Tiszáért. Ugyanakkor indult el egy nagy szürke autó 3 katonával, a soffőr mellett pe­dig egy tengerész ült. Már másnap olvasta a Tisza-gyilkosságot is. Egy csoportképről a tengerészben Dobóra ismer. Majd fölolvassák Szörényi B. egyetemi hallgató vallomásának jegyzőkönyvét, mely szerint 1918. október 31-én Hor­váth-Sanovics kijelentette, hogy ő ölte meg Tiszát. Fényes megjegyzi, hogy Horváth ezt nem mondhatta, mert a gyilkosság délután volt. Szünet után több ismeretlen helyre költözött tanú vallomását olvassák föl. Szendrey I., Weidinger G., Berkes Gy. Dobóra, illetőleg Horváthra terhelő val­lomása után az utolsó tanú azt kéri az elnöktől, hogy neve ne kerüljön a la­pokba. Elmondja, hogy hallotta, hogy Horváth valakinek elmondotta, hogy 8—9 más politikus meggyilkolásáról is volt szó. Ezek közt szerepelt Windisch­grätz L. is, de a többiek nevére nem emlékszik. A gyilkosságra indulók irányításával Horváth volt megbizva, azonban csak az utolsó pillanatban kapott utasítást, hogy a gyilkosságot nem szabad végre­hajtani. Horváth nem tudta a patrullal tudatni ezt, mert két autón mentek el, s ö csak biciklit tudott utánuk küldeni, aki az autókat nem érte utói. A tanút vallomására megesketik. A tárgyalást holnap 9 órakor foly­tatják. i " • Borzalmas gyilkosság. Wiener-Neustadt, máj. 27. Bor­zalmas gyilkosság történt a bécsújhelyi országúton. Ismeretlen gonosztevők drótkötelet feszitettek ki az uton ke­resztül, amelyen mindig élénk az autó­közlekedés. Az első autóban, amely a sötétségben nekiszaladt az akadálynak, egy mérnök ült. A soffőr megsérült, de az autót azért elvezette Wiener-Neus­tadtba. Csak itt vette észre, hogy sze­rencsétlen utasa fejnélkül hever az autó­ban. A drót leszelte a fejét, amelyet az országúton meg is találtak. Utána hamarosan jött egy másik autó. Ennek az autónak a soffőrjét érte a végzetes baleset. Fejét leszelte a drótkötél s az autó vezető nélkül száguldott a benne ülő utasokkal együtt mindaddig, amig az úttest mellett lévő árokba nem zu­hant. Az utasok súlyosan megsérültek. — A tetteseket még nem fogtak el. fi korona jegyzése. Budapest, máj. 27. Zürichben ma 100 magyar koronáért 2*42 svájci frankot adtak. — Köszönetnyilvánítás. A róm. kath. hitközség szives köszönetet mond Bocsor János és Kalmár Németh János urak­nak, akik az urnapi körmenethez szük­séges lombos ágaknak behozatalára fogataikat teljesen díjtalanul bocsátották rendelkezésre. — A vas és fémmunkások pápai csoportja f. hó 29-én, vasárnap d. u. 3 órakor a Ker. Munkásegyesület helyi­ségében Szent-Ilonái u. 12. szám alatt hivatalos órát tart, melyre a csoport minden egyes tagját meghívja az elnökség.

Next

/
Thumbnails
Contents