Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)
1921-05-28 / 118. szám
Tízenhatodik évfolyam 118. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szombat Ara 2 korona Pápa, 1921 május 28. Szerkesztőség és fiókkiadóhivatal : Török Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Főtér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11* Ker. Nemzeti Nyomda 11 Kiadóhivatal 61 X x KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX Apponyi Albert gróf ünneplése a nemzetgyűlésben. Budapest, máj. 27. Apponyi Albert gróf születésének 75-ik és politikai működésének 50-edik évfordulója alkalmából a nemzetgyűlés folyosója már hangos a képviselők és ujságirók csoportjától. Huszár Károly, Gaál Gaszton, Reisch Richárd, Szterényi József báró, az (újságírók és képviselők valamennyien feketében, csupán a liberális sajtó egyes képviselői vannak szürkében. Rakovszky István elnök fél 11 órakor nyitotta meg az ülést. Tisztelt nemzetgyűlés! A parlament nagy elvi ellentétek harcmezeje, ahol a legkitűnőbb eset az, hogy a nemzetnek olyan egyöntetű, az érzelmeknek olyan egybekapcsolódása létesül, amelyek következéskép megszüntetik a pártok küzdelmét, elsimulnak az ellentétek és az Isten békéje honol az arcokon. Erre a napra virradtunk ma. A parlamentban ma elnémult a csatazaj és ünnepi béke uralkodik, mert ünnepelni jöttünk össze közétetünk egy kimagasló, a kiválók legkiválóbbikát, aki egy félszázad nagy harcát küzdötte végig, mindig csillogó, mindig tiszta fegyverével, egyéni és politikai integritásának teljes szépségével. (Óriási taps.) Az pedig, aki ezt állithatjá magáról, bátrar elmondhatja: Becsületes, jó munkát végeztem, mert nem magamért küzdöttem, hanem a nemzetért. (Ugy van I Ugy van!) Ünnepel ütünk, dacára, hogy egy lesújtott nemzet vagyunk, mert mi nemcsak nemzetünk egyik legnagyobb élő fiának, gróf Apponyi Albert (a képviselők felállnak, óriási éljenzés és taps.) születésének 75-ik és politikai pályátának félszázados ünnepét ünnepeljük, de egy olyan eseményt is, amely a parlamentek történelmében példátlan, mert az összes nemzetek parlamentjének évkönyveibe a mai ünnephez hasonlót beírni nem képesek. Ezen körülmény egymagában is elegendő volna arra, hogy a mai ünnepet számunkra emlékezetessé tegye. Egy nemzetet, amely ily nagy férfiút sajátjának vallhat, letiprani nem lehet, de végleg megsemmisíteni sem. Mielőtt azonban gróf Apponyi Albertet a nagy ünnep alkalmából üdvözölném, engedjék meg, hogy röviden méltassam az ünnepelt érdemeit. Eengedjék meg, hogy arra utaljak, hogy gróf Apponyi Albert politikai pályájának kezdetétől fogva pályafutásában mindig híven megmaradt. Gróf Apponyi Albert etikai alapra helyezkedett, politikai pályája elején, amikor azt mondotta: .De leginkább abban találok megnyugvást, hogy szigorú voltam a közélet alapjának megóvásában és intranzigens a magyar nemzet jogainak fenntartásában. Sohasem kerestem az egyéni ambiciók kielégítését a nemzet hátrányára. Minden szavam ezeknek a jogos védelmeknek a védelmére volt szánva. Aki magáról ennyit mondhat, az vessen követ az én politikai működésemre*. Igaza van, nem hiszem, hogy széles Magyarországon akadna egy kő erre. Félszázadon keresztül harcolt és szenvedett gróf Apponyi Albert nemzetéért. Amikor a nemzetgyűlés megbízásából gróf Apponyi Albertet 75-ik születése napján és politikai pályájának 50-ik évfordulóján üdvözlöm és a nemzetgyűlés szerencsekivánatait tolmácsolom, bátor vagyok a következő inditványt tenni: Határozza el a tisztelt nemzetgyűlés, iiogy a nemzetgyűlés egyértelmű lelkesedéssel ragadja meg Apponyi Albert gróf születése napjának 76-ik és sikerdus parlamenti működésének félszázados évfordulóját egyúttal arra, hogy őt ragaszkodó tiszteletével és legmelegebb szerencsekivánatainak kifejezésével üdvözölve, hálás elismeréssel emlékezzék meg azokról a maradandó érdemekről, amelyeket félszázados közpályája alatt a nemzet szolgálatában szerzett. Különösen arról a fáradhatatlan önfeláldozó tevékenységről, mellyel mint a békedelegáció elnöke, letiport hazánk ügyét a győztes hatalmak előtt képviselte. Indítványozom, ezen a nemzet történelmében elévülhetetlen érdemeket a jegyzőkönyvben megörökíteni. és arról Apponyi Albert grófot értesíteni. A mai napon egy szegény eltiport és porban fekvő nemzet ő benne bizik, ő reá néz és ha semmi egyéb jót nem tett, minthogy e napon elfelejttette a nemzettel bánatát, ez által egy nagy emberhez méltó tettet vitt véghez. Az Ur Isten éltesse az emberi kor legvégső határáig. (Óriási éljenzés és taps. A képviselők felállva tapsolják Apponyi Albertet.) Apponyi Albert gróf: Midőn azelőtt félszázaddal, mint 25 éves ifjú nagy tisztelettel léptem át a képviselőház üléstermének küszöbét, midőn mondhatom jó,és tiszta szándékkai, de nem tagadom, dicsvággyal eltelve kezdtem meg' politikai pályámat, mindent remélhettem, mindent várhattam, csak ezt a napot, egy ehhez hasonló napot nem remélhettem. Nekein megadatott az, hogy én már a negyedik nemzedékkel szolgálom hazámat. (Taps.) Mikor a parlamentbe beléptem, a 48-iki nemzedék óriásai közül már csak Deák Ferenc működött. Deák Ferenc ékesszólását hallgattam és Deák kitüntető érdeklődéssel biztosította első felszólalásom sikerét. Ennek a 48-as nagy nemzedéknek árnyékában fejlődött az a nemzedék, amelyhez magamat is számitanom kell, amelynek működésével esik össze az én parlamenti szereplésemnek javarésze. Egy nemzedék, melynek soraiból nem hiányoztak a kiváló férfiak, mely megteremtette magának a saját parlamenti stílusát, azt a stílust, mely nem emelkedett az ünnepélyes ékesszólásnak arra a magaslatára, amely az eszmék nagy harcából, előkelő szükségleteknek küzdelméből fejlődött, mely a Kossuth nemzedéket jellemezte, ennek a nemzedék a parlamenti stilusa mindig szürke volt. Kevésbé lendületes, mint az elődöké. Azonban ennek a nemzedéknek parlamenti működése körébe esnek mégis olyan parlamenti viták, melyek minden nemzet parlamentjének és alkotmányos tevékenységének, legszebb és legjobb napjaira emlékeztetők. (Ugy van 1 Ugy van!) Tisza István, Szilágyi Dezső, Ugrón Gábor, hogy csak a legkiválóbbakat említsem, voltak ennek a parlamenti stilusnak a típusai és megalkotói, amelynek megalakulásában, talán némi csekély részt magaménak is mondhatok. Nem fogok ellenmondással találkozni, ha azt állítom, hogy reám, mint egy lefolyt világ munkására többé nincs szükség s nekem legjobb lesz a közélettől teljesen visszavonulni. Akkor azonban felkeresett megszállott területen lévő magányomban, annak a választó közönségnek az üzenete, (Felkiáltások. Éljen Jászberény!) mely immár 40 esztendő óta nekem adta mandátumát, "amely nekem ezt a mandátumot nyújtotta akkor, amikor a szükkörü választó közönség határozott és megerősítette azt, amidőn az egész nép XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. KM legáltalánosabb szavazati jog alapján fejezte ki akaratát. (Éljenzés.) Ez m. t. Nemzetgyűlés, nekem parancs volt! En, ki egész éltemet a nemzet szolgálatának szenteltem, szebb jutalmat nem kaphatok, mint a nemzet elismerése, mégpedig olyan elismerése, mely nem a népszerűség valamely pillanatnyi hangulatának magaslatára juttatja azt, akit fölemel, vagy ismét a mélybe lesújt; valamely — hogy ugy mondjam — tárgyilagossággal megállapított tiszteletből fakadó elismerés, mellyel szemben az én önbirálatom kételyeket támaszt. Azon egyértelműség, mely ebben az elismerésben megnyilvánul, eleve kizárja azt, hogy politikai biztosítékot tulajdonítsak neki és ebben politikai állásfoglalásomnak helyeslését lássam. Ez az elismerés, melyet a m. t. Elnök ur szavaiból is hallottam, bizonyos etikai értékek alapján áll, melyek felette állnak minden párttusának és szenvedélyeknek (Ugy van!) Hála Istennek nem én egyedül volnék méltó, 1 ha méltó vagyok erre az elismerésre. Engem talán az emel ki a többiek hasonló, sőt talán nagyobb mértékben érdemesek sorából, hogy az isteni gondviselés ilyen szörnyű időn át engedte megfutni a politikai élet küzdelmes pályáját. Mindennapi imánk igy szól: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föltámadásában I De ez az Isten, akiben hiszünk, ez az isteni igazság kell, hogy eszközökkel is rendelkezzék, melyekkel a nemzet föltámadását biztosítja. (Óriási éljenzés és taps.) Elnöknek a napirendre vonatkozó inditványa után az ülés fél 12 órakor véget ért. A következő gyűlés hétfőn d. e. 10 órakor kezdődik. fi TIsza-pöp tárgyalása. Budapest, máj. 27. A Tisza-pör mai tárgyalását kevéssel 9 óra után nyitotta meg Gadó István elnök. — Az első tanú dr. Somján László, aki Csernyák előéletéről tesz kompromittáló vallomást. Elmondja, hogy Csernyák zsarolt és sikkasztott s több ízben le volt degralálva. A következő tanú dr. Breitner Mira, Csernyák Imre elvált félesége, aki nem kiván törvényadta jogával élni. — Dr. Ldpossy Lajos ügyvéd a forradalom kitörésének idején, mint az önkéntesek parancsnoka az Astóriában többször megfordult. 31-én Pogány azt a parancsot adta neki, hogy oszlassa fel az önkénteseket. Kéri megjegyzi, hogy a tanú valószínűleg mást nézett Pogánynak, mert Pogány sohasem volt katonatiszt. — Tanú megtekinti Pogány arcképét és kijelenti, hogy valószinnleg tévedett. Dr. Bányai Sándor ügyvéd azt vallja, hogy a kommunizmus kitörése után Kéri Pál az Otthon-körben azt mondotta neki, hogy részt akar venni néhány katonai kivégzésen, hogy magát ilyen irányban megedze. Ugyanakkor azt mondotta, hogy az emberek gyáván halnak meg. Egy embert látott bátran meghalni és ez gróf Tisza István volt. Azonban arról a kijelentésről az a véleménye, hogy Kéri nem fizikai behatás alapján mondotta el a dolgot, csak képzeletből veszi. — Ezután Kéri teszi meg észrevételeit a vallomásra. Schreck magánhivatalnok azt vallja, hogy a forradalmat megelőző napokon látta Károlyit és Dobót heves vitatkozásban. Beismeri, hogy Halász Imrétől 3000 K-t kapott. — Fonyó Mihály vegyészmérnök azt vallja, hogy 1919 augusztus 4-én a bécsi vonaton egy ismeretlen utastól azt hallotta, hogy két autó ment ki a Roheim-villához. Az egyikben ült Dobó és Pogány, a másikban az elbeszélő. — Hochstätter Adolf volt detektiv előadja, hogy október 31-én délután 4 órakor a Károlyi-pártkör kapujában egy Auerbach Pál nevü egyén azt újságolta, hogy most mentek el Tiszáért. Ugyanakkor indult el egy nagy szürke autó 3 katonával, a soffőr mellett pedig egy tengerész ült. Már másnap olvasta a Tisza-gyilkosságot is. Egy csoportképről a tengerészben Dobóra ismer. Majd fölolvassák Szörényi B. egyetemi hallgató vallomásának jegyzőkönyvét, mely szerint 1918. október 31-én Horváth-Sanovics kijelentette, hogy ő ölte meg Tiszát. Fényes megjegyzi, hogy Horváth ezt nem mondhatta, mert a gyilkosság délután volt. Szünet után több ismeretlen helyre költözött tanú vallomását olvassák föl. Szendrey I., Weidinger G., Berkes Gy. Dobóra, illetőleg Horváthra terhelő vallomása után az utolsó tanú azt kéri az elnöktől, hogy neve ne kerüljön a lapokba. Elmondja, hogy hallotta, hogy Horváth valakinek elmondotta, hogy 8—9 más politikus meggyilkolásáról is volt szó. Ezek közt szerepelt Windischgrätz L. is, de a többiek nevére nem emlékszik. A gyilkosságra indulók irányításával Horváth volt megbizva, azonban csak az utolsó pillanatban kapott utasítást, hogy a gyilkosságot nem szabad végrehajtani. Horváth nem tudta a patrullal tudatni ezt, mert két autón mentek el, s ö csak biciklit tudott utánuk küldeni, aki az autókat nem érte utói. A tanút vallomására megesketik. A tárgyalást holnap 9 órakor folytatják. i " • Borzalmas gyilkosság. Wiener-Neustadt, máj. 27. Borzalmas gyilkosság történt a bécsújhelyi országúton. Ismeretlen gonosztevők drótkötelet feszitettek ki az uton keresztül, amelyen mindig élénk az autóközlekedés. Az első autóban, amely a sötétségben nekiszaladt az akadálynak, egy mérnök ült. A soffőr megsérült, de az autót azért elvezette Wiener-Neustadtba. Csak itt vette észre, hogy szerencsétlen utasa fejnélkül hever az autóban. A drót leszelte a fejét, amelyet az országúton meg is találtak. Utána hamarosan jött egy másik autó. Ennek az autónak a soffőrjét érte a végzetes baleset. Fejét leszelte a drótkötél s az autó vezető nélkül száguldott a benne ülő utasokkal együtt mindaddig, amig az úttest mellett lévő árokba nem zuhant. Az utasok súlyosan megsérültek. — A tetteseket még nem fogtak el. fi korona jegyzése. Budapest, máj. 27. Zürichben ma 100 magyar koronáért 2*42 svájci frankot adtak. — Köszönetnyilvánítás. A róm. kath. hitközség szives köszönetet mond Bocsor János és Kalmár Németh János uraknak, akik az urnapi körmenethez szükséges lombos ágaknak behozatalára fogataikat teljesen díjtalanul bocsátották rendelkezésre. — A vas és fémmunkások pápai csoportja f. hó 29-én, vasárnap d. u. 3 órakor a Ker. Munkásegyesület helyiségében Szent-Ilonái u. 12. szám alatt hivatalos órát tart, melyre a csoport minden egyes tagját meghívja az elnökség.