Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-15 / 84. szám

Tizenhatodik évfolyam 84. szám. Péntek Ära^ Pápa, 1921 április 15. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség Kiadóhivatal ...... jj Ker. Nemzeti Nyomda X X KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX 1 XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX Holnap megjelenik az uj kormány kinevezése Budapest, ápr. 14. Gróf Teleky Pál miniszterelnök bejelentvén a kor­mányzó ur Őföméltóságának az összkormány lemondását, a kormányzó azt elfogadta és. az uj kormány megalakításával gróf Bethlen István képviselőt bizta meg, aki azonnal folyamatba tette az uj kormány megalakítását célzó tárgyalásokat. Ezek a tárgyalások eredményre vezettek és gróf Bethlen István abban a helyzetben van, hogy részletes javaslatot tehet a kormányzónak. A hivatalos lap holnapi száma fogja közölni az erre vonatkozó kéziratokat és elhatározásokat. Az uj kormány holnap délelőtt 10 órakor teszi le a kor­mányzó kezébe az esküt. Az uj kormány, mint a megelőző kormányok, koaliciós alapon káván működni és iránya, mint az eddigi kormányoké, nemzeti, keresztény és agrár irányú lesz. (M. T. I.) Gróf Bethlen István kabinetjében a Teleky-kormánybó! Hegedűs. Lóránt pénzügyminiszter, dr. Vass József közoktatásügyi miniszter, Belilska Sándor honvédelmi miniszter vesznek részt. Belügyminiszter — és ehhez feltétlenül ragaszkodik Bethlen gróf — gróf Ráday Gedeon volna. Nagyatádi Szabó István szintén részt vesz a kabinetben. Benárd Ágostonhoz nem ragaszkodik Bethlen, utódjául hir szerint Huszár Károlyt szeretné. Bethlen ma délelőtt másfél órán át tanácskozott Telekyvel, majd a képviselőházba sietett, ahol Rakovszky Istvánt, a nemzetgyűlés elnökét kereste. Mivel azonban nem találta hivatalában, délután fel fogja keresni a Nemzeti Kaszinóban. Miért mondott le a Telek? kormán?? Jól Informált helyről a Teleky kor­mány távozásának okai közül a követ­kezőket emiitették meg: A végleges lemondásra az első 1 lökést a kormányzó politikai tartalmú hadseregparancsa adta meg. Általános feltűnést keltett, hogy ilyen nagyfontosságú nyilatkozat a fe­lelős kormány ellenjegyzése nélkül je­lent meg. Ennek következménye az lett, hogy a Teleky kormány, amely éppen be­fejezte az újjáalakulás munkáját, a hadseregparancs következtében újra benyújtotta lemondását. Politikai körökben izgalmat keltett az, hogy fontos politikai ügyek elintézésé­ben és nyilatkozatok kiadásában most már ismételten a felelős kormány bele­egyezése nélkül történnek intézkedések, Ebben a parlamenti kormányzás alap­elveinek félretételét látják. n „munkástanács" ujabb formája. Egyébként is ettől eltekintve, lehe­tetlen helyzet elé íllitotla a kormányt a kisgazdapártban elhatalmasodott szel­lem, amely a hatalmat a munkástanács idejéből ismert recept szerint akarja kezelni. A kedd esti ülésén a kisgazda­párt intéző-bizottságának vezető tagjai például azt követelték, hogy a miniszter­elnök előzetesen mutassa be a párt előtt ama beszédének szövegét, amelyet a parlament legközelebbi ülésén elmon­dani szándékozik. Röpcédulák a király aláírásával. Nagy megütközéssel tárgyalták a pártkörökben azokat a gyalázatos röp­cédulákat, amelyeket ismeretlen politi­kusok osztogatnak a vidéken és a fő­városban. A cédula Szombathelyről van keltezve és IV. Károly király aláírásával ellátva. Felesleges bizonyítani, hogy a röpcédula az első betűtől az utol­sóig hamisítás. Csak azért bocsátják a tömegbe, hogy a nyomtatott betűnek vakon hivő tömeg­ből ujabb veszedelmes indulatokat csi­holjanak ki. A röpcédula a népet a mai kormányrendszer ellen való lázadásra és fegyverfogásra hivja fel. Mindenki, még a legszélsőbb Habsburg-ellenesek is nyomban tisztában voltak vele, hogy az egész dolog csak lelkiismeretlen ug­ratás és hogy ahhoz sem a királynak, sem a legitimitásnak köze nincs. Két­ségtelen, hogy a felbőszítő otrombaság vagy a pécsi kommunisták műve, vagy pedig a belföldi ugratók csinálták, akik a békét kivánó hiszékeny nép szemé­ben ezzel diszkreditálni kivánják a király személyét és békevágyát. Bizo­nyos azonban, hogy a röpcédula ter­jesztése szervezetben történik. Először Székesfehérvár környékén kezdték ter­jeszteni, azután Somogy északi részen és Kanizsa környékén, tegnap pedig már Budapest környékén is szórták szét autóról. Akiknek ez az ugrás megéri a nagy nyomdai költséget és az autó költségeit, azoknak sok pénz és erős szervezet állhat rendelkezésükre. Fényes László vallomása o Tisza pörben. Budapest, ápr. 14. Gadó István dr. elnök 9 órakor nyitotta meg a Tisza­bünpör mai főtárgyalását és folytatta Fényes László kihallgatását. Az úgy­nevezett katonatanácsokra vonatkozólag intézett kérdést Fényeshez, aki a követ­kezőkben válaszolt: Én sok katona­tanácsi ülésen nem voltam jelen. Az okt. 25-ről 26-ára virradó éjszaka részt­vettem a katonatanács ülésén, beszéltem több alkalommal a katonatisztekkel, de a Károlyi-párt prograinmját nein ismer­tettem velük, mert nem voltam Károlyi­párti képviselő. A 26-ra virradó éjszaka sem tartottam semmiféle beszédet a ka­tonatanácsban. Elnök: A katonatanács működött. Kitűnik ez abból, hogy a forradalom előtti éjszakán tervszerűen minden köz­épületet megszálltak és a középületeket azonnal lefoglalták. Fényes: Hogy hogy folyt le mindez, arról nincs tudomásom. Semmit sem tudtam a forradalom kitöréséről, ugy hivtak oda fél 7 óra tájban. Az iratok­ból és Károlyi vallomásából azt hiszem, hogy a fegyvergyári munkások voltak azok, akikkel Kunfi és Landler kitörették a forradalmat! Elnök: Tehát az őszi rózsás forradalom mégsem lehetett olyan elmaradhatatlan szükségszerű, ha minden előzetesen ki volt tervezve és előkészítve. Ön ugy látja, hogy a háború készítette elő a lelkeket a forradalomra, de mégsem volt olyan veszedelmes a helyzet. Fényes: A legnagyobb baj a Nemzeti Tanács mulasztása volt. Ennek célja az lett volna, hogy hazahozza a had­sereget a határok védelmére, az lett volna a célja, hogy sürgősen békét kössön, az általános választójogot meg­valósítsa, de erre nem volt idő. A Nemzeti Tanács nem támaszkodott külső hatalomra, de azért például a Wekerle kormány is tárgyalt vele. Elnök: Október huszonnyolcadikán, amikor még megbízható karhatalmak voltak a kaszárnyákban, miért küldtek agitátorokat a kaszárnyákba és frontra — a karhatalom érdekében agitálni? Aliért kellett a megbizható Jcarhatalmat feloszlatni, miért kellett Önöknek a törvényes rend alapján álló faktorokkal szembehelyezkedve eljárni ? . Fényes: Hogy a nemzeti tanács nevé­vel kik és hányszor éllek vissza, azt nem tudhatom, de csak azzal akarok erre rávilágítani, hogy mindenki a nem­zeti tanács védelme alá helyezte magát akkor, mert ez megnyugvást szerzett. A karhatalom nem volt megbizható, azzal sem Hüttner, sem a többiek nem tudtak volna biztosan rendelkezni. Hó­napokkal a forradalom kitörése előtt már kaptam körükből leveleket, ame­lyekben azt irták, hogy csináljanak már az urak valamit a Házban, mert kü­lönben olyan forradalmat csinálunk, amilyent még nem láttak. A forradalom egyik kirobbantója az volt, hogy Ká­rolyit, amikor a hatalom átvételéről már tárgyaltak vele, felvitték Bécsbe, ott azonban a király hirtelen nem fo­gadta. Hogy kik és milyen intrikák játszottak közre ebben, nem tudom, de nem is akarom megemlíteni! Elnök: Nem sejtették Önök, a bécsi ut megrendezésében és Károlyi Bécsbe való felvitelében nem gróf Tisza István kezét ismerték fel ? Fényes: Nem ! Tisza teljesen vissza­vonult, de távozásakor kijelentette, hogyha Károlyi Mihály jobb békét tud hozni az országnak, akkor minden ere­jével támogatni fogja öt. Elnök: Adataink szerint gróf Tisza István volt az, aki 1918. okt. 14-én a Wekerle-kormány lemondása után ki­jelentette, hogy most minden becsületes magyar embernek össze kell fogni. Miért nem dolgozott velük együtt a nemzeti tanács, miért nélkülük ? Fényes: Ha mi Tiszával dolgoztunk volna, elvesztettük volna egyszerre a nép rokonszenvét. Ezzel csak végzetes forradalomba döntöttük volna az or­szágot. Hiszen szó volt Andrássy kül­Ugyminiszterségéről, ő azonban csak közös külügyminiszternek vállalkozott volna. Elnök: Ismerte-e Hiittnert? Fényes: Nem! Elnök: Stanykovszkyt ismerte-e? Fényes: Nemi Elnök: Igaz-e, hogy október 27-én elhatározták, hogy több neves polgárt el­fogatnak és egyeseket el tesznek láb alól ? Fényes: Nem igaz, sohasem volt erről szó! Járt nálam egyszer egy fiafal had­nagy, aki azt mondotta: Képviselő ur, én megesküdtem hogy ezzel a két ke­zemmel fojtom meg Tisza Istvánt! Le­szidtam, megmagyaráztam neki, hogy Tisza nem tehet semmiről. Egy izben jelentkezett valaki nálam, aki Tisza meggyilkolására kért parancsot, botot ragadtam és elkergettem az illetőt. Fényes elmondja ezután, hogy október 31-én délután fél 3 és 3 óra között hazament, a hallban találkozott nyír­egyházai barátaival, akikkel odahaza tartózkodott fél 5 óráig. Később kereste a tizes telefontanács tagjait és ezért 5 óra tájban felment a Nagymező-utcai telefonközpontba. Oda érve, a főnök újságolta neki, hogy Tiszát meggyilkol­ták. A hir megdöbbentette, mondta, kogy ez rettenetes, borzasztó, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Utánna fölment az Esthez, ahol szintén sajnálkozásának adott kifejezést. Elnök: Gertner Marcelt honnan is­meri? Fényes: Innen a tárgyalóteremből. Elnök: Hüttnert ismeri-e? Fényes: Lehetséges, hogy láttam, de nem érintkeztem vele. Elnök: Friedrichkel volt-e politikai összeköttetése ? Fényes: 1918-ban a választási jelö­lések idején egy fiatalember jelent meg nálam a Royalban, egy levelet hozott, amelyben Friedrich közölte, hogy a dunapataji kerületben föllépet képviselő­jelöltnek és támogatásomat kérte. Októ­berben a Károlyi pártban láttam néhány­szor. Arra, hogy az Astoriában láttam volna, nem emlékszem. Elnök: Igaz-e, hogy Friedrich ellen röpiratott adott ki. Fényes: igaz és köszönöm a bíró­ságnak, hogy alkalmat ad ebben az ügyben itt nyilatkozni. Elnök: Azt akarja szóval demonstrálni, hogyha Friedrichkel együtt része lett volna a Tisza gyilkosság előkészítésé­ben, nem adott volna ki röpiratot ellene. Fényes : Ez logikai képtelenség lenne! A tárgyalást holnap délelőtt Gertner Marcell kihallgatásával folytatják. Lapzártakor érkezett: Megalakult a Bethlen kormán?. Budapest, ápr. 14. Bethlen István gróf a kormányzónak előterjesztette mi­niszteri listáját, amit a kormányzó el­fogadott. Az uj kabinet tagjai a követ­kezők : Miniszterelnök: Bethlen István gróf. Külügyminiszter: Bánffy Miklós gróf. BelüJ^miniszter: Ráday Gedeon gróf. Pénzügyminiszter: Hegedűs Lóránt. Földmivelésügyi miniszter: nagyatádi Szabó István. Kereskedelmi miniszter: Hegyeshalmy Lajos. Kultuszminiszter: dr. Vass József. Igazságügyminiszter: Tomcsányi Pál Honvédelmi miniszter Belicska Sándor Népjóléti és munkaügyi miniszter: Bemolák Nándor. Közélelmezési miniszter: Mayer János. A nemzeti kisebbségek minisztériumát a külügyminiszter, a kisgazda-minisz­tériumot a földmivelésügyi miniszter fogja vezetni. Az uj minisztérium hol­nap pénteken délelőtt teszi le a kor­mányzó kezébe az esküt. Az eskütétel­nél a zászlós urakat Jekelfalussy Zoltán volt fiumei kormányzó fogja helyettesíteni. il sajtófőnök távozása. Eckhardt Tibor, a miniszterelnökségi sajtóosztály főnöke lemondott és távo­zását befejezetnek lehet tekinteni. Eck- hardt Tibor erről egy újságírónak a következőket mondotta : — Lemondásomat én már négy nap­pal ezelőtt beadtam gróf Teleky Pál miniszterelnöknek és sikerült őt annak megnyerni. Azt hiszem, hogy felmen­tésem még ma elintéződik.

Next

/
Thumbnails
Contents