Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-14 / 83. szám

áfa 2 Tizenhatodik évfolyam 83. szám. Csütörtök EISfizatési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Pápa, 1921 április 14. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség ...... jj Kiadóhivatal j] Ker. Nemzeti Nyoindi X X KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX I XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX Figyelő. Abból az alkalomból, hogy a buda­pesti lapok olyan sokat irtak a kisantat fenyegetéseiről és olyan keveset a király szombathelyi tartózkodásának körülmé­nyeiről, érdekesnek tartjuk megemlíteni a világ legnagyobb lapjának, a Timesnek a véleményét a király magyarországi lá­togatásáról. A Times két munkatársát dirigálta le Szombathelyre, akik fej­csóválva bámulták meg a mi naivitá­sunkat, hogy mi komolyan vettük az antant tiltakozó jegyzékeit. Mosolyogva beszélték, hogy egész Anglia szinte magától értetődőnek tartja, hogy a király visszatérjen. Hiszen azt, hogy ezt maguk is ugy akarták, mutatja a béke­szerződés fogalmazása is. Németország­ban bevették a békefeltételek közé, hogy a Hohenzollernek oda nem térhetnek vissza, a magyar békeszerződésből azon­ban ezt — természetesen nem vélet­lenül — a Habsburgokra nézve ki­hagyták. Megkérdezték tőlük, hogy ha ez igy van, akkor mit jelentsen Anglia tiltakozó jegyzéke? — Blöffl — volt rá a rövid, de min­dent megmagyarázó válasz. — Tehát nem kell azt komolyan vennünk? — Akik a diplomácia nyelvét nem ismerik, azok komolyan veszik. De Angliaban fognak rajta legjobban cso­dálkozni, hogy Önök komolyan vették. ... Azt hisszük, ehhez fölösleges kom­mentárt füznünk! Nem tud megalakulni a porosz kormány­Bécs, ápr. 13. (M. T. I.) A Neue Freie Pressenek jelentik Berlinből: 67c­gerwald, a porosz országgyűlés által megválasztott miniszterelnök, kísérletet tett arra, hogy olyan kormányt alakitson, amely a centrumnak, a demokratáknak, szociáldemokratáknak és a német nép­pártnak koalíciójára támaszkodjék, a terv azonban meghiusult ö német csiszárné temetése. Bécs, ápr. 13. (M. T. 1.) A Neue Freie Pressenek jelentik Berlinből: A gyászünnepségeket ugy Doornban, mint Postdamban elhalasztotiák, mégpedig Doornban április 17-ére, Postdamban április 19.-ére. Húzódik a válság megoldása. Budapest, ápr. 13. Dr. Koszó István a neki felajánlott belügyminisz­teri tárcát nem vállalta el s ennek következtében — bár a miniszterelnök és a pártvezérek között a tanácskozá­sok során minden tárgyi nehézség el­simult — a kormány megmaradása tekintetében komoly nehézségek me­rültek föl. Merénylet készült Churchill vonata ellen. Bécs, ápr. 13. A Secolo jelenti Kairó­ból : Churchill angol miniszterelnök vonata ellen a megérkezés előtt merény­letet akartak elkövetni, azonban meg idejében észrevették és a vonatot visz­szatartották. Friedrich István vallott a Tisza bünpörben. — fai Érzi magát Uiisitk a Tisza gyilkosságba. — Budapest, ápr. 13. A Tisza-bünpör mai tárgyalása Friedrich István kihall­gatásával kezdődött. Friedrich kijelenti, hogy a vádat megértette, azonban nem érzi magát bűnösnek. A tárgyalástvezető elnök megengedi neki, hogy a forra­dalomban vitt szerepét összefoglalólag elmondhassa. Vallomása során Friedrich István kijelenti, hogy ha ö a Tisza-gyilkosságban való bűnössége terhével vállalta volna a keresztény, nemzeti irányzat ve­zetését és a becsületet félrelökve foglalta volna el a miniszterelnöki széket, akkor a világ legnagyobb gaz- 1 emberének kellene magát tartania. Az októberi forradalom előkészíté­sében való szerepléséért minden felelősséget vállal, de nem vállal­hat felelősséget olyan dolgokért, amiket nem tett. Politikai pályáját 1918 október 20-ika körül kezdette meg, amikor két-három­izben fönn járt a Károlyi párt klub­helyiségében. Mivel a lánchídi csatában résztvett, kinevezték hadügyi államtit­kárrá november 2-án vagy 3-án, amikor már az ellenforradalmi mozgalmakban benne volt. Ellenforradalmi volta miatt a kommün alatt börtönben ült. A pro­letárdiktatúra bukása után ő vette át a kormányt a leglehetetlenebb viszonyok között, az ő érdeme az, hogy a politi­kai helyzet konszolidálódott, amelynek egyik tanúbizonysága az is, hogy a mai főtárgyalás megtartható. Üldözték őt azok a régi politikusok, akik 40 éven át semmit sem tettek és még az általá­nos választójogot sem tudták megvaló­sítani, ezek nem akarják megbocsátani neki, hogy ő, a közönséges gépgyáros, a közönséges senki, Magyarország mi­niszterelnöke lett. Szerencsére idegei acélból vannak és a vád alatt csak mégjobban megacclosodtak. Az állam­ügyészség bizonyítsa be bűnösségét! Vallomása további során részletesen kitér arra, hogy milyen szerepe volt a forradalom további előkészítésében. Gyárának három elbocsátott munkása, akik kommunisták voltak, azok, akik gyárát a szociáldemokraták kezére jut­tatták, azok, akik őt a Lenin fiuk ke­zére adták, azok, akik saját gyárából kidobták, azok vádolják őt azzal, hogy azt mondotta nekik, hogy Tiszát feltét­lenül meg kell ölni és hogy erre szer­vezzenek egy bandát. Ez koholmány! Elnök: Eszerint tehát önnek a Tisza­gyilkosságot előkészitő megbeszélések­ben nem volt semmi része? Fiiedrich : Ugy van! El kell mon­danom, hogy mit tudok a katonataná­csokról. Folyton tizenegyes katonata­nácsról hallok. Mint volt hadügyi állam­titkár, én tudom legjobban, hogy milyen katonatanács volt Én csak a Pogány féle katonatanácsról tudok. Tizenkét tartalékos tiszt összeverő­dött egy kávéházban, lefotografál­tatták magukat és azt mondották, hogy ez a tizenegyes katonatanács. Pogány magából kikelve mondotta rájuk, hogy ez csak tizenegy csir­kefogó. Október végén a Károlyi pártklubba sok egyetemi hallgató járt föl, ezt most ugy állitják be, hogy a Károlyi párt klubhelyiségében akkor rettenetes ta­nácskozások folytak zárt ajiók mögött. Az igaz, hogy akkor beszélt a Károlyi pártban ezekkel az uniformisos diákok­kal, de hogy komoly tárgyakról dis­kuráltak volna, arról szó sem lehet. — Elmondja ezután, hogy Ő nem akart miniszterelnök lenni és csak József főherceg kapaciidlására vállalta el a miniszterelnökséget. Akkoriban mindenféle rémhírekkel jöttek Fiúméból, Pólából, Triesztből, ezeket megtárgyalták a Károlyi párt­körben, de ott mindenről esett szó, csak Tisza István meggyilkolásáról nem. Ugy állitják be a dolgot, hogy a párt­körben zárt ajtók mögött nagy tanács­kozások folytak s a zárt ajtókon senki sem mehetett be, csak Friedrich István. A valóság az, hogy az ajtók tényleg zái;va voltak, de csak azért, mert féltek attól, hogy a, katonaság, vagy rend­őrség megjelenik s elfogja őket. Ha azonban valaki kopogtatott, kinyitották neki az ajtót s — különösen kis nőket — beengedték. Az egész Károlyi párt­helyiség csak három szobából állt: egy utcai és két udvari szobából. A két udvari szobában történtek azok a bi­zonyos „tanácskozások". Hangsúlyozni kívánja, hogy ő volt az, aki figyelmeztette a pán körben Seprényi Gusztávot, hogy Csernyákot és társait dobják ki a pártból. Ez meg is történt, ezért Csernyák és társai a lánchídi csatánál már nem voltak jelen, mert kihajigálták őket a pártból. Ekkor­tájt már a bomlás jelei mutatkoztak mindenütt. Kormány volt ugyan, de nem vették komolyan. A katonák tud­ták, hogy körülöttünk mindenütt nem­zeti tanácsok alakultak, hazajőve itt is a nemzeti tanácsot keresték, igy verőd­tek el a Károlyi pártba, igy jutott be oda sok nem oda való elem. Amikor Károlyi hatalomra jutott, Csernyák és társai továbbra is fontos­kodtak és okvetetlenkedtek, ugy hogy sok kellemetlenséget okoztak a kor­mánynak. Épen ezéri a minisztertanács megbízta Laehne Hugó minisztert, hogy szerelje le őket. Laehne a megbízást teljesítve 20 ezer koronával fejenkint kielégítette őket, hogy marad­janak csendben. Hogy helyes volt-e ez, vagy sem, nem tudja. November elseje körül hallotta, hogy Pogányék több millió koronát gyűj­töttek össze bankoktól és magánosok­tól. Pogányék egyszer azután össze­vesztek az összegen a hadügyminisz­térium épületeben és pofozkodni kezdtek, amire őt hívták oda, hogy csináljon rendet Ő odament közéjük, látta a sok pénzt, azt bizottság közbenjüttével le­foglalta tőlük s az egesz összeget a miniszterelnökség hazipénztáraba be­fizette. Pogányék ezért folyton a kor­mány nyakara jártak, atniie több ízben is utaltak ki nekik 50—50 ezer koronás összegeket. A pénzért mindig Pogány egy megbízottja ment el, annak nyug­ták ellenében kifizették a pénzt. A nyugták most is megvannak. Kitért ezulan Barta volt hadügyminiszter vallo­mására. Eszerint Csernyák egy ízben megjelent Bartánál, aki ki akarta do­batni, mire — Barta vallomása sze­rint — ő (Friedrich) védeimebe vette azzal, hogy minek bántják Csernyákot. F.z valóbun igaz is. Csakhogy Cser­nyáknak akkor a városban csapatai voltak, a hatalom a kezében volt, ezért óvatosan kellett vele szemben fellépni, igy meg tudta akadályozni azt, aini két héttel később történt. Ekkor Barta Pogánnyal szemben akart erélyesen fel­lépni, mire Pogány 5—6 ezer emberrel és 24 ágyúval felvonult a Várba, tün­tettek — és Bartát menesztették a hadügyminisztériumból. Talán jobb lett volna, ha ekkor megfontoltan, óvatosan lépnek föl Pogánnyal szemben is. Friedrich ezután áttért a Nemzeti Tanács szerepének megvilágítására. A nemzeti tanács ma ugy van beállítva, mintha nemzetünk történetének legtit­kosabb lapjaira tartozna. Akkor a nem­zeti tanácsban nem láttak semmi ilyet. Kijelenti, hogy ő a nemzeti tanácsban nem azért nem vett részt, mert nem akart volna benne résztvenni, hanem azért, niert nem vették be. Ha bevették volna, bement volna közéjük, hogy közöttük küzdjön a baloldali destrukció ellen, mint később, államtitkár korában tette. Az intelligencia a forradalomban visszahúzódott és ezzel leszorult pozí­cióiról. Nem volt senki, aki ellentállt volna. Elmondja ennek illusztrálására a városparancsnokságnak Heltaiék által történt , elfoglalását". Egy csoport ka­tona jelent meg a városparancsnokságon, akik a nemzeti tanácsot keresték. Az ott lévő urak beijedtek, fogták a sap­kájukat és elmentek — fölesküdni a nemzeti tanácsnak. Nem volt sehol el­lenállás, csak a Lánchidon. Sajnos ez ott néhány ember életébe került, de ez nem volt forradalom. Amikor látta, hogy a hadsereg veze­tése József főherceg kezéből kicsúszik és Pogány Józsefet nevezik ki a hadsereg kormánybiztosává, rögtön a legelszán­tabb ellenforradalmárrá változott. 1919 augusztus elején József főherceg kapa­citálására lett miniszterelnök, amiért nem tudnak neki egyesek megbocsá­tani. Ismétli, hogy belépett volna a nemzeti tanácsba, ha erre felhívást kapott volna. Azért mégse lehetett ez a sokat átkozott nemzeti tanács olyan borzasztó, amikor a Tudományos Aka­démiától egészen a püspöki karig min­denki hódoló feliratot küldött neki és letette neki a hűségesküt. El kell ismerni, hogy a nemzeti tanácsot az egész nem­zet elismerte. A tárgyalast holnap folytatják. ílői- és gyermek-felsőruha varrási tanfolyam. A Kath. Nővédő-egyesület háziipari szakosztálya, amely csendben, de annál eredményesebben dolgozik, életrevaló, praktikus tervet valósit meg: tanfolyamot rendez női és gyermek­felsőruha varrásának elsajátítására. A tanfolyam április 20.-án kezdődik s 3 hónapig tart, a hét minden napján vasárnap kivételével d. u. 2—6 óráig a m. kir. állami polgári leányiskola épületében. Amellett, hogy a résztvevők elsajátít­hatják a legkényesebb igényeknek meg­felelő készítési módot, ki-ki a saját ruháját is elkészítheti. A tanfolyam elő­adója özv. dr. Krasovetz N.-né, aki a dologban elsőrendű szakértő. Jelentkezni lehet Wohlmulhné Galamb Hona úrnő­nél (Jókai-utca 34.), a mai naptól kez­dődöleg április 20.-ig, d. u. 5—6-ig, aki a tanfolyamra vonatkozólag rész­letes fölvilágosítást nyújt. Reméljük, hogy női társadalmunk megérti a tan­folyam nemes intencióit s tömegesen vesz részt benne! „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föltámadásában. Amen."

Next

/
Thumbnails
Contents