Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-06-05 / 22. szám

1 XV. évfolyam. Pápa, 1920 április 30. 22. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA ' . / , , ' Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ár: : Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12.50 K. Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség : Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezotóje : TOMOR VINCE. (Ker. Nemzeti Nyomdavállalat R.-t. Törők Bálint u. 1.,) hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Figyelő. Polgármester úr, i. t. városi tanács és más urak, kiket „hivatalos elfog­laltságuk" a múlt csütörtökön távol­tartott az úrnapi körmenettől, bocsás­sanak meg, ha önöknek valamiről refe­rálok. Tudom, milyen drága az idejük, nem terjedhet ki mindenre a figyelmük. Elmondom igazán röviden önöknek, milyen voli az úrnapi körmenet Győrött. Tanulságos t. i. a történet s tudom, hogy önök szívesen tanúinak. Győrött igen sokan vettek részt az úrnapij körmenetben, a városháza, a megye­háza, a katonaság, a különböző hiva­talok. Többet is tudnék elmondani, de önöknek drága az idejük. Még csak annyit: egy szemtanú, aki saját állí­tása szerint nem könnyen hatódik meg, úgy nyilatkozott, hogy lélekbe kapó látvány volt a győri méltóságot, hiva­talt viselő urak tömege, akik az úr­napi körmenetben résztvettek. Szerinte oly fényes volt, mint, valaha békében, azzal a különbséggel, hogy sokkal több lélek sugárzott ki belőle most mint akkor. — Az urak bízönnyára kíváncsiak, milyen volt a pápai kör­menet. El kell ezt is mondanom, hisz önöket érdekli 5 nem látták. Sokan, igen sokan voltak. Sok ezren voltak. Meg kell azt is jegyeznem, hogy pá­paiak voltak. Tehát az önök bölcs vezetése alatt álló egyének voltak. Annyian voltak, hogy kevesen hiányoz­tak. Önök ezen kevesek közé tartoznak. Ezt, bocsássanak meg vakmerőségünkért, megjegyezzük magunknak. Még valamit el kell mondani. A kopott városháza ablakaiban önök az ilyenkor szokásos gyertyákat mosolygó arcokkal helyette­síttették. Kedves gondolat, de az egy­szer még kedvesebbek lettek volna nekünk az égő gyertyák. Tudjuk, hogy a 250 százalékos városi adó nagyon fölszükött volna, ha 20 drb. gyertyát veitek volna. Hisz a gyertya most nagyon drága. Ha megkérdeztek volna minket, adtunk volna pótadó-mentes tanácsot. A város kölcsön kérhetett Volna gyertyákat akár a Kaszinó, akár az egyik református, akár az egyik zsidó ügyvédtől. Ezeknek t. i. jutott gyertyára az ablakba. Én meg vagyok rola győződve, szívesen kisegítették volna a várost. Az úrnapi körmenet­nek ezt a mozzanatát is megjegyezzük magunknak. — Kedves urak, szabadjon megjegyezni, hogy e sorokban annyi a klerikalizmus, mint aménnyien önök az úrnapi körmenetben voltak. Ha az urak nincsenek tisztában az úrnapi körmenet karakterével, ajánlok jó ta­nítómestert: Horthy Miklós kormány­zót ... Még valami fájt nekünk nagyon a múlt csütörtökön. Fájt mikor láttuk ezt a nagy katholikus tábort, amely innen-onnan 4 hónapja árván vezér­nélkül áll . . . Kérünk, alázattal ké­fünk minél előbb pásztort. A Golgotán. A magyar nagypéntek tragédiája befejeződött. Hiába kértük Pilátusainkat, változtassák meg az irást, a felelet kegyetlen volt: „Amit irtunk, megírtuk!" A „békeszerződés" alá van irva s ezzel az írásbeli rész a borzalmas kifejletben el volna intézve. A keresztrefeszített magyar nemzet ajkáról sóvárogva várja a keresztrefeszítők lelketlen kara a a nagy konfessziót, amely most egy nemzet reményeinek utolsó lobbanását jélentené: „Consummatum est . . ." Igén, befejeztetett . . . t. i. a béke­konferencia Magyarországra vonatkozó „munkálkodása". De — csak ez-! Né­mán, görcsösen összeszorúl vértelen ajkunk, lemondó „befejeztetett" vallo­másra sohasem nyílik! Lábunk-kezünk kifeszítve, szivünk átszúrva és — hall­játok a nagy paradoxont országrabló nagy urak! — agóniánk — ti úgy gondoljátok halálunk tavaszról, kikelet­ről, fölcsapó diadalmas életről álma­dozik . .. Ti nem ismeritek a kéresztre­feszített nagy álmodozót! Ti nem látjátok, hogy ez a nemzet mikor múlt­jától megrészegülve jövőjéről álma­dozik, akkor titokzatos, ázsiai erőktől kezd feszülni minden izma, minden atómja! Még/ nem vagyunk teljesen narkotizálva, a húsunkba szaladó kézre följajdulunk. S tudjátok-e, mit jelent az, mikor a puszta fiai, az anyaföld gyermekei fölhördülnek ! ? Uj történelmi korszakot jelent! 1920. jun. 4.-e nektek is, nekünk is történelmi dátum. Nektek é nap fölirata a „Consummatum est", nekünk . . . nekünk pedig a „Föltá­madunk!" A Kereszt körül is a nagy­Haldoklónál gúnyolódók álltak ... Ti ezt is kópiázzátok! Ti a kereszt körül győzelmi táncot jártok, mi a kereszten függünk ... A kereszt mögött üres sír, a nagy kövei s rajt' a fölirat: A magyar Hadúr népe föltámadott! . . . . . .Te nagy Isten odafönn a csillagos ! Égben, a Golgotájára fölért nemzeted keresztfájáról imádkozik Hozzád . . . Sajtó-gyülés. Impozáns gyűlése volt vasárnap Pápa város keresztény lakósságának. Eajiságának, kwesz­tény voltának akarta tanújelét adni, amikor a keresztény sajtó, támogatásának erősítésé­nek kérdésében gyűjt egybe, hogy rámutatva a hibákra, mulasztásokra : hitet és fogadalmat tegyen amellett, hogy keresztény és magyar nem vesz kezébe más sajtóterméket, mint amely belőle fakad, általa él és a destruktiv sajtót; mint nemzetrontó lélekgyilkoló áfiumot eUízi magától. Fábián Károly mérnök, a Ker. Szoc. Párt főtitkára nyitotta meg lelkes szavakkal a gyűlést. Alá kell irnurik — úgymond — a békét, halálos Ítéletünket, pedig riem vesz­tettük mi el a háborut hiszen öt évig rettegett volt a magyar katona. .Az „Est" és társainak a zsidó sajtónak céltudatos destruktiv mun­kája darabolta föl Hazánkat. Eszméljünk végre föl s lássuk bé, líogy a sajtó kérdése nálunk á lét vagy nem lót kérdése. Ezután Szűcs DczsÖ nemz. képv. emelkedett szólásra. Másfélórás beszédben fejtette ki, hova vehetett a mi vakságunk s a destruktiv elem kapzsi ravaszsága,, minden korlátok nélküli élelmessége. Szépen, érthetően, mu­tatta, meg hogyan jutottunk a tönk szélére, halálos Ítéletünk elé. A | kereskedő, bánkár, az uzsorás zsidóság megszerzia gazdasági erő­ket, befurakodik az álíanií élet minden körébe. Hatalmas pénzével megkapárirítja a sajtót, az újságokat, megnyitja a nemzetköziség zsilipjét, megindul a lelketlen agitáció a mjpden jót igérő. — de Csak rosszat adó — interríationá­liznuis érdekében, kiélesíti az osztályharcol, amely azután hoVa vezetett, rrtindánnyian láttuk. A képviselő kiterjészkedétt béázédébbn a politikára fs"!^'"'.. % Majd a Budapestről 'jött ár. S.ágh Károly I titkár bpszélt lelkes, tjtajes. szavakkal- Meg­I rázó szavai mélyen belevágtak a hallgatóság lelkébe. A hallgatóság viharos tetszése, majd kacagása közt állította pellengére a destruktiv elemet. Tartalmas beszéde erős nyomot 1 hagyott a hallgatóságban., Ezután Szalay Lajos páfttikár hívta fel a ; figyelmet arca, hogy a „Pápa és, Vidéke" napiláppá alakul. Támogatást, erősítést kér. ( Majd néhány lelkes szóval az ülést bezárta. Mikor a gyűlés szétoszlott, a lenyugvó tavaszi nap aranysugaras kévéjét végig terí­tette a megcsonkított országon, mutatni akar­ván, hogy a mi beborult egünkre is eljő még ; tiszta, fénylő napsugár, \

Next

/
Thumbnails
Contents