Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-05-21 / 20. szám

1 2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 május 21. Közkórház felé. Nem uj, sőt nagyon régi keletű városunknak az az óhajtása, hogy Pápán, mint egy nagy vidék emporiumában, kórház létesüljön. A világháború, s az azt követő általános leégés természetesen ezt a kérdést is levette a napirendről. Tapogatózások, eszmék felvetése volt minden, ami a mai viszonyok közt lehetséges volt, s a remény, hogy nem halt meg a leányzó, csak alszik Most, a legközelebbi múltban mégis történt valami, ami a reményt táplálja, s a rég vajúdó dolgot a megvalósuláshoz, minden valószínűség szerint, közelebb viszi. Az elmúlt héten ugyanis városunkban járt Thurócy Kornél kir. tanácsos, a magyar irgalmasrend tartományi főnöke, s hivatalos látogatását felhasználta egyben arra is, hogy a pápai rendház jelenlegi főnöke, Sós Pál által felszínen tartott ennek a kérdésnek körülményeivel itt foglalkozzék. Evégből a város polgármesterével, s több főtisztviselőjével a rendházban beható eszmecserét folytatott az iránt, miképp lehetne a Rend, a város közös megegyezésével, természetesen az állam bevonásával is végre a dolgot a megvalósulás stádiumába juttatni. Természetes, hogy végleges megállapodásokról még nem lehet beszélni, mert habár az irgalmasrend hatalmas telke s az azon már most is meglevő épületek erőteljes és fejlődésképes csiráját adják is a majdan nagy arányokban létesülendő humanitárius intézménynek, s bár a város is kész leszen a maga részéről megfelelő anyagi hozzájárulással elősegíteni a megvalósulást, a döntést mégis csak az állam ingerénciája és az attól várható támogatás fogja meghozni, lg E célból — úgy értesülünk — a polgármester a napokban Budapestre utazott, hogy a kormánynál, valószínűleg a rendfőnök társaságában, tájékozódást szerezzen, másfelől viszont információkat szolgáltasson ugyanazon a helyen azoka

1: a tényleges állapotokat, s remélhetőleg itt előteremthető sperativumokat illetőleg, amelyek a kórház Iétesüléséhez, mint reális alap megvannak, illetve meglesznek. Három tényező egyesitett munkája és áldozatkészsége tehát az, amely lehetségessé teheti — és bízzunk benne — fogja is tenni, ezt a közszükségletet pótlandó nagy művet. Tudja mindenki, hogy hazánk szomorú állapotában mindegyik tényezőre súlyosan nehezedő lesz a hozandó áldozat, de éppen ennek az elgyötört, megcsonkított, s annyi vért vesztett hazának becsesebb, drágább és fontosabb mindennél egy-egy megmentett ember• élet, egy-egy a munkának visszaadott erő, a lecsökkentett csecsemő halandóság,-vagy a felgyógyult szülőanya. Ezt jelenti egy modern, a haladó tudomány minden eszközével ellátott s megfelelő kiváló szakemberek által vezetett kórház; amely iránt a fenti három tényezőn kivül hatalmas hozzájárulást fejthet ki a város egész közönsége, a társadalom, s annak azok a tagjai, akiknek nagy módjuk mellé emberszerető szivet is adott az Isten. Ker. szoc. pártélet. Bízzunk és dolgozzunk! Szervezkedjünk, hogy erősek legyünk! Az egész országban megindult keresztény szocialista szervezkedés oly arányokat ölt, hogy rövid időn belül a társadalom összes rétegei egységes frontot alkotnak jogos érdekeiknek védelmére. Ezen harcból mi, pápaiak sem akarunk hiányozni, sőt a legelsők között kell lennünk egy szebb jövőt biztosító küzdelemben. Ilyen fontos egységet kell alkotni a keresztény iparosságnak is, hogy az uj ipartörvény-tervezettel szemben a maga akaratának érvényt szerezhessen. A mindenkori kormlhyhatalom birtokosai kortes fogásuk hitvány eszközeivel mindig becsapták a magyar iparosságot, s az Ígéretekből sohasem valósítottak meg semmit. Amióta az átkozott „zsidót hizlaló" szabadipart megvalósították, azóta mindig felszínen volt tartva az ipartörvény revíziójának kérdése is és mint mézes-madzagot minden követválasztásnál végig húzták az iparosság száján és voksaik leadása után fütyültek a nyomorgó, küzdő iparos osztályra. Még élénken emlékezünk a Szterényi-féle törvényjavaslatra, mely szintén csak porhintés volt az annyiszor becsapott kézmű-iparosság szemébe. A sok kijátszás és félre-vezetés után joggal hihetjük azt, hogy a mai kormány a pusztuló kisipar megmentésére oly törvényjavaslattal fog a nemzetgyűlés elé állni, mely az iparosság megelégedésére szolgálhat. Sajnos azonban, a most felszínre került ipartörvény-tervezetre is azt kell mondanunk, hogy adtál uram, Isten esőt, de nincsen benne köszönet! Ezen törvényjavaslat még arra sem érdemes, hogy tárgyalás végett a nemzetgyűlés elékerüljön. A szervezett keresztény iparosság az egész országban felemelte már tiltakozó szavát ez ellen, melyben semmi garancia sincs arra nézve, hogy a szakképzett iparosság a létérdekeit veszélyeztető tőkével szemben védelmet találna. A magyar iparosságnak szorosan ragaszkodnia kell a keresztény szocialista párt programmjában lefektetett követelésekhez, mely világos és félre nem magyarázható következetességgel akarja az ipartörvényreviziót megoldani. Ezen se hideg, se meleg törvényjavaslattal I szemben, melyet £ kisgazda kereskedelemügyiminiszter véleményezés végett a pápai iparosságnak is megküldött, a legradikálisabb eszközökkel fogunk küzdeni és előre is tiltakozunk az ellen, hogy továbbra is szines frázisokkal bolonditsák az állam terhét viselő keresztény iparosságot. A magyar társadalom legértékesebb elemeinek nem szabad csalódni a keresztény cégjegyzéssel ellátott kormányban, melyért az iparosság mindent megtett, hogy a keresztény magyarság legszentebb vágyai megvalósulhassanak. Most tehát a kormányon a sor, hogy beváltsa az ígéreteit, alkosson becsületes ipartörvényt, törje le a hitvány lánckereskedelmet és uzsorát, csinálja meg a vagyondézsmát, sújtson le az árdrágító zsiványok piszkos társaságára, vegye elő a zsidókérdést, mely a magyar nép életerejét a végső sorvadásig elemészti. Ezt várjuk ma a kormánytól, nemzetgyűléstől és mindazoktól, kik a magyar nép nevében hetek és hónapok óta veszekesznek már, de alkotó munkát még nem végeztek. Nincs időnk várni, mert ez a kérdés mérgez, fojtogat és fertőz bennünket. Itt tenni és cselekedni kell gyorsan, becsületesen. A törvények egész sorozatának kell jönnie, hogy a sok becstelenségtől a dolgozó magyar népet megoltalmazzuk és az elfáradt, csüggedő százezrek lelkét uj életenergiákra ösztökéljük. Ha a mai kormány és a nemzetgyűlés ezen népmentő feladat megvalósítására képtelennek bizonyulna, a szervezett keresztény magyar nép hatalmas ereje elkergeti őket, mert az eszmét, a hitet, a magyar szentséget, az ideális keresztény szociálista programmot senki ember fiától lejáratni nem hagyjuk, mert ahhoz bizalom, megaláztatás, börtön, akasztófa és tenger sok vér tapadt. Ezek a gondolatok foglalkoztatják ma a keresztény földmivest, iparost, munkást és mindazokat, kik a magyar nép feltámadásában hisznek. Higyjünk és bízzunk! A pünkösdi tüzes nyelvek bátorító ereje ihlesse meg a sokat szenvedett magyar riép lelkét és pezsdülő vérrel, bizón és ujjongva kiáltsuk: Ne csüggedjünk, dolgozzunk, szervezkedjünk, mert a Krisztus evangéliumán felépülő keresztény szocializmusé a jövő ! Sz. L. Iparosok gyűlése. A „Keresztény Iparosok Országos Szövetségének Pápai Csoportja" folyó hó 21-én, pénteken este fél 8 órakor a Kaszinó nagytermében gyűlést tart, melyre az összes keresztény iparosságot meghívja az elnökség. Sajtóbizottság folyó hó 21-én, pénteken este 6 órakor a pártirodában a „Pápa és Vidéke" ügyében fontos ülést tart, melyre a sajtóbizottság tagjainak pontos megjelenését kéri a párt főtitkárja. Meghívó. A cipész-csizmadia munkások szervezete folyó hó 25-én, kedden este 7 órakor a Kaszinó nagytermében taggyűlést tart, melyre pontos megjelenést kér a vezetőség. Munkaközvetítés. Császár G. Sándor j(Dáka) állást keres, kertésznek vagy vincellérnek is elmegy. Színház. Máj. 14. „Az igiói diákok". E darabot, amely úgy az ifjúságnak, mint a felnőtteknek egyaránt kedves darabja, pompás előadás keretében élvezhettük a kitűnő színtársulattól. Máj. 15. d. u. „A bor" került előadásra. Rogoz Baracs szerepében megmutatta, hogy a társulatnak komoly és legértékesebb művészei között vezet. Kitűnő volt Nádasi Mici, szuggesztív játéka sokakat elbűvölt. — Este „Három a kislány" ment telt ház előtt. Schubert dalai a zeneirodalomnak gyöngyei, nem hosszúak, de annál értékesebbek, — no meg Saághi Ducinak huncut és rózsás ajkairól igazán megigézők. Talán sohasem láttuk ennyire kedvesnek s ártatlanul szépnek — (az igazi szép a külső arányoknak és a benső mélységének együttese) — mint itt, a Médi szerepében. Tábori Emil humorát ragyogtatta, — bár jegyezné már meg magának, hogy a szellemesség akkor is jó, ha nincs benne trágárság. Persze a közönségnek erősen faji -jellegű része megtapsolta. „1st einer von unseren Leuten." A többi szereplők is, így Nádasi, Örvösi stb. pompásan megállták helyüket. A zenekart nélkülöznünk kellett. Máj. 16. este a „Gül Baba" előadásánál Pados karnagy egész odaadással dolgozott, látszott rajta, hogy remeket akart produkálni. Meg is tette. Juhász Margitnak nyújtjuk itt a pálmát, annak a csinos és délceg Gábor diáknak. Tisztelői 3 nagy csokrot és virágesőt adtak neki; hozzá a kritika is elvégezve nem mindig kedves feladatát teljes elismeréssel adózik egyrészt, fájó szívvel búcsúzik másrészt attól a művésznőtől, ki a pápaiaknak mindig kedvence volt, mert játéka elsőrangú művészet, fellépése, allűrjei behizelgők és megnyerők, egész mivolta minden tekintetben — s itt hangsúlyozzuk az erkölcsöt is, — preciz és kifogástalan. Ezen előadásban mint vendégszereplő lépett fel. — Békefi Mujkója volt kiváló, Leila szerepében Szigeti Még mindig nem jegyzett keresztény-nyomdarészvényt? Saját tőkéjét gyarapítja, hazája ügyét szolgálja, ki ezt el nem mulasztja.