Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-05-07 / 18. szám

1 XV. évfolyam. Pápa, 1920 április 30. 7 . szám. POLSTIKAI HETILAP A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA — Megjelenik minden pénteken. = Előfizetési ár: Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12.50 K. Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség : Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: TOMOR VINCE. (Ker. Hemzeti nyomdavállalat R.-t. Tőrök Bálint u. 1.,) hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Konkolyhiníők. Városunk dolgozói, tisztviselők, hivatalnokok, póstások, vasutasok, tanárok, tanítók, rendőrök, iparosok és munkások, különösen sokat panaszkodnak most nyomoruságaikról és kétségbeesésükben fühöz-fához futkosnak, mellékfoglalkozást keresnek, hogy megélhetésüket valamiképen biztosíthassák. Az elkeseredés a legkülönbözőbb hangokat és vádaskodásokat adja az emberek ajkára. A kétségbeesésen és panaszokon ugyancsak nem lehet csodálkozni, de — ami legsajátságosabb — a vádaskodások özöne nem érinti azokat, akik ezen áldatlan helyzetet elő idézték, hanem egyesült erővel az államot és a keresztény irányzatot illetik. Nem csodálatos és különös-e ez a jelenség, hogy a sok-sok panasz nem véletlenül és oktalanul törtet egyazon cél felé, pontosan a keresztény irányzat ellen és az a sok keserű hang amikor vádaskodássá válik, amikor támadássá tömörül, nem az igazság természetes következménye, hanem a liberális zsidó sajtó aknamunkája és ennek árnyékába meghúzódó titkos elemek bujtogatása, akiknek egyetlen célja a keresztény irányzat diszkreditálása ?! Ez a sohasem alvó és serényen dolgozó hitvány társaságnak újlenyomatai láthatók még ma is, kik mesterségesen közénk bújva élesztik az elégedetlenség tüzét, hogy alkalomadtán céljaik elérésére felhasználhassák. Ez az érdekeltség eljuttatja a vádaskodásokat mindenfelé, ahol csak zavart és botrányt idézhet elő. Hirdeti, hogy nem megfelelők a keresztény irányzat vezérei, gazdasági téren tehetetlen és dologtalan a nemzetgyűlés és azért niég mindig nagy a nyomor és vergődés. Már pedig el hiszi-e azt józan eszű ember jó lélekkel, hogy Huszár Károly, Haller István, Prohászka Ottokár, Vass József, Oláh Dániel, Szabó József és Szűcs Dezső nem tudnak és akarnak dolgozni és hogy alapos munkára egyedül Fridrich csapata alkalmas, mert az — ország bajait ők látják?! Igen sok kérdés vár tiszta, igazságos feleletre ma. Mit is csináljon az a keresztény irányzat, hogy és mint segítsen a bajokon, hogy alkalmazottjainak, fiainak megélhetést adjon ? Az éhes gyermekek ugyan hiába rángatják ide-oda az el csigázott, beteg édesanyát; addig amig nincs ereje és szegény, hiába követelik tőle a mindennapit, előteremteni nem tudja. A politikai győzelem után a keresztény irány harcosainak első kötelességük a társadalomnak megszervezése a gazdasági küzdelemre és annak az ugynevezet magyar élhetetlenségnek a megszüntetése, mely csak panaszkodik, vádaskodik és ezzel a keresztény kurzus ellenségeinek malmára hajtja a vizet, de céltudatosan tenni és dolgozni nem tud. A keresztényszociálista gazdasági szervezkedésnek kell következni, hogy a keresztény irányzatnak ereje legyen. Tudnak-e már a panaszkodók arról, hogy a keresztényszociálista munkásságnak, magán és köztisztviselőknek Orsz. Szakszervezeteik vannak? Benne vannak-e már ebben az Egyesületben? Vagy a többiek, a hivatalnokok, ipari és kereskedelmi alkalmazottak gondoltak-e már ilyen nagyarányú szervezkedésre akkor, amikor nyomorognak, panaszkodnak? Most nekünk kell először a hazát felsegítenünk és csak azután adhat jólétet a haza. A dolgozók Keresztényszociálista gazdasági szervezetei szoros összeköttetésben és testvéri együtt munkálkodásban a Keresztény bankok, vállalatok és szövetkezetek egymásba fogódzó erejével a keresztény magyarság tulajdonává tehetnék ennek az országnak minden kincsét, javát. Ehhez a gazdasági honfoglaláshoz azonban — amely egyedül segíthet rajtunk — nem gáncsoskodás, panaszkodás, bujtogató kritizálás, henem elszánt szervezkedés kell, níert sült galamb nem repült még senkinek sem a szájába. Sz. L. Küldöttségek választókerületünk képviselőjénél. F. évi április hó 28-án Mihályháza község küldöttsége jelent meg Budapesten képviselőnknél, hogy a község lakosságának föld-parcellázásra, házhelyekre és köz-legelőre vonatkozó óhajait, kívánságait neki előadja s megkérje arra, hogy ezeket, a kérvényben is megirt óhajokat, szükségleteket a füldmiveléstigyi miniszter előtt is tolmácsolja. Képviselőnk szives készséggel tett eleget a kérésnek, a küldöttséget elvezette a földmivelést%yi miniszterhez, aki előtt kifejtette a község gazdasági viszonyait s a kérelmet meleg pártolásra ajánlotta. Ugyanezen alkalommal Mezőlak község küldöttsége is megjelent Nagy György biró vezetésével képviselőnk előtt, aki kedves választóival tisztelgett a földmivelésügyi miniszternél s ott előadta a község lakosságának parcellázásra, köz-legelőre, házhelyekre vonatkozó óhajait. A miniszter mindkét küldöttséget szívesen fogadta s megnyugtatta őket a földbirtokreformra vonatkozó azon kijelentésével, hogy a javaslatott a nemzetgyűlés még a nyár folyamán törvényerőre emeli s mire az ősz elérkezik, már a végrehajtás is fólyamatba tétetik. Kilátásba helyezte azt is, hogy a házhelyekre vonatkozólag már előbb rendeleti uton fog intézkedni. A küloöttségek azzal a megnyugtató tudattal tértek haza, hogy nem kisgazdapárti, osztály ellentéteket szitó kortes jelszavakra van szükség, hanem olyan emberekre, akik a magyar nemzeti eszme zászlaja alatt akarnak tömöríteni minden becsületes keresztény magyar embert s akik épugy szivükön viselik a földmives és kisgazda osztály érdekeit, mint a többi osztályokét s él bennük a belátás, megértés minden osztály szociális igazságai iránt, s végül ezen elvek mellett szilárdan megállva, folytonosan az a tudat él bennük, hogy csakis igy lehet a nemzeti egységet megteremteni s a magyarság erejét az alkotó munkára egyesiteni.