Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)
1920-03-28 / 12. szám
1920 március 28. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. intézkedéseknek, amelyet a keresztény Magyarország gazdasági érdekét a hivatott keresztény kezekberuházva, lehetővé leszi az ország gazdasági újjászületnél és azt, hogy a keresztény nemzeti iranyzat állandósága gazdasági szempontokból is biztosittassék. Az ország minden lakosának hazafias kötelessége saját tevékenységével is közreműködni abban, hogy a bankjegyfelülbélyegzési rendelet minél gyorsabban és pontosabban végrehajtassák, hisz ettől pénzügyi viszonyaink rendezése, a termelés megindulása, hazánk gazdasági talpraállása függ. A hitelszövetkezetek sok évtizedes munkájukkal* bebizonyították, bogy a gazdaközönség leghívebb és legbiztosabb anyagi támaszai és a felülbélyegzési munkálatok , végrehajtásánál újabb tanújelét adják annak, hogy a magyar nép nagy érdekeit érintő gazdasági és pénzügyi intézkedések keresztülvitelében a hitelszövetkezetek erkölcsi és anyagi ereje nem nélkülözhető. B. A pénz. A pénz a legnagyobb, égetően sürgős gondja most a kormánynak és nemzetgyűlésnek. A pénzügyek rendezése, az indemnitás javaslata súlyos milliókra menő hiányt mutat az állami bevételekben, mégis a baj őszinte föltárása az első lépés az államháztartás rendbeszedése felé. A bankjegyek felülbélyegzése és a kényszerkölcsön bizony jókora terhet ró az állampolgárokra, de véget vet a pusztító influciónak és elhárítja az államcsőd felé való zuhanás veszedelmét. Ugyanazt a célt szolgálják a tervezett új adók. is. Ezek és a pénzügyi műveletek és intézkedések hivatva vannak valutánkat megjavítani, s az árak fenyegető áradatszerü további emelkedése elé gátat építeni. Mindenkinek közvetlen és életbevágó érdeke, hogy ez minél tökéletesebben sikerüljön, azonkívül •egelsörendü hazafias kötelesség közreműködni a nemzet gazdasági összeomlásának megakadályozásában. Ehhez képest a helyes magatartás követelménye mindenek előtt az, hogy bizalommal és odaadással támogassuk a kormány és a nemzetgyűlés mentő munkáját, vonakodás nélkül a legnagyobb készséggel tegyünk eleget a pénzügyi rendelkezéseknek. Az államot, a hazát, de önmagát megkárosítja, sőt kemény büntetésnek is kiteszi magát, aki a lebélyegzés alá tartozó bankjegyeket elrejti, kicsempészni próbálja. A pénz a fergalom eszköze s arra való, hogy forogjan, keringjen a társadalomban, mint a vér az emberben és valamint a vérkeringés megakasztása, úgy a pénzforgalom mesterséges megállítása is zsibbadást, bénulást és még nagyobb bajokat okoz. A kuporgatás, pénzdugdosás ostoba és gonosz bűn, valóságos merénylet az alig lábbadozó magyar nemzet ellen. Szomorú üzenet ** messze idegenből, keserű rabságból . . . Néhány szó kicsike lapon egy név, halálhír. Sápadt, sovány hadifogoly . .. vőlegény .. . kiütéses tífusz . . . halott . . . Egy j egész élet, ifjú álmokkal, nagyralörö remé- I nyekkel, tele életlfóvel, idealizmussal, szerelem, boldogság özönével s mindez letört, eltűnt, belefagyott a szibériai hómezők könnyglecserjeibe. Csak ennyi állt egy lapon. „Tóth István kadett kiütéses tífuszban meghalt. Értesítsd menyasszonyát. Ez a mi sorsunk az öt esztendős szenvedés után, ha ti otthon nem törődtök velünk". S a szivem fölött a tárcámban életre kel ez a levél, polip ujjaival átöleli a szivemet, szorítása a könnyeket .szemembe sajtolja s az ő szenvedéseiket mind érzem én is. A nélkülözés, az éhség, a koldusrongy ruha, a tespedés milyen parányi a mérhetetlen lelkikinok gyötrelméhez képest! A honvágy, a szerelteink látása utáni epedés még az álmokat is elrabolja tőlük. Éreznem kell mind a ti szenvedésteket agyongyötört, rabságban szenvedő, szegény magyarok! Megváltók vagytok ti mindanynyian ? Hiszen tömegben hurcoljátok a keresítet a véres Golgotán! Egy egész hadsereg, amint lehajtott fővel, véres verejtékkel cipeli a keresztet — a rabigát — micsoda látvány, milyen iszonyú ez! És fölsóhajtanak, mint Krisztus: Uram múljék el tőlem ez a keserű pohár; szabadítsatok ki a fogságból adjatok vissza családunknak! Van ember, aki ezt nem hallja, van sziv, amely ezt nem érzi ? Ez a polipkar csak az én szivemet szorítja? Vagy elcsügged, elernyed a részvétlenség láttán s a szivszorítás helyett ökölbe szorul a keserűségtől? Akik elűzték maguktól kemény szívvel a könnyszáritó, vigasztalást, támogatást kérő hadifoglyok lelkét, akik részvétlenek maradtak a szenvedések feltárásakor, nem félnek lelkiismeretük mardosásától, hiszen a lélek él, és a szenvedés, a gond, a bánat ott leselkedik mindenki nyomában! A szegények fillérei, kik csaknem mindenüket odaadták abban, amit elvontak önmaguktól, hogy másokon segítsenek, a gazdagok nagylelkűsége ezer, meg ezer könnyet szárított fel, tengernyi bánatot simított el s ha több örömet nem is szereztek volna, lelki megnyugvást, megelégedést kaptak cserébe önmaguknak. Az eddigi eredményért minden köszönet és minden hála azoké az önfeláldozó, fáradságot nem ismerő úrhölgyeké, kik Mayer Istvánné szervezése alat kitartással és buzgalommal törekedtek a siker elérésére. További adományok a nemzetvédelmi tiszthez küldendők: laktanya, 68. sz. szoba. Asztalos-vezetőt C^M keresünk gépház-üzemünk vezetésére, kinek • szabászatban kellő jártassága ran. Gépmunkások jó fizetéssel és természetbeni ellátással kerestetnek. — Ajánlatok: FRIü .JÓNÁS t*s FIAI gözfürész- és keményfa bútorgyár líi"> I« fcf CDWI >, küldendők. Fekete egybeszabott ruhát, selyem blúzt, cipőt, 15 éves fiúra való ruhákat, cipőket zsirért elcserélném. Érdeklődni lehel a műtrágyagyár! portásnál. Ker. szoc. pártélet. Téglagyári munkások értekezlete. Több élelmet a nehéz testi munkát végző munkásoknak! A szervezeti ker. szoc. téglagyári munkások folyó hó 26-án este tartott értekezletükön foglalkoztak az élelmezés kérdésével és hangos kifakadással panaszolták el, hogy a mai alacsony fejkvóta lisztmennyiségből nem képesek a munka nehézségének megfelelően táplálkozni és ha róluk gondoskodás nem történik, ki fognak dőlni a munkából. A szegény munkáscsaládok egyedüli tápláléka a kenyér, mert napi keresményükből képtelenek más egyéb élelmicikkeket vásárolni, mikor ezt ma csak hadimilliomosok és pénzemberek tudják megfizetni. A munkások legfőbb és jogos panasza az, hogy a város nem részesíti őket a hatósági zsírból, mi teljesén érthetetlen előttünk, hogy a város az erre rászoruló, nehéz testi munkát végző kisemberektől voná ezt el, mikor tulajdonképen a munkások részére van ez folyósítva. Miért is a szervezett munkásság úgy határozott, hogy a szakszervezeti titkárság útján kérdést intéz a város polgármesteréhez, hogy mi oknál fogva vonják el tőlük a hatósági zsirt, hogy ők ebből nem részesülnek. A jelen volt munkásokhoz Szalay Lajos intézett beszédet és kérte a munkásságot, hogy addig legyenek türelemmel, mig ez ügyben hivatalos helyről értesítést nem kapnak. Végül még kimondották, hogy vasárnap délelőtt 11 órakor az összes földmunkások bevonásával gyűlést tartanak és hétfőn küldöttséget menesztenek a polgármesterhez, panaszaik orvoslása miatt. Mi is elvárjuk, hogy ezek a munkások igen is kapják meg azt a csekély 8 dkg. zsirt, hogy szerény ebédjüket elkészíthessék. Szövőgyári munkások szakgyfilése. Ezen jobb sorsra érdemes, nyomorral küzködő, munkanélküli szövőgyári munkástestvéreink f. hó 19-én megtartott gyűlésükön fényes tanúbizonyságot tettek arról, hogy a keresztény irányt s annak megvalósulását hogyan kell szolgálni, hogy az eszme, a cél győzzön, a tönkrement Magyarországot a keresztény erkölcsi morál biztos fundamentumán újra felépíthessük. Példaképen állithatjuk ezeket a kékzubbonyos, kérgeskezü és hamisítatlan keresztényszociálisla érzelmű testvéreinkel azok elé, kik még most is a szólamok futó paripáján nyargalásznak és buvárhajós aknavetői az egységes keresztény irányzatnak, melynek egyetlen célja az ezer sebtől vérző, porba hullott magyar nemzet új életre keltése. És hányan, de hányan vannak olyanok, városunk társadalmában is, kik keresztény cégér és jelszavakkal kérkedve vezérkednek, de nemcsak hogy nem teszik meg az ezzel járó kötelességüket, sőt kákán is csomót keresve, szőrszálhasogató aknamunkájukkal iparkodnak megnehezíteni a közös munkát igénylő nagy feladatokat. A gáncsvetők és kritizálók fölé mint világítótorony emelkedik a józan keresztényszociálisla munkások példát mutató cselekvése, ímely becsületes és őszinte lélekkel szolgálja