Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-03-28 / 12. szám

1920 március 28. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. intézkedéseknek, amelyet a keresztény Magyar­ország gazdasági érdekét a hivatott keresz­tény kezekberuházva, lehetővé leszi az ország gazdasági újjászületnél és azt, hogy a ke­resztény nemzeti iranyzat állandósága gaz­dasági szempontokból is biztosittassék. Az ország minden lakosának hazafias kötelessége saját tevékenységével is közre­működni abban, hogy a bankjegyfelülbélyeg­zési rendelet minél gyorsabban és ponto­sabban végrehajtassák, hisz ettől pénzügyi viszonyaink rendezése, a termelés megindu­lása, hazánk gazdasági talpraállása függ. A hitelszövetkezetek sok évtizedes mun­kájukkal* bebizonyították, bogy a gazda­közönség leghívebb és legbiztosabb anyagi támaszai és a felülbélyegzési munkálatok , végrehajtásánál újabb tanújelét adják annak, hogy a magyar nép nagy érdekeit érintő gazdasági és pénzügyi intézkedések keresztül­vitelében a hitelszövetkezetek erkölcsi és anyagi ereje nem nélkülözhető. B. A pénz. A pénz a legnagyobb, égetően sürgős gondja most a kormánynak és nemzetgyűlés­nek. A pénzügyek rendezése, az indemnitás javaslata súlyos milliókra menő hiányt mutat az állami bevételekben, mégis a baj őszinte föltárása az első lépés az államháztartás rendbeszedése felé. A bankjegyek felülbélyeg­zése és a kényszerkölcsön bizony jókora terhet ró az állampolgárokra, de véget vet a pusztító influciónak és elhárítja az állam­csőd felé való zuhanás veszedelmét. Ugyan­azt a célt szolgálják a tervezett új adók. is. Ezek és a pénzügyi műveletek és intézke­dések hivatva vannak valutánkat megjavítani, s az árak fenyegető áradatszerü további emelkedése elé gátat építeni. Mindenkinek közvetlen és életbevágó érdeke, hogy ez minél tökéletesebben sikerüljön, azonkívül •egelsörendü hazafias kötelesség közremű­ködni a nemzet gazdasági összeomlásának megakadályozásában. Ehhez képest a helyes magatartás követelménye mindenek előtt az, hogy bizalommal és odaadással támogassuk a kormány és a nemzetgyűlés mentő mun­káját, vonakodás nélkül a legnagyobb kész­séggel tegyünk eleget a pénzügyi rendel­kezéseknek. Az államot, a hazát, de önma­gát megkárosítja, sőt kemény büntetésnek is kiteszi magát, aki a lebélyegzés alá tartozó bankjegyeket elrejti, kicsempészni próbálja. A pénz a fergalom eszköze s arra való, hogy forogjan, keringjen a társadalomban, mint a vér az emberben és valamint a vér­keringés megakasztása, úgy a pénzforgalom mesterséges megállítása is zsibbadást, bénu­lást és még nagyobb bajokat okoz. A kupor­gatás, pénzdugdosás ostoba és gonosz bűn, valóságos merénylet az alig lábbadozó magyar nemzet ellen. Szomorú üzenet ** messze idegenből, keserű rabságból . . . Néhány szó kicsike lapon egy név, halál­hír. Sápadt, sovány hadifogoly . .. vőle­gény .. . kiütéses tífusz . . . halott . . . Egy j egész élet, ifjú álmokkal, nagyralörö remé- I nyekkel, tele életlfóvel, idealizmussal, szere­lem, boldogság özönével s mindez letört, eltűnt, belefagyott a szibériai hómezők könny­glecserjeibe. Csak ennyi állt egy lapon. „Tóth István kadett kiütéses tífuszban meghalt. Értesítsd menyasszonyát. Ez a mi sorsunk az öt esz­tendős szenvedés után, ha ti otthon nem törődtök velünk". S a szivem fölött a tárcámban életre kel ez a levél, polip ujjaival átöleli a szivemet, szorítása a könnyeket .szemembe sajtolja s az ő szenvedéseiket mind érzem én is. A nélkülözés, az éhség, a koldusrongy ruha, a tespedés milyen parányi a mérhetetlen lelkikinok gyötrelméhez képest! A honvágy, a szerelteink látása utáni epedés még az álmokat is elrabolja tőlük. Éreznem kell mind a ti szenvedésteket agyongyötört, rabságban szenvedő, szegény magyarok! Megváltók vagytok ti mindany­nyian ? Hiszen tömegben hurcoljátok a keresí­tet a véres Golgotán! Egy egész hadsereg, amint lehajtott fővel, véres verejtékkel cipeli a keresztet — a rabigát — micsoda látvány, milyen iszonyú ez! És fölsóhajtanak, mint Krisztus: Uram múljék el tőlem ez a keserű pohár; szabadítsatok ki a fogságból adjatok vissza családunknak! Van ember, aki ezt nem hallja, van sziv, amely ezt nem érzi ? Ez a polipkar csak az én szivemet szorítja? Vagy elcsügged, eler­nyed a részvétlenség láttán s a szivszorítás helyett ökölbe szorul a keserűségtől? Akik elűzték maguktól kemény szívvel a könnyszáritó, vigasztalást, támogatást kérő hadifoglyok lelkét, akik részvétlenek marad­tak a szenvedések feltárásakor, nem félnek lelkiismeretük mardosásától, hiszen a lélek él, és a szenvedés, a gond, a bánat ott leselkedik mindenki nyomában! A szegények fillérei, kik csaknem minde­nüket odaadták abban, amit elvontak önma­guktól, hogy másokon segítsenek, a gazdagok nagylelkűsége ezer, meg ezer könnyet szárí­tott fel, tengernyi bánatot simított el s ha több örömet nem is szereztek volna, lelki megnyugvást, megelégedést kaptak cserébe önmaguknak. Az eddigi eredményért minden köszönet és minden hála azoké az önfeláldozó, fárad­ságot nem ismerő úrhölgyeké, kik Mayer Istvánné szervezése alat kitartással és buz­galommal törekedtek a siker elérésére. További adományok a nemzetvédelmi tiszt­hez küldendők: laktanya, 68. sz. szoba. Asztalos-vezetőt C^M keresünk gépház-üzemünk vezetésére, kinek • szabászatban kellő jártassága ran. Gépmunkások jó fizetéssel és természetbeni ellátással kerestetnek. — Ajánlatok: FRIü .JÓNÁS t*s FIAI gözfürész- és keményfa bútorgyár líi"> I« fcf CDWI >, küldendők. Fekete egybeszabott ruhát, selyem blúzt, cipőt, 15 éves fiúra való ruhákat, cipőket zsirért elcserélném. Érdeklődni lehel a műtrágyagyár! portásnál. Ker. szoc. pártélet. Téglagyári munkások értekezlete. Több élelmet a nehéz testi munkát végző munkásoknak! A szervezeti ker. szoc. téglagyári mun­kások folyó hó 26-án este tartott értekezle­tükön foglalkoztak az élelmezés kérdésével és hangos kifakadással panaszolták el, hogy a mai alacsony fejkvóta lisztmennyiségből nem képesek a munka nehézségének meg­felelően táplálkozni és ha róluk gondosko­dás nem történik, ki fognak dőlni a mun­kából. A szegény munkáscsaládok egyedüli tápláléka a kenyér, mert napi keresményük­ből képtelenek más egyéb élelmicikkeket vásárolni, mikor ezt ma csak hadimilliomo­sok és pénzemberek tudják megfizetni. A munkások legfőbb és jogos panasza az, hogy a város nem részesíti őket a hatósági zsír­ból, mi teljesén érthetetlen előttünk, hogy a város az erre rászoruló, nehéz testi munkát végző kisemberektől voná ezt el, mikor tulajdonképen a munkások részére van ez folyósítva. Miért is a szervezett munkásság úgy határozott, hogy a szakszervezeti titkárság útján kérdést intéz a város polgármesteré­hez, hogy mi oknál fogva vonják el tőlük a hatósági zsirt, hogy ők ebből nem része­sülnek. A jelen volt munkásokhoz Szalay Lajos intézett beszédet és kérte a munkásságot, hogy addig legyenek türelemmel, mig ez ügyben hivatalos helyről értesítést nem kapnak. Végül még kimondották, hogy vasárnap délelőtt 11 órakor az összes földmunkások bevonásával gyűlést tartanak és hétfőn kül­döttséget menesztenek a polgármesterhez, panaszaik orvoslása miatt. Mi is elvárjuk, hogy ezek a munkások igen is kapják meg azt a csekély 8 dkg. zsirt, hogy szerény ebédjüket elkészíthessék. Szövőgyári munkások szakgyfilése. Ezen jobb sorsra érdemes, nyomorral küzködő, munkanélküli szövőgyári munkás­testvéreink f. hó 19-én megtartott gyűlésü­kön fényes tanúbizonyságot tettek arról, hogy a keresztény irányt s annak megvalósulását hogyan kell szolgálni, hogy az eszme, a cél győzzön, a tönkrement Magyarországot a keresztény erkölcsi morál biztos fundamen­tumán újra felépíthessük. Példaképen állit­hatjuk ezeket a kékzubbonyos, kérgeskezü és hamisítatlan keresztényszociálisla érzelmű testvéreinkel azok elé, kik még most is a szólamok futó paripáján nyargalásznak és buvárhajós aknavetői az egységes keresztény irányzatnak, melynek egyetlen célja az ezer sebtől vérző, porba hullott magyar nemzet új életre keltése. És hányan, de hányan vannak olyanok, városunk társadalmában is, kik keresztény cégér és jelszavakkal kérkedve vezérkednek, de nemcsak hogy nem teszik meg az ezzel járó kötelességüket, sőt kákán is csomót keresve, szőrszálhasogató akna­munkájukkal iparkodnak megnehezíteni a közös munkát igénylő nagy feladatokat. A gáncsvetők és kritizálók fölé mint világító­torony emelkedik a józan keresztényszoci­álisla munkások példát mutató cselekvése, ímely becsületes és őszinte lélekkel szolgálja

Next

/
Thumbnails
Contents