Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-03-05 / 9. szám

ft 1 XV. évfolyam. Pápa, 1920 április 30. 9 . szám. PAPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP ej A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA > Megjelenik minden pénteken. -<• Előfizetési ár: Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12-50 K. Egyes szám ára 60 fillér. FŐSZERKESZTŐ: KECSKÉS LAJOS FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: Tomor Vince (ker. szociálista pártlroda) Fő-tér. hova az előfizetős! és hirdetési dijak küldendők. Évfordulók. Március, a tavasz hónapja, meleg — életet, rügyet fakasztó — sugaraival ismét elérkezett, örülünk ennek a tavasz leijöttének, mert érezzük, hogy az az őserő, amely a rideg, fagyos tél után a kis rügyből is kicsalja az életet — a magyar nemzet megfagyottnak látszó életfájában is megindítja a nedvkéringést. — Tavaly ilyenkor — jóllehet a napsugár ép oly kedves volt, mint ma — a nemzet nem birt felébredni a téli álmából. Fokrólfokra sülyedt a züllés útján. Kiadta kezéből a gyeplőket s ezeket megragadta az a faj, amely sohasem volt és sohasem lesz magyar. Átkozott évfordulók ezek, melyeknek még emlékezeténél is ökölbe szorul a kezünk. A nemzet életfájának a gyökerét azonban még nem tudta kikezdeni és életképtelenné tenni ez a tengernyi vész sem, s ime kezd már a fa szép, egészséges hajtásokat hozni, hogy ismét a viharokkal dacoló terebélyes tölgy legyen belőle, mint volt hajdan. Gyermekies örömmel örülünk azért neked te új Tavasz, ki hivatva leszel új éle-, tet és boldogabb, szebb jövendőt ajándékozni ennek az agyonsanyargatott nemzetnek. * Városi képviselők. Tudvalevőleg nemsokára (hogy mikor, az még titok) a város képviselőtestülete is az új községi választások alkalmával felfrissül. Bizonyára a községi választásoknál is érvényesülni fogaz új korszellem, amely e két szó körül forog, u. m. keresztény ' és magyar. (Amikor mi keresztényt írunk, akkor mindig a keresztyénekre is gondolunk. Szerk.) Bizonyára lesznek városatyák, akik majd szépen kivül maradnak, s viszont lesznek majd városi képviselők olyanok, akik a közélet és a nyilvános szereplés terén ismeretlenek. Ez mind így lesz, egész bizonyos. Egyet azonban a lelkére kötünk a választó polgároknak. Azt t. i., hogy ne válasszanak majd olyan képviselőt, aki talán csak szereplési viszketegségből, vagy felültetésből, vagy érdekből szembehelyezkedik olyan javaslatokkal, mint aminőt a legutóbb lezajlott közgyűlés is tárgyalt és amelyet egyhangúlag magáévá tett. Ha valaki a többség akaratához nem alkalmazkodik, az érthető. Sőt még az is érthető, ha egy 200 tagu testületnek 199 tagja valamit helyesnek tart és az az egy ellene van, habár ilyen esetben már inkább a 199 embert tartom okosabbnak és azt az egyet abnormálisnak. Azonban akkor, mikor a város közgyűlése a megboldogult Meisel apátplébánost nagy érdemeire való tekintettel, a város halottjának tekintette s így a temetési és egyéb költségeket a város terhének nyilvánította ki egyhangúlag, akkor bocsánat, ilyenkor felállni és azzal érvelni, hogy akkor majd a többi papot is a város halottjának kell tekinteni — egy cseppet sem volt. helyénvaló. Úgylátszik, a felszólaló képviselő nem szokta a „Pápa és Vidékét" olvasni, mert akkor nem hiszem, hogy meg merte volna tenni a felszólalását. Ebből t. i. megtudhatta volna, hogy nem a katholikus híveknek plébánosáról volt itt szó, hanem egy országos nevü emberről, akinek neve messze e város határain túl is ismert volt. Legyen nyugodt az illető városi képviselő, hogy ha olyan nagy kaliberű embert veszítene el akármelyik hitfelekezet, mint volt a megboldogult Meisel apát, akkor hasonló ildomtalanság volna ez ellen felszólalni. Ezt tartottuk szükségesnek megjegyezni a városi közgyűlésnek erről a pontjáról, amely most, hogy nem sokára új képviselőket kell választanunk, nagyon aktuális. * Tisztviselők helyzete. A mult napokban egyszerre, hirtelen nagyon is el kezdtek foglalkozni azzal, hogy a tisztviselők anyagi helyzetét megjavítsák. T. i. ez már nem is helyzet, hanem lassú halál. Az a tisztviselő család, amelyik legtovább birja meg majd holmi ócska ruha, ezüst etcetera eladásával, az ideig-óráig még valahogy eltengődik. A nyomor t. i. már ennyire van s ez nem titok. S akkor, mikor ez a helyzet tiszta képe, a tisztviselőknek megint csak természetbeni segítséget ígérnek. Hogy pedig ez a természetbeni segítség mit ér, azt már tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban — penészes aszalt szilva — hadi zugkereskedök dohos pincéiből éveken át rejtegetett és megromlott köles stb. Ami zsir, liszt — tehát értékes anyag — van, azt majd megint csak a fővárosiak fogják megkapni, mert hisz a vidék tisztviselői ezt mind beszerezhetik. Itt egy megoldás lehet csak. A fővárosiaknak természetben, a vidékieknek pedig vásárlóképes pénzben kell kiadni a segítséget. Mayer Lajos kivégzése. A megsértett erkölcsi világrend elégtételt kívánt: a bíróság a lovászpatonai plébános, Nagy Jenő gyilkosát, Mayer Lajos győri szllletésü asztalos-segédet halálra Ítélte. A Kúria helybenhagyva az ötös tanács Ítéletét, Mayer Lajos kivégzése napjául március 3-ika jelöltetett ki. Az eredetileg reggeli 7 órára kitűzött kivégzés délelőtt 9 órára maradt. A késedelem oka az volt, hogy az elitélt védőügyvédje, dr. Fehér Dezső, Horthy Miklós kormányzóhoz fordult táviratilag, kegyelmet kérve, e sürgönyre vártak választ. Hiába, nem volt kegyelem. Az államügyész, dr. Trompler Ernő parancsára elővezettetett az elitélt, akinek Füredi Gyula járásbiró felolvasta az ítéletet. A főtárgyaláson oly fölényes magaviseletet tanúsított elitélt megtört, testben, lélekben egyaránt. Reszketve hallgatta végig az ítéletet, megcsókolta a gyóntatója, Bendes Valérián ferencrendi theológiai tanár által neki nyújtott feszületet és indult a bitófa felé. Ekkor erőt vett rajta a kétségbeesés: „Istenem, megbánom minden bűnömet!" Majd: „Istenem, tekintsd szegény, öreg szüleimet I" És mikor a hurok a nyakán volt: „Istenem, én édes Istenem, egy magyar embert... I" Többet nem tudott mondani. Villámgyorsan végeztek vele a hóhérok, de az erős szervezetnek 14 perc kellett, mig dr. Csehszombathy László és dr. Weltner Sándor a halál beálltát konstatálták. — A halálraítélt március 2-án a börtönben megesküdött menyasszonyával, egy győri leánnyal, ugyanekkor búcsúzott tőle szülője, 3-án reggel 6 órakor újból kérte magához a lelkipásztort, meggyónt, megáldozott. Megtört, megtért, megbűnhődött, a földi igazságszolgáltatás végzett vele. A tipikus, hetyke „vörös katonának" eszébe jutott végórájában Istene, magyarsága. Halála kirívó ellentéte volt életének. Mily kár, hogy ily későn jött a bánat, a beismerés! „Az eltévedett juh, a tékozló Hú, Hozzád tér, óh Atyám, légy irgalmas I"