Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-02-27 / 8. szám

E szám jíra 1 kor

ona. XV. évfolyam

. Pápa, 1920 február 27. 8. szám. PAPA ÉS VIDÉKI POLITIKAI HETILAP ESI A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA —• Megjelenik minden pénteken. ~í— FŐSZERKESZTŐ: Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. Előfizetési ár: KECSKÉS LAJOS A kiadóhivatal vezetője: Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12-50 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: Tomor Vince (ker. szociállsta pártiroda) Fő-tér. Egyes szám ára 60 fillér. BO KSAY ENDRE hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. afigyelö. A független magyar bíróság nagyszerű intézményét, annak egész szervezetét a számottevő külföld jogászvilága a legnagyob elismeréssel illette. Az évtizetek óta tervszerűen folytatott züllesztési hadjárat ezt az intézményünket nem tudta kikezdeni. A független magyar bíróság mint sziklaszilárd vár állott közöttünk a múltban is mindig, ha az élet tengerében néha magasan csapkodó hullámok jelentkeztek! Ennek kell lenni a jövőben is. Aki a független magyar bíróság intézménye ellen, vagy annak Ítéletei ellen tör és alattomos módokon ezen intézményünk tekintélyét aláásni próbálja, a törvény kérlelhetetlen szigorával kell, hogy sujttasson. — Ezt tartottuk szükségesnek megjegyezni a városunkban időzött és itt Ítélkezett veszprémi törvényszék eltávozása alkalmából. # Az árviszonyok. Békéért áhítozunk és az árviszonyok terén van a legnagyobb háború. Egyik osztály a másik ellen máról holnapra hatalmas offenzivákat indít meg és a titáni mérkőzésben elpusztul egy harmadik osztály, az ú. n. fixfizetésü emberek osztálya. A negyedik osztály, amely valamennyi osztály produktumait árusítja, a kereskedelem, szintén pompásan tud alkalmazkodni és él, virágzik. Ha az ember t. i. megkérdezi a gazdát, hogy hát ugyan miért is olyan drága a gabona, krumpli, stb., akkor azt a választ kapjuk, hogy ma egy pár csizmáért ezer koronán felüli árat kérnek. Ha pedig megkérdezzük az iparost, hogy miért olyan drága az a csizma, akkor ő meg a bajt reákeni a gazda-osztályra s azt mondja, hogy ezt a pár csizmát, ha akármilyen drágán is adnám ma, nem tudok' az árán annyi mindenfélét venni, mint annak idején egy békebeli csizma árán. Pedig hát a színigazság az, hogy van ebben az országban csizma is, gabona is elég, ami a lakosság szükségletét kielégítené, csakhogy se az iparosnak, se a gazdának nem kell a pénz. A kereskedő még elfogadja, de ő úgy segít magán, hogy ai árakat felhajtja. (Lásd zug-, lánckereskedő.) Éppen ez áldatlan állapot megszüntetésén kellene törni a fejőket, de ne küiön-külön, hanem közösen az ipari és gazdaköröknek, s nem látjuk az ellentétet olyan nagynak, hogy ebből a közös tanácskozásokból meg ne születhetnék az egységes árcsökkenés. A magyar munkásokért. Súlyos időket élünk, nyomasztó gondok nehezednek reánk. A kommunizmus átkos hónapjai után csak ólomlábon indul a gazdasági kibontakozás. Egy anyagi javaiban kizsarolt ország áll előttünk, egy agyonterhelt állam, a haza jobbjaihoz fordulunk tehát, hiszen annyit szenvedett ez a nemzet, meg kell, hogy értse az idők szavát, meg kell találnia az utat, hogy megmentse önmagát. Az internacionális és kommunista céltudatos megtévesztéseknek keserű gyümölcsei rontják még mindig napjainkat. A szédületes drágaság, az áraknak még mindig lelketlen félhajtása; egyrészről az érzéketlen, fásult lelkület, másrészről kaján rosszindulat tesz tönkre bennünket. Ezekben a válságos időkben meg kell szólalnia a lelkiismeret szavának, meg kell indulnia minden nemes törekvésnek. Vannak, akik dúskálnak a javakban, vagyonuk, jövedelmük szinte széditő magasságban haladja meg szükségleteiket, azonban hányan, de mennyien vannak olyanok, akik nem tudják előteremteni a legnélkülözhetetlenebb napi életszükségleteiket! Hányan vannak azok az ezerek, akik szenvednek, nyomorognak, betevő falatjuk nincsen, akik fáznak, dideregnek, akiknek a szükséges meleget, a szükséges minimális táplálékot nélkülöző, lezsarolt testük szinte hívogató, fölkinálkozó melegágya a kórnak, a járványnak és minden súlyos nyavalyának. Hány gyermek szenved, koplal, ruhátlanul didereg ! Súlyos időket élünk, ébrednie kell *z alvó lelkiismeretnek! Ébrednie és hangosan dobbannia, hogy mellettünk is meghallhassák, hogy egymásnak szolgáltassunk indítékot a cselekvéshez. Mert tennünk kell, tennünk, cselekednünk! A szociális közösség érzete vezessen bennünket, el ne felejtsük, hogy egy másé rt-egymással vagyunk, el ne felejtsük, hogy csorbítatlan Magyarországot csak csorbítatlan, egységes nemzet őrizhet meg. Szent István koronájának, ki magában egyesíti ennek a nemzetnek minden egyes tagját, a magyar szegényt csakúgy mint a magyar milliomost, annak a magyar szent koronának kiapadhatatlan varázsa elvezet szelíden mindnyájunkat arra az útra, mely a hazafi szeretet, a mindnyájan-egymásért meleg érzéseit árasztja felénk. — Bárha ne lenne közöttünk nyomorgó, ne lenne szenvedő ! Nem a munkátlanságot akarjuk támogatni, nem a munkátlanságot akarjuk takarni. Ott minden fillér, minden szó vétek a nemzet legfőbb érdekei ellen. Mert Magyarországon is dolgozhatik az, aki dolgozni akar. Dolgozni nem akaró és amellett izgató elemeket pedig támogatni nem fogunk. Vétkeznénk a haza és a nemzet, vétkeznénk önmagunk ellen, ha a munkátlanságra bármi módon még támogatást nyújtanánk. De szavunkat emeljük azokért a munkásözvegyekért, azokért a munkás-árvákért, mindazokért az önhibájukon kívül nyomort látó magyar munkásokért, akik a legjobban érzik, a leginkább szenvedik a mai nyomort, s akiknek támogatása nemcsak jóérzésű, de céltudatos hazafikötelesség. Kevesen vagyunk, össze kell fognunk, egymást, magyar a magyart, támogatnunk, a kevesekben az ép testet és a hazafileiket meg kell tartanunk. Amig lényegesebb segítségről gondoskodás történhetik, adjuk meg azt a támogatást, amit egyelőre talán csak pillanatnyilag, de sürgősen, haladék nélkül adhatunk. Mentsük meg keresztény magyar testvéreinket a szenvedésektől, segítsük ki a nyomorból, vagy legalább könnyítsük meg sanyaruságaikat. Cselekedjünk haladéktalanul, ne eshessék senki a csüggedésnek, a hitet, a reményt tartsuk fenn a lelkekben, a magyar testvéri és a keresztény felebaráti szeretet vezéreljen bennünket a nyomor, a szenvedések felkutatásában és enyhítésében. A nemesen gondolkozni és érezni tudó magyar társadalomhoz fordulunk. Pénzintézeteknek, egyesületeknek, társadalmi intézményeknek és egyeseknek, mindenkinek ajtajához a magyar testvéri humanitás nevében bizalommal és azzal a meggyőződéssel közeledünk, hogy visszautasításra nem találhatunk akkor, amidőn a haza nevében magyar életek megmentése céljából lépünk be hozzájuk. Kevesbítsük a jajszót, szelídítsük a lelkeket, töröljük le, szárítsuk föl a könnyeket, hozzunk mosolyt ismét az arcokra, védjük, támogassuk, mentsük meg a szenvedő, nyomorgó magyar munkásokat, őrizzük meg, mentsük meg a magyar lelkeket! Az újból életre kelt nemzeti lét melengető, szeretetteljes gondoskodása vezessen és forrasszon eggyé bennünket, hogy nemzeti vágyaink valóra is válhassanak.