Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-10-03 / 105. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 október 3. Kapi püspök Pápán. A dunántúli evangélikus egyház­kerület Prohászkája: Kapi Béla püspök érkezett tegnap este váro­sunk , falai közé, hogy mint jó pásztor, személyesen lássa gyü­lekezetének állapotát. Az evan­gélikus gyülekezet meleg ünnep­léssel fogadta főpásztorát, aki hosszú éveken át, mint püspöki titkár itt élt közöttünk s akit a szép emlékek egész láncolata fűz Pápához. A szárnyaló sas itt ka­pott erőre, innen indult ki magas­röptű pályája a jeles főpapnak, akit a hála és a szeretet hozott városunk falai közé. „Haza jöt­tem" — mondotta Kapi Béla az állomáson elhangzott üdvözlő be­szédekre. Mi is úgy köszöntjük: Isten hozta idehaza, közénk ,. . öt óra után volt, amikor az egyházfőt hozó vonat berobogott az állomásra, ahol már várta a város és a pápai gyülekezet, valamint a veszprémi egy­házmegye küldöttsége. A város képvi­seletében dr. Tenzlinger József polgár­mester, dr. Csoknyay Kálmán főjegyző, dr. Uzonyi Kálmán tanácsos. A vesz­prémi egyházmegye képviseletében meg­jelentek: dr. Kluge Endre egyházme­gyei felügyelő, Takács Elek homok­bödögei evang. esperes-lelkész, Bélák Lajos főszolgabíró, felügyelő; a pápai gyülekezet nevében Gulden Rezső dohánygyári aligazgató, presbiter; Sza­kács Dániel egyházgondnok, Mesterházy László lelkész, Fadgyas Aladár segéd­lelkész, Nánik Pál gyülekezeti ellenőr és több presbiter. A vonatról leszálló egyházfőt a küldöttség élén dr. Tenz­linger polgármester köszöntötte, amire Kapi püspök rövid pár szóban vála­szolt, hangsúlyozva, hogy amikor Pá­pára jött, haza jött, hiszen egy hosszú ideig volt hazája Pápa. Az egyházke­rület nevében dr. Kluge Endre és Bélák Lajos fogadták. A püspök ezután a polgármester kocsiján behajtatott a vá­rosba, utánna gördültek hosszú sorban a fogadó küldöttség hintói. Az evangé­likus templom kapuja szerető, gondos kezekkel földíszítve várta az egyház­főt, akit a kapu fölött a gyülekezet sza­vát kifejező írás fogadott: „Isten hozott!" A templom előtt Mesterházy László fogadta a fehérruhás lányok sorfala kö­zött a, püspököt üdvözlő beszéddel. — Az egyházfőt az ev. templomban déli fél 12 órakor üdvözlik a küldöttségek. Titokzatos autószerencsétlenség a czelli vámnál. Egy autó nekiment a sorompónak. — A soffőr meghalt. Szerdán reggel egy érdekes és szen- , zációsnak Ígérkező halálos kime­netelű autószerencsétlenség híre ter­jedt el a városban. Komoly emberek adták tovább a hírt szájról-szájra, úgy­hogy a szerencsétlenség hirében sen­kinek sem jutott eszébe kételkedni az első pillanatban. A hir az autószeren­csétlenségről a következőképen szólott: Keddről szerdára virradóra a sötét éjben egy autó suhant végig sebes, iramban a városon. Bár koromsötét volt, hogy két lépésre se lehetett előre látni, az autó nem gyújtotta föl lámpáit s mint valami sötét titok rohant végig meg nem engedett sebességgel a celli vám felé. Sebességéből akkor sem lassí­tott, amikor már a vámház közelében járt. A sötét éjben egyszerre csak nagy reccsenés hallatszott és egy elfojtott emberi kiáltás, hasonlóan a halállal vívódó ember hörgéséhez. A vámsorompó ugyanis „tilos"-ra volt állítva, le volt eresztve. Igy történt, hogy a hatalmas túra autó a sötét éjben teljes sebességgel nekihajtatott a sorompónak. Az a gyors sebesség, amellyel az autó száguldott, végzetesen megbosszulta magát. Az összeütközés heve olyan erős volt, hogy a vámsorompó össze­törött, kidőlt a sorompót tarló oszlop, sőt még a sorompó lehúzására hasz­nálni szokott lánc is elszakadt. Az összeütközés pillanatában ugyan a soffőr, észrevéve a fenyegető halálos veszedelmet, fékezni próbált és oldalt húzta a féket, de a katasztrófát már nem tudta megakadályozni. A sorompó az - autó egész karosszériáját össze­Keresztényszociálista munkáskongresszus Budapesten. A keresztény szociálista szakszerve­zetek kebelében tömörült munkásság, mint erről „A Nép" mai számából ér­tesülünk, november hó közepe táján országos kongresszust tart Budapesten, hogy a hazájához és a keresztény , hitéhez hű munkástábor felett szokásos sereg­szemlét tartson. A ker. szoc. munkás­szervezetek, melyek két évtized küz­delmes napjaira tekinthetnek vissza, fiatal szervezeteik számában meggyara­podva veszedelmes ellenfelévé váltak a vörös internacionálénak, mely a zsidó érdekek szolgálatába állva a munkás­ságot gyalázatos eszközül használta föl lapította és a soffőrt agyonütötte. Az autó hátsó ülésében lévőknek nem lett bajuk, mert a soffőr fékezése kö­zetkeztében az autó oldalt fordult, neki­szaladt a sorompót tartó oszlopnak, azt kidöntötte és a fékezés következ­tében azután megállt. Az autó épségben maradt utasai ahelyett, hogy a szerencsétlenül járt soffőrt a városba hozták volna vissza, vagy autó megjavítása céljából vissza­fordultak volna, ismeretlen okból meneküléshez láttak. A hátsó ülésben ütök az élettelennek látszó soffőrt hátrahúzták magukhoz, egy közülük a soffőr helyére szökkent és az autóval, amelynek gépe csodá­latosképen nem mondta föl a szolgá­latot gyors sebességgel elvágtattak. Ehhez a gyanús meneküléshez persze a legkülönfélébb kommentárokat fűzte a hir. — A rendőrségnél érdeklődtünk, hogy az autószerencsétlenség ügyében megejtett nyomozásnak mi az eddigi eredménye. A rendőrségen legnagyobb meglepődésünkre azt a felvilágosítási fcáptuk, hogy a titokzatos éjjeli autószerencsét­lenség híréből egy árva szó sem igaz, semmiféle autóbaleset nem 1 1 történt és igy a vámsorompónak semmi baja; szerencsétlenségről szó sem lévén természetesen a soffőr sem halhatott meg. Igy végződött Pápa egy napos szen­zációja. Mindenesetre jellemző, hogy fgy teljesen légből kapott hir hogyan terjed el futótűzként a városban. saját hazája ellen'. A háromszázezer tagot számláló ker. szoc. szakszerve­zetek a hosszú háború és gyászos em­lékü.zsidóforradalmak óta az idén tartják; első táháesköíásukat/tíogyá détjaik el­érésére szükséges eszközök módját és irányát megjelöljék. Visszatekintve az elmúlt Időre, örömmel állapithatjuk meg, hogy a ker. szoc. szakszervezetek a minden oldalról ellenünk törö kísérletek dacára is hatalmas fejlődésnek indultak és. olyan hatalmas erőt képviselnek, mellyel ma számolnia kell ellenségnek és jóbarátnak egyaránt. A mai határ­Kőnél tehát visszapillantást kell vetni áí' múltra és bizalomteljes reménynyel tekinteni a jövőbe. A cél, melyet magunk elé tüztünk, még messze van és a ma­gyar munkás osztály öfitudatárá van szükség, hogy azt meg is valósítsuk. Nem osztályharc a mi fegyverünk, mert azt valljuk és hirdetjük, hogy a társalmi osztályok harmonikus együttműködésére igen is szükség van, ha gazdasági jó­létet akarunk teremteni.' Dé ugyanakkor azt követeljük, hogy a munkáltató osz­tály se legyen yak és a dolgozó mun­kás is emberhez illő bánásmódban részesüljön. Ep.en azért a munkásság gazdasági szervezeteivel párhuzamban ki kell. épiteni a régi, független ke­resztényszociálista pártot, mely a tör­vényhozó testületben is érvényt tud szerezni a dolgozó munkásság óhajának. Sajnos, ezideig a keresztény kurzusról sem mondhatjuk el, hogy ebben az irányban a vállalt kötelessegének eleget tett volna, sót, ahol csak lehet, a mun­kásérdekeket háttérbe szorítja. A mun­káskongresszusra vár az a nagy fel­adat, hogy a szociálpolitikai kérdések halmazát felölelve, erejének teljes sú­lyával oda álljon a nemzetgyűlés elé és azt mondja: Az ígéretekből már elég volt, tetteket várunk! Mi ott álltunk tettre készen a keresztény koímány mellett munkánk, tudásunk és életünk feláldozásával is és ha sor kerül rá, ismét az első sorban leszünk, de azt követeljük, hogy a keresztény kurzusba vetett hit, bizalom ne csak délibáb le­gyen, hanem már valóság is. És ennek egy feltétele van, az, hogy a lehetőség határain belül valósuljon meg a dol­gozó magyar nép óhaja, hogy szociális törvények megalkotásával az élethez való jog biztosittassék számára. A ker. szoc. munkásság a nép rovására meg­alkudni sohasem fog és amig ebben az országban a keresztény Magyaror­szág és szociális igazságosság úrrá nem lesz, addig küzdeni fog. A ker. szoc. szakszervezetek országos tanács­kozásához e reményeket fűzve felhívjuk a pápai szervezett munkásaink figyel­mét, hogy ezen kongresszuson minél nagyobb számban vegyenek részt, mely iránt már ig rnagy érdeklődés nyilvánul meg. , (Sz. L.) A besztercei szilva és az oláhok. Van-e közöttünk csak egy is, aki ne ismerné a besztercei szilvát ? Hamvas, mint a mezők harmata kora nyári reggeleken, sárga, mint e leg­tisztább színarany és édes izü, mint a legfinomabb pergetett méz. Az illata csodás zamatu. A régi boldog Időkben, amikor az ármaximálás­nak, az árvizsgáló bizottságnak, a botbüntétésnek és egyéb hasonló földi rosszaknak még hire-hamva sem volt, ut'rakelt a kincses Érdély­A pápai „fehér barátok" íemplotnkriptája. — Irta : Jankó László. — Pápa város közönsége előtt nem lehet egészen érdektelen, hogy kik is nyugosznak hát a pápai „fehérek" teinplomkriptájában ? Ez a gondolat vezette Barcza Leánder 0. S. B. főg. tanárt és e sorok íróját akkor, amidőn a templomkriptát tüzetesen áttekintették. Az érdeklődő közönség tájékoztatása céljából ilyetén módon van alkalmam egyes adatokat részletesen, a többieket pedig a rövidség kedvéért legalább annyiban közölni, hogy a név és a halálozási évszám itt is megörökíttessék. A szentély alatt nyugszik Acsády Ádám (1744), püspök, fölirásnélküli koporsóban. Ugyancsak a szentély alatt nyugszik a következő 23 pálos: Zim­mermann Jakab (1745), Horváth Ger­gely, definitor provinciális (1747), Hoff­ner Simon(1748), Marton Hilarion, pápai prior (1749), Maczonkai Kristóf, nagyjenői superior (1750), Francisci Imre (1750), Koger György (1750), Szipavy Vince (1751), Fierendrotli Gergely, provinciális (1755), Slachta Pál (1755), Benyovszki Lénárd (1756), Kleser Antal (1756), Kolais Domonkos (17 ..), Czeczely László (1757), Ester­házy Imre (1758), Laczay Sándor (1759), Moser (Mózer ?) Boldizsár, pápai prior (1759), Czeczely (?) József, pápai su­perior (1764), Raffavics László, vicarius provinciális, definitor provincialis(1776), Tornaczky Ferencz (1779), Ország Lő­rincz, vicarius provinciális és prior (1784), Robert Mátyás (1785), Némethy Elek, kiérdemült prior (1807). Fierendroth Gergely, provinciális ko­porsófölirata a következő: A. R. P. Gregorius Fierendroth, Pater Provinciáé Hungaricae, Ae. S. 64. Obyt Die 14 Septembr Anno 1755. (Admodum Re­verendus Pater, a provinciális cime.) Esterházy Imre, vicarius provinciális koporsójának fölirata így' szól: R. PA­TER EMERICUS ESZTERHÄZY OR. STI. PAULI P. ERTAE VICARIUS PROVINCIALIS OBI1T ANO AETATIS SUAE 52 REPARATAE SALUTIS 1758 : DIE 28. MAJI. (Ordinis Saudi Pauli Primi Eremitae=Szt. Pál első remete­rendi.) A Szent Benedek-rend tagjai közül itt temettettek el Hoecker Ábel, igazgató (1848), Pelzmann Jeromos, (1849), Spilák Regináid (1851) és Czina Gusz­táv (1854). Utóbbi az utolsó, kit a templomkripta befogadott, miután ké­sőbben már a köztemetőkbe való te­metkezés tétetett kötelezővé. Még két bencés, kik jelzésnélküli koporsókban pihennek, nem lehetetlenség, hogy Vlasits Ádám és Horischek Viktorin, minthogy nevezettek (Bakonyvári I. szerint) 1827. december 5-én és 14-én Pápán haltak el. Miklós Apollinaris, kamalduli remete koporsóján betüről-betüre • a következő fölirás van : RENDUS IN XTO PATER ÁPOLINARIS: NIKLOS: ORDINIS: S 1: ROMUALDI: CAMADÜLENSIUM. AETATIS SUE 57 ANORUM OBIIT DÍE 3: SEPTEMBRIS: AN 1782. R'EQCAT IN PACE: AM. ,Ügy látszik, hogy a XVIII. sz. elején a .föHrásokat a koporsófödélen keresztbe alkalmazták. Erre enged következtetni egy koporsófödélnek magában talált egyjk oldaldeszkája, melyről csak hiá­nyosan olvasható: P : G.—MIC :—AE. S.,: 43—28. Jun.—704 (Perillustris, Generosus— Michael—Aetatis Suae 43 —28. Junii—704.) A fölírás a hiányzó másik oldaldeszkáról lenne kiegészíthető. Ugyancsak ilyen keresztben alkalmazott fölírást mutat egészben az egyik ko­porsó, melyről a következőket olvas­hatjuk: IOS/TUR//AE'SUAE OB DIE //1ÜAU 17/36// Bizonyára Túri József hamvait őrzi 1736-ból. Mindkettő nyil­ván máshonnan helyeztetett ide. Elgondolkozva nézünk egy hatalmas és egy kisebb fekete koporsót. Igy szól az egyik fölírás: Pauer Judit Asszony Bertalanics Mátyásnak Hitves Társa Januáriusnak 24. Napján 1747 Eszten­dőben meghalt és eltemettetik. Igy a másik: Josephus Bertalanics Major Parvista Obyt Die 24 Jan 1747. önkénytelenül valami tragikus ese­ményre gondolunk, amikor nyilván gyermeknek és anyjának egyazon na­pon történt kimúltát olvassuk. Rust(né) Zsuzsánna koporsójáh be­türől-betüre ez a fölirás olvasgató: HIER LIG ICH SUSANA RUSTIN MEINE RUH UND NIEMAND IST DER MICH EWEHE THUT LEBET WOHL UND SEIT GEDREST BIS EUCH GOTT ALLE ERLEST. ALT 58 DEN 19 MAI ANO 1758. ( Olvassuk az itt következő feliratot: N: N: Paraicz Ferenc Uram Hütvös Társo N: Heiler Magdolna Aszony Az Ő Élete ElFolása Volt 62 És kimúlt Ez Világbul 1763. 15 Janu. Nemes Stasics Péter (1768) kopor­sójának csak a födele található ; való­színűleg az ő leányát rejti az a koporsó, melyről a következők olvashatók: Sta­sics Örsébet Szüle 1746: Esztendőben Julius 12. napján Meghalt 1772 Esz­tendőben 22. Júniusba Az 0 Edes Agya melet nyukzik. Nádosi Tersánszky József főszolga­bíró koporsófölírata a következő : P: AC GT D. 10$: TERSANSZK1 DE NÁDOS I: C : WESP : SUP: IUDLIUM AETATIS SUAE: 47 OBIIT IUNY ANO 1773 (Perillustris Ac Generosus Dominus Josephus Tersanszki De Ná­dos Incliti Comitatus Wesprimiensis Supremus Judex Nobilium.) Sokat kifejez a következő megjelölés: PERILLUSTRIS DOMINA MAGDA- • LENA BUDAHAZY PERIL: DNI: JOSEPHI LEHEN CHARISSIMA: CON-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents