Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-09-11 / 86. szám

XV. évf. 87. szám. Vasárnap, — Pápa, 1920. szeptember 12. Ara 80 fillér. Pályaudvaron 11 korona Migjelenib minden nap, ünnepek faivéttiévsl. Előfizetés: egy hóra 20 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Török Bálint u. 1. §6 Telefon 11. R Tisza-pör hullámai a nemzetgyűlésben. — Hamis tanuk Friedrich ellen. — Heltai Bécsbe szökött. — Budapest, szept. 10. A nemzetgyűlés mai ülését fél II órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az elnöki bejelentések után az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Az első szónok Sándor Pál, több mint két és fél órás beszédet mcnd, amelyben elismeréssel emlékezik meg a pénzügyminiszter politikájáról, de nem látja cselekvéseiben azt az erélyt, amelyre a mai rendkívüli viszonyok között szükség volna. Korányi pénzügyminiszter kijelentette, ha igaz a lapoknak a híradása, hogy külföldi kölcsönre egyelőre nem számithatunk. Kérdi, hogy miből fogja akkor a szükséges kiadásokat födözni. Mert ha megint a bankóprést fogjuk erre a célra működésbe hozni, akkor ennek szomorú következményei lesznek. — Fangler Béla itt közbekiált: Vegyék igénybe a hadinyereségből származó milliókat! — Sándor Pál: Vigyázni kell az ilyen kijelentésekkel, mert ezekkel az országot megint a lejtőre juttatják. Áttérve a tőzsdei illeték kérdésére, annak a nézetének ad kifejezést, hogy ha a valutákat is illetékekkel fogják megróni, akkor hamarosan egy centim sem marad Budapesten, inind a külföldre menekül az illeték elől. Sürgeti a külföldi kölcsönt, el kell fogadni, bármilyen oldalról jöjjön is az. A javaslatot elfogadja. A második szónok Bernolák Nándor, aki hosszasabban foglalkozik az ország súlyos pénzügyi helyzetével, majd Gaál Gaszton beszédére tér át; amelyben az erős kirohanást intézett a tisztviselői kar ellen. Nem szabad támadni ugy az egyes társadalmi osztályokat, amint ezt Gaál Gaszton tette beszédében, ö belátja, hogy a magyar gazdatársadalom sok áldozatot hozott az ország érdekében, de azért az az egyetlen osztály, amely ennek ellenére is megmaradt a felszínen, mig a többi osztály lecsúszott. (Gaál Gaszton közbekiált: Mert dolgozott: — Bernolák visszavág: Más is dolgozott; nemcsak azok, akik kapáltak és szántottak, dolgoztak a szellemi munkások is. A javaslatot általánosságban elfogadja. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter felszólalása után iglódi Szabó János a pénzFrancia-magyar-román tárgyalások P á r i s, szeptember 10. A Matin vezércikkben foglalkozik a Daily Heraldnak ismert és a magyar lapokban is méltatott cikkével. Az állítólagos román-magyar tárgyalásokra vonatkozó rész szószerinti közlése után a következőket jegyzi meg a Matin: A cikkben sok a tévedés, de van benne némi igazság is. Az igazság az, hogy amióta Millcrand került kormányra.emberfölötti erőfeszítésekkel igyekszik helyrehozni mindazt, amit Franciaország I919. év folyamán elvesztett, amidőn Clemenceau részben közgazdasági tudatlansággal, részben pedig határtalan gőgjével az európai kis nemzetek egész sorát s ezek között a magyart, elidegenítette Franciaországtól s ezügyi bizottság jelentését terjeszti be. Az elnök javaslatot tesz, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi üléséi kedden délelőtt 10 órakor tartsa. A nemzetgyűlés igy határoz. — Ezután áttértek az interpellációkra. Fangler Béla sürgős interpellációt terjeszt elő a honvédelmi- és igazságügyminiszterhez. Figyelmezteti a nemzetgyűlést, hogy újból a liberális körök nyomulnak előtérbe, mégpedig zsidó pénzekkel, amire nézve neki hiteles adatai vannak. Itt van a Tisza bünpór egyik főalakja, Heltai Viktor, a vörös városparancsnok, aki hamis tanukat bérelt fel a Tisza bünpörben, hogy Friedrichet letörje. Hogy ki ez a Heltai Viktor és milyen bűnöket követett el, arra nézve bő felvilágosítást nyújt a budapesti ügyészség kezében lévő vádirata, amely szerint Heltai több milliós sikkasztás és betörés miatt van vádolva és most Bécsbe szökött. Le is akarták tartóztatni, de Heltai akkor egy salvus conduclust mutatott fel, amelyet Sztupka őrnagy állított ki s amely Heltait határátlépésre is jogosítja. Heltai a Brittanniában lakott, ahol a Prónay különítmény vigyázott rá. Ő figyelmeztette újból a rendőrséget, le is akarták tartóztatni, de Heltainak olyan irásai voltak, hogy nem lehetett letartóztatni. A zsidók bőven ellátták pénzzel Heltait, bizonyítékai vannak arról, hogy Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő is 10 ezer koronát adott neki. Heltai hamis tanukat bérelt fel a Tiszapörben Fridrich ellen. Igy egy János Andor nevü zsidó hírlapírót, aki tanuvallomástétel után utánna szökött Heltainak Bécsbe; Paksy detektívet, aki rövidesen szintén utánnuk fog szökni. Ugy látszik, hogy a jogrendet egyoldalúan csak akkor kövelelik, amikor az Ébredő Magyarok Egyesületének feloszlatásáról van szó. Interpellációját a honvédelmiés az igazságügyminiszterhez intézi: Van-e tudomásuk a minisztereknek arról, hogy Heltai János Andor hírlapíróval elhagyta az országot és külföldre menekült katonai segédlettel? Sándor Pál személyes kérdésben szólal fel. Heltai Viktornak, amikor kiszabadult a vizsgálati fogságból, ő adott 10 ezer koronát. Elvégre a magáéból annak adhat, akinek akar, ehhez senkinek semmi köze. zel Európa közgazdasági és politikai vezetését prédául dobta az angoloknak. Az ebből Franciaországra háramló kárt Milterand idejekorán vette észre és okosan vezetett tárgyalásokkal igyekszik a mulasztásokat reparálni. Nincs mit titkolnunk. Már huzamosabb idő óta folytak tárgyalások Magyarország és Franciaország között, amelyek röviddel ezelőtt eljes megegyezésre jutottak. A megegyezést francia részről Paleologuc irta alá. E francia megegyezéshez szervesen kapcsolódnak azon pourparle-k is, amelyek Ferdinánd király, illetőleg Take Joncscu megbízottja és Horthy közöst folytak s amelyeknek egyik pontja az, hogy Románia bizonyos előfeltételek beállta esetére nem idegenkedik az Erdélyen kivüli magyarországi részeknek a visszaadásától. Figyelő. Benes cseh külügyminiszternek nagyon rosszul áll a szénája: hogy ugy ne mondjuk: csehül. Idétlen porontya: a „kis antant" névre hallgató légvár meghalt, mielőtt még a világra jött volna. Hej pedig de sok reményt fűzött ehhez a tervehez Benes: tőle várta, hogy Csehországnak egyetlen komoly ellenfelét: Magyarországot, összeroppantja. A cseh külügyminiszter ugyanis nagyon jól ismeri a cseh katonákat, akikben a vitézség vajmi kevéssel több, mint egy jól szaladó mezei nyúlban, azért a gesztenyét kedves szövetségeseivel szerette volna kikapartatni magának az égő parázsból. Az időpontot ehhez — legalább ö azt hitte — nagyon jól választotta meg abban a pillanatban, amikor az orosz vörös hadsereg Varsó alatt állt és szeretett volna beljebb kerülközni Varsóba. A csehek biztosra vették, hogy az orosz csapatok bevonulnak Varsóba és erre az egy ütőkártyára alapította Benes minden számítását. Azt gondolta, hogyha az orosz vörös csapatok Varsónál nem állnak meg, hanem tovább folytatják előnyomulásukat délnyugot felé, akkor a magyarok — minthogy az orosz mammuttal szemben csak a Kárpátok természeti erőségeiben védekezhetnek sikeresen — kénytelenek lettek volna a Kárpátok gerincét először visszaszerezni a csehektől. A cseheknek ez az alkalom jól jött volna arra, hogy a magyarokkal, akiket a béke felforgatóinak kiáltottak volna ki, a kis antanthoz tartozó szövetségeseikkel leszámoljanak. A sors azonban áthúzta kegyetlen kézzel Benes ur minden számítását: az orosz vörös hadsereg, amely Varsó alatt fejjel ment neki a falnak, ész nélkül masírozik visszafelé és Románia, ahelyett, hogy Benes ur baráti t keblére sietett volna, inkább Magyarországhoz dörgölődik. A kis antantnak tehát — fuccs I De ha még csak ez volna minden baj, akkor még örülhetne valahogyan Csehország, hogy ilyen szépszerével sikerült neki kibújni összeomlott tervei romhalmaza alól. De ennél sokkal több a baj; de mennyivel több Franciaország nem felejtette ám el, mert jól följegyezte magának, hogy Csehország megtagadta azt a kérelmét, hogy az akkor még Varsó alatt harcoló lengyeleknek siessen fegyveres segítségére, sőt még a lengyeleknek küldött hadiszernek cseh területen való átszállítását is megtagadta. Franciaország nem felejtette el, hogy mindezt az a Csehország tette, amely neki köszönheti területi harácsolásainak megtarthatását és pénzügyi létezését. Franciaország most hátat fordit a jóindulatát eljátszott Csehországnak és Joffrc tábornokot útnak inditja Bukarestbe, hogy előkészítse és szorgalmazza a magyar—román közeledést, amelyhez a harmadik szövetséges : Lengyelország, a bolsevizmus ellen való védekezésbeni közösség folytán természetszerűleg adva van. Benes látja, hogy nagyhangon hirdetett diplomáciai győzelme korai volt és épen azt idézte elő, amit ő a „kis antant" tervezésével lehetetlenné akart tenni: Magyarország szövetségesre talált a szomszédos államokban. A Magyarországot körül ölelő ellenséges gyürü tervének, amely pedig olyan édes gondolat volt Benes szivének, vége van. Itt tehát az ő kudarca világos.