Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-02-13 / 6. szám

•4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1920 február 27. Kecskés Lajos távozása. Mintha csak a sors is ellenünk szegülne, hogy mi pápaiak egymásután veszítjük el közéletünk azon férfiait, kik városunk társadalmi életében, a keresztény megújhodás terén olyan üdvös és tevékeny munkát fejtettek ki. Vagy talán az a bününk, hogy nem becsüljük és értékeljük őket úgy, ahogy ezt megérdemelnék és ezért hagynak itt bennünket valamennyien ? .. . Bárhogy is van a dolog, ennek okait most nem firtatom. Tény az, hogy érzékeny veszteség nekünk Kecskés Lajos távozása, ki önzetlen és kiváló munkása volt hivatásának ép úgy, mint a közélet terén kifejtett tevékenységében. Mint karnagy is az elsők között foglal helyet, amiről mi pápaiak győződhettünk meg leginkább, mert népies egyházi énekeivel és gyönyörű orgonajátékával könnyeket fakasztott ezerek szemeiből. Kecskés Lajos fiatal, ambiciózus tehetségét ismerték meg a veszprémiek és a veszprémi rk. hitközség és székesegyház kántorává választották. F. hó 9-én d. e. 10 órakor a székesegyházban folyt le az ének- és zenepróba. Három pályázó volt, kiknek képességéről a szakbiráló-bizottság a legteljesebb elismeréssel nyilatkozott és mégis — a három közül Kecskés Lajost választották meg egyhangúlag. Kecskés' Lajos 1914 óta volt felelős szerkesztője lapunknak. 1919 okt. óta mint főszerkesztő működött, mely munkájában mindig önzetlen lelkesedés és a keresztény megújhodás fenséges gondolata sugalta tollának minden betűjét s munkásságának minden mozzanatát, A ker. munkás-egyesület, kath. munkásnő-egyesület tevékeny társelnökét, számos dalárda karmesterét veszíti el benne, pártunk pedig régi, sziklaszilárd vezető tagját veszítette el, ki a kommün alatt is gerincesen állta meg a helyét. Hisszük, hogy új helyén is hasonló lelkesedéssel folytatja azt a munkát, mit Pápán abban hagyott. Mint értesülünk, új hivatalát néhány hét múlva foglalja el. Sz. A rendőrség helyzete. Nem volnánk igazságosak, ha akár az egyik, akár a másik testület, vagy társadalmi osztályok jogos kívánságait szónélkfll hagynék és minden erőnk latbavetésével nem sietnénk azok támogatására. Éppen azért kétszeres kötelesség teljesítése hárul ránk akkor, amikor a pápai rendőrlegénység anyagi helyzetével foglalkozva rá kell mutatnunk arra, hogy ezen megbizható, derék rendőrségünkéi szemben nem tettük meg a kötelességünket. A rendőrség államosítása bizonyára mag fogja oldani azon égetően sürgős fizetésrendezést is, melyre a közbiztonság őrei várnak és megérdemelnek, hogy becsületes szolgálatukért ne csak elismerő nyilatkozatot és vállveregetést, de emberhez illő megélhetést is kapjanak. Ezek a jó emberek nem kiabálnak, nem politizálnak, se nem szervezkednek, hogy társadalmi jóllétüket előmozdítsák. Mindnyájunk életét, vagyonát őrzik, városunk békéje felett hűen őrködnek, mondom, ezen derék rendőrtestület megérdemli azt, hogy a város és a társadalom siessen anyagi támogatásukra addig is, mig maga az állam a vidéki rendőrség államosításával képes lesz ezen feladatát megoldani. Hogy milyen sanyarú helyzetben van a pápai rendőrlegénység, erre nézve csak annyit említünk meg, hogy nevetségesen csekély az az összeg, mellyel a rendőrség nehéz helyzetét honorálják. A havi fizetésük 350—380 K, mely összeg a megélhetésükre kevés, az éhenhalásra pedig sok. A v. tanács és a képviselőtestület kötelessége, hogy minden rendelkezésére álló erőt és eszközt megragadjon arra nézve, hogy a rendőrlegénység súlyos anyagi helyzetén sürgősen javítson, amig nem késő ! Nem akarok tanácsadó lenni, mert feltételezem, hogy a város illetékes tényezői már foglalkoztak ezen kérdéssel és megfontolás tárgyává tették a követendő eljárást. Én csak arra kérem a város vezetőit, hogy itt Pápán is, mint Budapesten, rendezzenek rendőrnapot és társadalmi úton tegyük lehetővé azt, hogy a közbiztonságunk hü őreit jobb megélhetéshez juttassuk. E kérdés megoldásánál nem szabadna figyelmen kivül hagyni a pápai hadimilliomosokat sem, kik a mellényzsebükből is kivághatják azt a rongyos 150—200 ezer koronát, mellyel a rendőrség éhező személyzetén segíthetnénk. Végtére is az ő nyugodt álmukat és vagyonukat védik, melyért áldozatot hozni nemcsak kötelességük, de egyenesen elvárjuk tőlük, különben megtaláljuk a módokat arra, hogy ezeken a könnyen szerzett milliókon a törvényhozás utján is eret vágjunk. Sz. L. Egyházi élet. Szentségimádás a ferencieknél. Farsang három utelsó napján a ferenciek templomában szentségimádás lesz. E három napon az istentiszteletek sorrendje a következő: Vasárnap fél 7-kor szentmise, utána szentségkitétel. 9 óiaker ünnepélyes nagymise. Délután 4 órakor szentbeszéd, litánia és szentségbetétel. Hétfőn és kedden a délelőtti sorrend azonos a vasárnapival. Délután a szentbeszéd fél 6-kor lesz litániával és szentségbetétellel. A böjti szentbeszéd templomunkban vasárnap délután 4 órakor lesz. Pénteken este 6 órakor keresztúti ájtatosság van az egész böjt folyamán. HÍREK. — Új körletparancsnok. A fővezérség Mouillard Győző altábornagyot a székesfehérvári katonai körlet parancsnokává nevezte ki, aki már át is vette szandai Sréter István ezredestől a körletparancsnokságot. Sréter ezredes, aki hat hónapon át működött mint körletparancsnok, a székesfehérvári hadosztályparancsnokságot vette át. A új körletparancsnok fogad naponta délelőtt 11 óra 30 perctől délután 12 30 percig. — A ref. és evang. papság apát urunk temetésén. A temetés fényét a ref. papság megjelenése, élükön Németh István püspökkel és az evang. papság megjelenése, élükön Gyurdtz Ferenc püspökkel nagyban emelték. Teljes egyházi diszben jelentek meg s egész a temetőig kisérték ki a nagy halottat. — A Kath. Kör évi közgyűlése. F. hó 8-án tartotta meg a Kath. Kör ez évi közgyűlését a tagok lelkes és nagyszámú megjelenése mellett. Dr. Kocsis Lénárd bencés főgimn. igazgató, h. elnök megnyitván a közgyűlést, kifejezést adott azon örömének, hogy a Kath. Kör ismét felvehette a működés fonalát és kiveheti részét e sanyargatott haza felvirágoztatásából. Első tárgyat a közgyűlésnek megboldogult Szentgyörgyi Sándor pápai karnagy, a Körnek hosszú időn át volt titkáráról való megemlékezés képezte. A különböző jelentések után a közgyűlés a felmentvényeket megadta. Örömmel vették tudomásul a jelentés azon részét, hogy a tagok száma 469 -j így az emelkedés a mult évhez képest 102. "— Kobera Károly borpénztárnok idős korára való tekintettel lemondott tisztségéről. A közgyűlés hálás köszönetét fejezte ki Kobera Károlynak hosszú évek lelkes munkálkodásáért, s úgy határozott, hogy ez jegyzőkönyvileg is megörökíttessék. Ezután megejtetett a választás. Elnök. Kalmár Károly, társelnök dr. Kocsis Lénárd,

1 titkár Dragovics István, pénztáros Arány József, könyvtáros Ragats Kálmán, háznagy Gráczer János, tisztb. háznagy Botka Jenő, ügyész dr. Csaknyay János, pincekezelő Kovács Ferenc, kertfelügyelő Kiss József; új választmányi tagok: Darányi Ágoston, Blazovics Jákó, Markovics Ferenc, Cser Béla, Viz Ferenc; Vágó Dezső, Szóllás Pál; póttagok: Fábián Imre, Major József, Szíjártó Gyula ; számvizsgálók : Karner Rezső, Fábián Károly és Kernya Jenő. Az új költségvetés tárgyalása folyamán élénk vita fejlődött ki, melynek eredményeként a közgyűlés elhatározta, hogy az 1920. évre a tagdíjat évi 40 koronára emeli fel, amelyet azonban a viszonyok javulása esetén leszállít. Kisebb indítványok után elnök az ülést bezárta. Itt említjük meg, hogy a közgyűlésen ez alkalommal hölgytagok is megjelentek. — Az integritás jelentőségét ismertető második előadás, amint a falragaszokon is olvasható, falyó hó 15-én, vasárnap délután 3 órakor kerül sorra a városháza nagytermében. Az előadást Kardhordó László áll. tanltóképző-intézeti tanár tartja a következő cimen: Magyarország integritása történelmi és földrajzi megvilágításban. 4 MOVE helyi főosztálya, valamint a Tanárok és Tanítók Ker. Nemzeti Egyesülete ismételten fölhívja a nagyközönség figyelmét ezekre a tartalmas, érdekes és szerfölött aktuális előadásokra. Belépő-díj nincs. — Iskolai szünet. A spanyol járványra való tekintettel az iskolai szünetet március l-ig meghosszabbították. — Hatósági husszék. Mint értesülünk, a városi tanács komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy a rettentő nyomor enyhítésére és a szegény nép zsirellátására való tekintettel, ismét visszaállítja a hatósági husszéket, ami — remélhetőleg — meg fogja szüntetni a hetek óta tartó zsirmizériát és azt a tarthatatlan állapotot, hogy a szegény emberek zsir hiányában szerény ebédjüket se tudják elkészíteni. Midőn a. városi tanács ezen üdvös intézkedését örömmel vesszük tudomásul, nem mulaszthatjuk el leszögezni azt, hogy a hatósági hus kimérésével arra érdemes kisiparost bízzanak meg, ki a négy és fél éves háborúban a haza védelmének szolgálatában állt.