Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-08-24 / 71. szám

XV. évf. 70. szám. I Kedd — Pápa, 1920 augusztus 24. Ara 80 fillér. Pályaudvaron I koron». PÁPA ES VIDEKE Meg|el*itik minden nap, ünnepek kivételével. Előfizetés: egy hóra 20 K. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kladóhlwatal i Török Bálint u. 1. 38 Telefon 11. Figyelő. Az ügynevezett kilences bizottság működését nagy megelégedéssel fogadta a közönség. Érthető is, hiszen a méregdrága lisztárakat csökkentve meghozta legalább elvben és pa­píron minden nap legszükségesebbjét: a viszonylag olcsó (valójában azonban drága) kenyeret; helyesebben elhárította fejünk fölül azt a veszedelmet, hogy a kenyérárak a CMmborasszóval egyenlő magasságra szök­jenek föl. Álljunk meg ennél a pontnál és kérdezzük meg, nem volna-e helyes és ered­ményes, ha az iparcikkek árának leszorítására is kiküldene a parlament egy hasonló bizott­ságot? Mert ma a helyzet az, hogy a ke­rcskededelmi és iparcikkek mértéktelen és indokolatlan, hangsúlyozzuk, hogy indokolat­lan áremelkedésének senki sem igyekszik gátat vetni. Ezeknek az árai folyton csak fölfelé emelkedtek ésemelkednek napról-napra. Ha ennek a kormány gátat nem vet, hiába igyekszik mérsékelni az élelmiszerárakat, ezek természetszerűleg a kereskedelmi és iparcik­kek árához igazodnak s igy szintén emel­kednek napról-napra fölfelé, aminek a vége az elviselhetetlen drágaság lesz minden téren. A kormány a kilences bizottsággal karöltve megtette az első lépést a jótékony árcsökke­nés felé; itt az ideje, hogy ennél meg nem állva, megtegye a másodikat, a harmadikat és a többit tovább. Mert ezen a téren igazán arany a közmondás: aki „á"-t mondott, mondjon „b"-t is! Álmélkodva olvastuk a müvelödéstörténel­mekben, hogy valamikor, amikor a könyv még a csecsemőkorát élte, egy-egy könyvért adtak egy falut is. Ma már egy cseppet sem csodálkozunk ezen, hiszen ma mi is ilyen paradicsomi állapotokban élünk: egy-egy könyvért nehéz bankókat kérnek el tőlünk a kis és nagy farkasok: a könyvkereskedők és könyvkiadok. A régi jó időkben egy egész regénygyüjteményt megvehettünk azért a pénz­ért, amit nia egy könyvért ki kell adnunk. A könyvdrágaság különösen most okoz nagy fejtörést illetékes köröknek az iskolai év ele­jén. Hogyne, hiszen ma egy tankönyv any­nylba kerül — ha ugyan nem többe — mint amennyit diákkorunkban kosztért és szállásért egy hónapra fizettünk. Egy számtanfüzet mai árán a régi jó békeidőkben akár egy kiló jó Kugler-bonbont vehettünk volna; egy ceruza mai árából pedig milyen nagy legé­nyek lehettünk volna a forró emlékű diák­majálisokon. A mi diákéletünk csak a köny­vekből való tanulásnál kezdett keserű lenni; a inai diákoké már a könyv megvételénél. A nagy garral hirdetett osztrák bojkottnak nagyon keserű lett a vége. Bécsi jelentések szerint az osztrák szakszervezeti tanácsok legutóbb foglalkoztak a bojkott Ügyével és elhatárolták, hogy a bojkott bécsi szervezőit a biróság utján vonják felelősségre. Megálla­pították azt is, hog)- a bojkott miatt 8000 munkás vált munkanélkülivé. A jelentés sze­rint Tomschikol, a bojkott egyik főszerve­zőjél meg is verték volna, ha idejében el nem menekül . .. Szóval az osztrák sógor eső után huz magára köpönyeget! Késő! Tanúvallomások a Tisza-bünpörben. Budapest, aug. 22. A hadosztálybiróság vasárnap is folytatta a Tisza-bünpörben a tanuk kihallgatását. Elsőnek Landau Ernő orvostanhallgatót hallgatták ki. Landau el­mondja, hogyan jutott be a katonatanácsba, amelytől azt a megbízatást kapta, hogy az Ó-Budán állomásozó tengerészeket nyerje meg a forradalomnak. Szerinte a forradalom után mindenki dicsekedett, hogy övé az érdem a forradalom előidézésében, mig most senki sincs, aki vállalná. Ezután dr. Balog Józsefet hallgatta ki a biróság, akit szuronyos őr kisért a terembe. Mondada százados kér­déseire elmondja, hogy a kommün alatt vád­biztos volt, emiatt letartóztatták és Siófokra vitték. Itt ismerkedett meg Girtler Aladár főhadnaggyal, aki rokonságban van a Tisza­családdal. Az időközben elhunyt főhadnagy­gyal Siófokon jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben részletesen előadta a forradalmi ese­ményeket. A forradalom vezérei szerinte Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar, Hock János, Friedrich István, Lovászy Márton, Laehne Hugó, Garbai; Pogány, Jászi és Kunfi voltak. Pogány mindenáron véres forradalmai akart, de a katonatanács ebben mégakadá­lyozta. Október 31-én délután 3 órakor minisztertanács volt. Egyszerre csak beron­tott Pogány és örömtől sugárzó arccal újsá­golta, hogy Tiszát megölték. Több lényegtelen tanúvallomás után Dobó védője a bizonyitás kiegészítése iránt tett előterjesztést több kelenföldi vasutas kihall­gatását kérve, akik Dobó alibijét a gyilkosság idején igazolni tudják. — Mondada: Dobó, Ön a tárgyalás során beismerő vallomást tett. Fenn tartja-e vallomását? Dobó: Nem tar­tom fenn! Rz orosz hadsereg a bekerítés előtt. — R lengyelek döntő győzelmei. Elkeseredett harcok Lemberg fölött. — P á r i s, aug. 23. Varsói jelentések szerint az orosz bolseviki hadsereget 3 oldalról ke­rítették be a lengyelek. Wrangel tábornok is jelentős győzelemről számol be: a bolsevikek­től visszafoglalta Alexivet és a Dnyeper mögé vetette őket vissza. Páris, aug. Mint a Matin tudósítója je­lenti Varsóból, a lengyelek Bresztlitovszk visszavétele alkalmával 6 orosz bolseviki had­osztályt bekeriteltek és 30^-40 ezer foglyot ejtettek. A nagy főhadiszállást Szmolenszkbe tették át. Bécs, aug. 23. A Wiener Mittag varsói tudósítója jelenti, hogy a lengyelek Breszt­litovszk visszavétele alkalmával 18000 orosz foglyot ejtettek; a tizenkettedik, tizennyolcadik és huszonnegyedik orosz hadosztályokat va­lósággal szétzúzták. — Lemberg irányában döntő harcok folynak. Nagy bolseviki had­osztály indult rohamra Lemberg elfoglalására. A lengyelek ellentámadása Buáieni tábornok bolseviki lovasságának zömét megsemmisí­tette. Az ütközet változatlan hevességgel folyik mindkét részről. A parasztság a szétvert el­lenséget hátbatámadta. Berlin, aug. 23. Kőnigsbergből jelentik : Tegnap az első bolsevista csapat, mintegy 2000 ember átlépte a kelet-poroszországi határt. Lefegyverzésük küszöbön áll. Több bolseviki csapat határátlépését is várják, mert a Af/ara-vonalon harcoló oroszok teljesen be vannak kerítve. A lengyel csapatok Proz­nisznál és a német határ mentén már több helyen fölbukkantak. Bécs, aug. 23. Berlinből jelentik a Pres­senek : Hágából táviratozzák: Varsói jelen­tések szerint Weygi nd tábornok, mikor gratuláltak neki Varsc megmentéséhez, igy szólt: „Ha a lengyel hadsereg most ki tudja aknázni győzelmeit, akkor rövid idő alatt megsemmisitheti a bolseviki hadsereget." — A francia és angol követ ismét Varsó­ban vannak. A követség személyzete továbbra is Posenben marad, de a követek vissza­tértek Varsóba, mert állandó összeköttetésben kivánnak lenni a lengyel kormánnyal. Bécs, aug. 23. A Matin tudósítója jelenti Varsóból, hogy a lengyelek nem vesznek to­vább részt a minszki béketárgyaláson, inert az oroszoknak nem azok a békefeltételeik, amit az angol kormánynak tettek. 6azdasági, kereskedelmi és ipari tanácsosokatésfőtanácsosokat fognak Rubinek Gyula miniszter nyilatkozata. Budapest, aug. 23. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter földmivelésügyi minisz­ter korában javasolta, hogy nevezzenek ki gazdasági tanácsosokat és főtanácsosokat és a minisztertanács az inditványt elfogadta. Beavatott forrásból közlik. velünk, hogy már legközelebb több ilyen tanácsosi és főtaná­csosi kinevezés fog megjelenni. Emfeől az alkalomból megkérdeztük Rubinek minisztert, hogy minő célt szolgál ez az újítás és a következő felvilágosítást kaptuk: — A gazdáknak régi óhajtása az, hogy legyen a kitüntetéseknek egy olyan neme, legyen egy olyan speciális kitüntetés, amely­ből kidomborodjék az, hogy azt a mező­gazdaság terén szerzett érdemek jutalmául adták. A földmivelésügyi minisztériumban is nagyon sok olyan érdemes ember van aki rászolgálna a megkülönböztetésre szolgálatai­nál fogva, aki azonban a kellő kvalifikáció hiányában nem nevezhető ki miniszteri taná­csosnak, vagy osztálytanácsosnak. Méltányolni kellene például a gazdasági tudósitók fára­dozását is, akik ingyen végzik munkájukat és akiket tiz évi szolgálat után valami cim­ben, vagy kitüntetésben akartam részesíteni. Egyszóval, igen sok ember van, aki a mező­gazdaság terén önzetlen és értékes szolgála­tokat teljesít és akiknek érdemeit eddig nem volt módunkban méltányolni. — Az én tervezetem szerint fogunk kine­vezni gazdasági tanácsosokat és pedig a ha­todik és gazdasági főtanácsosokat az ötödik fizetési osztályba, az előbbivel tehát a nagy­ságos, az utóbbival a méltóságos cim jár együtt. Ez a rendszer van Németországban is és ezt tervezték nálunk még a háború előtt. — Közölhetem, hogy a minisztertanács utasított, hogy tegyek hasonló inditványt a kereskedelem és az ipar terén szerzett ér­demek jutalmazására is.

Next

/
Thumbnails
Contents