Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)
1920-08-24 / 71. szám
XV. évf. 70. szám. I Kedd — Pápa, 1920 augusztus 24. Ara 80 fillér. Pályaudvaron I koron». PÁPA ES VIDEKE Meg|el*itik minden nap, ünnepek kivételével. Előfizetés: egy hóra 20 K. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kladóhlwatal i Török Bálint u. 1. 38 Telefon 11. Figyelő. Az ügynevezett kilences bizottság működését nagy megelégedéssel fogadta a közönség. Érthető is, hiszen a méregdrága lisztárakat csökkentve meghozta legalább elvben és papíron minden nap legszükségesebbjét: a viszonylag olcsó (valójában azonban drága) kenyeret; helyesebben elhárította fejünk fölül azt a veszedelmet, hogy a kenyérárak a CMmborasszóval egyenlő magasságra szökjenek föl. Álljunk meg ennél a pontnál és kérdezzük meg, nem volna-e helyes és eredményes, ha az iparcikkek árának leszorítására is kiküldene a parlament egy hasonló bizottságot? Mert ma a helyzet az, hogy a kercskededelmi és iparcikkek mértéktelen és indokolatlan, hangsúlyozzuk, hogy indokolatlan áremelkedésének senki sem igyekszik gátat vetni. Ezeknek az árai folyton csak fölfelé emelkedtek ésemelkednek napról-napra. Ha ennek a kormány gátat nem vet, hiába igyekszik mérsékelni az élelmiszerárakat, ezek természetszerűleg a kereskedelmi és iparcikkek árához igazodnak s igy szintén emelkednek napról-napra fölfelé, aminek a vége az elviselhetetlen drágaság lesz minden téren. A kormány a kilences bizottsággal karöltve megtette az első lépést a jótékony árcsökkenés felé; itt az ideje, hogy ennél meg nem állva, megtegye a másodikat, a harmadikat és a többit tovább. Mert ezen a téren igazán arany a közmondás: aki „á"-t mondott, mondjon „b"-t is! Álmélkodva olvastuk a müvelödéstörténelmekben, hogy valamikor, amikor a könyv még a csecsemőkorát élte, egy-egy könyvért adtak egy falut is. Ma már egy cseppet sem csodálkozunk ezen, hiszen ma mi is ilyen paradicsomi állapotokban élünk: egy-egy könyvért nehéz bankókat kérnek el tőlünk a kis és nagy farkasok: a könyvkereskedők és könyvkiadok. A régi jó időkben egy egész regénygyüjteményt megvehettünk azért a pénzért, amit nia egy könyvért ki kell adnunk. A könyvdrágaság különösen most okoz nagy fejtörést illetékes köröknek az iskolai év elején. Hogyne, hiszen ma egy tankönyv anynylba kerül — ha ugyan nem többe — mint amennyit diákkorunkban kosztért és szállásért egy hónapra fizettünk. Egy számtanfüzet mai árán a régi jó békeidőkben akár egy kiló jó Kugler-bonbont vehettünk volna; egy ceruza mai árából pedig milyen nagy legények lehettünk volna a forró emlékű diákmajálisokon. A mi diákéletünk csak a könyvekből való tanulásnál kezdett keserű lenni; a inai diákoké már a könyv megvételénél. A nagy garral hirdetett osztrák bojkottnak nagyon keserű lett a vége. Bécsi jelentések szerint az osztrák szakszervezeti tanácsok legutóbb foglalkoztak a bojkott Ügyével és elhatárolták, hogy a bojkott bécsi szervezőit a biróság utján vonják felelősségre. Megállapították azt is, hog)- a bojkott miatt 8000 munkás vált munkanélkülivé. A jelentés szerint Tomschikol, a bojkott egyik főszervezőjél meg is verték volna, ha idejében el nem menekül . .. Szóval az osztrák sógor eső után huz magára köpönyeget! Késő! Tanúvallomások a Tisza-bünpörben. Budapest, aug. 22. A hadosztálybiróság vasárnap is folytatta a Tisza-bünpörben a tanuk kihallgatását. Elsőnek Landau Ernő orvostanhallgatót hallgatták ki. Landau elmondja, hogyan jutott be a katonatanácsba, amelytől azt a megbízatást kapta, hogy az Ó-Budán állomásozó tengerészeket nyerje meg a forradalomnak. Szerinte a forradalom után mindenki dicsekedett, hogy övé az érdem a forradalom előidézésében, mig most senki sincs, aki vállalná. Ezután dr. Balog Józsefet hallgatta ki a biróság, akit szuronyos őr kisért a terembe. Mondada százados kérdéseire elmondja, hogy a kommün alatt vádbiztos volt, emiatt letartóztatták és Siófokra vitték. Itt ismerkedett meg Girtler Aladár főhadnaggyal, aki rokonságban van a Tiszacsaláddal. Az időközben elhunyt főhadnagygyal Siófokon jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben részletesen előadta a forradalmi eseményeket. A forradalom vezérei szerinte Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar, Hock János, Friedrich István, Lovászy Márton, Laehne Hugó, Garbai; Pogány, Jászi és Kunfi voltak. Pogány mindenáron véres forradalmai akart, de a katonatanács ebben mégakadályozta. Október 31-én délután 3 órakor minisztertanács volt. Egyszerre csak berontott Pogány és örömtől sugárzó arccal újságolta, hogy Tiszát megölték. Több lényegtelen tanúvallomás után Dobó védője a bizonyitás kiegészítése iránt tett előterjesztést több kelenföldi vasutas kihallgatását kérve, akik Dobó alibijét a gyilkosság idején igazolni tudják. — Mondada: Dobó, Ön a tárgyalás során beismerő vallomást tett. Fenn tartja-e vallomását? Dobó: Nem tartom fenn! Rz orosz hadsereg a bekerítés előtt. — R lengyelek döntő győzelmei. Elkeseredett harcok Lemberg fölött. — P á r i s, aug. 23. Varsói jelentések szerint az orosz bolseviki hadsereget 3 oldalról kerítették be a lengyelek. Wrangel tábornok is jelentős győzelemről számol be: a bolsevikektől visszafoglalta Alexivet és a Dnyeper mögé vetette őket vissza. Páris, aug. Mint a Matin tudósítója jelenti Varsóból, a lengyelek Bresztlitovszk visszavétele alkalmával 6 orosz bolseviki hadosztályt bekeriteltek és 30^-40 ezer foglyot ejtettek. A nagy főhadiszállást Szmolenszkbe tették át. Bécs, aug. 23. A Wiener Mittag varsói tudósítója jelenti, hogy a lengyelek Bresztlitovszk visszavétele alkalmával 18000 orosz foglyot ejtettek; a tizenkettedik, tizennyolcadik és huszonnegyedik orosz hadosztályokat valósággal szétzúzták. — Lemberg irányában döntő harcok folynak. Nagy bolseviki hadosztály indult rohamra Lemberg elfoglalására. A lengyelek ellentámadása Buáieni tábornok bolseviki lovasságának zömét megsemmisítette. Az ütközet változatlan hevességgel folyik mindkét részről. A parasztság a szétvert ellenséget hátbatámadta. Berlin, aug. 23. Kőnigsbergből jelentik : Tegnap az első bolsevista csapat, mintegy 2000 ember átlépte a kelet-poroszországi határt. Lefegyverzésük küszöbön áll. Több bolseviki csapat határátlépését is várják, mert a Af/ara-vonalon harcoló oroszok teljesen be vannak kerítve. A lengyel csapatok Proznisznál és a német határ mentén már több helyen fölbukkantak. Bécs, aug. 23. Berlinből jelentik a Pressenek : Hágából táviratozzák: Varsói jelentések szerint Weygi nd tábornok, mikor gratuláltak neki Varsc megmentéséhez, igy szólt: „Ha a lengyel hadsereg most ki tudja aknázni győzelmeit, akkor rövid idő alatt megsemmisitheti a bolseviki hadsereget." — A francia és angol követ ismét Varsóban vannak. A követség személyzete továbbra is Posenben marad, de a követek visszatértek Varsóba, mert állandó összeköttetésben kivánnak lenni a lengyel kormánnyal. Bécs, aug. 23. A Matin tudósítója jelenti Varsóból, hogy a lengyelek nem vesznek tovább részt a minszki béketárgyaláson, inert az oroszoknak nem azok a békefeltételeik, amit az angol kormánynak tettek. 6azdasági, kereskedelmi és ipari tanácsosokatésfőtanácsosokat fognak Rubinek Gyula miniszter nyilatkozata. Budapest, aug. 23. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter földmivelésügyi miniszter korában javasolta, hogy nevezzenek ki gazdasági tanácsosokat és főtanácsosokat és a minisztertanács az inditványt elfogadta. Beavatott forrásból közlik. velünk, hogy már legközelebb több ilyen tanácsosi és főtanácsosi kinevezés fog megjelenni. Emfeől az alkalomból megkérdeztük Rubinek minisztert, hogy minő célt szolgál ez az újítás és a következő felvilágosítást kaptuk: — A gazdáknak régi óhajtása az, hogy legyen a kitüntetéseknek egy olyan neme, legyen egy olyan speciális kitüntetés, amelyből kidomborodjék az, hogy azt a mezőgazdaság terén szerzett érdemek jutalmául adták. A földmivelésügyi minisztériumban is nagyon sok olyan érdemes ember van aki rászolgálna a megkülönböztetésre szolgálatainál fogva, aki azonban a kellő kvalifikáció hiányában nem nevezhető ki miniszteri tanácsosnak, vagy osztálytanácsosnak. Méltányolni kellene például a gazdasági tudósitók fáradozását is, akik ingyen végzik munkájukat és akiket tiz évi szolgálat után valami cimben, vagy kitüntetésben akartam részesíteni. Egyszóval, igen sok ember van, aki a mezőgazdaság terén önzetlen és értékes szolgálatokat teljesít és akiknek érdemeit eddig nem volt módunkban méltányolni. — Az én tervezetem szerint fogunk kinevezni gazdasági tanácsosokat és pedig a hatodik és gazdasági főtanácsosokat az ötödik fizetési osztályba, az előbbivel tehát a nagyságos, az utóbbival a méltóságos cim jár együtt. Ez a rendszer van Németországban is és ezt tervezték nálunk még a háború előtt. — Közölhetem, hogy a minisztertanács utasított, hogy tegyek hasonló inditványt a kereskedelem és az ipar terén szerzett érdemek jutalmazására is.