Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-08-15 / 65. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 augusztus 10. A városi közgyűlés. Vihar és rendreuíasitások az élelmező hivatal körül. A városamenekültekért.— delem fölosztására vonatkozó javaslataiban a tanácsot egyrészt a legtisztább szociális érzés vezette, másfelől azonban nem tudott elzárkózni a tisztviselők elviselhetetlen nyomora elől, épen ezért ennek orvoslása tekintetében is megteszi a tanács a maga javaslatát. Majd bejelenti, hogy a közgyűlésen megjelent dr. Ambrozovics Lajos nyug. főispán Seffer Béla nyug. huszárszázados kíséretében és a menekültek segélyezése ügyében az erre vonatkozó tárgypoutnál a menekültek ligája nevében kiván a közgyűléshez szólni. Majd napirendi indítványt tesz a közgyűlés tárgysorozata sorrendjének módosítása iránt, amit a közgyűlés elfogad. Ezután áttértek a közgyűlés 17 pontból álló tárgysorozatának tárgyalására. Freund Ferenc főszámvevő előterjeszti a város háztartásának 1920 évi költségvetés előirányzatát, a 215 százalékos pótadó kivetését, amit a közgyűlés dr. Lőwy László a tárgytól elkalandozó, negyvennyolc évvel ezelőtti pótadómentes boldog időkbe visszakacsintgató, de idejében leintett beszéde után a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Ezután következett az élelmezési üzem számadása. Az élelmezési üzem 54,643.000 korona tőke után 581 ezer 674 korona tiszta hasznot, amely egy százalékos haszonnak felel meg, mutat föl. A számadást és mérleget a választmány elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek azzal, hogy a tiszta jövedelemből a városi alkalmazottak rendkivüli segélyére 236.500; a menekülteknek 10.000; a hadifoglyoknak 10.000; az erdélyi segélyakció céljaira 20.000; a tüdőbetegeknek 10.000; a téli Ínségeseknek 50.000; az anya és csecsemővédelem céljaira 30.000 koronát szavazzon meg, mig a fönmaradó 215.174 koronát az élelmezési üzem forgótőkéjének növelésére használják fel. A tisztviselők segélyét 1400, 1000 és 800 koronás fokozatok szerint kivánja a tanács folyósittatni azzal, hogy egy család segélye a 6000 koronát meg nem haladhatja és ez csak hat hónapi városi szolgálat legyen folyósítható. Pápa, aug. 14. A város képviselő testülete ma délelőtt 9 órakor dr. Tenzlinger József polgármester elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatán a város 1920. évi tájékoztató költségvetése és az élelmezési üzem mérlege szerepelt több tárgy között, mint olyan, amely körül viharra volt kilátás. A képviselőtestületi tagok a közgyűlés megnyitásakor csak gyéren voltak a teremben, de mire a vihar kibontotta szárnyát, arra jelentős számban együtt voltak. A közgyűlést 9 óra után nyitja meg dr. Tenzlinger József polgármester és üdvözli a megjelenteket. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után megteszi az elnöki bejelentéseket: Néhány meleg szóval elparentálja Bánóczy Istvánt, a testület elhunyt derék tagját, akinek emlékét indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökíti meg. Majd felolvassa Bárdos Rémig pannonhalmi főapátnak a város üdvözlésére adott válaszát, amit a közgyűlés tudomásul vesz. Majd rámutat arra, hogy a mai közgyűlés legfontosabb tárgypontja.- a város háztartásának 1920. évi költségvetés-előirányzata. A múltban az volt a szokás, hogy a költségvetést tárgyaló közgyűlés más tárgyakat nem tárgyalt, most azonban el kellett térni ettől a szokástól és fölvenni a tárgysorozatba olyan ügyeket is, amelyek a költségvetéssel szoros pénzügyi vonatkozásban vannak. A költségvetés szomorú helyzetet tár elénk: a nagy deficit fedezésére az állandó választmány 215 százalékos pótadó életbeléptetését volt kénytelen javaslatba hozni a közgyűlésnek. Rá akar mutatni arra, hogy ez a nagy pótadó csak átmeneti jellegű lesz, amennyiben a gazdasági viszonyok remélt javulását figyelmen kivül hagyva is, egyrészt a bérbeadott ingatlanok bérösszegének közeli fölemelése folytán, másrészt a rendőrség kiadásainak az államosítás következtében az állam által való átvállalása folytán lényegesen csökkenni fog. A tárgysorozat második pontja az élelmezési üzemnek az 1918 aug. elsejétől 1920 április elsejéig terjedő' időre vonatkozó mérlege és számadása, illetve határozathozatal a mutatkozó nyereség hovaforditása iránt. Rámutat a polgármester arra, hogy a jöveA bejelentést a felszólalások egész zápora követte. Keresztes Gyula: A félmilliónál nagyobb jövödelem a közélelmezésnél a szegény emberek filléreiből állott elő, mert hiszen csak ezek vannak rászorulva közélelmezésre. Ekkora jövödelmet összehozni zsarolás á szegény osztályokkal szemben. — Dr. Tenzlinger József polgármester: A képviselő urat ezen kifejezésért, amit egy közhivatallal szemben használt, rendreutasítom! — Keresztes: visszavonja kifejezését, de kijelenti, hogy á jövőben á mai gazdálkodást nem lehet folytatni; a közélelmezés ne drágítson, hanem adjon olcsóbb élelmiszert, mert a közönség úgyis fel van zudulva. Tenzlinger polgármester: A nyereség csak látszólag nagy, de ha meggondoljuk, hogy az üzem 54 milliós forgalmat bonyolított le, látjuk, hogy a kereskedelemben soha nem tapasztalt alacsony (1 százaléka) nyereséget ért el. Sok cikket nemcsak a szegény osztályok, hanem a gazdagok is Igénybe vettek a közélelmezés utján. Különben is a legnagyobb tömegben forgó cikk: a liszt "árát maga a minisztérium áliapitja meg. Id. Hajnóczky Béla: A közélelmezést nem vette igénybe a gazdálkodó, sem a gazdag, sem a tisztviselő, csak a szegényebb néposztály. Ezek pénzéből került ki a nagy nyereség. Sok árut, mint pl. a korpát, száz percentes haszonnal adták a közönségnek. Ha kereskedő tenné, megbotozndk. A közélelmezés könnyelmű gazdálkodást folytat. Polgármester: A képviselő urat ezért a kifejezéseért, amit egy közhivatallal szemben használt, rendreutasítom! Hajnóczky: Engedelmet kérek, de hát imádságos könyvből csak nem bírálhatom a közélmezés visszásságait. A közélelmezési hivatal tisztviselőinek adott jutalékot ellenzi és követeli, hogy a jövőben erről csak a közgyűlés dönthessen, nem a közélelmezési bizottság. Kiss József: Helyesli Hajnóczky felfogását; felvilágosítást kér azonban a közélelmezési hivatal vezetőinek adott jutalékok felől. A polgármester megadja a kért felvilágosítást a képviselők folytonos zaja közben, mire rendreutasítja a zajongókat azzal, hogy elnöki kijelentéseiben magát korlátozni nem engedi. TRRCR. OH m\m alatt Irta: Dr. Juhász Kálmán. A török hódoltság korában Pápa környékén megritkult lelkipásztorok sorát a világi apostolok sajátságos faja, a licentíátusok pótolták. Nemcsak Pápa vidékén működtek ezek, hanem hazánk egész területén." De mig pl. Délmagyarország, (Bácska és az u. n. Bánát), vagy a nagyváradi püspökség licentiátusairól semmi följegyzés sem maradt reánk, úgyhogy a kalocsai, csanádi és váradi egyházmegyékről nincs is módunkban bebizonyítani a licentiátusok ottani létezését, hanem csupán az analóg följegyzésekből és a licentiátusi intézmény életbchivásának inditóokai (török uralom és paphiány) alapján — melyek a nevezett országrészekben szintén fönnforogtak — következtethetünk erre: addig a pápai főesperesség több licentiátusáról egykorú hiteles adatokat őriztek meg a győri, veszprémi és pannonhalmi levéltárak. Annak idején a lélekmentés és főleg a kisfalusi nép kulturája érdekében elismerésreméltó hivatást töltöttek be. Sajnos ma már nevüket — nemcsak Pápa vidékén, hanem általában — a feledés homálya boritja. Bár a licentiátusi intézmény, mint ilyen, magyar eredetű, még a hazai lexikonokban sem fordul elő. Hazánk történelmével foglalkozó müvek legtöbbjében — sőt az egyház történetét Magyarországon tárgyaló nem egy műben is — hiába keresünk a licentiátusokra nézve fölvilágosítást. Pedig a licentiátusok, mint a török világ hitéletének igen érdekés szervei, kiérdemelték, hogy az utókor róluk tudomást szerezzen I E sorok nem lehetnek hivatva arra, hogy a licentiátusokrói áttekinthető, teljes képet nyújtsanak. Csupán á Pápa-vidéki licentiátusokkal foglalkozhatnak. Azokkal is — a hely szűke miatt — csak éppen vázlatszerüen. Röviden összefoglalva: a licentiátusok Pápa vidékén is mindazokat a lelkipásztori teendőket elvégezték, melyekhez az egyházi rendben (a papszentelésben) nyert felhatalmazás nem szükséges. A vasár- és ünnepnapi istentisztelet helyett fölolvasták a megfelelő vasárnapi és ünnepi evangéliumi perikopát, az arra vonatkozó magyarázatokkal, az u. n. postillákkal, avagy nyomtatott szentbeszédet. E célból — a licentiátusok kedvéért — bocsájtotta közre Pázmány, a „bíboros Cicero" hires prédikációit. — Akadt olyan licentiátus, ki nem elégedett meg kész szentbeszédek föloivasásával, hanem saját szavaival mondott rövid buzditó-beszédet (exhortatió), vagy rendes prédikációt. Meglartofták a szokásos délutáni ajtatosságokat, kivált ádvent- és nagyböjtben (a templomi hitelemzésekkel), hasonlóképen a körmeneteket. Kihirdették a templomban, (imaházban, iskolában, vagy más, istentiszteletre alkalmas helyen) az ünnepeket, böjtöket, házasságkötéseket, stb. Amit vidékenkint manapság is olykor a kántorok kénytelenek megtenni: a temetési szertartásokat annak idején szintén a licentiátusok végezték. Nyoma van annak, hogy — pl. Vaszaron, Devecseren és Ttiskevdrott — halotti beszédet is mondottak. „Concio funebralis" elnevezéssel jelöli ezeket az egykorú Canonjca visitatio. (A veszprémi püspöki levéltárban.) Valószínűleg nem a szószékről, vagy az oltár evangélium-oldalán, a templomban, az elhunyt sírjánál mondották e gyászbeszédeket. Minthogy többször előfordult, hogy az egész pápai főesperesség területén — melyhez pedig 22 plébánia és 17 filiális tartozott — csak egy kath. pap volt található, (veszprémi püsp. It: Liber visitationis districtus Papensis. Győri püsp. lt: Informatio de statu religionis cath. in cottu Jaurinensi et Comaromiensi), söt volt olyan idő, midőn ugyanitt egyetlenegy sem volt lelhető (Győri püsp. It: Acta sub Christiano Augusto): a licentiátusok kötelessége volt a keresztelés, esketés, az egyházkelő és az avatás is. Az utóbbi két szertartás ma is csupán egyes vidékeken van szokásban. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy a hitoktatást is ők végezték. Nagybeteg hivekhez — a szentségek kiszolgáltatása végett — a legközelebbi helységből fölszentelt papot hivtak. De ha egykét mértföldnyi távolságon belül nem találhattak papot, vagy bármily ok miatt nem jöhetett: kötelességük volt a beteggel a hit, remény, szeretetet és az ezekben foglalt tökéletes bánatot a megfelelő imádságokkal föiinditani, az Isten akaratában való megnyugvást alkalmas fohászokkal elősegiténi, Krisztus kínszenvedéséről a beteggel elmélkedni s röpimákat előimádkozni. (Folyt, kőv.)