Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-02-06 / 5. szám

•4. PÁPA É

S VIDÉKE. 1920 február 27. A ker. szoc. szakszervezetek vezetőségei szombaton este 6 órakor fontos ügyben jelenjenek meg a pártiroda helyiségében. Hadifogságból visszatérő katonáinkért. Hatodszor hullajtották el a fák lombjaikat, hatodszor suhant át felettünk a szomorú, háborús Karácsony, mig hő óhajunk egyrésze valóra vált: hadifogoly véreink egy töredéke, különösen az olaszországiak, immár hazai földre, értök oly sokat aggódott szeretteik körébe érkezett. Mennyi sóvárgás, mennyi bánat vált örömmé, mennyi keserű könny változott örömkönnyekké abban a pillanatban, midőn az annyira szeretett s oly sokáig nélkülözött hitves, testvér, gyermek az édes otthon küszöbét átléptél Már sokan itthon vannak a letűnt nagy harcok hősei közül, testileg ugyan fáradtan, megtörve, egy keservesen átélt fogság minden szenvedésének, minden fájdalmának nyomával, de lelkileg derülten, a jövőbe vetett boldog hittel, mert a magyar társadadalom — különösen a magyar nők — szeretete, vonzódása kisérte a határtól otthonukig. Azon magyar nőké, kik a súlyos, válságos napokban mindig ott voltak, hol segíteni, vigasztalni, orvosolni kellett. S ezen diszes hölgykoszorú egyik legszebb virágját képezik a pápai nők. Hadifogoly véreink tizezreinek hálája, szeretete veszi körül őket, a magyar nők ezen áldozatkész gárdáját, élükön az agilis Jankoviclt grófnéval, a fáradhatatlanul buzgó Mayer Istvánné, Blaha Jánosné, Máday Aurélné, Gulden Rezsöné, Pongrácz józsefné, Nagy Gabriella, juhász Imréné, Markhót Angela, Szenthe Jánosné, Kutassy Mária, Nagy Izabella, Krausz Adrienne, Mácsik Ida, Ligárt Lenke, Hochschorner Jenőné, Hanauer Zoltánná, Tar Qyuláné, Bélák Lajosné, Balla Jolánka és Iduska, lie. Rácz Kálmánná, Karlovitz Adolfné, Németh Imréné, Pfrogner Arthurné, Fa Mihályné, Lakosi Istvánné, Özv. MiháJyi Gézáné, Udvardy Katus és Bözsike, dr. Csehszombathi Lászlóné, Pados Antalné, dr. Domonkos Gézáné, Bocsor Jánosné, Wolmuthné Galamb Ilona, Török Mihályné, Dienes Tiborné, Mácz Mariska, dr. Vass Vincéné, Viz Ferencné, Kolbe Nándorné, Nepper Dezsőné, dr. Szíjgyártó Antalné, dr. Tóth Istvánné, Mesterházy Lászlóné, Gráczer Jánosné, Zsilinszki Vali és Margitka, özv. Mészáros Ernőné, Boksay Endréné, özv. Kern Józsefné, Sárecz Erzsike, özv. Takács Józsefné, Csapó Antalné, Porpáczy Józsefné, özv. Seregély Gyuláné, Kohányi Róbertné, Sörensen Béláné, Dóczy Imréné, özv. Tompa Sándorné, Wéber Ferencné, kik fáradságot nem ismerve, személyesen közreműködtek abban, hogy a súlyos idők dacára is juttassanak valamit a lengyel róna, a Doberdo, a Piave stb. sokat nélkülözött, de világra szóló babérokat szerzett hőseinek. Különösen ki kell emelnünk a magyar vöröskereszt egylet áldozatkészségét és itteni megbízottjának, Bartha István úrnak a köteles tevékenységet messze túlhaladó, izzó fajszeretettől sarkalt Ugybuzgóságát. Sajnos, még nem jöttek mindnyájan haza, még sokan vannak távol, még sokan fognak jönni. Kitartásra, további fokozott munkára, agitációra van szükség, hogy a társadalom széles rétegei is felkarolják ezen ügyet s áldozzanak a nemes cél érdekében. Már úttörő akadt Sárvár hazafias, áldozatkész közönségében —, élén Polgár Lászlóné úrasszonnyal — mely nemes tanújelét adta fogságból hazatérő katonáink iránt való szeretetének, midőn az ott rendezett jótékoHycélu előadás jövedelmét: 1002 kor. 80 f-t, a csóti tábornak juttatta; hogy ezzel is lerójja háláját és csodálatát hőseinkkel szemben. A hazafias áldozatkészség e szép megnyilvánulásáért hálás köszönetet mondunk a nagy nyilvánosság előtt hazatérő katonáink nevében. Szeretnénk, ha ez a példa szélesebb körökben is — a nagy időkben mindig oly nemesen gondolkodó — asszonyaink s lányaink szivét hasonló tettek iránt megdobogtatná, akkor hazatérő újabb tízezreink ismét büszkén, emelt fővel tehetik lábukat a sok vérrel áztatott hazának drága földjére! Csóttábor, 1920 január hó 17. A csóti leszerelitábor paraucsiioksága. * A nagyközönséget, főleg pedig a még hadifogságban lévő honfitársaink hozzátartozóit bizonyára érdekelni fogja mindaz, ami hazatérő katonáink érdekében történik. Ezért az alábbiakban röviden vázoljuk, hogy a pápai vasúti állomáson megfordult, illetve a csóti táborban leszerelt hazatérők tízezrei a Magyar Vörös-Kereszt Egylet által milyen szeretetadományban részesíttettek. A nevezett egylet igazgatósága a mult év őszén, midőn az olasz fogságosok tömeges hazaszállítása kezdetét vette, a csóti táborban Bartha István megbízott felügyelete alatt „Üdülő-Otthon"-t létesített. Ennek a mult évi október 20-tól december 31-ig terjedő működéséről nyújt némi fogalmat az alábbi összeállítás. Az említett időben az „Üdülő-Otthon" által kiosztatott: különféle cigaretta 1,390.340 drb., különféle szivar 4580 drb., különféle dohány 11.718 csomag, gyufa 450 doboz, szeretetadomány 12.153 csomag, bor 203 liter, rum 231 liter, törköly 35 liter, cognac, borovicska stb. 138 ijveg, cukorka 58 doboz, cukor 330 kiló, cacao, csokoládé 18 5 kiló, tea 25 kiló, tea-kocka 1914 drb., ásványvíz 41 üveg, Diana sósborszesz 315 üveg, felsőruha 104 darab, alsóruha 459 drb. Ezenkívül temérdek mennyiségű kapca, zsebkendő, hajkefe, fésű, tükör, fogkefe, cérna, pipa, öngyújtó,'gyufatartő, hamutartó, levélpapír, levelezőlap, tintairontoll, társasjáték stb. került kiosztásra, A Magyar Vörös-Kereszt Egylet továbbá 10 láda szépirodalmi és közhasznú könyvbői egy-egy könyvtárt állított fel a tábor tisztikara, a „Katona-Otthon

"-ban a legénység és a katona-kórházban a betegek számára. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy a Magyar Vörös-Kereszt Egylet Csóti ÜdülőOtthona sokban segítségére volt a hadifogságból hazatérő honfitársaink fogadására alakult pápai lelkes női bizottságnak fáradságos, önfeláldozó munkájában. Mindezekért dicséret és elismerés illeti az egylet igazgatóságát és csóti megbízottját: Bartha István urat. M-y. 9» Ker. szoc. pártélet. Meghívó. A ker. szoc. kéményseprő segédek orsz. szakszervezetének pápai helyi csoportja folyó hó 8-án, vasárnap d. u. 2 órakor a pártiroda helyiségében fontos taggyűlést tart, melyre az összes kéményseprő munkásokat ezennel meghívja a szakcsoport elnöksége, Gyűléseink. Vasárnap, folyó hó 1-én délután 3 órakor a párt helyiségében igen látogatott gyűlést tartottak a cipész-csizmadia kisiparosok, hogy a keresztény politikai hatalom megszervezése után gazdasági alapok megteremtésével biztosítsák a kisipar fejlődését és erős szövetkezeti alapon valósítsák meg azt, hogy a bőrt, talpat és minden egyéb hozzávaló kellékeket keresztény kézből szerezhessék be. A gyűlésen László Mihály és Csapó Géza ismertették a gyűlés célját, hogy a pápai bőriparosek a „Hangya" r.-t. megalakításával egy bőrraktár felállítását tegyék lehetővé. Az előadók javaslatát egyhangúlag elfogadták és nyomban meg is kezdődött a részvényzegyzés. Reméljük, hogy a bőriparosok ezen szép törekvést támogatni fogják és megvalósítását elősegítik. A vas- és fémiparosok f. hó 2-án d. u. 4 órakor Trauner Lipót elnöklésével szakgyülést tartottak, melyen a veszprémi vasés fémiparos szervezet átiratát tárgyalták le, melyben a veszprémi iparosok az anyagbeszerzés módozata és az önálló iparkamara felállításának ügyében állásfoglalásra szóllították fel az összes iparosságot. A pápai ker. szoc. vas- és fém iparos szervezet szintén csatlakozott a veszprémiek átiratához és hasonló értelemben felterjesztést tesznek a kormánynál a magyar kisiparos osztály lábraállításának érdekében. A gyűlésen foglalkoztak még a karbid-üggyel is és éles bírálat tárgyává tették Rosenberger Hugó eljárását, mivel hogy jogtalanul vette fel azt a karbidot, ami az összes iparosságnak lett szánva. A cipész-csizmadia munkások folyó hó 10-én, kedden este 7 órakor Korvin-utca 5. sz. alatt a szakszervezetek irodahelyiségében szakgyülést tartanak, melyre pontos megjelenést kér az elnökség. A sajtóbizottság tagjait ez úton is felkérjük, hogy folyó hó 9-én, hétfőn este 6 órakor a pártirodában tartandó fontos tanácskozásra megjelenni szíveskedjenek. Szövőgyári munkások gyűlése. A szervezett ker. szoc. szövőgyári munkások és munkásnők folyó hó 2-án délután 3 órakor a szakszervezetek helyiségében jól sikerült taggyűlést tartottak, melyen súlyos helyzetük megvitatása képezte a gyűlés fő tárgyát. — László Mihály elnök megnyitó beszédében vázolta a munkásság küzdelmes anyagi nehézségeit és arra kérte a munkásságot, hogy minden erejükkel tartsanak ki a szervezet mellett, mert csak egységes erővel lehet üdvös és hasznos munkát kifejteni. Majd Szalay Lajos titkár a fojtogató áruuzsora megszüntetésére irányuló erkölcsről beszélt nagy hatással. A mindvégig lelkes gyűlés az elnök zárószavaival nyert befejezést.