Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-07-25 / 47. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 julius 25. 9 magyar kormány demarsa Kun Béla ügyében Ausztriához. — Az osztrák kormány szemtelen válasza. — Ausztria nem fogadja vissza Kun Bélát. — Németországtól kértük Kun Béla kiadatását. Bécs, jul. 24. Az Österreichise Staatkorrespondenz Bureau .hivatalos jelentést adott ki, amely közli az osztrák kormány válaszát a Kun Béla megszöktetése ügyében hozzá intézett magyar demarsra, A tegnapi napon Graíz Gusztáv magyar követ helyettese, Marievics megjelent Renner dr. osztrák külügyi államtitkárnál és közölte, hogy a magyar kormány felháborodással vette tudomásul Kun Bélának Ausztriából való elutazását, amelyet az orosz szovjetkormány kívánságára tettek lehetővé. Renner dr. államkancellár e lépésnél fi gyelmeztette a magyar kormány képviselőjét, hogy Német Ausztria Kun Bélának a menedék jogot azoknak a megállapodásoknak alapján adta meg, amelyeket a magyar tanácsköztársaság bukása előtt Magyarország akkori követe és konzervatív körei és az osztrák kormány kötöttek az antant képviselőinek közbelépésével és amelyeknek az volt a céljuk, hogy Budapesten a bukásnál egy véres katasztrófa elkerülhető legyen. Az osztrák államtitkár ugy látja, hogy a bőséges magyarországi rendszerváltozások következtében a mai kormányférfiai elvesztették kapcsolatukat a múlttal és egészen elfelejtették azt, amit az osztrák kormány a magyar kibontakozás érdekében tett (?) Furcsa, hogy Magyarország miniszterei, közönséges gonosztevőként keresi egy korábbi magyar kormány tagjait, amely kormány az ö emlékezete szerint Magyarország területének megvédelmezésért hosszas háborút folytatott Románia és Cseh-Szlovákia ellen. Ez a mai magyar kormány dolga; de ugyanazokat a férfiakat (tudniillik a népbiztosokat) nagyon becsüli egy másik állam kormánya (tudniillik Oroszországé), amellyel Ausztria épen ugy békében akar élni, mint Magyarországgal s amelynek területén sok tízezer osztrák hadifogoly tartózkodik és szabadságukat (a népbiztosoknak) épen a hadifoglyoknak hazaszállítása ellenében feltételül kötötte ki, A német-osztrák kormány nem akar bíróul közbelépni ebben a viszályban, de megakarja védeni a maga állampolgárainak érdekeit. A Magyar Távirati Iroda ehhez a közleményhez megjegyzi, hogy Renner államtitkár ezt a választ még bizonyára Kan Bélának Németországban történt elfogatása előtt fogalmazta. Elleneséiben a német kormánnyal szemben vállalt kötelezettség nyilvánosságra való jutása után nem hivatkozhatnék nemzetközi megállapodásra, amelyeket a magyar népbiztosok menedékjogának biztosítása érdekében meg kell tartani. Tudomásunk szerint ugyanis Német-Ausztria megállapodását annak idején egy teljesen törvénytelen önkormánnyal kötötte volt meg, annál csudálatra méltóbb, hogy most megengedhetőnek tartja, hogy a német birodalmi kormányai kötött és a jog erejét illetőleg minden bizonnyal sokkal hatályosabb szerződést nyilvánvalóan megszegve és közönséges gonosztevők megszöktetése érdekében, az alig néhány napja vállalt nemzetközi kötelezettségeknek megszegése árán, előre megfontolva és tudatosan iparkodik kijátszani egy vele barátságos viszonyban lévő állam kormányának adott szavát. Bécs, jul. 24. A bécsi lapok hivatalos kommünikét közölnek, amely azt mondja, hogy a magyar parlamentben Kun Béla bécsi tartózkodásának okáról olyan állitások hangzottak el, amelyek ellenkeznek a tényekkel. Kun Béla és társai bécsi tartózkodása azoknak a tárgyalásoknak eredménye volt, amelyeket a német-osztrák kormány az utolsó magyar követtel, Böhm Vilmossal folytatott az ántánt itteni képviselőinél közbenjöttével a magyar tanácskormány liquidálására. Böhm Vilmos érvelése akkor abban állott, hogy abban az esetben, ha a népbiztosoknak mó dot nem nyújtanak a menekülésre, akkor J tanácskormány kénytelen lesz védeni magat az utolsó emberig. A magyar konzervatív körök attól féltek, hogy ez végzetes katasztrófát jelent a fővárosra. Ezt elkerülendő, létrejött a tárgyalások folyamán a következő megegyezés: Megállapodása német-osztrák és a magyar kormány között a népbiztosoknak osztrák államterületre való befogadásáról . A német-osztrák kormány abból a cél ból, hogy Magyarország uj kormányát támogassa a nyugalom és rend fenntartására irányuló törekvésében, késznek nyilatkozik arra, hogy a német-osztrák állam területén menedéket nyújt" a magyar tanácsköztársaság kormányához tartozó kommunista népbiztosoknak és alárendeltjeiknek úgymint : Kun Bélának, Landler Jenőnek, Poór Ernőnek, Vágó Bélának, Pogány Józsefnek, Rákos Ferencnek, Madarász Emilnek, Hirosa Jánosnak, Varga Jenőnek, Lengyel Gyulának — föltételezve, hogy a megnevezettek itt semmiféle politikai tevékenységet nem fejtenek ki. Az ittartozkodást a német-osztrák kormány csak addig engedi meg, ameddig Magyarországra való : visszatérésüknek, személybiztonságuknak belső vagy külső nehézségei el nem hárulnak, Erre az esetre a kormány szabadkezet tart fönn magának. Megnevezetteknek vissza kell térni Magyarországra, mihelyt ezt az ottani belső helyzet megengedi. A német-osztrák kormánynak ugy a maga érdekében, mint a megnevezettek személybiztonságának védelmére jogában áll őket mozgásj szabadságukban korlátozni és tartózkodásukat az általa megállapított helyre korlátozni. Bécs, 1919. aug. 2. — A német-osztrák kormány külügyi államtitkár megbízásából: Ippen sk.; a magyar kormány" képviseletében : Böhm Vilmos s k. követ. A Magyar Távirati Iroda ezen hír kapcsán megállapítja, hogy a jelenlegi magyar kormányzat a népbiztosokkal közölt valamennyi megállapodást tárgytalannak nyilvánította és ehhez a nemzetgyűlés is hozzájárult. A jelen •kormány semmiképen sem tekinthető a népbiztosok vagy a Peidl-kormány jogutódjául és így nyilvánvaló, hogy az a szerződések, •amelyeket a népbiztosok vagy a Peidl-kor•mány kötöttek a német-osztrák kormánnyal, magyar szempontból semmisek. Az 1019 aug. 2-án kötött egyezményt annak idején talán jóhiszeműen irta alá az osztrák-kormány, ha feltételezzük, hogy a népbiztosok viselt dolgait felületesen sem ismerte. Azóta azonban a független magyar bíróságok utján megállapítást nyert, hogy az Ausztriába menekült népbiztosok közönséges bűntetteket, gyilkosságokat, pénzhamisítást stb. követtek el. Ez alapon az új kormányzat kiadatásukat az osztrák kormánytól ismételten kérte. E kérés teljesítését az osztrák kormány épen a nemzetközi jog érielmében nem tagadhatta volna meg. Kétszeresen meglepő tehát ilyen körülmények között, hogy az osztrák kormány Kun Bélának megszöktetését adott szavának betartásával akarja indokolni, holott a szökés alkalmával a német kormánynak adott szavát könnyűszerrel szegte meg. Eszerint a jel szerint az osztrák kormány inkább a bolsevikieknek adott szavát tartja magára nézve kötelezőnek még akkor is, ha ezen megállapodás hatálya teljesen kétséges is. Berlin, jul. 23. Kun Béla afférja egyre bonyolódik. Az osztrák kormány megtagadta ugyanis Kun Bélának a visszautazási engedélyt. Ezzel uj fordulat állott be a helyzetben. Eddig ugyanis az a vonat, melyen Kun Béla utazott, exterritoriális jelleggel birt, az osztrák kormány ezen elhatározása folytán azonban ez a jelleg megszűnt. A magyar követ erre felhasználta az alkalmat és kormánya nevében kiadatási kérelmet terjesztett a német kormány elé. A német kormány jogi alapokon fogja mérlegelni, hogy megvan-e lehetősége Kun Béla kiadatásának. Legújabb. Ultimátum Oroszországnak. P á r i s, jul. 24. Az antant 5 napos lejáratú ultimátumot intézett Oroszországhoz, amelyben felszólítja, hogy azonnal szüntese be Lengyelország ellen a hadműveleteket. Páris, jul. 24. A Matinnek jelentik Londonból: Az angol hadügyminszter elrendelte az első és második territoriális hadsereg behívását. A lapok jelentik, hogy szerdán a Keleti tengeren egy erős angol hajórajt láttak, amely keleti irányban, Riga elé haladt. HIREK. A tisztviselők kertvárosa. Tegnapi és tegnapelőtti számunkban leközöltük a cimben jelzett ügyre vonatkozó, tisztviselői körből leküjdött cikket. Leközöltük azzal a céllal, hogy erre a sokat tárgyalt és sok alaptalan és fölösleges izgalmat keltő kérdésre világosságot derítsünk. A cikkre, illetőleg a cikkel kapcsolatban az ügyre volna néhány reflexiónk. A nyugtalanság legfőbb oka az volt, hogy sok valóban szegény bérlő attól félt, hogy a jövőben elesik ezeknek a parcelláknak áldásaitól. Mint a közölt cikk mutatja, ez az aggodalom teljesen alaptalan. A tisztviselők nemcsak hagy nem akarják a szegénysarsu, rászoruló bérlőtől elvenni a kisföldet, sőt ellenkezőleg ezek szamara is kérnek az urodalomtól. Ezt nagyon hangsúlyozzuk! Való az, hogy a kertváros létesítésével többen elesnek a bérlettől. Azonban ez a szám nagyon kicsiny. Magunk is átnéztük a bérlők jegyzékét, egész nyugodtan konstatálhatjuk, hogy az bizony revízióra szorul. Több olyan névvel találkoztunk, amelyet nem tartunk föltétlenül szükségesnek a jegyzékben. Ekként nem lesz nehéz azt a csekély számot, akik a bérletből kiszorulnak, ezekből a nevekből összeállítani. Különben az ügy elintézése elé teljes nyugalommal tekintünk. Uradalmunk vezetősége már sokszor bebizonyította a közel múltban, hogy finom szociális érzéke van. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezt az ügyet is mindkét érdekcsoport megelégedésére fogja elintézni. Még csak egy megjegyzésünk volna. Kezeljük a. kérdést nyugodtan és szeretettel! Gazdasági kérdéseket másként közmegelégedésre megoldani nem lehet. Az ugye mindenki előtt világos, hogy a tisztviselői karon segíteni kell, de még ma! Ennek a segélynek legeredményesebb formája a kertváros létesítése lesz. Ne gördítsünk az ügy elé akadályoka hisz erre okunk nincs I A tisztviselők nem ÚL nyomor keltésével akarnak sanyarú helyzetükön segíteni, hanem ellenkezőleg : más reászoruló ügyét is magukévá teszik. Ez nobilis, igazságos eljárás, amely önmagában is szeretetet, megértést kiván törekvésük számára,