Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-01-30 / 4. szám

XV. évfolyam. Pápa, 1920 január 30. 4. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE PjOLITIKAI HETILAP b A PAPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA —>—•>- Megjelenik minden pénteken, h Előfizetési ár: Egész évre 5« K, fél évre 25 K, negyed évre 12-50 K. Egyes szám ára M fillér. FŐSZERKESZTŐ: KECSKÉS LAJOS FELELŐS SZERKESZTŐ: BOK

SAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A ki.dóMvatal vexetSje: Tomor Vince (ker. szociálist« pártiroda) Fé-tér. hova az cISHxetéal és hirdetési dijak kSIdeadéh. Győzött az eszme! Nagy napunk volt! Lelkünk még a magyar századokon mereng, nemzeti létünk keresztútjának stációinál hosszan időzik. Közben meg-megrendül, megmegremeg, de biztatón hangzik feléje a jelszó: „Borura derű!" Még lapunk gyászkerete hat ki reánk, mert Csák, Hunyady, Bocskay, Rákóczy földjén még mindig idegen az úr, magyar elődök véráztatta földjét idegen hordák tapossák. De mintha enyhülne már a magyar égbolt sötétje?! Mintha életerősen áttörne már rajta egy reménysugár, mely biztatón int felénk, s mi tágra nyilt szemekkel, lázas ajakkal, dagadó kebellel vágyakozva, epedve fordulunk feléje, egész valónkat tüz futja át, tüz, melynek melege igéri számunkra nemzeti létünk új hajnalát. Keresztény nemzeti egyesülés! Te voltál az eszme, mely a lelkerablott magyarba életet hoztál, te voltál, amely öntudatra ébresztetted a nemzetet! Hajoljon meg előtted a nemzeti lobogó, hajoljon a magyar anyaföldig, hogy attól új erőt merítve szökjék föl a magasba, föl Dévényre, föl a Kárpátok bérceire, a Cenk hegyre és Orsovára, s hirdesse ott ismét, hogy él a magyar, s nem veszhet el soha! Január 25. és 26-a, magyar nemzetgyűlési választások napja! Hányszor készültünk már hozzád, hittel és erós akarattal, de pokoli célzatok visszaszorítottak bennünket! Végre eljövél, kit annyira vártunk. És jöveteled nyájas, derűs, biztató. Az első próbát kiáltottuk, gyózött az eszme, akaratunk megnyilvánult, mi keresztények és magyarok vagyunk! A legsúlyosabb megpróbáltatások között ért bennünket a nagy újítás Általános és titkos választás! Férfiak és nők egyaránt! Jóllétben és nélkülö zésekben aggódó, nyomorgó magyarok, kiket annyit üldözött a sors, kiáltjuk ma világgá, hogy vagyunk és lenni akarunk! Pénz, erőszak, ál-liberális irányítás, legyetek a múlté, minket az erkölcs világa vezet, a keresztényi magyar lélek elfordul tőletek! A nemzetnek minden rétege, de ti különösen, magyar munkások, akiken megtört a vörös rombolás, megmutattátok, hogy mégis csak az kedves tinéktek, az a magyar haza, az a drága hazai föld, az a tiszta hazai levegő, mely éltet bennünket. Ti magyar nők, beigazoltátok, hogy méltók vagytok a „magyar hölgy" nevére! Ti méltók vagytok a honfi szerelmére; — magyar anyák, nem féltheti tőletek a magyar nemzetét, ti nem adhattok korcsfiakat a hazának! Győzött az eszme! Az eszmék élete örök! Keresztény nemzeti egyesülés eszméje, önts lankadatlan erőt a nemzetnek szivébe! Fölbuzdulása ne legyen szalmaláng. Nagy munka vár reá, a nemzet- és hazamentés, a második honalapítás munkája. Az összetartás csodákra képes erejével forrasszd össze ennek a nemzetnek minden tagját, hogy a nemzeti közösség tudatából sarjadozzanak a szellemi és testi munka buzgalma, a fáradhatatlan igyekezet, az önzetlenség, a nemzetért és a hazáért önfeláldozás ragyogó erényei! Félre kishitűség! A választásokon győztünk. Együtt vagyunk! A magyar parlamenten a nemzeti trikolórt lengeti a szél. Az ezeréves magyar állam él tovább! Mi sem tartóztathat föl bennünket a munka útjain. Fiaink, leányaink vádja ne érjen bennünket, szégyent elődeinkre mi sem hozhatunk! Széchenyi és Zrínyi szelleme lebegjen körülöttünk. Minden magyar munkára föl! Mélyedjen az értelem, feszüljenek az izmok, foglalkozzék férfi és női kéz; dobbanjanak a szivek és pihenőinkben gyermekeinket körénk gyűjtve szálljanak gondolataink a fenyvesek tájára, azokhoz, akik várnak, visszavárnak, azokhoz, akikhez még elmegyünk, még visszamegyünk! Tudjuk, látjuk, mire képes az összetartás, az egyesülés. Mi az eszmét el nem hagyjuk, a keresztény nemzeti egyesülés útján megyünk tovább, előre. Csak a magunk erejében bizzunk, de abban most már igazán és rendületlenül! „Ha Isten velünk, ki ellenünk?" Nemesszalókon Szalóki Józsefné volt vendéglősnél több korcsmai berendezés j-j 8 kisebb-nagyobb hordók -»i eladók. Nemzetgyűlési képviselő^ választás városunkban. A keresztény magyarság tökéletes diadalt aratott belső ellenségein a pápai választókerületben is a most lefolyt nemzetgyűlési képviselőválasztáson. Minden szavazókörben, s a kerület minden községében komoly, öntudatos, nyugodt magatartás jellemezte a választópolgárokat. A szavazás Pápán 9 helyen történt. Az t. szavazóhelyen már 25-én este lezárták a szavazatokat, a többi helyen folyt a Szavazás 26-án esti 8 óráig. Az idecsatolt községekben is még 25-én megtörtént a szavazás, csupán Nyárádon szavaztak még 26-án is. Az eredmény kihirdetése. A választások eredményét 27-én, kedden délben 12 órakor hirdette ki a városháza ablakából dr. Kerényi Alajos törvényszéki biró, választási biztos a nagy számban megjelent választók előtt. Leadatott összesen 11.420 szavazat, melyből Sziics Dezsőre, a ker. nemzeti egyesülés pártja jelöltjére esett 6863 szavazat, dr. Mohácsi Lajos kisgazdapárti jelöltre 4557 szavazat, minélfogva 2306 szótöbbséggel SzKcs Dezsőt a pápai választékeriilet nemzetgyűlési képviselőjének jelentette ki. (Lelkes éljenzés.) Fábián Károly főtitkár javaslatára küldöttség ment Sziics Dezső képviselőért, kit megérkezésekor lelkes ovációban részesítettek választói. Miután dr. Kerényi választási biztos átadta a kerület megbízólevelét, Sziics képI viseld az ablakhoz lépett s a hallgatóság viharos éljenzése után a következőket mondotta : „Hálásan köszönöm a bizalmat, mellyel a pápai választókerület megtisztelt. Érezve a felelősség súlyát, félelemmel gondolok a súlyos feladatokra, melyek reánk várnak. A feladat nagysága s erőimnek gyengeség* kemény tusát vivnak lelkemben. De e ragaszkodás megacélozza, megtízszerezi erőimet, e szeretet nem hagy csüggedni, lelkesedéssel, tettvággyal indulok a térre, melytől ftgg a nemzet sorsa. Ez a győzelem először az eszmének szól, másodszor szól csak nekem, kit először mint az eszme közkatonáját, később mint harcosát, vezetőjét ismerték bennem. Régi harcosok örülnek legjobban c győzelemnek. Bár lenézés, lekicsinylés volt osztályrészük, de ők nem csüggedtek, fáradtak, harcoltak, kitartottak s ezt a lobogót juttatták fényes diadalra aa újak segítségével,