Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-07-07 / 31. szám

Megjelenik minden nap, ünnepek kivételénel. Előfizetés: egy hóra 20 K. Figyelő. A kormány mára összehívta a fővárosba a törvényhatóságok fejeit, hogy megbeszélje velük a törvényhatóságok pénzügyi helyzetét. Megbízható információk szerint a kormány ezen az értekezleten be fogja jelenteni, hogy a törvényhatóságoknak az eddig folyósított állami hozzájárulást az állam pénzügyi viszo­nyainak sivár kilátástalansága miatt kénytelen beszüntetni és saját sorsukra hagyni őket: boldogjanak, ahogy tudnak — ha ugyan egyáltalán tudnak boldogulni! A törvény­hatóságok tehát, ha csak azt nem akarják, hogy háztartásuk máról holnapra egyszerre megálljon, kénytelenek lesznek magas pót­adókat életbe léptetni az elmaradt állami hozzájárulás pótlására. — Ez az eset min­dennél világosabban föltárja szomorú pénz­ügyi helyzetünket. A hosszú háború, a for­radalom pusztításai és a megszállás koldussá tettek bennünket, kifosztottak bennünket minden javunkból. Amig a háború előtt Nagy­Magyarország összes adóssága nyolc milliárd korona volt, addig a mai megtépett Csonka Magyarország államadósága, beleszámítva a ránk kényszeritett nyolcezer millió font sterling hadisarcot, Korányi pénzügyminiszter nyilat­kozata szerint 8992 millió koronára rug. Az ország pénzügyi sorsa tehát egyenesen meg­döbbentő, mondhatni, hogy teljes államcsőd fenyeget bennünket. Pedig az államnak csődöt bejelenteni nem szabad, vállalni kell az ösz­szes adóságot az utolsó fillérig a belfölddel és külfölddel szemben egyaránt, hogy hitel­képesek legyünk, mert külföldi hitel nélkül talpraállni nem tudunk. Már pedig sziveseb­ben hiteleznek egy egészséges, munkaképes koldusnak mint egy hirtelen meggazdagodott, halódó betegnek. Hogy azonban a koldusból megint módos ember lehessen, szükség van egy küldetésszerü pénzügyminiszterre, aki biztos kézzel tudja orvosolni a bajt. A nagy vagyon és jövedelem adót a legsürgősebben életbe kell léptetni, a háborús vagyonokat Franciaország mintájára el kell venni a hadi­milliomosoktól és föl kell venni az árdrágítók ellen a legelszántabb harcot. A könnyű kere­setet és üzérkedést meg kell fogni és meg kell csinálni a pénzügyi igazgatás biztos reoganizációját. Ehhez természetesen a nem­zetgyűlés és a társadalom legodaadóbb mun­kájára van szükség. Mindenkinek, akit ma­gyarnak teremtett a keserű sors, éreznie kell, hogy pénzügyünk rendezésétől függ minden: a tisztviselő- és munkáskérdés rendezése, akiktől az ország sorsa tügg és a nemzeti hadsereg fennmaradása, amelynek köszön­hetjük a rend helyreálltát és amelytől vár­hatjuk Nagy-Magyarország közeli feltá­madását. . A kommunizmus napja mindenütt leal­konyulóban van. A hazaérkező foglyok val­lomása szerint Oroszországban az orosz kommunizmus már csak agonizál, Péterváron már lovak sincsenek, mert mind megették. (De azért ha jött egy zsidógyerek, automobilt kapott I). A csehek által megszállott Felföldön és Ausztriában, különösen a bojkott hatása alatt, erősen szervezkedik a polgárság. Bécs­ben ezzel búcsúztak el hazafelé jövő hadi­foglyainktól: „Ha az álkoinmunizmust meg­dönteni kezdjük, legyetek itt I" KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Mi tOrténili Oroszországban? Mivel tartják vissza a magyar hadi­foglyokat az orosz kommunisták? Annak a rettenetes aknamunkának és vi­lágra szóló rágalmazásnak, melyet ellenünk a külföldi szennysajtó folytat, érdekes tanu­sága jutott a kezünkhöz. Ez az érdekes bi­zonyság az orosz központi kormónyzóbizott­ság magyar agitációs és propaganda osz­tályának hivatalos lapja, a „Világforradalom" c. lap 1920 május 20-iki száma. Egy haza­térő magyar hadifogoly hozta aggódó lélek­kel Jekaterinburgból száz meg száz verszten keresztül tépeső kétségben, hogy, hogy talán mégis csak igaz, amit ír ez a nagyhangú bolsevista lap. Ez az újság a vörös Ororosz­ország belső ügyeitől kezdve a burzsoá Eu­rópa bomlásáig inindenrői ír, de legérdeke­sebbek azok a sorok, melyeket a hazatérő foglyok itthoni kínzásáról, szenvedéséről, hosszadalmas kálváriájáról ir. Ezekből a sorok­ból már meg értjük, hogy mivel tudják elriasz­tani magyar fiainkat, véreinket ezek az ember­bőrbe bújt sátánok és miért nem sietnek haza sokan a bogárhátú kis viskóba, a meleg családi fészekbe. Ha szemünkkel nem olvastuk volna, nem hinnénk e'* Nem is mi beszéljük el, hanem a cikk szavait idézzük, hogy mindenki lássa, mi történik tul a vörös határon. A többek között ezeket mondja: „Az orosz Tanácsköztársaság szabad földjén élő magyar proletárok Varsóban kapják a második s legkellemetlenebb arculütést. Régi, gyűlölt osztályellenségeinkkel, arancsillagos tiszti gazemberekkel találják magukat szemben". „A fogadtatás kutyakorbáccsal és tiszti nád­pálcával történik. Élelmezésről, fűtésről na­pokon keresztül szó sincs. Olyan hadifoglyok, akik még az ősszel lépték át a határt, ma még a varsói magyar konzulátus védőszár­nyai alatt éheznek, mert nem kaptak en­gedélyt a Magyarországba való utazásra. A táborban lévők névjegyzékét előbb Magyar­országba küldik, detektívek és rendőrspiclik utján kutatják, nem volt-e az illetőnek vagy hozzátartozóinak része forradalmi mozga­lomban, ha a legkisebb gyanú is merül fel, az illető előbb jut a mennyek országába, mint Magyarországba". „Azon szerencsés és boldog halandókra, akiknek három-négy hó­napi éhezés, gyóntatás és pofozás után si­került Varsóból megmenekülni s a jelenlegi Magyarország határait átlépni, Hajmáskéren vagy Csóton újabb örömök várnak. Ezeken a helyeken purgatóriumok vannak berendezve lelkiatyákkal, őrmesterekkel és a nemzeti had­sereg tisztjeivel megrakva. A szent Benedek­rendi csuhások egész életükben nem dolgoz­tak annyit, mint jelenleg ezekben a koncent­rációs lágerekben. Az orosz fogságból haza­térők Hajmáskéren vagy Csóton dologra vannak fogva s a munkafelügyelők a papok. Annyi prédikáóió, mise, gyóntatás még nem volt Magyarországon. A kövér papok csak úgy izzadnak a népbutttásban. Az élelmezés 1 ezekben a táborokban oly rossz, hogy az emberek nap-nap után tömegesen pusztulnak el. Ezzel természetesen nem sokat törődnek Horthy pribékjei, hiszen az ő érdekük, hogy forradalmi proletariátus gyengüljön. Igy fest ' az élet Magyarországon és igy fogadják a 1 volt hadifoglyot azok a gazemberek, kik ma Szerkesztőség és kiadóhivatal: Török Bálint u. 1. SS Telefon 11. a Duna mentén munkásvérben gázolnak.' Idézetnek ennyi is elég. Ez is elég arra, hogy arcunkba szökjön a vér ekkora gyalázatos rágalmak hallatára. Hogy mi az igazság, mindenki tudja. Itt mindenki megnézheti a táborokat, ide min­denki eljöhet és láthatja a „fehér terrort". A keresztény magyarság nyilt kártyával ját­szik, nem oly gyalázatos eszközökkel, nem rágalmakkal, tömeggyílkolással mint az orosz „mesterek". Két kéfdés adódik önként. Tesz-e valamit a magyar külügyminisztérium ezen nyomorult foglyok felvilágosítására. Mert ebben a ret­tentő kétségben őket hagyni nem lehet. Itt­hon őket egy szomorú haza várja, de a csa­ládi fészek még meleg, a magyar még él és erényei ismét fényleni kezdenek A második kérdés az, vájjon kik irják ezeket a rettenetes tudósításokat és híradá­sokat. Könnyű a felelet. Az „emigránsok," a nép barátai, akik minden igazságnak és jónak ellenségei, akiket itt most rablásért, gyilkolásért köröznek, akiknek semmi sem szent, csak az önérdek és csalás. Többet is írhatnék a ezekről a lelkiismeretlen tudósí­tókról, de hátha felekezeti izgatásról vádol­nának. Egy pápai diák korszakalkotó találmánya. Budapest, jul. 6. Egy pápai diák, Fodor József, a ref. főgimnázium hetedik osztályá­nak tanulója korszakalkotó felfedezést tett az elektromosság terén. Fodor szabad óráiban sokat foglalkozott az elektromossággal, több készüléket is szer­kesztett, így többek között egy Marconi-féle dróttalan távírót is, amelynek tökéletesítésén hosszasan fáradozott. Kísérletezése során a dróttalan táviró áramszaggatóját sikerült neki annyira tökéletesíteni, hogy mig az eddigi áramszaggatókkal 25 ezer másodpercenkénti rezgésszámot értek csak el, az ő készüléke másodpercenként 400 billiós rezgést adott. Az így felfedezett nagy rezgésszámu áram világjelentősége abban áll, hogy óriási mér­tékben tökéletesíteni fogja a dróttalan távírót és idegbetegségek elektromos uton való gyó­gyításához is előnyösen fel lehet majd hasz­nálni. A felfedezésnek hire ment külföldön is és több külföldi nagy cég valamint egy magyar cég is tárgyal a fiatal feltalálóval a talál­mány megvételére és óriási összeget Ígértek már neki. Hirek Bethlen István gróf meg­bízatásáról. R nemzetgyűlés feloszlatása és uj válasz­tások kiírása előtt. Budapest, jul. 6. A politikusok hétfőn este zsúfolásig megtöltötték a politikai klub­1 bokát, mert a délután folyamán, olyan hirek terjedtek el, hogy a kormányzó Bethlen István grófot fogja designálni. Mindkét kor­mánypártban híveket toboroztak a Bethlen párt részére, mert Bethlen az egységes kor­mormányzópárt tervével jön. Ha tényleg Bethlen kapna megbízatást az uj kormány

Next

/
Thumbnails
Contents