Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-06-11 / 23. szám

PÁPA ES VIDÉKE 1920 junius 11. A kálvária uíja. "

T Azokhoz szólunk, azok nevében beszélünk, kik e nemzet kálváriás útját a legnagyobb önmegtagadással róják. Koplaltak, nélkülöztek a győzelem reményében, élve keserves igazi háborús napokat, s mikor mindezek után pirkadó hajnal következett, egy szebb halvány reménysugárt látott felvillanni a sokat szenvedett magyar tisztviselő osztály. De fájdalom, még nem telt meg a pohár, tőled, úgy látszik, még több áldozatot kiván a feldarabolt, megalázott Haza. Te, ki oly sokszor dacoltál már nemzeted fennmaradásáért minden ellenséggel, neked, kipróbált, gerinces Középosztály, még mindig ki kell tartanod! És te ki fogsz tartani, mert érzed, hogy kipróbált vállaidon a Haza sorsa nyugszik, hűséget esküdtél a Keresztnek, amely, jól tudod, a megpróbáltatás szimbóluma. Nem érzi-e minden magyar tisztviselő nyugodt lelkiismerettel, hogy a magyar keresztény ujjáébredésben hatalmas része van; ki meri állítani, hogy a glóriás piros-fehér-zöldet bármely társadalmi osztály jobban szereti! ? Nem, tán ennyire már szeretni se lehet, ez sokkal magasztosabb érzelem, melynek hevessége apadhat a legkeserűbb anyagi megpróbáltatás percében, de ki nem alhatik soha. Reményed a feltámadás, biztatód a szebb magyar jövő, zálogod a diadalmas Kereszt. Mert végül győzni fogsz, életre segítvén a Hazát, ez fog jobban gondoskodhatni Rólad. De a nemzet-fentartó hatalmas pillér önkéntelenül roskadozni kezd, a nemzetet közbizalomból képviselő kormánynak segítségére keil sietnie! E hatalmas pillért nagy rázkódtatások érték és ha nincs elég anyag a hajszáirepedések betömésére, az alapot, a fundamentumot kell megerősíteni még a legnagyobb áldozatok árán is! lis itt van a magyar tisztviselő osztály nagy fájdalma; úgy érzi, vele már senkisem törődik. Sehol egyetlen, komoly lépés helyzetének gyógyítására; biztató igéret, dicsérő elismerés, egyéb semmi. így már nem tarthat soká, mert e bűnös mulasztás a pillér összeomlásának okozója lehet. És aki kívánja ezt, az már is örül a helyenkint előforduló kifakadások hallatára, mert reméli, hogy újra a felszínre kerülhet. A nemzetközi gyáva zsidó-salak szeretne ez összedőlt pillér romjain újra az emelvényre csúszm, pedig a pillér leghatalmasabb megrázkódtatása is az ő müve volt. Jusson el tehát a hangos jajszó mindazok fülébe, kik segítni vannak hivatva és mig az érkező segítség hatásaiban meg tud nyilvánu'ni, a magyar tisztviselő osztály még tovább fog dacoini a keserű élet minden megpróbáltatásával, tekintetévei görcsösen függve a Kereszten, ki fogja várni a kiérdemelt, verőfényesebb napot, de sürgős segítséget vár a magyar kormánytól és mindenkitől, kinek szent a Haza sorsa. Egy tisztviselő. Vegyünk részt a pannonhalmi nemzeti zarándoklatban! A Ker. Szoc. Párt által megindított nemes mozgalom élénk visszhangra talált városunk közönségében. Tömegesen jelentkeznek résztvevők. Legyünk is ott minél többen, hogy méltóan képviselhessük városunkat! A zarándoklatról a következőket közöljük. Pápáról indulás különvonattal junius 20-án reggel 7 órakor, Pannonhalmáról vissza az nap — ugyancsak külön vonattal — d. u. 6 órakor. A vasúti költség 20 korona. Jelentkezni kell a Ker. Szoc. Pártirodá'oan. Élelmezésről mindenki maga gondoskodik, de ha valaki meleg ételt akar, ez iránt a Pártiroda intézkedik. Talán még nem késő i. . Mindnyájan megszoktuk, hogyha egy nagyhatalom — vagy mint mondani szoktak: nagyfejű — születik, a bölcsőjét pápaszemes nagyképű orvosprofesszorok áilják körül s a gyermek életrevalóságát, életképességét kicentiméterezik. Ám ez alól is van kivétel. A mult század közepe hozott a világra egy porontyot, megszületett a sajtó. Bölcsőjét a márciusi ifjak ringatták s utána senki sem törődött vele. Újból csak pár évtized multán tünt fel, de akkor már mint szabadabb gondolkozású és érzelmű — vagy hogy nevén mondjuk a gyereket — liberális hajadon, ki már nemcsak egyesekbe, de egész fajba volt szerelmes. Nem volt szűkkeblű. Emlőjén táplálkozott „Nyugat" és „Kelet" a szó legszorosabb értelmében s ekkor már nagy érzelmek és gondolatok főttek agyában. Végre megfőttek s tavaly ittuk meg a levét októbertói júliusig, azt hiszem, mindegyiküknek a szájában van még az utóize. Dehogy van! Talán nem is volt igaz. Pedig de jó lenne egyszer már nem feledni olyan hamar! Jól van, tudja, érzi mindenki, hogyha száz kezünk volna is, még a százegyediknek is akadna bőven tenni való, de elvégre van sorrend a problémák között. A gyomor után első létkérdés a sajtó. És ne ringassa senki tévedésben magát e kérdés körül. Ne gondoljuk, hogy már tisztában vagyunk a sajtóval, ha tekintetünket végigjártatjuk azon a láva-folyamon, amely a nyomdák torkán kihömpölyög, kezdve a remekírók kiadásaitól le egészen az áljáig, addig, hogy „az hirlik, hogy a pápai közönségnek minden disznóságot be lehet adni". Nem, ez csak konstatáiás, csak statisztika. Az élet pedig emögött húzódik meg. Nem szabad egy pillanatra sem szem elől téveszteni az itt rejlő hatalmas erőt s az ezzel való számolás minden társadalmi berendezkedésnek s így a társadalmi intézkedések legfelső szokásnak, a politikának is integráns részét kell, hogy tegye. És ha már nem voltunk okosak, legalább a saját kárunkonlanuljunk. Mit csináljunk? mert még igazán semmit se csináltunk! Jó formán minden a régi. A Világ, Pesti Hirlap az októberi forradalom évfordulóját megüli, „Kakuk herceg, avagy egy kéjenc élete, viselt dolgai és pokolbajutása" s hasonló épületes dolgok jelennnek meg a papirhiány nagyobb örömére stb. Botránkozzunk? Óh igen, az nagyon jó foglalkozás, nem kerül pénzbe se. Botránkoznak is ma annyit, amennyit talán még soha, csak azonformán, mint az egyik vicclapban volt, hol a kislányát átkarolva tartó mama lorgnette-on nézi a mozivásznat s im-igyen botránkozik: — „Hallatlan, mégis csak skandalum, hogy ilyet mernek mutogatni?!" A második képen már a padon ágaskodva folytatja a botránkozást — „És hogy még akad ember, aki ezt mégnézi* . . . Igaz, nem lehet tagadni, mindenfelé várják az intézkedéseket, a társadalom a hatóságoktól, a hatóságok a társadalomtól, mindaketten pedig egymástól várják, ahelyett, hogy egyik se várná, hanem mindegyik tenne legalább valamit. Pompásan megrajzolt bennünket Madách Az ember tragédiájában. Óh nem, nem a kommunizmusra gondolok, sokkal ártatlanabbra: a Tankréd-jelenetre. Ugy vagyunk, mint Heléna, a komorna. Kurizáltatunk magunknak az ördöggel s a jobbra térés, a keresztény irányzat kapujában is úgy bucsuzunk tőle: Ah gyáva te — hát mindent én tegyek? Ablakba' lesz majd, nem tengerben a kulcs... Hirdessen oPÜPilÉSVIOÉKÉ-ben! Ker. szoc. pártélet. Pénteken'd. u. 7 órakor nagy pártgyűlés lesz a Kaszinó nagytermében. Előadó lesz Lillin József központi kiküldött. Legyünk ott mindnyájan! A pápai Keresztény Iparosok Szövetségének vezetősége felhívja az összes Keresztény iparosokat, kik még nem tagjai a szövetségnek, saját érdekükben okvetlenül iratkozzanak be, mert gazdasági helyzetük csak ott lehet biztosítva, hol az összes iparosok együtt vannak. Gyűléseink. A kávéházi és éttermi alkalmazottak szakszervezete f. hó 7-én, d. u. 3 órakor a Kaszinó termében tartotta meg a szokásos havi taggyűlését. Több fontos ügy letárgyalása került napirendre, melyek körül élénk vita fejlődött ki. A gyűlés határozatából kifolyólag ezúton is értesítik a szakszervezet összes tagjait, hogy ma, pénteken d. u. 3 órakor a Kaszinó nagytermében fontos ügyben összejövetelt tartanak, hogy a tagjárulékok ügyét és egyéb hivatalos teendőket a szervezet tagjai elintézhessék. Kéretnek az összes tagok, hogy pontosan jelenjenek meg. Földmunkások ker. szoc. szakszervezete az elmúlt vasárnap d. u. 3 órakor a Kaszinó termében jól sikerült gyűlést tartott, melyen Szalay Lajos szakszervezeti titkár mondott beszédet és felhívta a munkásság figyelmét, hogy gaz-, dasági érdekeik biztos sikerét egyedül csak a fegyelmezett szakszervezet és a keresztény sajtó elterjedése biztosíthatja. „A Nép" keresztényszociálista hetilap és a Pápa és Vidéke napilap terjesztésére buzdította a jelenlevőket. A munkásság megigérte, hogy tőle telhető módon nemcsak szóval, de tettekkel is támogatására siet a keresztény szociálista sajtónak. Több fontos ügy letárgyalása után a lelkes gyűlés az elnökzárószavaival véget ért. Meghívó. A kéményseprő rqunkások szakcsoportja f. hó 13-án, vasárnap d. u. 2 órakor a pártirodában gyűlést tart, melyre feltétlen és pontos megjelenést kér a csoportvezető. A Borbély és Fodrász munkások pápai helyi csoportja tartott gyűlést az elmúlt kedden este, a Kaszinó nagytermében, ahol a csoport valamennyi tagja megjelent. Szeberényi Árpád elnök nyitotta meg a gyűlést, a jogaikon esett sérelmeket ismertetve. Utána Szabó József párttitkár beszélt még, a csoport bajainak orvoslási módozatairól. Egyhangúlag elfogadták azon indítványát, hogy egy átiratban felkérik munkaadóikat a novemberi megállapodások kölcsönös betartására. A mindvégig figyelemmel hallgatott gyűlés Szeberényi zárószavaival ért véget. Kereskedelmi alkalmazottak szövetségének pápai csoportja f. hó 9-én este 7 órakor Venczák Zoltán elnöklésével sikerült szakgyülést tartott, melyen Szalay Lajos a sajtó fontosságáról mondott tetszéssel fogadott beszédet és a „Pápa és Vidéke" terjesztésére hivtá fel a gyűlés figyelmét. Több szakszerű kérdés megbeszélése után a gyűlés emelkedett hangulatban fejeződött be. Köszönetnyilvánítás. Pártunk vezetősége ez úton is hálás köszönetét fejezi ki Wittmann Mihály uradalmi bérlőnek, ki tiz kocsi fát ingyenesen volt szives hazahozatni a farkasgyepüi erdőről. A fa a város szegényei között kerül szét osztásra.