Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-09-26 / 27. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE 1919. szeptember hó 12. Igenis asszonyok, leányok, gyertek, mentsük meg a keresztény kereskedelmet. Egy tűt se vegyünk másutt, csak keresztény boltban. Azt akarjuk, hogy a zsidó boltok mindig üresek legyenek. Talán egy kis ideig fogják még várni a jó keresztényeket, de ha senki se lépi át majd a boltajtó küszöbét, akkor. . . akkor ... mi fogunk ott boltot nyitni. Igen! keresztény kereskedelem! Ez kell, ez kellett volna már régen. Ezt nem tudtuk megcsinálni, de most meg kei! csinálnunk, ha élni akarunk és szabad levegőt akarunk szivni. Tehát úgy-e kedves olvasónőm nem fogod ezentúl azt mondani, avagy magadnak belebeszéini, hogy mit is tehetne egy gyenge nő az ország érdekében. Ugy-e belátod már, hogy eddig — mint oly sokban — ebben is hibáztunk. Ha a nők semmi másban, csak ebben az egyben segítségünkre vannak a keresztény Magyarország felépítésében, akkor már sokat tettek. Sokat, mert segítettek megteremteni a keresztény magyar kereskedelmet. így aztán együtt van az a három fontos dolog, amit folytatólagos három közleményünkben olvasóink elé tártunk. És ez a nevelés, kis- és nagyipar és a kereskedelem. Ezeket kell kereszténnyé, magyarrá átgyurnunk. Emellett majd a magyar nemzeti hadsereg megadja törekvéseinknek, cselekedeteinknek, hozandó törvényeinknek az erőt is, amelyet majd respektálni fog nemcsak minden nemzet, de félni fogja, különösen a kommunizmus alatt oly szemtelenül grasszáló erkölcstelen faj is. Ehhez a munkához járuljatok hozzá asszonyok és leányok. Mindenki ott legyen. Ne mondjátok azt, hogy nem tudjátok mit tehet egy gyenge nő országos dolgokban. Ha pedig nem teszitek meg, elbukunk, a hurkot még szorosabbá fogják majd nyakunk köré fonni, olyan szorosan majd, hogy még majd a szomszédhoz sem lesz erőnk átkiabálni segítségért. Gyertek! dolgozzunk kitartással, soha nem lankadó erőfeszítéssel. Szerezzük vissza azt a jogunkat, amely bennünket megillet. Gyertek asszonyok és leányok ehhez az új honalapításhoz, mert csak így építhetjük fel a keresztény Magyarországot. Elvhfi, keresztény lapkihordók (rikkancsok) felvétetnek azonnal. Jelentkezés a Pápai Keresztény Szociálista Párt irodájában, Fő-tér 12. Pesti utam. (B. E.) Még rajtam van Budapest szaga, pora, s én nekem nem a legelső dolgom ettől a szagtól, portól az áldásos szappan és viz révén megszabadulni, hanem így ettől a rettenetes budapesti piszoktól telítve ülök le asztalomhoz, hogy annál hivebben tudjak a Pápa és Vidéke kedves és hű olvasóinak mindenről frissiben elreferálni. Azt akarom, hogy ugyanazokat az érzéseket váltsam ki olvasóimból, mint amely érzések én bennem vannak. Egy kis epizód Győrben. Győrben több órát kellett várakozni, így megvettem a „Győri Hírlapot" és a „Reggeli Híreket". Mikor a tömegben állva az újságok olvasásához kezdtem, a mellettem szorongók egyike egész barátságosan megszólít, hogy miért vettem én meg a „Reggeli Híreket" is, amikor abban nincs mit olvasni, s a papirosa is barna, olvashatatlan? A hang barátságos volt és behízelgő, mintha a legnemesebb szívből jönne. Én azonban mindjárt kiéreztem belőle, hogy ez én jóakarómnak nem az fáj, hogy én az én pénzemért kicenzurázott lapot kapok, és nem az fájt neki, hogy én a barna papiros miatt a szememet elrontom, hanem az fájt neki, hogy pénzemet keresztény újságra költöttem. De kérdem én, hogy ezzel a módszerrel az én jóakaróm hány keresztény embert fog lekapni a lábáról? Igen sokat! Mert igen sok ember azt fogja ezek után mondani, hogy na lám! én erre nem is gondoltam, pedig milyen igazságokat mondott. Ezután csakugyan nem veszem meg ezt a rossz lapot. Látod, kedves olvasóm, hogy milyen gyenge lábon állunk azzal a keresztény öntudattal. Ugy-e kíváncsi vagy, mit válaszoltam neki tehát én! Nem ütöttem én őt pofon, mert az én tenyerem még eddig nem jutott érintkezésbe ártatlanok arcbőrével, de még a bűnösök arcbőrével sem. Egészen más fegyverekre van nekünk most szükségünk. A pofonnál is hathatósabb fegyverekre — a blokádra. Arra van most nekünk szükségünk, hogy keresztény öntudatos életet éljünk. Ez jobban fáj majd minden pofonnál. Az én jóakaróm persze még érvei során azt is felhozta, hogy a „Győri Hirlap" milyen szép fehér papiroson jelenik meg. És én ép ezzel vágtam neki vissza mondván, hogy „a papiros fehér, de az ember lelke fekete lesz tőle, mig a másik újság, amelynek papirosa sötét, a lelket fehéríti meg. Ezt az én jóakaróm lehet hogy talán meg se értette. De most még egy kérdést is tisztáznunk kell. Azt mondhatná mindenki, hogy hát akkor én magam is miért vettem egyáltalában meg azt az újságot, már t. i. a „Győri Hirlap"-ot, ha azt olyan rossznak tartom a keresztényekre. Megfelelek erre is. A tüz, a villanyosság, a méreg hasznos lehet olyan kezében, aki ért hozzá, de pusztító elem lesz annak a kezében, aki nem ért hozzá. Aki ért hozzá, vegye meg a mérget, csak vigyázzon, hogy magát meg ne mérgezze. Én batran megfogom azt a viperát, mert engem nem mar meg, nem tud megmarni, de sokakat féltek tőle, hogy megmérgezi, sőt el is pusztítja. Pesten az utcán. Soha nagyobb sajtószabadság az országban nem volt, mint most van. A rikkancsok ezrei között, — akik a keleti pályaudvartól kezdve egész az Eskü-téri hidig állják végig a járdák széleit — végighaladva, meggyőződhetünk, hogy a sajtószabadság most orgiákat ül. A leglehetetlenebb cimü és alakú újságok garmadáit szorongatják a rikkancsok a karjuk alatt, akkora lármát csapva a kinálgatással, hogy az ember már a Népszínház tájékán szédül. Lásd, kedves olvasóm, a fenti mérget egy második kiadásban. Ott a méreg az én szorongó jóakaróm volt, itt a méreg a nagy hang. Ha egy gyengébb keresztény végigmegy a Rákóczi-úton, azt fogja hinni, hogy az egész ország hangulata ez! Pedig ez csak a boulevard, a megfizetett sajtó erőlködése. A gyengébb keresztényt azonban lekapja a lábáról. A Népszínház sarkán megálltam, egy kissé figyelni a közhangulatot, figyelni, hogy hát, hogy kél el ez a sok szennyirat. Igaz-e az, hogy csak úgy a markába nyomják az embernek. Megállapítottam, hogy az emberek pénzért veszik a mérget. Tehát az emberek nehéz egy pár koronákat áldoznak, hogy magukat megmérgezzék. Azonban valami nagy keresletnek nem tudtam nyomát találni. Hanem fültanuja voltam egy rikkancs-beszélgetésnek. Egy olyan pauzában, amikor ezek a rikkancsok az újabb offenzívához hangjukat előkészítették, így szólt az egyik rikkancs a másikhoz: „Na pajtás, ezt jól csináljuk, hát hiszen eleget árulták már a Krisztust, most jövünk megint mi". Látjátok, az a rikkancs már tudja, hogy most talán megint a Krisztus elleni agitáció következik. Azt kérdezhetitek egész joggal, hogy hát nincs a kormánynak elég hatalma ahhoz, hogy ezt megakadályozza? Felelek : Budapest meg van szállva a románoktól. Ezek a románok meg vannak vesztegetve szőröstől bőröstől. Ezek engedélyezik a lapokat, ezek cenzúrázzák ki a cikkeket. De miért nem tudtuk mi még jobban megvesztegetni? Hiszen akit meg lehet vesztegetni, az engedi magát még jobban is megvesztegettetni. Felelek: nincs pénz, amely erre a célra rendelkezésre állana. A másik az, hogy ha volna is pénz, a mi eszközeink nem a megvesztegetés, a presszió. A mi eszközeink a teljes véleményszabadság. Erre majd bővebben kitérek a következő résznél, amely a miniszterelnöknél játszódott le. A miniszterelnök úr volt szives értesítéseket adni sok olyan kérdésre, amire ma mindenki kíváncsi. Itt tehát mindenki megtudja, hogy mi az igaz. Blokád. Szigorúan vett blokádról nincs szó. Ereky közellátási miniszter angol élelmiszereket, francia ruházati cikkeket hozat az országba. Állandóan angol megbízottakkal tárgyal az é lelmi- és iparicikkek felhozatala tárgyában. A közélelmezési minisztériumba angol tisztviselők vannak beosztva.. A kormány politikai álláspontja. A kormány első feladata politikai téren az volt, hogy a szélsőségi irányzatokat mérsékelje, nehogy felülkerekedjék a balszélső antiszemita párt. E szélsőségi irányzatóknak mérséklése csak úgy volt lehetséges, hogy