Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)
1919-09-12 / 23. szám
XIV. évfolya m. Pápa, x 9* 9 szeptember 1 2. Társadalmi, külgazdasági és szépirodalmi hetilap. A papai Kalhoükus Kör hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 40 korona, félévre 20 korona Egyes szám ára 60 fillé:. A lap megjelenik : kedden és pénteken. Kiadótulajdonos: A pápai Katholikus Felelős szerkesztő: Boksar Endre. Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők 23. szám. / Kör. A magyar ifjúsághoz. Június — és szeptember! Szorongó szívvel, mélységes, néma fájdalommal gyülekeztünk a templomban, hogy Istenhez fordúljunk, hogy az iskolaéven keresztül segített bennünket. Könnyel teltek meg szemeink, zokogott a lelkünk, mikor felcsendült a — »Te Deum laudamus« . . . Bennünk annyi gondolat, szivünkben annyi érzés, lelkünkben annyi fájdalom. Sirattuk az elvesztett hazát, sirattuk elbukott nemzetünket. — S fájt a gondolat, hogy meg kell válnunk egymástól, meg, — talán, — talán mindörökre! — Fölemeltük lehajtott fejünket; a templomablakon beszűró'dő sugár útját követve hosszú pillantásunk esett az égre. A magasban a verőfény, lenn, köztünk a gyász, a ború . . . »Isten! kit a bölcs lángesze föl nem ér, 1 . . .« S zengett, az áhitat szárnyain szállt az ének, »Te Deum laudamus! . . .« Fülünkben cseng a szónoklat, még most is megremegteti lelkünket a búcsúszó. Néhány rövidke szóban ánnyi érzés, annyi mélységes tartalom I — Lelkünkben az atyai szó, mely összetart, akár a végsőre felvértez bennünket. Nem, — nem lehet, úgy éreztük mindannyian, nekünk lehetetlen az elválás, nekünk még találkoznunk kell, — mi együttmaradunk továbbra is! Hittek rendületlenül, reméltek mindvégig azok, kik egymást változatlanéi szerették. Együtt vagyunk! Mintha egymás szive dobogását éreznők, egymáshoz oly közel. Virult a természet akkor, s mi halódtunk, itt az ősz most, s mi élünk, újra élünk! S ha még végigrezegnek lelkűnkön a gonosz idők szomorú emlékei, ha még mint valamely rémes álom most is nehezednek ránk a múlt képei, — de együtt vagyunk, — együtt leszünk, — s bizakodva tekintünk a jövőbe! — Hiába akarták összetörni, hiába akarták megsemmisíteni előttünk mindazt, ami előttünk tisztelt volt és szent, hiába akarták elrabolni tőlünk legfőbb eszményeinket, hiába akarták kiölni szivünkből a Haza és Isten iránt való érzelmeinket, — mi együtt vagyunk és együtt leszünk! Magyar ifjak! Magyar gyermekek! Galádúl rád vetették magukat azok, kik magyar fajiságunk, nemzeti mivoltunk ellen törtek, mert tudták nagyon jól, hogy ti vagytok a jövő, minden gondolatunk, hazánk, nemzetünk jövő biztosítéka, legbecsesebb záloga. Fogékony, nemes lelketekbe beoltani akarták a mételyt, ki akarták ölni lelketekből Isten féléimét. El akartak rabolni tőlünk, apáitoktól, kik a magyar nemzeti eszményekből táplálkoztunk, s kik a magyar hazának akartunk nevelni benneteket. De a magyarok Istene, őseitek szelleme őrködtek felettetek. S ma, mikor vészes, gyilkos hónapok után, mikor az istentkáromló, magyart pusztító hitetlenség várai leomlottak, mikor a rongyokká tépett nemzeti trikolórt újra csókjainkkal, szabadon áraszthatjuk, magasra emeljük a nemzeti lobogót, — alája gyűjtünk benneteket. Hazám ifjúsága, magyar ifjak! Kik már zsenge éveitekben oly nehéz próbán mentetek keresztül, szent fogadást tegyetek! Elődeitek örökét el ne tékozoljátok, nemzeti eszményeiteket soha meg ne tagadjátok! Őrizzétek meg szivetek tisztaságát, féljétek Istent, s még haló poraitokban is szeressétek e hazát! Erős akarattal, kitaitással fogjatok az új munkához; mindegyitekre nagy hivatás vár, Magyarország boldogabb jövőjének megalapozása. A hármas zöld halomból kiemelkedő kereszt ragyogó fehére vezessen lángoló honszerelmetekben, — induljatok az új honfoglalásnak, apostoli meggyőződéssel legyetek hirdetői, megalapozói a jövő, a boldogabb Magyarországnak! Isten kegyelme, áldása úgy szálljon reátok! — Ve ni Sande Spiritus! t / / JVégzett zcncakadéuilkns kezdőknek és haladóknak hegedüórakat ad ; meBkerenéBek „modern pedagógia" elmen Stern Ernő 3_3 nyomdájába kéretnek. Nyilt-levéJ dr.jVIoháesy Lajos úrhoz ev. lelkész, kl mcgác a Veazprcmmcgyel Kisgazdapárt elnökének stb. etb. nevezi Mareelgergelyi, Barátom! Mit akarsz /m it keresel az emberek | között? Tudtam mindig, hogy SZÍVÓS terméscet vagy; de azt még nem inertem volna hinni, hogy most is — a történtek után — még visszakívánkozol a nyilvános szereplés | színterére. Azt hittem, hogy visszavonulsz oda, mely számodra még egyetlen menedékhely, — a feledés jótékony homályába . ,. Csalódtam. Megint kezedbe akarod keriteni a sajtó hatalmát, megindítottad lapodat, átkeresztelve »Dunántúli Egyetértésinek. Hetek óta panaszkodol benne, hogy mennyi mérhetetlen szenvedésben volt részed a kommunisták részéről. Mutogatod sebeidet. Nem akartalak észrevenni. Tudtam, hogy sebeid mutogatására szükséged van azután, hogy lapoddal, mikor a tanácsrendszer lábra kapott, mindjárt melléje szegődtél. Azt Írtad rögtön, hogy a kommunizmus a földmives nép számára való, mett azt akarja, hogy az állam a dolgozók é legyen. Te tudtad, hogy nem azt akarja. Ha mégis ezt írtad, a derék földmives népet tudva félrevezetted. Udvaroltál a népbiztosoknak, himnuszokat zengtél Nyisztor népbiztosról, mikor az Fápán megjelent. Hason csusztál-másziál körüle, csakhogy észrevegyen. Ennek dacára, miután Kun Béla kormánya mellett néhány pártfogó cikkecskét megírtál, mégis letartóztattak, mert nem tudták elfeledni, hogy azelőtt szidtad a zsidókat. Azt hiszed, hogy most ezért majd megbocsájtatnak a te bűneid. Azt hiszed, hogy mártírrá lettél. Nem, Barátom! A kommün pribékjei nemcsak becsületes embereket tartóztattak le, kínoztak meg, öltek meg, hanem olyanokat is, kik nekik ntás okból nem tetszettek. Letartóztattak olyanokat is, akik a kommünért éltek-haltak, azért mert azelőtt, mikor még nem volt kommün, másért éltek. Ezeket még a kommunisták börtöne sem üthette lovagga, mert ezek »ártatlanul« kerültek börtönbe akkor, mikor a börtön csak a becsületes emberek számára volt rendelve... Mégis elnéztem volna, hogy sebeiddel vásárt csinálj —, hogy valamikép irgalomra hangold az emberi sziveket, nehogy bűneidért ne üldözzenek. Az a barátság, mely a múltban hozzád fűzött, hallgatásra kényszerített. Most azonban azt látom, hogy még neked áll feljebb. Azt látom, hogy a magyar
