Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-02-16 / 7. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 február 16. 7. szam. PAPA ES YIDEKE Politikai hetilap. A papai Katholikus Kör es a papa-csóthi esoeresi Kerület tanítói körének hivatalos lapja. tt Előfizetési ár: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. A lap megjelenik minden vasamat Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus KÖT. Felelős szerKesztö Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3 házszám. \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Ellenforradalom és antiszemitizmus. Ugy hírlik, hogy már Pápán felütötte sziszegő kigyófejét az ellenforradalom. Renner és Molnár elvtársak vezetése alatt a Lloydban megtartott gyűlés már rásütötte a szégyenletes bélyeget a Catilinákra. Tihanyi Márkus bencés tanár és Zsilavy Sándor r. k. tanító a megbélyegzett. A jelentés, amelyben kérik ezen urak letartóztatását — úgy hírlik — fel is ment Böhm néphadügyminiszter úrhoz . . . Nem fontos, hogy mi történt a Lloydban, de tény, hogy ez a hír befutotta a várost. Igaz-e vagy sem — csak Renner urat érdekli. Nincs is semmi ok, liogy emiatt Tihanyi és Zsilavy egy lépést akár jobbra, akár balra tegyen, A legrövidebb út az egyenes. A cél ez volt és lesz: szervezkedni, hogy — a szociáldemokrácia a választások alkalmával kisebbségben maradjon. Semmi több! . . Ha ez, Uraim, ellenforradalom, akasszák fel őket! Ha pedig nem, akkor ne nyúljanak hozzájuk! De kezdjük az elején! Mikor a forradalom kitört és ránkvirradt ez a furcsa szabadság, a béke kedvéért a keresztény szociális és a kisgazdapárt vezetősége azzal kezdte működését, hogy egyezkedést ajánlott fel a szociáldemokratáknak. A megegyezés lényege az lett volna, hogy sem felekezetek (kereszténység — zsidóság), sem helybeli testületek, történelmi osztályok, sőt még a pápai hadimilliomosok . ellen izgatni nem szabad/es ami a fő: minden párt szabadon szervezkedhetik, de csak a semleges területeken, ahol t. i. még semmiféle szervezet nem áll fenn. Oly ügyekben, amelyeknél utaink találkoznak pl. a munkásság anyagi érdekeinek előmozdításában egyesül a három Párt, hogy nagyobb súllyal léphessünk fel stb. > A különben igen tisztelt dr. Balla R. elvtárs úr meg is ígérte, hogy megtárgyalják ajánlatunkat, de sajnos még a mai napiglan sem kaptunk jóakaratú közeledésünkre más választ, mint a legélesebb harcot minden ellen, ami keresztény és magyar. A legdurvább támadásoknak volt kitéve a keresztény világnézetű munkásság, kisgazdák és polgárság, tettlegességig menő támadásoknak a ker. papság (Gyurátz, Dragovics, Tihanyi, Sziklai), a kath. tanítóság (Zsilavy, Marton stb.). Népbutítóknak, népámítóknak, népcsalóknak, papszamaraknak neveztek bennünket. De nem is védekeztünk. Eltűrtük, hogy a dohánygyári megszervezett munkásnőinket terrorizálják, jelvényeiket letépjék, bekényszerítsék őket a világot megváltó akolba, előírják még a lépteik számát is és elszedjék a szegény anyáktól a keserves heti bérnek jó hányadát . . . Eltürtük, hogy szervezett szövőgyári munkásainkra ráküldjék a katonaságot minden ok nélkül, eltürtük, hogy pártirodájukban a jótékonyság hamis leple alatt a lehető legnagyobb vérdíjat szedjék a szegény (pl. rokkant) néptől. Eltürjük, hogy megrendeltessék akarata és meggyőződése ellenére vörösre föstött munkásainkkal a Munkás Újságot és a Népszavát. Többségben voltunk és vagyunk minden választáson és az Intéző Bizottságban, a Nemzeti Tanácsokban (helybeli és megyei), bár kibuktathattuk volna az egész társaságot, helyet, sőt többséget engedtünk nekik ... A ker. közp. sajtóvállalat 10 milliónyi pénze parlagon hever, a kormány nem ad papirost, de Pápán megjelenhetik a — Munkás Újság. Persze: Quod licet Jovi... S ezekután most hegyibe — ellenforradalmároknak nyilvánítanak . . . S mi mégis nem izgatunk és nem izgattunk senki ellen. Csak az elkeseredett gazdák, munkásság és iparosság halálos csapásra fölemelt öklét fogtuk le, haragra és bosszúra gyúlt arcán a ráncokat simítottuk el . . . Az eldurvult lelkű, martalóc katonákból ismét szelid, munkás kezű polgárokat faragtunk . . . Az istentelen és hitetlenné vált harcosaink ismét templomba járnak... Hogy : mindez így van, tanúm rá a rendőri krónika, amelyben nem szerepel egyetlen keresztény szociálista, sem kisgazdapárti katona. . Tagadni sem lehet, hogy a lelkek mélyén az elkeseredés szörnyű tüze izzik, de vigasztaljuk, hogy Magyarországnak csak spanyol náthája van és 40 fokos vörös láza. Ha ez elmúlik, új világra, boldogabb korra ébredünk... Ezért kívánunk igazi wé^uralmat, igazi «é/M-cormányt és «<?'/í>törvényeket ... Ne csak frázisokat, hanem valóságot. Nem kell proletárdiktatúra, sem pusztán Szabó István uralma, de nem kell a régi grófok és bankárosok uralma sem. Ellene vagyunk a nagybirtoknak úgy, mint a nagytőkének. A háborúban szerzett hadimillióknak úgy, mint a főpapi birtoknak . . . Egyenlőséget akarunk jogokban és kötelességekben. De nem kell egyenlőség — szabadság nélkül sem. Ezért nem vagyunk kommunisták! Nem kell a történelmi materializmus ingoványos mocsara, aranyborjúja és hétrétű bendője, de kell alapnak a kipróbált tiszta keresztény világnézet. Szóval összefoglalva nem kell a szociáldemokrácia, de kell becsületes — demokrácia. Nos és hogy illik bele ebbe a zsidóság. A dolog egyszerű: nekünk mindegy, hogy Kunfi úr a zsidó hitközségnek vagy a kálvinistának fizeti-e az adót; rabbi, tiszteletes vagy tisztelendő úr-e a papja . . . Antiszemiták tehát nem vagyunk. Aki annak mond, az egyenesen — korlátolt! De egyre kérjük a zsidóságot, ha Várhelyi Izsónak a tyúkszemére lépünk, az ne fájjon mindazoknak, kik szeretik a libamájat még — Szentpéterváron is! Egyetlen ellenfél a helybeli szociáldemokrata párt, V