Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)
1919-02-09 / 6. szám
2. P ÁPA ES V1DEKE 1919 január 26. „Akik félnek az igazságtól". A »Munkás Újság« a fenti cimen számol be a Kisgazdapárt gyűléséről, amelyben elvek harca helyett, — szokásához hiven — személyeskedik és valótlanságokat állít. Azt mondja, hogy a kisgazdák nem lármáztak, amikor Kalmár elvtársuk szót kért, csak a suszterok és tanítók. A kisgazdák várták a »világosságot«. Ez ellenkezőleg történt. Mivel a kisgazdák nagyon jól tudták, hogy attól a »világosság«-tól, melyet az ország pénzéből busásan megfizetett »elvtárs« szállítana nekik, csak tönkremehetnek, hát semmiképen sem akarták meghallgatni. A gyűlésen jelen volt Tihanyi tanár úr kérésére és az én kérésemre engedték őt — habár rövid ideig is — szóhoz. Arra a kérdésre, hány hónapot töltöttem egészségesen front helyett a kórházban, nem felelek. Majd ha »illetékesebb« ember kérdezi, akkor szívesen szolgálok felvilágosítással. Addig türelem Simon és Árpád! Végül olvassa el ,és tanulmányozza a ker. szociálisták s a kisgazdapárt programmját, akkor nem csudálkozik szemforgatva azon, hogy a kisgazdák gyűlésén beszéltem és beszélni fogok. Egy kérdést azonban szabadjon nekem is intézni a t. cikkíróhoz. Miért hallgatta el, hogyan akarok földet osztani? Pedig ezzel nem maradtam ám »adós«, amint írja! Ugy-e félt a munkásságnak megírni az igazságot? Erre újból megfelelek, már csak azért is, lássa az a munkásság, hogy bennünket nem pénzelhettek le a hadimilliomosok. Tehát: Weisz Manfréd és társai milliárdjaiból s a hadimilliomosok millióiból akarunk katonáinknak földet juttatni. Mi nem félünk az igazságtól. Hanem önök, t. cikkíró, azért csinálnak olyan jerichói lármát, hangos »tam-tam«-ozást, hogy jaj odaát önöknél a munkásság valahogyan meg ne lássa, meg ne hallja az igazságot! Csinálják is csak tovább a fülsiketítő, vakulj magyar lármájukat, mert ha egyszer odaát a munkásság meglátja az igazságot, mi lesz akkor a judásokkal, óh Simon és Árpád?!... Egyébként pax. Zsilavy Sándor. Koppantó. A Munkás Újság 1 én megjelent számában a sajtóban szokatlan durva kifejezésekkel ront neki a ker. szoc. vezető embereknek és a demokráciát megcsufuló kiejtéssel vágja oda, hogy a ker. szociálista munkásmozgalmat suszterek, tanítók és nagyszájú csuhások irányítják. Arra, hogy e durva förmedvényre válaszoljunk, sem időnk, sem helyünk nincsen. Csak egyet jegyzünk meg! Tény és való igaz, hogy a keresztény szoc. munkásmozgalmat munkások, tanítók és a keresztény társadalom egyéb intelligens és önzetlen emberei vezetik, nem pedig hadimilliomosok és az ország pénzén kitartott ügynökök, kik busás javadalmazás mellett pusztán anyagi érdekekért máról-holnapra elvet cserélnek és felcsapnak a nyomor vámszedőinek. A cikkíró pedig nagyon jól tudhatná, hogy nem a »doktoratusinál kezdődik az ember, hanem azoknál, akiknek a hátán a nagyságos és doktor vezérurak fölkapaszkodtak az ismeretlenség szürke homályából. Várhelyi es az ökör. Ha valaki ökörről beszél, párjáról beszél . . . Ezt tessék megjegyezni. Ön egyről beszél ... és ezt 20.000 Kért adja el.. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy Magyarországon eddig a Pápai Közlöny szerkesztőségében adták el a legdrágább ökröt . . . Yárhelyi és a paeda£o£ä- Nem csodálom, hogy Várhelyi úr nem ért — az ökrökhöz, de ha a paedagogiában ugyanilyen nagyokat mond »ha pedig a szülők hitetlenek, a gyermekek sem lehetnek hivők«, akkor — önről vesszük a példát — Mózes is szociáldemo krata volt . . . Várhelyi és egy népgyűlés. Szerinte a vallásoktatás mellett csak 500 embert tudtunk összecsődíteni, fogadást ajánlok, hogy magában a Munkás otthonban is többen vannak, mint "500-an, a — vallásoktatás mellett. A )Ylunkás Újság rokkantja. Ön tehát rokkant . . . Ezt tudjuk, de azt is, hogy azokban a lövészárkokban rokkant meg, amelyekről— Frici szokott írni. Mi nem! Ennji.elég! jVarx keresztelkedik ... A pápai világot megváltó vörös édesmama megint vajúdik ... Keresztelő készül ... Az újszülött nem kommunista, hanent ker. szociálista lesz... A vallásoktatás mégis csak szükségesnek látszik a Munkás otthonban . . . Leszünk mi még egy táborban is... Ami késik, nem múlik... Végre is magyarok »vónánk vagy mi a fene«... = Hintsük fel a járdát! A fagyos, sikos idő beálltával a rendőrkapitány figyelmezteti a közönséget, hogy lakása előtti gyalogjárdát hintse fel homokkal vagy más egyébbel, hogy a járókelők veszély nélkül járhassanak azokon. Vörös tüntetés a hitoktatás ellen. Együtt volt az egész vötös tábor... Várhelyi méreteiben alig 400-an. Valójában talán 2000 . . . Elől Halász Miska . . . Melyik égi fény, mely titkos jelenés csinált ebből a Paulusból — Saulust? Pedig oly jól emlékszünk arra a nagy keresztre, amelyet a nyakába akasztott, arra a hatalmas szemű rózsafüzérre, amelyen előimádkozott . . . Akkor is prpcessio élén ment, most is, úgy látszik, ez hasznosai b . . . Tüntettek pedig a vallásoktatás, a csuhások és a kereszténység ellen. Hogy a vallásoktatás ellen, tehát a programmjuk mellett tüntetnek, senki sem veheti rossz néven. Nem csodálkozhatik senki, hogy Tihanyi ellen, kit az egész antiszociáldemokrata szervezkedés lelkének tartanak, tüntetnek, különösen, mikor ott áll előttük az utcán. . . Hogy abcugolják a Zsilavy-pártot, amilyen nincs, ezt is meg lehet bocsátani. De hogy keresztény munkás a kereszténység és annak mindenkitől nagyrabecsült öreg patriárchája ellen: Gyurátz püspök úr ellen tüntessen, az már szomorú dolog. Ha minden vallás ellen tüntettek volna, értenők, de csak a kereszténység ellen! A keresztény magyar embert így befogni, azt csak a zsidó millióknak sikerülhetett. S minket vádolnak — antiszemitizmustól. Uraim! A pohár kezd megtelleni ... Zeneművész hegedűt, fuvolát és tárogatót tanít. Varga-u. 2. Színház. A héten előadott darabok a következők: A szombat délutáni előadáson «Médi operett«, a vasárnapin «Piros bugyelláris« népszínmű szórakoztatta a közönséget. Este mindkét napon Verő »A bajusz« c. magyar operettjét játszották fényes sikerrel. A darab középpontjában Benedek Jolán (Matilda -grófnő) állott, ki bájos megjelenésével, ügyes mimikájával, ártatlan csinjeivel megnyerte az egész ház tetszését. H. Zombory J. a Pista diák szerepében pompás palotást lejtett, a szűnni nem akaró taps ujrázásra birta a művésznőt. Kállay J. és Vajda S. sikerült tréfáin sokat kacagott a publikum. Hétfőn »kacagó est«-én »Urasági inas kerestetik« c. énekes és táncos bohózatnak nevezett gyatraságot adták. Igen kérjük a rendezőséget jobban válogassa meg darabjait, mert a közönség nem csak azért jár színházba, hogy áz időt agyonüsse, hanem ott gyönyörködni akar valami szépben, nemesben, főként a művészetben. Kedden és szerdán Etckővy Károly a győri társulat tagja, régi, kedves ismerősünk vendégszerepelt. Kedden a régi szép zenéjü Hervé operettben »Lili« ben, szerdán Farkas Imre közkedvelt operettjében »Tul a nagy Krivánon« Kis Pista szerepében láttuk viszont. Előadásának keresetlen egyszerűségével, közvetlenségével, alakításának finomságával,'érces szép baritonjának megkapó tónusával méltán ragadta magával a közönséget, mély mindkét estén lelkes tapssal ünnepelte. A többi szereplők Kállay Jolán, Dalnoky Tessza, Heltay Hugó, Vajda Sándor, Nagy Ferenc, Érckövy László nagyban hozzájárultak az esték fényes sikeréhez. Csütörtökön Rákosi Jenő örökbecsű szép darabja »Magdolna« került szinre lelt ház előtt. E darabról elmondhatjuk, hogy ilyet keveset láttunk a társulattól. Mindegyik szereplő tudása legjavát adta. Benkő Ilona (Magdolna), a címszerepben felülmulta, önmagát. Beszédjének színezésével, mimikájának változatosságával mindazokat az érzelmeket érvényre juttatta, amelyek feldúlták egész lelkiállapotát. Partnere Császár Gyula (Laci) szintén remekelt és hozzá méltó előadást produkált. A többi szereplők is Kovácsics M., Vajda L., Máté L., Érckövy L. pompásan játszottak. Pénteken s a következő napokon Lehár hires operettje a »Pacsirta« ment, melyrőlj övő számunkban referálunk. Heti műsor. Hétfőn: Pacsirta. Kedden és szerdán: Császár katonái. Csütörtökön: Pacsirta. Pénteken : (közkívánatra) Lili. Szombaton d. u.: Magdolna; este: János vitéz. Vasárnap délután: Tul a nagy Krivánon; este: János vitéz.