Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-12-19 / 44. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 szeptember 9. 19 . szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA —Megjelenik minden pénteken, -a-— Előfizetési ár Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szám ára 60 fillér. A keresztény sajtó hivatása. Beteljesedett a mult század költőjének zengő szava, „A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sorkeze, Itt élned halnod kell". Igen, meghaltunk, ha kellett e honért, melyet őseink vérükkel szereztek meg számunkra, az utókorra. És ha mi is az őseink ynomdokain akarunk haladni, meg kell mentenünk hazánkat az elpusztulás veszedelmétől. Mindnyájunknak, akik csak ép kézzel és lábbal birunk, részt kell vennünk a haza megmentésében, meg kell mutatnunk, hogy ha kell, igazi magyarok is tudunk lenni. Megmutatta a magyar nép nemtörődömsége, az apáink könnyelműsége, hogy mire .lehet egy országot juttatni. Voltak országunkban olyan gazemberek, akik a haza és a gyors béke jelszava alatt tönkre tették hazánkat, elárulták azt az ezeréves országot, mely arra volt hivatva, hogy jóllétben éljen, gazdaságilag és kereskedelmileg viruljon és virágozzon, — elérkezett a pusztulás ideje. Es — kérdem — vájjon, kik voltak mindennek okozói, kik voltak azok, akik hosszú évszázadokon keresztül segítették és készítették eiő a magyar nép pusztulását,? Erre csak egyet tudok válaszolni, hogy az ország bukásának közvetlen előkészítésében legnagyobb szerepet játszott a destruktiv irányú piszkos zsidósajtó. A zsidó sajtó , szülte a gyűlöletet, az vetkőztette ki az emberiségből a felebaráti szeretetet, az készítette elő és robbantotta ki aljas vezérének, a degenerált grófnak vezetése alatt Magyarország örök szégyenét, az októberi forradalmat. Ez volt a melegágya a vörösrémnek, a bolsevizmusnak, ez zúdította szegény, meggyötört hazánkra a gyilkosok és rablók sötét hadát. Most elérkezett a mi időnk, a magyar nemzeti és keresztény erkölcsi alapon álló sajtónk ideje. Ha az isteni gondviselés kezünkbe adta az alkalmat, hogy a keresztény Magyarországot ismét visszaszállíthassuk, itt van most alkalom, hogy ebben a nagy küzdelemben egyetlen nagyhatalomra támaszkodjunk, amely, hogy mellénk álljon, tisztán rajtunk múlik — az ólombetűk FŐSZERKESZTŐ: KECSKÉS LAJOS FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE hadseregére, a keresztény sajtóra. Arra vagyok én hivatva, hogy ennek a hadseregnek élelmet, fegyverzetet előállító tőkét, sajtórészvényeket toborozzak össze. Tegye meg minden, magát honfinak valló, hazafias kötelességét, jegyezzen részvényt, hogy alaptőkénket felemelhessük, — hiszen arról van szó, hogy vagy mindenünket elvesztjük, vagy mindent megmentünk. Nem elég azonban a lelkesedés és bizalomnyilvánítás, amivel eddig a keresztény sajtót támogattuk, tettekkel is be kell bizonyítanunk, hogy az általa képviselt keresztény nemzeti irányt nemcsak helyeseljük, hanem legteljesebb mértékben támogatjuk. Ezt pedig az anyagiakban való áldozatkészséggel bizonyíthatjuk be egyedül, mert az erkölcsi támogatás a bizalomban úgyis bennfoglaltatik. Nem alamizsnáról van szó, az koldusnak való, aki most tengődik, az nyomorultul pusztuljon el. Elég sokat vétkeztünk, mutassuk meg, hogy mindent jóvá is tudunk tenni. A Központi Sajtóvállalat r. t. által kibocsájtott részvények ára 26 K alapítási költséggel együtt, a felállítandó Pápa és vidéke Keresztény Nemzeti Nyomdavállalat R. t.nak részvénye 50 korona. Kötelessége minden keresztény magyar embernek mindkettőt támogatni. Ha pedig e nagy időkben is gyáváknak, szűkmarkúaknak és ezeréves multunkhoz méltatlanoknak mutatjuk magunkat, a történelem lesújtó vádja és az idegen rabigát nyögő utódaink keserű átka emlegeti csak neveinket. Mert ma ahhoz, hogy sajtónk keresztény, nemzeti irányú legyen, három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. Ha pedig mindenki tehetségéhez mérten összeadja a filléreit és a keresztény vallás megmentésére siet, akkor tudjuk csak biztosítani hazánk jobb, dicsőségesebb jövendőjét, s magunknak a boldogabb megélhetést. Adja a magyarok Istene! Angyal Endre » KOiponti Sajtúvállalat r. L kiküldöttje. Fiatal okleveles tanító nevelői, instruktor! vagy Irodai munkát vállal a városban. = Cim a kiadóhivatalban. — 3-1 Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Dunántúl asszonyai és leányai! Harangzúgásban, zászlók alatt vonultak fel a fővárosba Horthy vezér hadai és lábuk nyoma elgázolta a szégyent, melyet idegen csizmák hordtak be a bűnös, a megalázott, a vezeklő város kövezetére. A csonka, elkínzott nemzet megilletődve figyelte a biztos, erős magyar katonalépteket és hálájában virágokat hintett eléjük. Mi asszonyok is ott voltunk és ünnepeltünk, de mi az ünnepen túlra is figyeltünk, el oda messzire, ahonnan a Nemzeti Hadsereg lépte elindult, oda, ahol könnyes hű szemek nézték távolodó nyomát az országútján. Azóta befújta a kedves nyomokat a hó, behordta a szél, elmosta az eső, de mi még mindig reátok gondolunk testvéreink, Dunántúl asszonyai, mert hősök vagytok, mint azok, akiket tűzhelyeitek mellől, öt évi háború és szenvedés és elválás után, a haza hívására, csendes, fájó szeretetben újra útnak engedtetek. Nem hullott elétek virág, nem zúgtak hálaadóan a harangok, nem bomlottak ki fejetek felett zászlók az égen. És ez így volt jól. A ti megünnepléstek olyan szótalan volt, mint az áldozat, amelyet hoztatok. Büszke csendben fiaitokban. Benneteket is megünnepeltünk mi asszonyok, akik tudjuk mit adtatok a hazának és akik ájtatosan követni fogjuk nagy példátokat. Legyetek áldottak érte a magyar asszonyok között ! A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. Üzembe kell hozni a szövőgyárat. A munkások gyűlése. F. hó 13-án este 6 órakor a szövőgyár munkássága a kaszinó nagytermében látogatott gyűlésen foglalkozott azon égetően sürgős kérdéssel, hogy a szövőgyár üzembe hozassák, ami annál is inkább megoldható, mivel a gyárnak elegendő nyersanyag áll rendelkezésére és csak egyedül a szénkérdés beszerzésén múlott a gyár üzemének megindítása. A gyűlést László Mihály szövőmester nyitotta meg, ismertette a munkássággal a szakszervezet által megindított akciót, hogy a betegsegélyző pénztárba a gyár munkásai beléphessenek. A gyűlésen megjelent Körmendy főhadnagy, a katonai körzetparancsnokság kiküldöttje és Ónody Dezső v. főmérnök, kik felszólalásuk-