Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-12-12 / 43. szám

2. melyeket ők következetesen képviseltek, s melyek hazánk nagy, egyetemes érdekeivel összhangban állatiak. Az ő jól bevált és az eddigi események által igazolt fölfogásukat tükrözteti vissza a napokban kibocsátott 4044/M. E. számú rendelet, mely a nemzetiségi kisebbségek egyenjogúsítását szabályozza. Pető Lajos. Reflexiók.* Végighallgatva a proletárdiktatúra alatt szerepeltek kihallgatását és elitéltetését a nyilvános főtárgyalás alkalmával, feltűnő jelenség gyanánt észre kellett venni, hogy egyetlen-egy elitélt sem vallotta magát kom­munistának. Pedig, amidőn a forradalom ki­tört, majd a kommunizmus kezdetével sokan — de nagyon sokan állottak, legalább lélek­ben az új eszmék mellé — várták a jobb jövőt az új rendtől. Az elcsigázott lélek, a kimerült idegrendszer a múlt minden szen­vedésével, megaláztatásával akart szakítani. Hiába volt a Morus Tamás utópiájára és Franciaországra való hivatkozás sokak előtt, tiszta, önzetlen lelkek is „bedőltek", legalább a remény rózsásnak festette előttük a jövőt. Lesz egyenlőség, testvériség! Nem lesz sze­gény! Úgy, úgy! Lett is: ami legalul volt, az került legfelül — minden tudatlanságá­val, minden hibájával. Nem eszmék szol­gálatába állottak, — öncéljaikat szolgálták, keresték az előbbrejutás, a gyors boldogu­lás nívóját — mindent lerombolva, ama hír­hedt mondással önön magukat is vigasztalni akarván talán : „Aki építeni akar, annak előbb rombolni kell!" Most, amikor leszámolásra került a sor: mindenki parancs szerint cselekedett, terror alatt állott. De hát ki nem állott terror alatt ?! És így legjobb esetben is: maguk is be­csapódtak a szereplők, nem is becsapattak. Ezt véltem az önérzetesebbek magaviseleté­ből kiolvashatni. A proletárdiktatúra eszmé­jéért — magáért az eszméért — mártírhalált eddig senki sem szenvedett, egyéb büntetést sem, mert: orgazdaság, lopás, izgatás, zsa­rolás csak nincsenek talán összefüggésben az ideális kommunizmus eszméjével! ? Ezek merőben ellenkeznek annak tartalmával, sőt: kizárják azokat. Az eszközök, a végrehajtók lejáratták az elveket. Hogy lehessen bizni, remélni oly államformában (vagy miben ?), amelyet foly­tonos, éjjel-nappali megfélemlítéssel, kézi gránáttal, gépfegyverrel akarnak azokkal is elfogadtatni, akiknél ezek láttára eddigi erkölcsi érzületük felháborodott. Eszünkbe jutott Nagy Frigyes mondása, amidőn bot­jával megfenyegetvén katonáit, így szólt: „Nicht fürchten sollt ihr mich Hunde, son­dern lieben!" És jött a talán jobbérzésüek­nél is a kiábrándulás — sajnos — későn. Bűnösnek az elitéltek egyike sem érezte magát. A keserű humor jellegével hatott egyik fővádlóit ama kijelentése, hogy a saját pén­zéből adott 4000 koronát „közellátási célokra", hogy jó szive ösztökélte, hogy jót cseleked­jen, segítsen — jót akart. Az egyik politikai biztos „beszédében" a felekezeti béke ápo­lását, a „barátságos" együttműködést aján­lotta, — a másik búcsúztatta a távozó vörös * Kissé későn érkezett a cikk s múlt számunkból, mikor tán aktuálisabb lett volna, kimaradt. PÁPA ES VIPÉKE. katonákat, de szavaival nem izgatott „csak búcsúzott Pápa városától". Egy másik vád­lott megjelenvén az intéző-bizottságban, ott „Pápa város szine-javát" látta együtt! — A „Ne bántsátok a várkert madarait, mert hisz azok nem keresztény szociálisták I" kitétel irója — „csipkedésének mondja e kitételt, amellyel vissza akarta „csipkedni" az őt csipkedőket! — Volt a vádlottak között oly „meggyőződéses" kommunista, aki a proletár­diktatúra bukása után távozván a kaszár­nyából, kijelentette: „Megbukott a diktatúra, e. m. f. leszek oly „burzsuj", mint a többi". — Volt, aki felmentetvén, „Isten éltesse az Urakat!" jókívánsággal hálálta meg a bíró­ság Ítéletét. — A vidéki kanász, aki a maga módja szerint utasította vissza a direktóriumi taggá (virtligi ellenőr!) való megválasztatá­sát, „ráért a disznók mellett" — mint mondja — a röpiratokat olvasni, de nem terjesz­tette azokat, csak többeknek osztogatta, — ezek mind mosolyt fakasztanak és szinte furcsának tartjuk, hogy ily „vezető emberek" mellett 133 napig a rémület, az iszonyat fogta el a lelkeket; hogy nem voltak nap­palaink, éjjeleink, hogy idegrendszerünk tönkrement az örökös izgalomban. Rémké­peket láttunk?! Lehetséges ez?! De megfagy a mosoly ajkunkon, mikor halljuk, hogy egy szemrebbenés nélkül nyu­godtan adja tovább még aug. 4-én is a vörösőr a „parancsot" — mert parancs! — a nemzeti szinü pántlikát feltűzött és a Him­nuszt éneklő, Pápán átvonuló fiukat vivő vonatot ki kell siklatni, vagy ráereszteni a Mezőlakon veszteglő 4 waggon ekrazitra és 2 waggon kézigránátra! Ez nem rémkép, nem álom! Ez szomorú való. Csavarok, kerekek voltak az elitéltek egy gépezetben — akár tudatosan, akár tudatlanul, elősegftették annak munkáját — tették lehetővé, hogy az egyáltalán működjék. A háttérben pedig ott állanak a bitófák, ott van a sok hevenyészett sir — sok-sok könny, tömérdek fájdalom, szenvedés, ren­geteg anyagi — még több súlyos erkölcsi romlás és kár, amit reánk zúdítottak özönével. Ha igazában is jót akartak: meg kell, hogy döbbenjenek az eredmény láttán és cellájuk sötétjében jusson eszükbe a vezek­lés, a javulás, amint a magyar bíróság motí­vuma — mely szerint az ötös tanács is itélt — nem a retorzió, hanem a javítás volt. Ker. szoc. pártélet. Jelölőgyülés dec. 28-án. Pártunk intéző-bizottsága legutóbb tartott ülésén olyképen határozott, hogy dec. 28-án, vasárnap az összes vidéki pártszervezeteink bevonásával most már hivatalosan is meg­ejti a képviselőjelölő gyűlést, melyben a százas intéző-bizottság fog érdemlegesen határozni. A párt vezetősége teljes bizalommal tekint a jelölőgyülés határozata elé, hogy a párt­egységnek és az egész ker. szoc. tábor köz óhajának megfelelő egyén személyében fog megállapodni. A személyi motívumokat — ha volnának ilyenek — ki kell most kap­csolni és oly férfiura szálljon a bizalom, kinek egyénisége és elvhfisége garancia lesz arra, hogy az összeülő nemzetgyűlésen a ker. szoc. párt program mja alapján a dol­1919 december 12. ———————— ——; ; ; • • gozó néposztály érdekeit osztálykülönbség nélkül képviselni fogja. A mi célunk nem lehet az, hogy egyik társadalmi osztály a másik rovására osztály­uralomra törekedjék, mert ez bizonyos fokú diktatúrát jelentene és a fejlődés menetét károsan befolyásolná. S ezért á százas intéző­bizottságnak olyan egyén személyében kell megállapodnia, mely városunk különböző társadalmának érdekeit- becsületes jó szán­dékkal fogja képviselni. Minket nem vezethet most felekezeti zsörtölödés és személyi am­bíciók kielégítése, mert a haza érdeke mind­ennél előbbre való. E jelölőgyülésre ez úton is meghívjuk vidéki pártszervezeteink t. vezetőségét is. A gyűlés dec. 28-án. vasárnap d. e. 11 órakor a Kath. Kör helyiségében lesz meg­tartva. Gyűléseink. Tanonc-gyűlés. Vasárnap, f. hó 7-én d. u. 3 órakor a párthelyiségben látogatott gyűlés volt, melyen megalakult a Keresztény Tanonc­Otthon. A gyűlésen Szalay Lajos titkár ismer tette a tanonc-otthon célját, melyben a jövő iparosgenerációját hazafias keresztény szellem­ben fogják nevelni. A tanonc-otthon ideiglenes elnökévé Lóskay Imrét választották meg, ki lelkes kitartásra buzdította a megjelenteket. A végleges alakuló gyűlés vasárnap, f. hó 14-én d. u. 2 órakor a kath elemi iskola tornatermében lesz megtartva, melyen Lóskay István központi titkár is megjelenik. A kéményseprők hétfőn d. u. fél 4 órakor a pártiroda helyiségében tartottak értekez­letet, melyen a segédek fizetésrendezése is szóba került és ez ügyben a tulajdonosokkal, valamint az országos szakszervezet vezető­ségével is érintkezésbe fognak lépni. A cipész-, csizmadia munkások is f. hó 9-én, kedden este 6 órakor jól sikerült gyűlés keretében alakították meg a saját szervezetüket. A gyűlésen Szalay Lajos titkár vázolta a ker. szoc. alapon való szervez­kedés fontosságát, mit a jelen volt mun­kások nagy tetszéssel fogadtak és nyomban megalakították az országos ker. szoc. cipész-, csizmadia- és bőrmunkások szakszerveze­tének pápai helyi csoportját és a következő tisztikart választották meg: Elnök: Dres­kovics János, titkár: Szalay Lajos, pénztáros : Guba József, választmányi tagok: Mészáros Gábor, Balázs Kálmán, Orbán Lajos, Somogyi József, Kallót István és Kiss Lajos. Az alakuló gyűlés után a jelenvolt munkások mindnyájan beiratkoztak a szervezetbe és elhatározták, hogy minden hétfőn este 7 órakor heti összejövetelt tartanak. A husiparosok és munkások kedden este fél 8 órakor Pék Jenő elnöklésével tartották meg rendes heti összejövetelüket, mely gyűlé­sen éles bírálat tárgyává tétetett egyes keresztény intézmények azon eljárása, hogy summás összegű szükségleteiket a zsidó iparosnál és kereskedőnél szerzik be. A szervezett husiparosok és munkások átirat­ban keresik meg ezen intézetek veze­tőit és parancsnokait, hogy a sokat han­goztatott keresztény megújhodás ne csak üres szó legyen, melyet mindenki csak a száján hord, de nem tartja meg senki. Remél­jük, hogy ezen mulasztásukat jóvá fogják tenni és pénzükkel is a keresztény mészáros

Next

/
Thumbnails
Contents