Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-11-16 / 39. szám

XíV. évfolyam. Pápa, 1919 november 16. 39. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP t=I A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PART HIVATALOS LAPJA - • >-« •>• Megjelenik minden vasárnap. -t-—<— FŐSZERKESZTŐ: Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. Előfizetési ár: KECSKÉS LAJOS A kiadóhivatal vezetője: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz. Egyes szám ára 60 fillér. BOKSAY ENDRE hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Nem jól mennek a dolgok... Az a politikai hecc, amelyben mindig brillírozott a magyar, elérte tetőpontját. Volna jóakaratú, keresztényiesen gondolkodó kormány (mert ilyen még sohasem volt), mely dolgozni akarna, de nem tud. Nem tud előre menni!! Az aknamunka, a buvárhajókázás tart és folyik, váddal illetik mindenfelől. És kik? Azok, akik Magyarország romlásának és bomlásának okai. Azok, akik ma üvöltenek, ép úgy üvöltöttek ma egy éve Károlyi Kati-Linával és fullajtárjaival a Pogány, Kunfi stbiekkel. Akik ma vezetőszerepre vágyakoznak, azok nem is oly régen dervisek módjára bőgték, hogy hát . . . éljen az egyenlőség, testvériség és szabadság! Kutatjuk, keressük az egyenlőséget, testvériséget, de különösen a szabadságot és a békét. Hol van ? A fővárosban, vidéken ... Pápán ? Hol van ... mert mi nem találjuk meg. Talán azok leikeiben, akik ma a keresztény világnézet ellen harcolnak és uszítanak? Avagy talán a talmudisták és bocherek táborában a chevra kadisákban? A liberálisan gondolkodók és letákolt mágnások kaszinóiban, a feltámadt hullák berkeiben Y Ott talán lehet sok mindent találni, de egyenlőséget és testvériséget nem, de annál több szabadságot arra, hogy komiszkodhatnak, agyarkodhatnak Clerknél és a sajtóban, nemkülömben a társadalomban ellenünk. Dögmadarak és hullák módjára folytatják inficiáló munkájukat úgy, mint régen. Tudja Isten, de nem jósolunk e hazának jobb napokat, ha talpra nem áll ez a szerencsétlen keresztény tábor. Nem jutunk kibontakozásra, ha továbbra is csak így megy a keresztény táborban a szervezkedés munkája. Korbács, dorong kell ide, amellyel közénk suhintanak, de az ütéssel azokat is érintsék, akiknek nem kell keresztény világnézet a politikában és a társadalmi életben. Elég volt a buvárhajókázásból és aknamunkából az országban, mi kibontakozást, rendet, munkát kérünk és követelünk. Álljanak félre a dögmadarak és nemzetgyilkosok az útból. Az igaz, hogy a kiáltásnál egyebet mi sem teszünk. De mégis! Torzsalkodunk, veszekedünk, személyi hajszákat provokálunk, árulkodunk nyiltan és titokban, feljelentéseket szövegezünk névvel és név nélkül, széjjelhuzunk akkor, mikor mások összetartanak. Nem okult a magyar, de nem okult a keresztény társadalom se. Nem okultunk, nem tanultunk a múlton, de a jelenen se, hát milyen legyen a jövőnk? Csak folytassuk kisded játékainkat!! A pápaiak zarándokútja Devecserbe. Lélekemelő, bensőséges ünnepséggel adózott Pápa város keresztény magyar ifjúsága és polgársága az elmúlt vasárnnp, f. hó 9-én Devecser nagyközség hősi halált halt dicső fiainak, kik az elnyomatás nehéz napjaiban, a vörös rémuralom ellen szervezett harcban áldozták nemes, ifjú életüket a hazáért és vallásért. A hatalmas nagy tömegben, mely sirjaikhoz zarándokolt, a keresztény magyar társadalom minden rétegét ott láttuk, hisz ők is mindnyájunk legdrágább kincse: hazája s hite védelmére indultak a harcba, melyben a hitetlenek s hazátlanok félrevezetett pribékhada győzedelmeskedett felettük, ök meghaltak, de az eszme, melyért fegyvert ragadtak, él, van már hazánk, szabad már imádkoznunk, a jóságos Isten megsegítette e népet! A felejthetetlen nap részleteiről a következőkben számolunk be: Az állami tanítóképző-intézet, az „Ébredő Magyarok" pápai egyesülete és a ker. szoc. gazd. párt tagjainak hatalmas tábora részvételével rendezett gyászünnepélyre különvonat vitte a közel 800 főnyi zarándokcsa'patot Devecserbe. A különvonat Pápáról reggel 7,8 órakor indult s Czelldömölkön át 11 óra tájban futott be a devecseri állomásra. Útközben csatlakozott a szombathelyiek, czelldömölkiek, bobaiak s jánosházaiak küldöttsége a pápaiakhoz. Az állomáson a fogadó bizottság élén Szabó Ferenc, Devecser nagyközség főjegyzője üdvözölte a pápaiak zarándokcsapatát, mely üdvözlésre Kötse István áll. tanítóképző-intézeti igazgató válaszolt s mondott érte köszönetet. Az üdvözlés után négyes sorokban haladva az impozáns menet a grófi parkon keresztül ment, s a kath. templomba vonult, hol Dragovits István, az áll. tanítóképző hittanára szentmisét mondott, mely alatt Kecskés Lajos, lapunk főszerkesztője orgonált és énekelt. Offertoriumra felcsendült a nemzet imádsága, a Hymnus, a jelenvoltak lelkes tömegének ajkain. Szentmise végeztével a Szózat gyönyörű akkordjai töltötték be a szép templom tágas kupoláit. Szentmise végeztével a különböző testületek s küldöttségek zászlóik alatt négyes sorokban felállottak s kivonultak a temetőbe, a hősök koszorúkkal s virágokkal telt sirhal maikhoz. A gyászünnepélyt a tanítóképző hatalmas, 200 tagu énekkara a Hymnus eléneklésével nyitotta meg, Lengyel Gyula zenetanár dirigálása mellett. A fenséges akkordok elhangzása után Kötse István lépett a szónoki emelvényre, s rövid beszéddel megnyitotta a gyászünnepélyt. Az énekkar gyönyörű gyászdala után Kardhordó László tanttóképző-int. tanár mondott emlékbeszédet, melyben szép szavakban állította Baják Istvánt, az intézet növendékét és társait a növendéksereg elé, mint a férfiasság, elvhüség, becsületesség, hazafiasság s vallásosság példányképeit. Beszéde végén elhelyezte a sírokon az áll. tanítóképző koszorúját. Az énekkar újbóli éneke után Rozonits Sándor tanítóképző-intézeti növendék nagy hatással szavalta el Rákosy F. ez alkalomra irt gyönyörű költeményét. A felsővárosi kath. olvasókör énekkara Zsilavy Sándor vezetésével kitűnő kidolgozással előadott egyházi gyászéneke után dr. Lakos Béla tanár, az „Ébredő Magyarok" pápai egyesületének elnöke mondott emlékbeszédet s helyezte el az egyesület koszorúját. Az énekkar újbóli éneke után Sziics Dezső tanár, pártunk ügyv. elnöke a következő emlékbeszédet mőndotta: Igen tisztelt gyászoló közönség. A haldokló természet képe beszédesen illik bele e gyász-emlékünnepély keretébe. Nemzeti közéletünk pusztulásának, magyar létünk szomorú bomlásának halhatatlan mártírjait, a devecseri vértanukat, egyszer halk suhanással, majd haragos, boszút lihegő éles sikoltással siratgatja a magyar rónán végigszáguldó, a magyar bércek taraját tépő őszi szellő, a magyar föld elhűlő göröngyei féltve őrzik a természettől nyert melegséget, hogy nemzeti ügyünk bátor apostolainak hideg lakását felmelegítsék; elhaló fűszálak, sárguló levelek, lehullott virágszirmok bús avarja takargatja, ölelgeti siri lakásuk lassanként bemohosuló tetejét; mintha a fel-felvillanó, bágyadt őszi napfény vonna dicsfényt, sugárzó martyr-koszorut a szenvedéstől barázdés homlokaik, halántékaik köré. Hazánk romjain kesergő szivünk, jövenpőnkön tépelődő lelkünk a Ti sírjaitoknál keres és talál enyhülést, vigasztalást; itt