Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-11-09 / 38. szám

1919 november 9. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3 hogy többször bérmozgalmat kezdjen, amelynek javarésze a forradalmi hónapokra esik. Összesen 1362 bérmozgalom volt 1918-ban 169.852 résztvevővel. A keresztény szakszervezetek önállóan 711, más szervezetekkel együtt 651 bérmozgalmat indítottak, 933 esetben pedig a résztvevő munkások többsége keresztény szellemben .volt megszervezve. A bérmozgalom 620 esetben teljes, 702 esetben pedig részleges sikerrel járt, 40 esetben ellenben meghiusult. Tarifaszerződést a szövetség 218 esetben kötött. A jelentés azzal végződik, hogy a keresztény szakszervezetek a legnagyobb energiával fogják megvalósítani a keresztény-nemzeti gondolatot. A tengeralattjáró háborúját váltig ostorozták éppen azok az urak, akik ma a Lovászy zászlóit hordozzák, írtak, szónokoltak a búvárhajó ellen.és főérvük az volt, hogy ez az alattomos fegyver úgy pusztítja az ellenfelet, hogy annak módja sincs a menekülésre. A búvárhajót akkor eresztette el láncáról a német császár, mikor az éhség már ott állott a határon. A búvárhajó az Élet, vagy Halál kérdését kellett volna, hogy eldöntse. A búvárhajó egy kétségbeesett háború fegyvere volt. S ugyanazok az emberek, akik Károlyi mög»tt a búvárhajó ellen üvöltöztek, ugyanazok az emberek, akik mindig a becsületes fegyverek mellett kardoskodtak, ma, amikor az ország nagynehezen felkelt és még tántorogva áll a lábain, új fegyverrel mennek a küzdelembe. Nagyatádi Szabó István katonái azt híresztelik, hogy az ő pártjuk a protestáns magyar gazdák érdekeit védi, ellentétben a „keresztény" földmives pártokkal, melyek a katholikus érdekeket szolgálják. Ezt azért teszik, hogy legalább a protestáns vidékeket megnyerjék nagyatádi Szabó István részére. És itt, ebben a pontban rombolóbb a fegyverük, mint a világháború buvárhajója volt. Mert a búvárhajó csak az ellenségét pusztította el, ő maga sértetlen maradt s azok az érdekek, melyekért harcolt, szintén nem szenvedtek csorbát. De az a fegyver, amit Nagyatádi Szabó használ, az végzetesen rombol, mert egy oly népben akar vallási harcot előidézni, melynek soha olyan szüksége az összetartásra nem volt, mint ma. Nem tudom, tisztában vannak-e a Nagyatádi Szabóék azzal, hogy ennek a nemzetnek a halálát jelenti, ha most nem egységes. Feltételezem, hogy igen. Kell, hogy tudják, mit jelent ez a szó: vallásháború. Egy két táborra szakadt országot jelent ez, melyben a felek egymást marcangolják s ebbe a harcba az egész ország bele pusztul. Még egy életerős ország is belepusztulna, a mienk • pedig egy szegény, vérzötestü beteg, de édes Magyarország. Az a fegyver, amit ök használnak, ha talajra talál, elpusztítja nemcsak a politikai ellenfelet, de magát az országát is, s vele a támadót. Olyan az, mint a méh. Akit megcsip, annak is kárt okaz, de 6 i* bele pusztul. S lám! A tengeralattjáró milyen becsületes fegyver a Nagyatádiék fegyveréhez képest! Mert a tengeralattjáró aljas fegyver, de a hazájáért aljas, azért aljas, hogy a nemzete győzzön, éljen és viruljon. A saját nemzete életért küzd! De az a fegyver, amit ők használnak, annyira aljas, hogy a saját nemzetük is bele pusztul. S mindez azért, hogy arra az időre, amig egy két pártra szakadt, villongó szerencsétlen ország, teljesen alámerül, ők üljenek a miniszteri székbe. Óh milyen törpe, önző célok és milyen gálád fegyver! A hazáért aljasnak lenni, lehet csúnya, lehet ocsmány, de nem bűn. A búvárhajó harc csak embertelen volt. Hanem önző, kicsinyes politikai célokért egy országot a halálba vinni: az hazaárulás. Ez pedig olyan bűn, melynek büntetésére az Úristennek sincs elég súlyos keze. Nagyatádi Szabó Istvánék tudják jól, hegy egy törvényes alapon álló ország képviselőháza nem azért van, hogy olt a vallások birkózzanak s így az országot állandó gyűlölködésre szítsák, s ennek következtében erejét gyöngítve, a pusztulásba vigyék, hanem hogy annak javát előmozdítsák. Nagyatádi Szabó István eddig magyar volt, minden izében és porcikájában magyar. De ma csak eszköz. Ma csak a neve kell. Az ő nevével akarják a keresztény földmives pártot letörni. Az ő neve kell egy választási győzelemhez. S hogy ez a győzelem biztos legyen, ahhoz még a hazaárulást is hozzácsatolják. Ennyit a búvárhajó ellen kiáltozó emberekről és azok fegyveréről. Most még ennyit: ha ebbe a fegyverhasználatba nem pusztul bele az ország, az nem az ő érdemük lesz, hanem a magyar földmives nép józan, becsületes gondolkozása. Mert nem hiszem, hogy akadna egyetlen protestáns földmives, aki elhinné, hogy a „keresztény" földmives párt csak a katholikus földmives érdekeiért harcol. Nem hiszem, hogy akad egy protestáns földmives is, aki komolyan elhiszi, hogy a keresztény pártok a katholikusok miatt alakultak. Ennyire nincsen csukva a szeme a protestáns főldmivesnek. Nem pártkérdésről van szó itt, csak a pártok fegyveréről. Ez a fegyver pedig nagyon aljas. Meglátszik, hogy egy olyan párt dolgozik vele, mely már csak ebben a fegyverben bizik. Egy hitelét vesztett párt, mely az átkozott Károlyi alatt verte a mellét, egy olyan kormány mögött üvöltözött, mely a megsemmisülésbe vitte a hazát. Ezután a szereplés után most megint a becsület bajnokául fellépni kicsit furcsa. Más emberek ilyen helyzetben fogják magukat és visszamennek a földjük mellé, s maradnak derék, jóravaló magyarok, de nem fognak fegyvert, melynek a használata hazaárulás. A pártok választási harcába senkinek beleszólása nincs. Harcoljanak úgy, ahogy tudnak, de csak addig, amig a saját országának és a népnek nem árt. A német császár buvárhajóinak legalább a német nemzet megbocsát, ha más nem is, de a Nagyatádi Szabó fegyvereknek hirére kell, hogy minden magyar kéz ökölbe szoruljon. Ker. szoc. pártélet. Munkaadók figyelmébe. Többször hangoztattuk s most is kijelentjük, hogy nem állunk az osztályharc alapján, nem szándékunk a munkás és munkaadó közt a békés viszonyt megbolygatni, sőt minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy , azokat a válaszfalakat, amiket a közelmúlt munkásvezérei a munkás és munkaadó közé vontak, a lehetőséghez képest egyengessük, vagy egészen leromboljuk. Az eredmény már is mutatkozik egyes szakmabeli munkások és munkaadók között, de érthető is, hiszen az egymást megértés ép úgy érdeke a munkásnak, mit a munkaadóknak. Azonban igen sok munkaadó maga keresi az ellentéteket és minden erejével azon dolgozik, hogy a munkások jogos kívánságait eltussolja, ami a kívánatos jó viszonyt nemhogy elősegítené, de olaj a tűzre, mely a szenvedélyeket még jobban felkorbácsolja. A ker. szoc. szakszervezeteknek nem célja a társadalmi osztályokat egymás ellen uszítani, mert sohasem volt oly nagy szükségünk a békés összetartásra, mint most, amikor kül- és belellenség gaz hordái a keresztény Magyarország megdöntésére törekszenek. Tehát amikor mi ker. szoc. munkások a méltányosság elvi álláspontján*igyekezünk a munkásérdekeket szolgálni, ugyanakkor megköveteljük a munkaadók részéről is azt, hpgy hasonló módon gondolkozzanak, mert jogos kívánalmainknak más eszközökkel is érvényt fogunk szerezni. Ne értsen félre senki, — minket személyes boszu nem vezet, mikor szóvátesszük azt, hogy minden téren és mindenkivel szemben követeljük a keresztényi igazságosságot. Aki ezt nem teszi, vagy nem akarja cselekedni, az a köznek, a rendnek ellensége és az ilyenekkel szemben tudni fogjuk kötelességünket. Az a nagyméretű munkáselbocsájtás, mely egyes uradalmakban (közte a báró Hatvani Deutsch borsosgyöri uradalma is) folyik, bátran nevezhető keresztény munkásüldözésnek is, hogy télviz idején szélnek kergetik azokat a gazdasági cselédeket, kik hosszú évekig becsülettel dolgoztak és most, a volt „termelő-biztos urak" a saját bőrüket akarják menteni és a béresüket vádolják és dobják ki a kenyerükből, mint kommunistákat. Hitvány gaz cselekedet az, amikor a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. Hiszen azok a jóravaló öreg béresek azt sem tudják, mi fán termett a bolsevizmus és most ök isszák meg a levét, holott az intéző urat kellene lecsukni. Mi figyelmeztetjük ezeket a vörösből átvedlett urakat, hagyjanak alább a munkásüldözéssel, mert a fejükre fogunk csapni úgy istenigazában és az fájni fog! A borbély- és fodrászmunkások panaszait is szóvá kell tennünk, mert teljesen osztjuk azon nézetüket, hogy a nov. 1-i záróra ügyében még okt. 21-én kéréssel fordultak a munkaadóikhoz, hogy mindenszentek napján d. u. I órakor legyen a záróra, hogy kegyeletüket ők is leróhassák azokkal szemben, kiket szeretni halóporukban is kötelességünk. Ezen jogos kívánságot alá is irták és két főnök kivételével egyetlen üzlettulajdonos sem tartotta be. Hogy szombat volt, az nem indok. A zsidó iparos 3—4 nap is zárva van és nem megy tönkre és mi keresztények