Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-11-01 / 37. szám

XÍV. évfolyam. Pápa, 1919 november 1. 37. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP b A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA •

>» •>• Megjelenik minden vasárnap, Előfizetési ár: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szám ára 50 fillér. FŐSZERKESZTŐ: KECSKÉS LAJOS FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20 szám. A kiadóhivatal vezetője: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz. hova az előfizetési és hirdetési dijak kfildcndők. Halottak napja. Emlékezünk. Még visszhangzik a fegyverropogás, mely kioltotta pápai polgárok életét, mely bevezette magyar gyalázatunk hosszú, kínos hónapjait. Március idusa, a magyar szabadság napja ez idén szégyenletes rabságunk égbekiáltó kezdete! Széles e föld kerek tája, mindenütt van a magyarnak halottja. Napkeletnek, napnyugatnak, délnek és északnak magyar katonák mindenütt porlanak. Széles e föld egy magyar fájdalom, de legfájóbbak azok a sirok, melyekben honi földön, honi kéztől vértanú halált haltak alusszák örök álmukat. Némák és olyan beszédesek: „Magyar eszményekért éltünk, magyar eszményekért haltunk!" Igaz! épen ezért éltek, míg magyar lesz e hazán! Pápa, Devecser, Csorna, Kapuvár, Dunapataj, Tass, Szolnok, Pest, Kalocsa, de mind valamennyi többi vészhely, megannyi Golgothája a magyar eszmének, tőletek indult a megváltás, nincs a halálnak hatalma fölöttetek, drága magyar halottak, ti éltek, győzött az eszme, keresztként magasztosult a bitó! Hullanak a levelek, őszi köd a tájon, metsző, hideg szél csapdossa az életet; a sikra, a dombtetőkre lassan leszáll a tél, körülöttünk komor hangulat, de a sziv mélyének országában mégis tavasz ébred, nemzeti remények fakadnak; ők hozták ezt, kiknek példáján örök mécsként égve maradt lelkünkben a honszerelem. Duna-Tisza sikján, Alföld rónaságán, mikor csendes éjszakákon kigyúlnak a csillagok; Balaton zúgásában, Kárpátok bércei közt, mikor tombol a vihar s haragvón, majd szelíden tárul a természet, nyilik-e szived, honfi, hogy érezze közelségüket? Gondolj azokra, kik a jövőért, helyetted is, a haza üdvéért adták nemes életüket. Szentelj egy fohászt azoknak, kik hús hantok alatt pihennek, de lángszellemük a magasból látja ébredésedet. Pihenjetek! Kibontakozott újra és sírotokra ölelőn borul a nemzeti lobogó. Sirat és gyászol; de majd büszkén emelkedik és akkor, akkor, ha magyar mozdul és megremeg a föld, Hadakútja, halvány csíkja a sötét égnek, gyúlj ki, lángolj hevítőn, magyar vértanuk szálljatok közénk, gyújtsatok új diadalra! • Mindenszentjei a magyarnak, addig nyugodjatok békén, aludjátok édesen siri álmotokat, csendes sírotok pisla mécse mint lobogó pásztortűz, bevilágít a komor éjszakába. Nem haltatok hiába, az eszme győzött, szellemetek bennünk él, — mi kegyelettel, büszkén emlékezünk! A pápai ker. szoc. szervezett munkások nagygyűlése. Oláh Dániel munkaügyi miniszter és Szabó József központi szakszervezeti titkár városunkban. Hatalmas-és lélekemelő ünnepélye volt Pápa város munkásságának az elmúlt hétfőn, mikor az első munkásminisztert alkalmunk volt körünkben látni, ki eljött közénk azért, hogy közvetlenül lássa és megismerje a munkásság helyzetét, hogy meghallgassa mindazon panaszokat, melyeken segíteni kell, amilyen gyorsan csak lehet. Éreztük mindnyájan, hogy Oláh Dániel a mi emberünk, a mi szószólónk, ki hus a mi húsúnkból, vér a mi vérünkből, kinek kezét a kalapács kérgesitette meg, de a szive, a lelke izzó szeretettel van tele a magyar munkásság iránt. Büszkeség töltött el bennünket, mikor Oláh miniszterrel kezet szorítottunk, mert éreztük, hogy régi vágyunk és ideálunk valósult meg akkor, amikor a munkásság ügyét, a kisemberek érdekeit egy arra hivatott munkástestvérünk képviseli. A munkások ügye jó kezekbe van letéve, mely iránt teljes bizalommal kell, hogy viseltessünk, ha azt akarjuk, hogy a keresztény munkásság hatalmas tényező lehessen Magyarország jövő irányításában. Oláh Dánielt nem a nagyravágyás juttatta arra a helyre ahol van, hanem a munkásság bizalma és szeretete helyezte őt oda és az egyszerű gépgyári munkás, a régi ker. szoc. szakszervezet közkatonája, így lett Magyarország munkásminisztere. A pápai munkásság igaz szeretettel vette őt körül és mindnyájunk szive fölmelegedett s összeforrott egy nemes, szent elhatározásban, hogy mindnyájan hatni, tenni és dolgozni fogunk a szebb jövőért, a keresztény Magyarországért. A magyar munkás — mondotta Oláh miniszter — csak úgy és akkor száI mithat megbecsülésre, ha eltér régi irányától és keresztény magyar alapra fog helyezkedni. A vörös szociáldemokrácia zsidó védelmet jelent és a magyar munkásság ne üljön fel többé azoknak, kik nemzeti létünket és egész gazdasági berendezésünket tönkretették. A Griff-szálló nagytermében együtt volt munkások százai átérezték ezen elhangzott szavakat és szívvel-lélekkel csatlakoztak a keresztény szociálista szakszervezetekhez, melyben jogos érdekeik védelmét megtalálják anélkül, hogy magyar mivoltukat és keresztény meggyőződésüket fel kellene áldozniok. Testvéreim I Ha megértettétek a munkásminiszter szavait, ki világos, nyilt őszinteséggel tárta fel a helyzetet és jelölte meg az utat, melyen haladnunk kell, nem hinném, hogy akadna köztünk egy is, ki más célok felé törne és a hazafias keresztény világnézet helyett utópisztikus ábrándok kergetöje lenne, mely annyi átkot, szégyent és gyalázatot hozott a magyar munkásosztályra. Testvérek ! Értsük meg egymást, nyujtsunk baráti jobbkezet, hogy magyar szívvel, becsülettel összefogunk és megteremtjük a dolgozók boldog Magyarországát. A nagy nap részleteiről a következőkben számolunk be: Érkezés és fogadtatás a pálgaudvaron. Bár a ker. szoc. gazd. párt vezetősége csak a késő délutáni órákban tudta meg a miniszter úr és kísérete érkezésének pontos idejét, mikor minden rendelkezésére álló eszközzel sietett azt a nagyközönség tudomására hozni, a fogadtatáson hatalmas néptömeg vett részt. Az összes eddig megalakult szervezetek, a párt intéző bizottsága, a hatóságok s hivatalok képviselői már ott álltak az állomás feldíszített perronján, mikor a győri vonattal 7*9 óra tájban megérkezett Oláh Dániel munkaügyi miniszter, Szabó József központi szakszervezeti titkár és Szalay Lajos pápai párttitkár kíséretében. Hatalmas éljenzés fogadta megjelenésekor. Az éljenzés lecsillapultával Csoknyay Károly h. polgármester a város, László Mihály, a ker. szoc. gazd. párt társelnöke a ker. szoc. szervezett munkásság, Szűcs Dezső, a ker. szoc. gazd.