Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-10-26 / 36. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 szeptember 9. 123. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP es A PAPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PART HIVATALOS LAPJA —>—-k Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szám ára 50 fillér. FŐSZERKESZTŐ: KECSKÉS LAJOS FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20 szám. A kiadóhivatal vezetője: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz. hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. A pápai keresztény szociálista szakszervezetek hétfőn délután fél 4 órakor a Griff-szálló nagytermében közös nagygyűlést tartanak, melyen Oláh Dániel munkaügyi miniszter és Székely János, az országos ker. szoc. szakszervezetek főtitkárja Budapestről és a győri munkások egy kiküldöttje fognak beszédet mondani. Keresztény munkások! Munkásnők! Testvéreink! Legyünk ott mindnyájan! Legyenek ott a szellemi- és fizikai munkások százai, kiknek szivében egy szebb jövő reménye él, hogy e megalázott nemzetet a porból felemeljük és megalapozzuk a boldogabb keresztény Magyarországot. Hazafias üdvözlettel: a ker. szociálista szakszervezetek vezetősége. Telefonjelentéseink. A román tisztikar a további megszállás mellett. A budapesti román tisztikar erélyesen követeli, hogy Budapestet és Magyarország megszállott területét továbbra is megszállva tartsák. Gyűléseken a román legénységet izgatják Magyarország megszállásának szükséges voltáról. A román legénység, amely kifáradt és szeretne hazatérni, elkeseredésében ártatlan gyermekeket s a lakosságot bántalmazza. Rablások, lopások s letartóztatások állandóan napirenden vannak. A román tisztikar csekély számú jóindulatu része láthatóan szégyenli ezt a zabolátlanságot, de megfékezni nem tudja. Budapesti ántánt missziók a román megszállás ellen. Budapesti missziók látva azt, hogy a román hadvezetőség a többszöri ultimátum dacára állandóan halogatja az ország kiürítését, tegnap táviratilag fordultak a párisi ötös tanácshoz, kérve, hogy Romániát sürgősen utasítsa, hogy Magyarországot azonnal ürítse ki. Budapesten ezzel szemben erősen tartja magát az a hir, hogy a budapesti ántánt missziók közül a románok további vonakodása esetén a magyar nemzeti hadsereg részére szabad kezet kértek. Az ántánt teljhatalmú megbízottai Budapesten a szövetséges és társult hatalmak legfőbb tanácsának teljhatalmú politikai megbizottja tegnap Budapestre érkezett. Budapesti tartózkodása alatt Zichy Raffael gróf budai palotájában fog lakni. Horthg és a munkások. Horthy fővezér okt. 20-án fogadta a budapesti szoc. dem. munkások 3 tagu küldöttségét. A küldöttség kérdést intézett a fővezérhez a nemzeti hadsereg szelleméről és céljáról. A fővezér válaszában kijelentette, hogy nem pogromokat, rémuralmakat megyünk Budapestre teremteni, hanem egyedüli cél az egész vonalon a rendet helyreállítani. A magyar piunkást a magyar fajhoz tartozónak tekintem, ki az én magyar fajommal egy test és egy vérből származik, tárt karokkal és testvéri szeretettel ölelem magamkhoz. Legyenek arról meggyőződve, hogy a nemzeti hadsereg nem fog a munkásokkal szemben ellenséges indulattal viseltetni, mig a hazafias nemzeti iránytól el nem tér. Remeg a kéz, amely vezeti tollúnkat... Ajkaink imát rebegnek . . . Szivünk hevesebben dobog és a lelkünk, az megtelik szent érzelmekkel. Hideg őszi szél sivít végig a rónákon . . . úgy látszik, mintha, mintha fáznának az emberek a beálló hideg, őszi napoktól... pedig melegünk van. A hir... a gondolat... és tudat, hogy Budán ..., a Duna partján őrt áll már a siró magyar nemzet szive és lelke : a nemzeti hadsereg, — fölmelegít. Lehár ezredes — vasi gyerekei — sastollas, magyar katonák, ott állnak az ország szivében, a Duna mentén, mint a nemzet világító őrtornya a háborgó tenger sziklaparfján. Mosolyogva, enyelgően küldi le a nap sugarait és újra megaranyozza a magyar szuronyt, mint régen, egykoron, mig az őszi szél homlokon csókolja a sírjából feltámadt nemzeti hadsereg első katonáit. Álom-e ez, avagy egy vergődő nemzet lázas képe? Halucináció ez, avagy valóság? Való, igaz-e az, hogy Budára bevonultak Dunántúl büszke hadfiai? Nem álom, nem rémkép, nem halucináció ez, hanem valóság. Hála neked, Magyarok nagy Istene! Te Deumot zeng a magyar ajk, az agyongyötört magyar sziv és lélek sir . . . Sir örömében és mámorában addig, mig betelik a magyar föld az öröm, a mámor könnyeitől, hisz úgyis kevés jutott ki a múltban az örömből, a mámorból . . . mert keresztviselő népek voltunk mi. Nem Isten ujját látjuk e mi abban, hogy a Duna partján áll a nemzeti hadsereg ? Nem érezzük-e a népek és nemzetek Istenének áldó jobbját ebben is? Messze ... abban az új hazában, haldoklik a népek jövendő sorsát intézni akaró Wilson ... A szomszéd-