Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-01-26 / 4. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 január 26. 4. szam. ES VIDEKE Politikai hetilap. A papai Katholikus Kör es a paDa-csóthi esperesi kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillé: A lap megjelenik minden vasárnap kiadótulajdonos A Pápai Katholikus KÖT Felelős szerKesztő Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3 házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. A nép. »Aggódó tekintetek kisérik a szocialisták nagyszerű munkálkodását« — kezdi a Munkás Újság. Ez a mondat ép elég — a Kis Piszokból! Arról én nem szólok, bogy mit szenvedett a nép a háború előtt, alatt és szenved azóta, hogy a szocialisták uralkodnak. Ebhez Jeremias próféta lantja kellene és Jezeiás, hogy átkainak áradatával elhalmozza mindazokat, akik a tengernyi szenvedésnek okai. Mikor kitört a forradalom és »kiütött« a szabadság s egyenlőség, mámorban úszott a nép, mert azt hitte, hogy »tényleg egy szuverén ur lesz és ez a Nép!« S mit látunk? Megcsinálták a köztársaságot. De senki nem kérdezte, hogy akarja-e a Nép! Legújabban eszébe jutott néhány pesti urnák, hogy elnök is kellene. Károlyi Mihály elnök lett, de senki sem kérdezte, hogy akarja-e a Nép! No de hagyján, a Népet ez ugy sem érdekli! S igy helyesen tették, hogy meg sem kérdezték tőle! De nézzük a forradalom egyéb vívmányait. Annyit látunk, hogy a csehek kivívták maguknak a felvidéket, a románok Erdélyt, a szerbek a Bánátot... Azt is látjuk, hogy Kunfi ur kivívta magának a közoktatásügyi tárcát, mások a belügyit és hadügyit, a fővezérek pedig szép napidijat. Sőt mindenki, aki fölcsapott szociáldemokratának kivívott magának már valamit, ha mást nem — munkanélküli segélyt! Nos és Te, kedves Kisgazda Testvérem, Neked mit vivott ki a nagyszerű forradalom! Neked kivívott egy pár csizmát, — de 800 K-ért. Egy liter petroleumot megfestve 3 hónapra — 15 K-ért. Kivívtad magadnak, hogy egy pakli dohányért elutazhatsz — Komáromba a csehekhez. A pipához gyújtó is kell! Ezt is megkapod. S egy pakliért lassanként csak egy — ludat kell hoznod a boltba! Kivívtuk magunknak, hogy — munka többé nincs. S ha ugy tetszik jövőre ilyenkor az éhségtől akár meg is halhatunk! Specialis pápai vívmány, hogy féláron árulják a kereskedők a ruhát. S van is hála Isten a szociáldemokraták számára — piros kokárda elég! S ez a fontos. Nadrág meg — minek a szabadság idején! Szabadok vagyunk s igy ruha nélkül is járhatunk! No de hát ezek kis dolgok 1 S majd csak küld az ántánt mindenfélét, ami kell! De itt van a fővivmánya a forradalomnak: a független magyar köztársaság. Kossuth Lajos álma beteljesedett! Károlyi üstökön ragadta ezt az országot és leszakította a Monarchia testétől, de ugy látom, hogy ugy jár vele, mint egy hólabdával, minél tovább tartja a kezében, annál kisebb lesz. Megolvad, beleolvad Csehországba, Romániába, Szerbiába, Ausztriába. Kivívtuk magunknak, hogy Schwimmer Rózának nem kell elfáradni Svájcba! Károlyinak és a külügyminiszternek pedig Párisba a békekonferenciára. Károlyi addig Náriusként leülhet az ezeréves Magyarország romjaira s a nagy Széchenyivel megvigasztalhat bennünket, hogy »Magyarország nem volt, hanem ]

es

z« — a cseheké, románoké és a többieké. Ezt vivta ki számunkra a forradalom s senkisem tagadhatja, hogy e »nagyszerű« munkában a főérdem — a szociáldemokráciáé. De tévednél, kedves Kisgazda Testvérem, ha azt hinnéd, hogy a szocialisták bőkezűsége csak eddig terjed. Hoz az néked még több ajándékot is. Itt van pl. a kommunizmus. Hogy mit kell róla tartani, azt megírta már lapjában Mohácsy ur, aki a népnek igaz barátja. Nekem csak egy megjegyzésem van. Erre is az emiitett fene kis lap (Munkás Újság) késztet. Azt irja u. i , hogy aki a szociáldemokráciát igazán megakarja ismerni, az vegye elő az evangéliumot, ahol azt olvashatja, hogy az első, igaz keresztények — kommunizmusban éltek, íme kövessétek 1 De az az elvtárs, akinek inkább a Talmudot merném ajánlani az evangelium helyett, nem olvasta végig azt a szakaszt, mert ott megvagyon irva az is, hogy még Krisztus tanítványai is csak rövid ideig birtak kommunizmusban élni és hamarosan be kellett látniok, hogy a kommunizmust lehetetlen megvalósitani. Tiltakozik ellene maga az emberi természet! A második ajándék, amelynek hallatára csakúgy csordult ki a nyál a szádból, ez a frázis: Földet a Népnek! Hogy ez a vörös mézes madzag mit jelent, arról meg egy kommunista világosított fel benneteket a Pápa és Vidéke hasábjain. Csak egyet! A földhöz ne nyúljon senki, csak az, ki azt megmunkálja. A szocialisták csak a föld gyümölcsét ették, de kevesen bújták a rögöt. A földbirtokreformot majd megcsinálja a csizmás Szabó István! Ő magyar ember, ő parasztember, a földhöz csak őneki és híveinek: a kisgazdáknak van joguk! A harmadik ajándék pedig olyan, mint a lekvár, evvel mindenkinek a száját be lehet kenni. Ez az Internacionálé. Eltekintve attól, hogy a cseh, francia vagy angol munkásoknak eszük ágában sincs hazájuk rovására a mi munkásainkkal egyesülni, elhiszem, hogy Fourrier és Saint Simon a nagy szocialisták, nagy emberbarátok voltak, de az már bizonyos, hogy Marx és Lasalle a legnagyobb nacionalisták voltak, de zsidó nacionalisták! A kisgazdapárt nem antiszemita párt, de azt le akarjuk szögezni az igazság kedvéért, hogy Marx internacionáléja nem más, mint zsidó nacionalizmus. Ezért oly kedves a vörös apostoloknak 1 Csuhás.