Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-06-09 / 23. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1918 május 12. Ha már most az ált. ismétlő iskola eltöröltetnék és a mindennapi iskolát még két évfolyammal fölemelnék, akkor az általam ajánlott módon a 6 életévtől a 14. életévig járna a mindennapi iskolába a tanuló. Nevelési szempontból ez sokat jelentene, messze kiható lenne a jövő állampolgári nevelés szempontjából is. Mint föntebb már emlitém, az utolsó két évfolyamon túlnyomóan a gazdasági ismeretek tanítása lenne a főcél. Lehetne azután számtan, mértan, irodalom, a természettudományok behatóbb ismerete stb. Nagy baja elemi népoktatásunknak, hogy akkor hagyja el a tanuló az iskolát, amikor tulajdonképpen a legnagyobb szüksége volna iskolai fegyelemre, nevelésre. Amidőn 12 éves korában elhagyja a mindennapi iskolát, következik ránézve a legkritikusabb kor, a »kamaszkor.« Ebben a korban kéne neki legjobban a szakavatott nevelői irányítás. A lelke is ebben a korban a legfogékonyabb. Otthon a szülők vele bánni nem tudnak, annál kevésbbé parancsolni, az utca, a rossz társaság ilyenkor van rá a legnagyobb befolyással. Mert, kérem, melyik neveléssel foglalkozó kartársam ne tapasztalná, hogy a népünk lelkülete átalakult, 12—14 éves gyermekek már cigarettáznak, este az utcát járják, korcsmáznak s mindezt nekünk — fájó szívvel — látnunk kell, mert a szülő sem törődik sokat gyermekével, sőt maga viszi neki a cigarettát. Az általam fölvetett módon azonban 14 éves koráig volna iskolai nevelés alatt az elemi tanuló, amely körülmény óriásit jelentene nevelési szempontból. A 12—14 éves tanulókkal azután a gazdasági ismeretek gyakorlati részét is intenzivebben, behatóbba-n lehetne elsajátíttatni. A természettudományok behatóbb tanítása is ezen utolsó két'évfolyamon nyerne megoldást. Az »Alkotmány« cimü napilap folyó évi egyik számában dr. Zelenyák országgyűlési képviselő úr arról panaszkodik, hogy népünk vakon, érzéketlenül halad végig a természet virágos csarnokán, hogy naprólnapra jobban eltávolodik a természettől. Ez •— sajnos — igy van! A mai népiskola vajmi csekély időt fordíthat a természet szépségeinek a meglátására, megismerésére, kirándulásokra idő nincs, már pedig a termé szetet csak a természetben lehet és kell megismerni, nem pedig a négy fal között. Emeltessék csak föl a népiskola ínég két évfolyammal, mindjárt jút idő kirándulásokra s ennek folytán a természet megszerettetésére. Ha azután 14 éves korban az ifjú elhagyta a mindennapi iskolát, minden nyolc osztályú népiskola mellé ifjúsági egyesület szervezése legyen kötelezővé téve, amelynek tagja legyen az ifjú egész a nősülésig, a leány pedig férjhezmeneteléig, azután pedig a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének lenne tagja mindegyik a községi »Gazdakörök« révén. Ezek egymással szerves összefüggésben állanának, ilyen módon alakulna ki Magyarországon egy szervezett alapon álló gazdatársadalom, amelynek alapja a nyolc osztályú népiskola lenne. Lehet, hogy az általam fölvetett eszmék nagy átalakulást idéznének elő népoktatásunk terén, talán egyesek előtt kivihetetlenek is, de azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy a többtermelés égető kérdése édes hazánkban csak egy új alapokón fölépülő gazdasági népoktatási rendszeren valósitható meg; uj gazdatársadalmat kell nevelnünk, a kis gazdákat kell egész új alapon ránevelnünk a gazdálkodás modernebb útjaira: ez pedig csak az elemi úépoktatás keretén belül valósiiható meg. Az is bizonyos, hogy népoktatásunk ügye reformokra szorul s e téren is a haladás terére kell lépnünk, hogy el ne maradjunk a külföldtől. V árkesző. Papp Sándor, kántortanító. Ösztöndijak Hadiárvák és Hadirokkantak Gyermekei részére. Az Országos Hadigondozó Hivatal az 1918—19. tanévre pályázatot hirdet a hadiárváknak és a hadirokkantak gyermekeinek adandó ösztöndíjakra. Pályázhatnak a hadiárvák és hadirokkantak gyermekei közül azok, akik középfokú és felsőbb iskolába járnak, magyar állampolgárok, 24 évesnél fiatalabbak, az iskolában megfelelő magaviseletet tanúsítottak és megfelelő tanulmányi eredményt értek el. Az ösztöndíj mértéke évi 400- 800 K között változik, aszerint, hogy a növendék a középfokú iskola négy alsó vagy négy felső Osztályába avagy felsőbb iskolába jár-e és hogy az iskola a növendék lakóhelyén van e> vagy más városban. Ezekből az összegekből azonban a növendékeknek járó katonai vagy polgári ellátás, (nevelési járulék, életjáradék, kegydij, stb.) továbbá az esetleg már élve: zett más ösztöndij le log vonatni. Az ösztöndíj elnyerésénél előnyt biztosit: a gyermekek nagyobb száma, a szülő keresetképtelensége, az a körülmény, hogy a tanuló lakóhelyén nincsen ahhoz az iskolanemhez tartozó tanintézet, amelybe a tanuló járni kiván, az a körülmény, hogy a tanuló szülőtlen árva, végül a jobb magaviselet és a jobb tanulmányi eredmény. Akik pályázni akarnak, azok az Országos Hadigondozó Hivatal által erre a célra kiadott űrlapokat vegyék igénybe. A pályázati kérelmet csak ilyen űrlapon lehet előterjeszteni. Ezeket az űrlapokat a polgármesteri hivatalokban (Budapesten a Népjóléti Központnál, Fiúméban a városi Tanácsnál) és a járási főszclgabiráknál ingyenesen adják ki. A kitöltött űrlapot a városban lakók a polgármesteri hivatalban, a községbeliek az illetékes vármegyei árvaszéknél nyújtsák be. (Budapesten a Népjóléti Központnál, Fiumében és kérületében a fiumei városi tanácsnál.) Az ösztöndij engedélyezése iránt a 2000-1917. M. B. sz. rendelet értelmében alakított adományozó bizottság dönt. Az engedélyezéseket a Budapesti Közlönyben fogják közzé tenni s erre a napi sajtóban a közönség figyelmét felhívni. Akiknek a neve a Budapesti Közlöny e közleményében nein szerepel, annak a kérelme nem teljesíttetett. Az engedélyezett ösztöndijakat fél évi tanévi előleges részletekben (szeptemberben és februárban) a Pesti Hazai Első Takarékpénztár fogja postautalvánnyal a tanuló törvényes képviselőjének megküldeni. A kiutalás céljából a kellően bélyegeit, a törvényes képviselő névaláírásával, pontos lakcímével és a tanintézet vezetőségének szabályszerű igazoló záradékával ellátott nyugtát az Országos Hadigondozó Hivatalhoz (Budapest, VI., Vilmos császár-ut 37. sz.) kell beküldeni. A kibocsátott pályázati hirdetmény a Budapesti Közlöny, a Belügyi Közlöny és a Néptanítók lapjában fog megjelenni. Honvágy. Uj ruhája van megint a fának, Daru, fecske hazatelé szállnak, Szebb lenne itt, hazamennek mégis. ... Miért, miért nem mehetek én is. Körülöttem minden olyan bájos, Kis pacsirta csicseregve szálldos, Oly gyönyörű szine van a rétnek, A szememben mégis könnyek égnek. Nem vagyok én vándormadár, mégis A hazámtól messze jöttem én is. Daru, fecske, ne hagyjatok árván, Vigyetek el édes álom szárnyán. Olasz-harctér, 1918 április 25. Kis Pál. HIRER. — Személyi hirek. Szentkirályszabadjai Rosos István, veszprémi apátkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő és Saly László dr. p. kamarás, budapesti központi papneveidei tanulmányi felügyelő, miniszteri biztos a pápai r. k. nőtanitóképzőben most folyó évzáró és tanképesitő-vizsgálatai alkalmából egész héten át Pápán tartózkodtak. — Blazovich Jákó, pápai bencéstanár, t. tábori lelkész, a lelkészi érdemkereszt tulajdonosa, Cettinjéröl több heti szabadságra szülőföldjére utazott, s ez alkalomból néhány napot Pápán is töltött, hol számos tisztelője örömmel üdvözölte őt. — Főispánunk felmentése. A hivatalos lap mult vasárnapi száma közölte már, hogy a király Rainprecht Antal dr. veszprémi főispán lemondását elfogadta. Legnagyobb sajnálatunkra im hát mégis csak ott hagyja Rainprecht a főispáni széket, melyből oly páratlan népszerűséggel és nemes ambícióval alig egy évig kormányozta vármegyénket. Hisszük azonban, hogy Rainprecht esetleg hamarosan elfoglalandó más pozicióban a vármegyei lakosság érdekeinek értékes szolgálatát újra fel fogja venni s ezzel ellensúlyozni azt a fájdalmas érzést, mely távozása hirére megyeszerte támadt. Nem veszünk tehát épp ezért bucsut sem tőle, mert bizonyosra vesszük, hogy az, aki oly gyorsan tudott sziveinkhez férkőzni, a m

:énk lesz ezentúl is.— Itt emiitjük meg, hogy a főispán a hét folyamán Pápáról sok levelet kapott, melyben bizalmi nyilatkozat volt. Igy a pápai járás tisztviselői és jegyzői kara is igen meleghangú bizalmi feliratot intézett a főispánhoz.