Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-05-05 / 18. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1918 május 5. A f. hó 12-én tartandó iskolaszéki gyű­lésen egyébként egy temetői szabályzatot fognak kidolgozni, illetve elfogadni, de addig is, ntig ez életbe lép, minden felvilágosítást és útbaigazítást megad a főgondnok, akit a délutáni órákban, rendszerint 4 óra után, a közeli napokban, pl. holnap és szerdán már 2 órakor is mindig meg lehet találni a hely­színén, a kálváriái temetőt rendező munká­sok közelében. Magyarország összes tanítóihoz! Kedves Kartársak! Anyagi helyzetünk javításáról a je­len súlyos pillanataiban senki sem gon­doskodik. A legnyomorultabbak vagyunk az összes tisztviselők között, fizetésünk sokkal kevesebb, mint a legrossabbul fizetett iparossegéd, vagy földmunkás keresete. Hivatalos kérésünkre, memorandu­mainkra mindig a legmesszebbmenő jóindulat biztosítása a válasz, amely jó­indulat mindig megtörik az »államház­tartás anyagi helyzetén«. Meddig fogjuk még gyáván, meg­hunyászkodva tűrni ezt a régi recept szerinti áltatást ? Meddig fogjuk még a szégyent hordani ruhátlan és nélkülöző családunk előtt ? Van-e még — a múlt­nak sok arculcsapása után — annyi ön­érzet a magyar tanítókban, hogy mint egy ember talpra álljon, fáradságos mun­kájáért becsületes bért kivívni?! Ha van — ám lássuk. Az ország tanítósága fogja megmutatni megér­demli-e sorsát, vagy jobbra érdemes?! Székesfehérvár város tanítósága megalakította a tanítók szervezetét, s az első ülésen elhatározta, hogy felszó­lítja az ország összes városainak tanító­ságát, hogy iskolafenntartó jellegre való tekintet nélkül azonnal szervezkedjék, vá­lasszon végrehajtóbizottságot, hogy egy­két hónap alatt teljesen szervezetten állhasson a tanítóság a miniszter s a kormány elé, tisztességes anyagi ellátá­sának haladéktalan megadása ügyében. Az idő gyorsan fut, a nélkülözés nehéz! Nincs veszteni való időnk! Ha megtörténik városként a szervezés, a kiküldöttek Budapesten megalakítják »Magyarország Tanítóinak Végrehajtó Bizottságát«. Az eddigi tanítói szervezetek nem feleltek meg céljaiknak. Ne keressük ott az okokat, hanem teremtsünk uj szer­vezetet azonnal, olyant, amely a beiéhe­lyezelt bizalomnak meg is tud felelni! Székesfehérvár, 1918. április 12-én. Kartársi üdvözlettel: A Székesfehérvári Tanítók Szervezetének Végrehajtó Bizottsága. Május a legszebb hónapunk volt és lesz mindig. Nemcsak azért, mert ilyenkor ölti fel a ter­mészet szép tarka köntösét, hanem azért is, mert ez a május anyánk Máriának a hó­napja. Ilyenkor eszünkbe jut az a kedves imádság, melyet valamikor kiskorunkban vánkosunkra ráborulva édes ányánk ajka sú­gott: »Üdvözlégy Mária.« Eszünkbe .jut mind az a jó, amit Máriának köszönhetünk. Meg­telik szivünk iránta gyermeki érzelmekkel s szeretnők elmondani neki mindazt, amit a gyermek szokott édes anyjának; elmondjuk, hogy szeretjük és magasztalni akarjuk őt; elpanaszoljuk fájdalmainkat; gyógyírt, vigaszt kérünk rá; beismerjük eddigi hálátlanságun­kat és javulást Ígérünk: egyszóval beszélünk vele, miut anyánkkal, mint pártfogónkkal, vigasztaló patronánkkal. Mária! Mivel köszöntselek a te hó­napodban ? A májusi ájtatosságokkal. Az egyházi szimbolikának megh.tó jelensége az, hogy a tavasz legszebb hónapját, a virágpompában álló, illatos májust a teremtmények leg­szebbikének, a Bold. Szűznek tiszteletére foglalja le. E hónapban tartjuk a Mária áj­tatosságokat, melyeken hálát adunk az ed­digi pártfogásért, amely seregeinknek fényes győzelmeket hozott s országunkat már három békekötéshez segítette, s kérjük hazánk Nagy­asszonyát, a Béke Királynéját, hogy sere­geinket ezentúl is anyai ótalmában részesítse, munkánkat megáldja, hogy a föld bő gyü­mölcsöt teremjen . . . Minden halandónak ezen általánosokon kívül akad bizonyára valami sajátos kíván­sága, jámbor óhaja . . . Itt a legszebb alkalom, a májusi ájta­tosság. A pápai pléb. niatemplomban ápr. 30-án, mult kedden este 7 órakor már megkezdőd­tek a májusi ájtaiosságok, melyek azóta egész hónapon át naponta folynak. A szépen fel­díszített Máriaoltárnál a kitett Oltáriszentség előtt a lorettói litánia elénekelése, vagy el­imádkozása, a liturgikus énekek és imák, az áldás, vasárnap- és iinnepnaponkint pedig még szentbeszéd is képezik az ájtatosság egyes részeit. A kóruson a r. k. polgári le­ányiskola növendékei énekelnek. Május Királynője, neked szenteljük e hónapot, gyermekeid akarunk lenni, anyai pártfogásodat akarjuk kinyerni! Légy velünk nemcsak e hónapban, de azután is, hogy az irántad való szeretet és beléd helyezett bi­zalom soha ki ne haljon a mi szivünkből, hanem hogy áldjunk, tiszteljünk, dicsérjünk és magasztaljunk téged éltünk utolsó percéig. Kurtz Gyula ajánlja most érkezett UJ KITŰNŐ UJ ZONGORÁIT. Kivánatra jutányos áron kölcsönöz, javit és hangol zongorát és pianinót Pápa, Főtér. — Az első áldozás, jövő vasárnap lesz Pápán az első áldozók szép ünnepe, még pedig a plébániai 9 órai főistentisztelet ke­retében. Adományok a béketemplomra. Az irgalmas nővérek hatalmas pápai tanintézete mellé építendő béketemp­lomra befolyt adományok jegyzékét idő­közönkint mi is közöljük,. s ezzel egy­ben nyugtázzuk és köszönjük az ado­mányt. k f Eddig befolyt: 8214 02 Ujabb adományok: Mayer Istvánné gyüjtőivén 311-— Mészáros Imre adománya 100-— Cziráky Etelka » 50 — Pörnyei Ferenc » 40'— Redl Berta gyüjtőivén 37 — Özv. Csigi Mihályné gyüjtőivén 24-50­Füstös István adománya 20 — Schmidmeier Móricné adománya 10-— Richtmann Győző » 10-— Horváth Lajosné » 10'— Összesen 8826 52 Az egyes gyűjtői vekre a következők adományoztak: Pápai Kath. Munkásnő Egye: sülét (belvárosi fíuskola tornaterme) 100 K, Mayer Istvánné 50, Kath. Munkásnő Egye­sület perselygyűjtése 40, Cságoly Ferencné, Szely kKálmán 20—20, Németh Györgyné, Redl Berta, Tóth Lajosné, Németh Károlyné 10—10, özv. Csépi Jánosné, Gonday Jolán, Kissné, Rizstics Szilveszter, Molnár Józsefné, Tóth Imréné, özv. Koch Istvánné, Újvári Jánosné, Szili Józsefné, Szűcs Istvánné 5 —5 K. Megemlítjük még, hogy ujabban ismét van már néhány gyüjtőiv nagyobb öszszegekkel, melyeket folytatólagosan leközlünk. IPARÜGYEK. Pápa v. tanácsa, mint elsőfokú iparhatóság legutóbb az alább megnevezettek iparügyében hozott határo­zatot : Uj iparosok: Szabó János cipész, Ge­schlecht Ferenc cipész, Barbarics Ignác cipész, Tóth János cipész (üzletvezetője: Mascher Jó­zsef), Laufer Jenő szűcs, Magyar Károly bél­tisztitó, Kluger Ignác marhaalkusz, Blum Izi­dor kékfestő. Uj kereskedők: Horváth Katalin szatócs,. Hoffmann Lajos bor, Kelemen Ilona divatáru Német Mária tej és kávé (fióküzlet), Horváth Dénes szatócs (fióküzlet Rábaszentandráson),. Fodor Andrásné cukorka és gyümölcs, Sági Ernő (ifj. Schlesinger Mór utóda cég alatt) termény és mag, Löwenstein Jakab ecetgyár­tás, festék, fűszer és gyarmatáru. Beszüntették iparukat: Özvegy Kalmár Istvánné csizmadia, Csomasz Dénesné cipész. Beszüntették kereskedésüket: Schlesinger Rezső vas, özv. Kis Gyuláné gyümölcs, Schall Antalné szatócs, Nagy Vilmos italmérés, özv. Laufer Lipótné tej és vaj, Krausz és Koréin posztó és vászon, ifj. Schlesinger Mór ter­mény és mag.

Next

/
Thumbnails
Contents