Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-03-17 / 11. szám

2. P^PA ÉS VIDÉKE 1918 március 17.­fí sajfcógyülés. A nemzetfentartó, örök eszmékhez való ragaszkodás, ősi hagyományaink szeretete vitte mult vasárnap délután az emberek százait a Griff szálló nagytermébe, hol dr. Borsodi Gyula a Központi Sajtóvállalat nemes céljait fejte­gette. A Központ megbízottját dr. Kocsis Lénárd bencés főgimn. igazgató mutatta be az egybegyűlt nagyszámú közönségnek s előre jelezte rövid megnyitó beszédében,hogy most, amikor népek szabadságáért folyik a harc a fronton, itthon a front mögött a keresztény magyarság érvényesüléséért kezdünk akciót, indítjuk meg a küzdelmet. Majd fölkérésére dr. Borsody Gyula ecsetelte megkapó színekkel irodalmunknak, különösen az újságírásnak elfajúlását ; vesze­delmes tünet ez, mert a sajtó, a nyomtatott szó nagyhatalom ; ez irányit, emel és sújt, közvéleményt teremt s ha iránya helytelen, rosszakaratú, megmérhetetlen, kimondhatatlan az a kár, melyet a lelkekben okoz. Egész­séges, életrevaló, a keresztény magyarság örök eszméiért küzdő sajtó megteremtése a Központi Sajtóvállalat célja ; az ellenséget saját fegyverével kell visszavernünk, még pedig minél előbb, mert itt a tizenkettedik óra. S mikor e vállalat csekély értékű 25 koronás részvényeket bocsátott ki, azt célozta, hogy minél több ember hozzájárúlásával egy közös alapot teremtsen, mellyel a közösséget úr és szegény egyaránt érezheti; a keresztény magyar sajtó így lehet csupán a keresztény ma­gyarság közkincse, életerős organuma. Nem szavak, tettek kellenek ; a szó meghal abban a pillanatban, mikor megszületik, de a tett ereje, iia áldozatkészséggel párosul, nagy dolgokat vihet véghez. Küzdenünk kell első­sorban a rossz, a lelkeket mérgező sajtó ellen; ha a társadalom kilöki magából azt, aki talán éhező családja miatt rabol vagy felindulásá­ban embert öl, bojkottálnia kell százszor inkább azt az írót, ki a lelkeket rabolja ki, vagy a lelkeket gyilkolja meg. Keresztény magyar voltunk fenmaradása, ősi hagyomá­nyaink tisztelete csak a tiszta erkölcs alapján álló sajtótól várható, ezt kell tehát megterem­tenünk másodsorban s pártolnunk, terjeszte­nünk kell, ha már megszületett. Igy teszük meg kötelességünket itthon mi is, mert akkor nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy vigyáz­tunk azokra az annyi vérrel megszentelt nem­zeti kincsekre, melyekért ma is hull a köny, ma is foly a vér a harctereken. Dr. Borsody lelkes beszéde után újra Kocsis Lánárd intézett néhány szót a hallga­tósághoz. Buzdította őket, hogy a hallott dolgokat véssék a szívükbe s cselekedjenek, apostolkodjanak szerintük. Majd dr. Borsody­nak mondott köszönetet felvilágosító, gyújtó szavaiért. •— A májusi bérmálásra nézve ezúttal annyit, bogy a bérmálandó (a nemének megfelelő) bérmaszüiőről időben gondoskod­jék. Bérntaszülő nem lehet a szülő, a kereszt­szülő, szerzetes vagy apáca s olyan, aki nin­csen megbérmálva. Illő továbbá, hogy a bér­maszülő idősebb vagy legalább egykorú legyen. A mostani nehéz időkben legianá­csosabb a testvéreket felkérni bérmaszülőkül. — A Kath Munkásnők Egyesülete 6 órás. kezdettel jótékonycélú műkedvelő előadást tart a ker. sajtó javára, a belvárosi r. kath. fiúiskola tornatermében, melyre az egyesület jóakaróit tisztelettel meghivja az elnökség. Az estély bevezetője ünnepi beszéd lesz, utána két színdarab kerül bemutatásra. Helyárak : 3 első sor 3 K, 4-8 ig 2 K, a többi sorok 1 korona. Gyurátz püspök íinnepeltetése. — A pápai ev, gyülekezet díszközgyűlése. — A dunántúli ev. egyházkerületnek más­fél évvel ezelőtt nyugalomba vonult püspöke; Gyurátz Ferenc, aki ötödfél évtizeden át lel­késze is volt a pápai ev. gyülekezetnek, nem­csak előbbi vagy útóbbi állásában, hanem azon kívül, így a közügyek, a társadalmj mívelődés, jótékonyság, végűi pedig a sze­gényügy, különösen a nővédelem terén is úgy állotta meg helyét, mint azt kevés em­ber teszi. Innét a rajongó, mély, őszinte tisztelet, mellyel körülveszik öt még ma is mindazok, akik ismerik. S vájjon kik ismer­hették volna őt jobban, mint az, aki közvet­len közelében lehetett, ki nap-nap után, jó­formán minden órában láthatta azt a szaka­datlan, buzgó, jámbor működést, melyet Gyurátz hosszú életpályáján kifejtett? Saját paptársai, kik kápláni, lelkészhelyettesi avagy püspöki titkári minőségben oldala mellett élhettek. Ezek a paptársak, a püspöknek volt segéderői, számszerint 39 en, hogy megkü­lömböztetett, hálás tiszteletüknek külső kite­jezést is adhassanak díszes ezüst babérko­szorút csináltattak, melynek egyes leveleire nevűk és pápai működésük éve van vésve. Ez emléktárgy átadása e hó 12-én a pápai ev. egyházgyülekezet díszközgyűlése kere­tében folyt le. Az ev. templom mellett levő díszterem­ben d. e. 11 órakor az ünneplők már nagy számban gyűltek össze, tnikor Mesterházy László rövid imával kezdte meg az ünnepet. Majd Bélák Lajos, felügyelő vázolta a dísz­közgyűlés célját s felkérte ifj. Kunszt Henrik és Szakács Dániel presbitereket a jegyző­könyv hitelesítésére, a gyűlést megnyitotta s az ünnepeltért menő küldöttség tagjaivá felkérte Czipott Géza szentgotthárdi lelkészt, Kis István gyülekezeti pénztárost, Kluge Endre dr., gyülekezeti ügyészt és Takács Eleket, homokbödögei lelkészt, veszprémi egyházmegyei esperest és a gyűlést felfüg­gesztette. Az eljárt küldöttség élén belépő Gyurátz Ferencet az egybegyűltek éljenzéssel fogadták. Bélák újra megnyitván az ülést, átadta a szót Payr Istvánnak, a soproni ev. teol. akadémia tanárának, aki 39 társa nevében, mint azok ezidőszerinti nesztora mondotta gyönyörű ünnepi beszédét, átnyújtván az emléktárgyat. Majd Takács esperes az egyházmegye nevé­ben szólt az ünnepelthez, aki azután meg­hatóan szép válaszában megköszönte a ragaszkodást és tiszteletnyilvánítást. Miután még felolvasták Kapi püspök levelét, Bélák zárószava s Mesterházy imája után a dísz­közgyűlés véget ért. Délben a Griftben bankett volt. Hadi este. Mi szép az este! Valaki leste, Amit lefeste Piros mennybolton A néma alkony (Sírt is, de halkan). Rezdült a hársfa. (Hej 1 sírba ásVa Pihen sok társa !) IjedVe jár a Felhők kis nyája Derültebb tájra. Eget míg nézi, SziVében érzi: Az ő Vitézi Már ott fenn szállnak Felhők nyájának Bús költözőivel. A hárs között Egy éhes árny köszönt S a Valaki felel: „dó éjszakát!" P. Moró Szol. Ferene. HÍREK­— Kis királyi herceg 1. Abból az alka­lomból, hogy a felséges királyi párnak mult vasárnap fiúgyermeke született, 'a pápai hely­őrség tisztikara, amint hétfőn tudomást nyert ezen örvendetes eseményről, azonnal kérte a plébániahivatalt, hogy keddre, március 12­ére Te Deummal egybekötött 1 szentmisét jeleljen ki, melyen úgy a tisztikar, mint a többi meghívott hatóságok és hivatalok fejei részt vehessenek. Az esperes keddi 9 órára tűzte ki az ünnepélyes hálaadóistentiszteletet, melyen fennemlítetteken kívül megjelentek a kath. hitközségi iskolák testületileg. A város­házán, plébánián, kaszárnyán, iskolákon smég néhány középületen nemzeti zászlók lobogtak. Az újszülött királyi főherceget, ki apja nevét kapta, Badenben keresztelték meg Károly, Lajos, Mária, Ferenc, József névre. Itt em­lítjük meg, hogy az újszülött már ötödik gyermeke a királyi párnak. A trónörökös, Ottó főherceg 1912. nov. 28 án született. — Fájdalmas Péntek. A b. sz. Mária hét fájdalmának szentelt egyházi ünnepen, e hó 22-én, a 9 órai plébániai istentisztelet templombucsu cimén a kálváriatemplomban lesz megtartva. — Az ácsok fogadalmi miséje. Régi, szép szokás szerint a pápai ácsok által vé­dőszentjük, sz. József tiszteletére mondatott szentmise idén kedden d. e. 10 órakor lesz a kalváriatemplomban. — Adomány. A városi képviselő-vá­lasztás alkalmával a II. kerület bizalmi férfiai és néhány felsővárosi polgár összeadták két szegénysorsu és jó előmenetelű, bencés fő­gimnáziumi tanuló tandiját, amiért hálás kö­szönetet mond' nekik a főgimnázium igazga­tósága.

Next

/
Thumbnails
Contents