Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-02-17 / 7. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1918 február 17. A béke hajnalhasadása. A keleti fronton elhallgatott az ágyú, és nem kattog már a gépfegyver. A lomha orosz medve föladta a harcot s megbékült ellenfeleivel. Február 9-én hajnalban megkötötték az első békét. Keletről jött a béke első hírnöke, onnét, ahonnét a Nap aranysugarai küldik első lehelletüket a sötét éjszakába. Nyugaton még ráborul a lelkekre a háború haragos éjszakának sötétsége, és tombol a harc. De hiszen a napsugárnak is időre van szüksége, mig szétbontja a fekete éjszakának sötétségét! Majd megolvadnak ott is a haragtól jégcsappá fagyott emberi szivek, majd eloszlik ott is az éjszakának nyomasztó ködje. Bizton reméljük, hogy lesz még nyár a rémes vérmezőkön . . . De amint elhallgat a tiombita a messzi fronton, megfújják a riadót itthon a front mögött. Készülnek harcra 'a társadalmi osztályok. Már forr az üst, és nem tudja senki mi kerül ki belőle. Az-ország szivében, a parlamentben egyesülnek a pártok Andrássyék és Apponyiék, a néppárt és keresztény szociálisták, forrong a demokraták pártja stb. A háború okozta társadalmi, vagyoni és hatalmi eltolódások meghozták a reákciót; mindenki védekezik: megmenti azt, amit még lehet. Az oroszok módjára megtépázott és számtalanszor agyonvert katholikus magyar társadalom is ugylátszik befejezte évtizedek óta tartó leturgikus álmát és kezd ébredni. De mikor az oroszlán fölébred először a szeme nyílik, feje mozog s csak azután a teste és végtagjai. A keresztény magyarság ébredésében a folyamat fordított. Még a fej alszik. Nem hallja az idők szavát és nem érzi a közeledő tavasz vagy örök tél lehelletét. Félő, hogy ugy elalszik, hogy nem lesznek többé álmai. Pedig soha sem volt oly szükség nagylelkű tettekre, Prohászka lelkületére és gondolataira! Pápán, ahol tombol az egyesületi élet, a katholikus társadalom 7—8 egyesületben akarja megvalósítani céljait 7—8 egyesület ily kis helyen ép elég. Elegendő többek közt arra, hogy — ha ugy tetszik — ugyan annyi uton és ugyanannyi eszközzel keresse az esetleg közös célt. De ekkor már nem az erők egyesítését jelzik ezen egyesületek, hanem szétforgácsolását. Ezért már itt is ismételten fölmerült az egyesülés és a tömörülés gondolata. Mindig csődöt is mondott. A háború tanulságai kellettek hozzá, hogy ez a gondolat bizonyos formában megvalósuljon. A Felsőv. Kath. Olv.-kör helyiségében tartották meg az egyesületek vezetői az első értekezletet, amelyen megegyeztek abban, hogy minden Kör és egyesület választmányától kérnek három tagot, akik egy közps bizottságot fognak alkotni. E hó 5-én tartották a megbízottak alakuló gyűlésüket. A közös bizottság elnökévé megválasztották dr. Kocsis L. főgimn. igazgató urat, aki eddig még semmiféle egyesületnek nem volt vezetője. E bizottság célja kapcsot teremteni az összes kath. Egyesületek közt. Nem akarja az egyesületek számát eggyel szaporítani. Nem is akarja önkényesen intézni az egyes egyesületek belügyeit. Célja csupán az, hogy a gyűléseken megismerkedjenek az egyes kiküldöttek a többi Kör terveivel, ügyeivel, hogy igy harmonikusan, egymást segítve s nem akadályozva, ne egymás rovására dolgozhassanak. Közös, országos, nagy ügyek támogatására egy kör nem tehet semmit. Ezért fontos, hogy ilyenkor a katholicizmus a maga teljes számával és súlyával föllépjen. Ezt ép a körök egyesületek harmonikus együttműködésével lehet csak elérni. A közös bizottságnak feladata tehát ilyenkor kidolgozni a közös munkaprogramot: mily és mennyi szerep jut ennek vagy anuak a körnek. Közös munkának első programpontja az országos keresztény sajtóvállalat ügyének fölkarolása. A sajtó, a keresztény sajtó már most életkérdés. Azzá teszi elsősorban az idők megváltozott jellege. A választójogot Vázsonyi ép azoknak szánja, akik tudnak olvasni, akik tudnak újságot olvasni. Mig eddig, különösen legutóbb, a bankok pénze és a bor szavazott, addig a jövőben a sajtó szavaz. Ha másért nem, pusztán ezért fontos, hogy keresztény magyar sajtónk legyen. A sajtó és a vele szorosan összefüggő választások pedig elsősorban oly ügyek, amelyeket keresztény magyar szempontból diadalra vinni csak ugy lehet, ha összetartunk. A sajtó országos ügyének részletkérdése a helybeli kath. sajtó ügye, amely mint a helybeli választások is, összes erőink egyesülését követelik. Egyesületi életünk nagy baja, hogy egy körnek nincs megfelelő helyisége. Nincs dísztermünk, ahol közös akciónk kifejezésre juthatnának. Színdarabok, kabarék, estélyek rendezésére nincs vagy egyáltalán vagy csak meg nem felelő helyünk. Mindezen kérdések megoldásának tervét az uj közös bizottság van hivatva megalkotni! A megvalósítás az egyasületek külön és közös munkájáé. Nehéz problémák, de nem lehetetlenek. Dolgozzunk egymásért! S könnyebb lesz elfelejteni, hogy »annyi sok a gyászunk, hogy már csak vérmezőkön járunk!« Tihanyi Márk. A Kath. köri közgyűlés előkészítése. Jövő vasárnap d. u. 4 órakor tartja a Pápai Kath. Kör évi rendes közgyűlését, melyre a névre szóló meghivókat az elnökség már szétküldte. Az elnökség a közgyűlést megelőző héten készíti elő a tárgysorozatot, mely mint az előző években, most is a szokásos pontokat foglalja magában, nevezetesen elnöki megnyitóból, titkári, pénztárosi, könyvtárosi, borpénztárosi, lapfelügyelőbizottsági jelentésből, tisztujitásból és költségvetésből áll, esetleg indítványokból, amennyiben azok a közgyűlés napja előtt legalább 3 nappal az elnökségnek átadattak. Az előkészítésre szánt héten, kedden, e hó 19 én este fél 6 órakor a lapfelügyelőbizottság, szerdán, e hó 20-án ugyanoly időben a választmány és pénteken, e hó 22-én a jelölő bizottság tart ülést. Mindezekre ugyancsak névre szóló meghívók lettek kiadva. Felhasználjuk ezt az alkalmat is, hogy a Kör igen t. tagjait újra buzditsuk a közgyűlésen való megjelenésre. Fontos, időszerű s nagy kihatással biró, jelentőségteljes dolgok kerülnek a közgyűlésen szóba, nemcsak illő tehát, hanem egyenesen kötelesség azon mindannak jelen lennie, aki csak érez magában kath. öntudatot és a jövő nagy problémái iránt egy kis tettvágyat. Fel tehát a közgyűlésre! A Kath. Kör farsangja. Hétfő estére jelezte lapunk a Pápai Kath. Kör kis kabaréját, mely talán azért is, hogy éppen a békehirek is általános örömre hangolták a lakosságot, kitűnően sikerült. Igen sokan, jóformán többen, mint amennyien kényelmesen elférnek, jöttek fel az estélyre, mely ugy fél 9 órakor vette a kezdetét. A kabaré egyes számait a Kör titkára konferálta be. Volt ott cimbalom, hegedűjáték, magán- és karének, monológ, tánc (t. i. magántánc, mint produkció), delejezés, darázsutánzás és sok minden, amivel a megjelenteket mulattatni és szórakoztatni lehetett. Állandó vig hangulat uralkodott mindvégig az egész társaságon, melynek soraiban igen szép számban volt képviselve a szép nem is. A műsor lefolytatása után még nagyon soká együtt maradtak a vendégek s a finom köri borok mellett igen kitönően érezték magukat. Néhány felköszöntő is hangzott el, igy különösen Kalmár Károly elnöknek jutott