Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-02-10 / 6. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 íebruár 10. 6. szám. Szépirodalmi, közgazdaság és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csothí esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K.. Egves szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős Szentg-yörg-yi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Élőfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Egység Erő! Három örvendetes dolog -késztet e cikk írására: megyéspüspökünk Őméltóságának előadására Veszprémben megalakult a nőmozgalmakat intéző központi bizottság, e lapban nem régen egyik agilis köri elnök tollából megjejelent az egyesületek koncentralizációjáról szóló időszerű cikk és az ezt követő törekvés a kath. egyesületek vezetői részéről, bogy fontos kérdésekben központilag tanácskoztak. Oly jelenségek ezek, miket nemcsak igazol, hanem követel a kor szava, mert az egységben, a közös megértésben, az együttműködésben van az erő, amire nekünk ugyancsak szükségünk van napjainkban. A nagy Széchenyi, ez a kiváló publicista hirdette: »Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.« Már a régi rómaiak hirdették: «Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur« — ami annyit jelent, hogy egyetértéssel a kis dolgok is növekednek, fejlődnek, erősödnek, széthúzással, egyenetlenséggel a legnagyobbak is elernyednek, elgyengülnek. Ugy gondolom, e régi állításokat igen sok körülmény igazolja. A vándorló népek is csak ugy lettek erősekké, csak úgy fejlődött ki náluk a kultura, civilizáció és a nemzeti boldogulás, hogy rokonságaik révén is egymást megértve, egy közös ideál, egy szent eszme alapján törekedtek a közös cél felé. Vagy nem látjuk-e a nagy mindenségben is az egységesség elvét az Alkotó örökszép ideáljai szerint? Micsoda hatalmas erővel bir a légkör, a hegyóriások, a hatalmas organizmusok, amelyek pedig kis parányokból alakulnak, fejlődnek az egységesség alapján. Nem ez-e a vezérelv az egész universumban ? Nekünk, embereknek, keresztényeknek, katholikusoknak is egyesülnünk kell, össze kell tartanunk különösen napjainkban, amikor úgyis a széthúzás, a véres és vérnélküli háborúk korszakában élünk. Hiszen itt van előttünk a nagy vezérelv, benne élünk, vagyunk és mozgunk és ez a kereszténység, mely világot megváltó erővel bir. Ezt az erőt magunkra kell alkalmaznunk, ezt ki kell használnunk, ennek védelmében talpra kell állnunk, hisz oly sokszor elgyengült már e nemzet századok viharaiban, de mindannyiszor nem tört meg, ha innét merített erőt. És itt nincs kis jelentőségű senki és semmi! Gazdag és szegény, művelt és kevésbbé művelt, nő vagy férfi, felnőtt vagy gyermek mind-mind összefoghat a keresztény igazságok védelmében nemcsak szóval, de példával is. Vagy nem terjed-e ki a kereszténység gondoskodása is mindezekre ? Itt minden pici erő fontos és megbecsülendő, mert sokszor a kis mulasztásoknak, a jelentéktelennek látszók megvetésének nagy következményei vannak. Ugy-e a hatalmas gépet megállíthatjuk egy kis csavarral, aminővel a kis gyermek a porban játszik. Minden egyes ember, minden keresztény is egy kis világ a nagy világban tehetséggel, szellemi és anyagi erővel megáldva, egyazon boldogulásra teremtve. Már is megindult a szervezkedés. Ez a hatalmas erő ebben az országban: a keresztény társadalom megmozdult. Nagy kérdések előtt állunk, kopogtatnak ajtóinkon. A régi igazságok uj erővel törnek fel, mert alapjukban támadták meg őket. Az ellenséges sajtó mármár győz, a közvélemény meg van mételyezve, a hit és erkölcs meglazult. Társadalmi átalakulás előtt állunk, amelyben nekünk is részt kell vennünk és jól megalapoznunk jövendő boldogulásunkat; nemzet nemzet ellen tört, az antikrisztianizmus már hatalmas erőket gyűjtött és vonultat fel ellenünk majd; és ha nem leszünk erősek, bizony fájdalmas lesz a bukás. Vannak biztató jelenségek: az autonómiai szervezkedés, az országos keresztény sajtó ügye, a nagy áldozatkészség, az egyetértés terjedése. Fel tehát, szervezkedjünk, ne csak az egész országban, hanem itt is, ebben a városban is értsék meg egymást az emberek, az egyletek, a bizottságok, hogy itt uj életről, feltámadásról van szó! És ha egyszer feltámadtunk, nem félünk, mert hiszen a soknak semmi sem lehetetlen, még a boldogulás sem. Dragovics István. — Az állomásfőnökség szives figyelmét felhívjuk vidéki t. olvasóink s előfizetőink ama tiszteletteljes kérelmére, melynek közvetítésére kértek bennünket s mely röviden összevonva igy hangzik: Tekintettel arra, hogy különösen országos- vagy hetivásárok napján a reggeli bánhidai vonatról mindig rengeteg utas érkezik Pápára s a szük kijáratnál csak egyenkint és lassan juthatnak ki az állomásról, nem lehetne-e legalább ilyenkor az indóház több más pontján átjárást engedélyezni, pl. a felátjáró közelében, a második osztályú várótermen, a főcsarnokon és a harmadik osztályú várótermen át? Mert az a tolongás és tülekedés, melyet a libáskosarakkal és egyéb batyuval megrakodott falusi nép ott az egyetlen kijáratnál véghez visz, az az éktelen zsivaj és lárma, mely mindebből származik, még az erős idegzetű embereknek is már elviselhetlennek tetszik. Hirdessen lapunkban!