Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-11-17 / 46. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 november 17. ; 46. szam. VIDEKE B Szépirodalmi, közgrazdaHágrj és társadalmi hetilai». A paDai Katholikus Kör es a DaDa-csothi esDeresi Kerület tanítói köreneK nivaiaios iao|a Előfizetési ár: Egész év re 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 filler. A laD megjelenik minden vasarnao Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör A szerKesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám t kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám. ahova az előfizetési- és hirdetési-diiak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A forradalom futólépésre kényszeríti az összes eszméket és propagandákat, melyek eddig lassú, tervszerű, az akadályokkal keztyüs kézzel megküzdő pályafutásukban felszínre jutottak s melyek között az egész világon előkelő pozíciót vivott ki magának a keresztény szociálizmus hatalmas eszméje. Ez a szociálizmusnak, kinek ugy tetszik, uj faja, szerintünk azonban Krisztussal és a kereszténységgel egyidős faja, mely azonban méreteiben csak az elmúlt évtizedekben lett nagyobb és különösen hazánkban ismertebb. Jobban mondva nem az eszme, nem a tan az uj, hanem az elnevezés, a keresztény szociálizmus. Ez a felebaráti szeretetet, az ember erkölcsi és anyagi érdekét, az egyén boldogulását, a társadalom fejlődését célozza erős, evangeliomi talajon, örök életű igazságokon. Ha különösen társadalmi kérdést akarunk is megoldani, s itt most csak arról beszélhetünk, mert politizálnunk e helyen nem szabad, akkor is az állam egész berendezését, gazdasági rendszerét keresztény alapokra kell fektetni. Magyarországban elsőnek Giesswein Sándor dr. győri kanonok hirdette az eszmét s még a mult század végén Győrött megalakult az ő buzgalma folytán az első hazai keresztény szociális egyesület, melyet néhány évre rá a fővárosi, a pápai, a szombathelyi s ugy a többi követett, egyesitvén magában a város polgárságának és munkásságának keresztény tagjait. Azonban a keresztény szociális egyesületek ma már nem kizárólag társadalmi szervezetek. Nemcsak a keresztény elvek terjesztői, a kereszténység bástyái és védélmezői, a kultura melegágyai ezek, hanem a városi politika ellenőrzői, sőt irányitói, a szegény, elhagyott nép erkölcsi érdekeinek felkarolói s nem egy városban oly hatalmas szervezet, mellyel eddig is kellett, ezután pedig még inkább kell számolni. A hiba mégis ott van, hogy eddig egy-két vezetőférfiun kivül a munkásság és polgárság nagyrészt egyedül tömörült, illetve magára hagyatva egyedül küzdött meg az elébe gördülő nehézségekkel, az uri elem ugyan szimpátiává! kisérte a küzdelmöket, de aktiv részt nem igen vett benne. Most, mikor a forradalom kezdi egyformává hengerelni az eddig külömbözőknek vélt társadalmi osztályokat, szinte máról-hónapra változott e téren is a helyzet: a szociális egyesületek ázsiója 100 percenttel emelkedett s öröm nézni, hogyan sietnek a munkásság védőszárnyai alá itt is, meg ott isazok, akik eddig külön kasztot véltek alkotni. Jól van most már. Együtt vannak tehát mindenütt azok, kiket a felfogás és érzés egymás mellé rendel, s a bekövetkezendő titáni harcokban együtt fognak is küzdeni. > A keresztény szociálisták a legnagyobb harcot a szociáldemokratákkal kénytelenek vivni, pedig, Istenem, mily szép volna itt megtalálni az áthidalás pontját, hisz oly sok közös eszme dagasztja az ellenfelek keblét, oly sok szép vonás jellemzi programjukat, hogy különösen most, mikor az igazi szenvedés órái következnek ránk, a testvérharc átkát minden áron el kellene hárítani. Mindazonáltal, ha ez nem lehetséges, ugy a harc hevében ne a fenyegetés, megtámadás, rágalmazás, árulás, denunciálás fegyverével vagy pláne éppen fegyverrel menjük egymásnak, hanem igyekezzünk az érvek, a gondolatok erejével küzdeni és győzni. Hirdessen lapunkban! Szokoly Ignác 1852—1918. Szokoly Ignác, Pápa város rendőrkapitánya meghalt. A városházán csütörtökön a független Magyarországot hirdető nemzeti lobogó mellé kitűzték a gyászlobogót, mely mig egyrészt hirül adta a város lakosságának a gyászt, másrészt szimbolizálta a veszteség feletti fájdalmat. Szokoly Ignác nemrég lett özvegygyé, koporsója köré csak 3 felnőtt gyermeke és egy unokája gyülekezett a kiterjedt előkelő rokonságon kivül, de ott állott az egész város képviseletében a v. tanács, a képviselőtestület, a tisztviselők kara, a rendőrség, és igen impozáns számban maga a közönség, amely az elhunytban egy szigorú, kérlelhetetlen elöljárót és birót, egyben azonban védelmezőt is veszitett. Igazságos ítélkezés jellemezte mindig Szokoly működését és nem pártoskodás; sőt, ha volt is olykor látszata a birói tévedésnek, a felebbezés eldöltével csaknem kivétel nélkül Szokolynak lett igaza. Nagy szó volt ez abban a világban is, melyben a város rendőrkapitánya lett, még nagyobb abban, melyben működését befejezte. Innen-onnan egy éve hogy betegeskedni kezdett s szabadságot kellett kérnie. Környezete sejtette már, hogy hivatalát aligha fogja tudni újra átvenni s ugy is lett, Szokoly szerda és csütörtök közti éjjelen 66 éves korában meghalt. De nemcsak a város, hanem a kath. hitközség is igen buzgó, hithű vezető férfiuját vesztette Szokolyban. Évtizednél hosszab időn át a hitközség pénztárosa volt, s azóta is, mióta e rá