Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-10-27 / 43. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1918 november 10. templomában ugyanakkor, midőn földi maradványait a főmonostori templomban rendtársainak imái és könnyei között helyezték örök nyugalomra. * Mindenki irányában telve volt szívességgel, szeretettel, s ez nála nem erőltetett modor volt, hanem egyéniségének természetes velejárója. Ily szép életet élő, kedves atyát vesztettünk benne. Mig köztünk élt, mindnyájan szerettük, halálában őszintén siratjuk. Gyászoló szivünk mélyén arra kérjük Istent: adjon neki örök nyugodalmat! Áldott legyen emlékezete! Sziklai Jenő. Uj sajtó, új világ, új Magyarország! Ötödéves kimondhatatlan szenvedésünk után repeső szívvel üdvözöljük a béke szent olajágával integető uj időket. A népek és a sorsukat intéző hatalmasságok egyaránt érzik, hogy az oktalan vérengzés emberi létünknek csak csúfjára lehet. A sötétségből kivágyó nemzetek tapogatóznak egymás keze után. Hisszük, hogy a béke megújítja a föld szinét. Hisszük, hogy a vérözön után felderengő szivárvány minden nép boldogabb jövőjét jelenti. Magyar szivárvány. A magyar szem nagy reménységgel, de egyúttal nagy aggodalmaskodással is keresikutatja a béke szivárványban a maga három szinét. Minden okunk megvan rá,- hogy a magyar jövőt jobbnak, szebbnek boldogabbnak lássuk. A magyar szivárványból a nemzeti önnállóság, az otszág fejlődésének alapfeltétele mosolyog felénk. Wilson 14 pontja között a hadseregek leszerelésének gondolata is ott van: a magyar szivárvány tehát az örök béke sugarait is csillogtatja. Hogy azonban az ország boldog is legyen, nagy, erős, hatalmas, művelt és gazdag legyen, az nem függ a béke után sem Wilsontól, sem Bécstől, hanem egyesegyedül Magyarország igazi magyarjaitól. Magyar sajtó. Tudjuk, hogy a háború előidéző okai között elsők között szerepel a napisajtó, mely a népeket hazugsággal, rágalommal, ferde beállításokkal, véres uszításokkal egymás ellen tüzelte. A magyarországi napisajtónak óriási bűne, hogy ezelőtt négy-hat esztendővel nem szolgálta őszinte lelkiismeretességgel a magyar ügyet. Megalkudott, a kínálkozó körülményektől megvesztegetni engedte magát, önző módra a saját meggazdagodását vagy egy bizonyos érdekcsoport elhatalmasodását szolgálta. Igy történt azután, hogy már a háború kitörése előtt magyar jelszavakkal idegen lelkű és idegen érdekű faj tömörült az óriási meggazdagodást igérő háborús lehetőségek köré. Most, évek múlva, itt áll a derék magyarság kifosztottan, nagyon megfogyva, teljesen kifáradva, a magyar család jórészt gyászban, leszegényedve, sok esetben valósággal iezüllve. Ellenben a napisajtó által dédelgetett és irfinden uton-módon segített uj gazdagok, vagyonban és számban egyaránt megerősödve, frissen érik meg a békét. Ha már most a béke következő éveire gondolunk, nagy aggodalommal látjuk a magyar faj nyomorúságos vergődését és vele szemben a fölénknőtt uj gazdagok végzetestérfoglalását vagyonban, kereskedelemben, iparban, irodalomban, művészetben egyaránt. A magyarságnak az idegen szellemű rabszolgaságból való kiszabadulását, függetlenitését, megerősödését ez a mai napisajtó nem tudja szolgálni. Nincs magyar lelke hozzá. Uj magyar életet a béke fakaszt, de ezt az uj magyar életet uj, magyar sajtó teszi boldoggá. Ennek a sajtónak épugy, ahogy magyar keresztény szelleműnek is kell lennie, mert a magyarság a kereszténység szelleméből él, azzal boldogul. Népünk erkölcse, benső ereje, értéke a keresztény szellem gyümölcse. Az országos sajtómozgalom. Azok, akik ez év kezdetén az országos keresztény sajtómozgalmat megindították, a béke Magyarországának alapkövét rakták le. A keresztény Magyarország nagy néptömege megérezte, hogy itt az ő boldogulásának kérdéséről van szó. A mozgalomnak ma már több százezer hive, a Központi Sajtóvállalatnak közel 200,000 részvényese van. A keresztény magyar társadalom januártól juniusig 9 millió koronát hozott össze a 26 K-ás részvények jegyzésével. A nyári hónapokban szünetelt a mozgalom, de most ősszel újra megindult a nagy részvényjegyzés. A felemelt alaptőkéből, a 12 millióból még hiányzó 2 és fél milliót az őszi hónapoknak kell öszszegyüjteniök. Az egyes részvények ára megmaradt 26 K. A magyar népnek minden erejével azon kell lennie, hogy ez a nagy mozgalom sikerüljön, mert itt a keresztény magyarság jövőjéről, boldogságáról van szó. Ebből a munkából senkinek sem szabad elmaradnia. A jövő megépítése folyik itt, mindenkire szükség van, mindenki hozza el a maga tégláját a nagy épülethez. A mozgalom vezetősége magyar, német és tót nyelvű lapok alapítását vette tervbe. Széles alapokon, hatalmas méretekben épül majd az uj magyar sajtó temploma. Ez az uj magyar sajtó sohasem magát keresi, piindig a nép javát. Követeli a szörnyű visszaélések teljes megszüntetését, az ellenünk vétkezők, romlásunkra dolgozók megfékezését, minden magyar reménység megvalósítását. Tisztulást követel minden téren. A nemzet boldogságát követeli, a keresztény magyarság jogait. Megérdemli ez a sokat szenvedett nép, hogy végre megszabaduljon kiuzsorázóítól és önerejével nagy, erős, gazdag, boldog legyen i — Felhivás! A városi hatóság újból felhívja a szarvasmarhatartókat, hogy a darabonkénti 25 korona rekvirálási járulékot legkésőbb november hó 3-ig most már okvetlenül befizessék, mert különben kénytelen lenne a mulasztók ellen ugy a kihágási eljárás, mint a polgári per folyamatba tétele iránt minden további haladék nélkül intézkedni. Hulló levelek... Eljöttél hozzám búcsúzni tőlem, Búcsúzni jöttél te hűtelen, És elfeledtem mindent, de mindent, Gsak azt tudtam, hogy itt vagy velem. Hulló levelek, hervadt virágok, Égő könnyeim hullanak rájok, Elmúlt a csók, az ölelés, Nem maradt, csak emlékezés. Eljöttél hozzám £ feledtem mindent, Megint hittem, hogy boldog vagyok, Szomjazó ajkam tombolt a csókban, Jöhetnek újra a rossz napok. Hulló levelek, hervadt virágok, Égő könnyeim hullanak rájok, Elmúlt a csók, az ölelés, Nem maradt, csak emlékezés. Elvettek tőlem, más az asszonyod És é.i asszony nem leszek soha, A csókon kivül mást nem ismerek, Nem tudom mi a kéj mámora. Hulló levelek, hervadt virágok, Égő könnyeim hullanak rájok, Elmúlt a csók, az ölelés, Nem maradt, csak emlékezés. Eljöttél hozzám, köszönöm neked, Többször talán már nem is látlak, Feleded megint az én nevemet, De én azért még mindig várlak. Hulló levelek, hervadt virágok, Égő könnyeim hullanak rájok, Elmúlt a csók, az ölelés, Nem maradt, csak emlékezés. Kis Pál. HiREK. — Személyi hír. Bárdos Rémig dr., a kőszegi bencés főgimnázium igazgatója, mult csütörtökön, a pannonhalmi temetésről visszajövet meglátogatta a pápai rendházat. — Mindenszentek ünnepe. A jövő hét pénteken üli az Egyház Mindenszentek ünnepét. A pápai plébániatemplomban 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet Kriszt Jenő esperes celebrál káplánjai segédletével. Mise után szentbeszéd nem lesz, de 11 órakor a szokott csendes mise megtartatik, délután 3 órakor pedig vecsernye énekeltetik. — Halottak napja. Nov. 2-án, jövő szombaton van halottak napja, melyen az Egyház kegyelettel emlékezik meg az elhunyt hívekről. Ujabban, mint ismeretes, minden pap e napon három szentmisét mondhat. A pápai plébániatemplomban a halottak emlékezete már előző napon pénteken este tartandó ájtatossággal, 6 órakor szentbeszéddel s utána letenyével és imákkal kezdődik, melynek végén egy negyed órai harangszó figyelmezteti a hiveket a köteles kegyeletre. Az ünnepélyes Requiem szombaton 9 órakor lesz megtartva. Tekintettel a spanyoljárvány miatt szünetelő iskolákra, idén elmarad az ifjúságnak, az egyes tanintézeteknek az a máskor oly szép kegyeletes szokása, hogy nov. 1 én délután a temetőkben nyugvó tanáraik és társaik sírjánál testületileg megjelentek, ott emlékbeszédeket tartottak és karénekkel rótták le kegyeletüket.