Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-09-29 / 39. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1918 szeptember 29. váló volta cimén oly sikerrel dicsekedhetik, minőt Devecsernél sokkal nagyobb helyen is alig tudnak felmutatni. A műsor, noha két óránál tovább tartott, változatosságával és ügyes lepergetésével elérte azt, hogy senkit, még leglaikusabb embert sem untatott s a hallgatók figyelmét állandóan lekötve tartotta. Nagy része volt eme sikerben Vojnits hadnagynak (egy Devecserben tartózkodó katonarnunkásosztag parancsnokának), aki végtelen szellemes konferálással még élénkebbé festette az amugyis szines műsort. Volt ott négykezes és a kétkezes zongoraszám, férfikar, zenekar, magánének női és férfi hangon, hegedűszóló. szavalat stb. Az est középpontjában állott Hanély Dóra tanitónőjelölt, a devecseri állomásfőnök bájos megjelenésű leánya, aki förgeteges tapsokkal ünnepelt népdalok hosszú sorozatával gyönyörködtette a hallgatóságot. A kissé erős zongorakiséret dacára szép hangja, mely féktelen önkénnyel és dacos fölénnyel uralta a helyzetet, pompásan érvényesült, kellemesen vibrálva járta át a tágas termet s a hallgatók szivét. Nem csoda, hogy ha a publikum alig tudott betelni a gyünyörrel s ha az ünneplés, mely a többszörös ujrázás végén fakadt, lelkes és őszinte volt. Szép és ugyancsak őszintén honorált sikere volt egy másik devecseri leánynak, Berán Klárikának, aki az Orsz. m. k. Zene• akadémia zongoraszakának a növendéke s egy hozzáméltó művésztársával együtt, Petrik Pál rekviráló hadnagygyal négykezes zongoraszámokat adott elő. Emlékezetes napja lesz e hangverseny Lengyel Gyulának, a devecseriek ifjú, művészlelkülctü, rokonszenves uj kántortanitójának, aki amellett, hogy a rendezésből is kivette az oroszlánrészt, kellemes baritonjával emelte az est fényét, azonkivül, mint karvezető, zeneszerző és hegedűs is igen előnyösen mutatkozott be, amiért a devecseriek lelkesen ünnepelték őt. A pápai vedégszereplőkről csak annyit emiitünk meg, hogy Kemény Béla, v. tanácsos hegedűszólói frenetikus hatással voltak a devecseri közönségre, mely előtt Kemény már nem ismeretlen hegedűs s mely ezúttal is kitüntető, lelkes ovációt rendezett a játéka végén, hogy ujrázásra birja. Még Szentgyörgyi zeneképei és csárdása egészítették ki a műsort. Azután jött a tánc — kivílágos kivirradtig. Az egybegyűlt sok-sok szép lány mind kitáncolhatta magát, hisz csak tisztekből, Veszprémből, Pápáról, Nagykanizsáról, Szom bathelyről is annyi táncos kikerült, hogy még a mamáknak is jutott. Igy volt. — A Közalkalmazottak Beszerzési Csoportja értesiti tagjait, hogy f. hó 30-ától október hó 8-áig bezárólag — Franck-kávét, cukrot, pótkávét, gyufát, mosószappant és bokszkenőcsöt fog szétosztani. —• Ezúttal csak azok jelentkezhetnek a fenti árukért, akik a csoportnak f. évi junius hó 1 én már tagjai voltak, A junius elseje után belépettek ugyanis, az áru kiutnlásánál még nem lettek figyelembe véve. Gyászrovat. Csoknyay Margitka. Rózsaszín ruhában, a templomban láttam utoljára. Vasárnap volt. Szerdán délután pedig már csak a koporsóját néztem, amint a halottas kocsi üvegje mögül kilátszott. Virágos, fehér halottaskocsi, 11 éves lánykát visznek benne a temetőbe — Istenem, de szomorú dolog. Ki tudná vigasztalni a bánatos szülőket, kik egyetlen lánykájukat siratják benne? Ki ül a helyére az iskolában, ahol mindenki megszokta már a csendes kis lányka kedves mosolygó arcát. Elemi iskolában a r. k. tanítónőképző gyakorlóiskolájába járt. Sokszor hiányzott, beteges volt. Az idén reménykedve adták be szülei az áll. polg. leányiskolába — de alig kezdte meg a tanévet, mikor senki sem gondolta, várta, heves láz lépett fel a gyenge szervezetben, mely 2 nap alatt végzett • a szegény kis lánykával. Fényes gyászpompával temették. Ott voltak édes apjának, a város t. főügyészének tisztviselőtársai, ott voltak kis társai, volt tanitónői, tanárnői. Mennyi virág, mennyi könny, mennyi imádság. A kis Margitka pedig nyugszik a feltámadásig — boldog békében. Hálanyilatkozat. Kedves jó barátaink és ismerőseink, továbbá a m. kir. állami polgári leányiskola Igazgatója, tanári kara és növendékei, az Irgalmás nővérek tanintézetének Főnöknője, kedves Nővérei és növendékei, a kik feledhetetlen drága jó Angyalunk, egyetlen kis leányunk elvesztése felett érzett kimondhatlan fájdalmunkat — részvétük nyilvánítása, virágküldés, a végtisztességen vaiú megjelenés által, vagy bármi módon — enyhíteni igyekeztek, fogadják ez uton is soha el nem muló hálánk és forró köszönetünk nyilvánítását. Pápa, 1918. szeptember hó 26 án. Dr. Csoknyay János és családja. Kolossváry Sándorné. Hosszabb szenvedés után kinjaitól végre mult szerdán este megváltotta a halál. Leánynéven Rónai Erzsébet, egy kőszegi könyvkereskedő lánya, mint a vaszari r. k. elemi iskola tanítónője lett 5 év előtt felesége Kolossváry Lajos vaszari földbirtokos legidősebb fiának, Sándornak, okleveles gazdásznak, aki apjának Pápa várostól bérelt Antalháza pasztáján önállóan gazdálkodott. A szerelmi házasság egy végtelenül boldog életnek lett megalapítója, s a csendes pusztán visszavonultan a két kis aranyfürtü gyermekkel együtt mintaszerű családot képezett, mig a nyáron komolyan megbetegedett a fiatal asszonyka, s bár a Budapesten végzett műtétnek látszólag sikere volt, a pusztán még sokáig kellett gyógykezelés alatt állama, de végre Szombathelyen 31 éves korában megholt. Ott is temették el mult pénteken délután. A bánatos család gyászában méltán osztozik egy kiterjedt, előkelő rokonság és az ismerősök széles tátábora s fejezi ki részvétét az özvegyen maradt családfő iránt, aki a holnapi nappal vonul ki a bérletből is, melyet tudvalevőleg Braun Dezsőnek adott ki a város. Kolossváry Sándor a sopronmegyei Szilisárkány közelében vett fel egy Antalházánál terjedelmesebb bérletet, ahol tán könnyebben is fog tudni vigasztalódni, nem látván állandóan az elmúlt családi boldogságnak üresen maradt fészkét. R. i. p! Marton Kálmán. A háború előtt vagy 4 esztendővel került Zalaegerszegről, hol korcsmáros volt, Pápára. Itt megvette Deutsch lókereskedő Vásár utcai házát és állatokkal kereskedett. Szorgalmas, becsületes ember volt. Marhakereskedése a háború alatt emelkedett, s oly óriási dimenziókat öltött, hogy Marton egyike volt a vidék legnagyobb állatkereskedőinek. Sokat dolgozott, sokat keresett. Megvette a podarí birtokot. O szállította Papa városának a marhahúst s sokszor ráfizetett az üzletre, de szivesen tette. Szegényeket mindig készséggel istápolt, legutóbb is nagyobb pénzösszegeket adott át a szegények közti szétosztásra. Olyan zsidó ember volt, kit az elfogultabb keresztények is mindig csak nagyrabecsültek. Hirtelen halt meg. Özvegyet s hit gyermeket hagyott hátra. Impozáns temetése e hó 25-én d. e. volt. Tóth Károly. Zámolyi Dénes, pápai sörödésnek, a Gaál-söröde bérlőjének apósa, Tóth Károly alsógörzsönyi birtokos is meghalt. Alsőgörzsönyben temették mult szerdán. Az alig 59 éves, életerős öreg ur mostanában, hogy veje katonai szolgálatot teljesített, sokszor és hosszabb időn át tartózkodott Pápán, hol leányának az üzleti dolgok lebonyilitásában igen jó segitség volt. A vendégek a készséges, rokonszenves Tóth bácsit igen megszerették. Halála igen széles körben keltett őszinte részvétet. Hálanyilatkozat. Mindazoknak, akik drága jó édes anyám halála és temetése alkalmával a részvét bármi jelével felkerestek, ugy a magam, mint a többi gyászoló családtag és rokon nevében hálás köszönetet mondok. Magyar Gyula. HiREK. Október — a rózsafüzér hava. Néhány óra múlva benn leszünk október havában, mely a szent olvasó, a rózsafüzér hónapja. A rózsafüzér a hivőknek az, ami a papoknak a Breviárium, melyet nem mutatni, fitogtatni kell, hogy megvan, hogy zsebünkben hordjuk, hanem el kell mondani. A rózsafüzér még több, mert egyetlen imakönyve vakoknak, analfabétáknak, utasoknak, betegeknek. Ez a b. Szűz zsoltártála, 150 üdvözlégyből áll: Dávid zsoltárainak is ennyi a száma. Téved, aki azt hiszi, hogy ez az imaforma csak vénasszonyoknak való. Hiszen királyok, tábornokok s egyéb világi nagyok biográfiájában, sok kedves epizóddal kapcsolatban szerepel a rózsafüzér. Így Esterházy, a hires nádor, mikor Nagyszombatban, a jezsuitáknál tanuló fia 16 éves lett, rózsafüzért küldött neki születésnapi ajándékul, s azt irta neki: »Eddig születésed napjától fogva én mondtam el érted mindennap a rózsafü-