Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-09-22 / 38. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 szeptember 15. 37. szam. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdaMágl én tarnadalmi hetilap. A paDai Katholikus Kör es a Daoa-csothi esDeresi kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ar: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egves szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasamat Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért feielös Szentgvörgri Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-diiak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Csillagtól — csillagig megállott egy napon az élet. A hosszú nap komorsága borult a városra. Zsidó felebarátaink ünnepeltek. Visszavonultak az utcáról, a nyilvános helyekről az imaház vagy az otthon falai közé, hogy áhítatban, böjtben töltsék el a hosszú nap nagy ünnepét. Az idén nemcsak a kereskedelmi forgalom szünetelt, hanem a vasárnap esti első csillaggal csaknem kiürült a város. Étterem, kávéház kongott az ürességtől, a mozi a vasárnapi karzatpublikummal volt kénytelen megelégedni, üres, néptelen volt a korzó. Az utca képe, a nyilvános helyek üressége ugy hatott, mintha a 24 ezer lakos Pápa városából a 20 ezer volna a zsidó és 4 ezer a keresztény. A napsütésben sütkérezett a lezárt üzletredőnyök sokasága. A kihalt élet láttára egymástól kérdeztük, hol vagyunk, hol vannak a keresztény magyarok ? Azoknak nincs böjtjük ma, hol vannak? Mi az, hogy itt Pápán 20 ezer keresztény ember alig él látható életet? Hiszen itt dolgozó, nehéz munkában görnyedő, kenyérkereső ezrek vannak? Hol van a jólét ebben a nagy városban? Ezekre a kérdésekre adott teleletet a hosszú nap, amikor a vallásos érzület csillagtól — csillagig kiszólította a kávéházakból, a színházból, a szórakozásból, a jólét külső megnyilvánulásaiból a zsidókat. Az egyik csillagtól a másikig sok ujat megtudunk. De ha ezt nyíltan meg merjük mondani, akadnak ravasz fondorkodók, akik a mi keresztény és magyar jellegünk védelmét a zsidóság elleni gyűlölködés hamis mezébe állítják. Ezeknek a süketeknek, vakoknak és egyéb untauglichoknak a fülébe kiáltjuk, nem a zsidó vallás, hanem a zsidó faj szupremáciája ellen bátorkodunk észrevételt tenni, mert mi is vagyunk és merünk még lenni néhányan keresztények és magyarok. — A v. pótadóhátralék. A v. főszámvevő bejelentette a v. tanácsnak, hogy a v. pótadó, melynek az adóalanyok emelkedése folytán a preliminált összeget mintegy 30 ezer koronával meg kellerte haladnia, oly gyéien folyik be, hogy még az előirányzott bevétel is 10 ezer koronával kevesebb. A tanács a városi végrehajtókat — munkanapló vezetésének a kötelezettsége mellett — utasította, hogy a v. pótadóhátralékokat hajtsák be. Varjas Endre 1877-X918. Varjas Endre meghalt. Először lelkét boritotta el a homály, aztán teste is leszállt a sötét .sirba. De mig teste itt porlad a pápai kálváriái temetőben, addig a lélek, mely oly rövid időn belül oly sokat alkotott, felemelkedett az Ur zsámolyáig s ott él örök életet. Varjas Endrét, a Jézus Szive szerinti papot, ámbár működési köre tőlünk messze elszólította, a pápaiak mindig a magukénak vallották, s büszkeséggel töltött el mindig bennünket, hogy Isten e nagyeszű szolgája, amennyire csak lehetett, szivesen tett valamit szülővárosáért s különösen annak hitéletéért is, s ugy szóban, mint Írásban ragyogtatta lángelméjét s ragadta magához a pápai híveket. Ha vakációzni jött Pápára, ez munkát jelentett nála: az itt töltött napokat arra használta fel, hogy konferenciabeszédeket tartson, oktasson, tanítson, pasztorizáljon, ha pedig sokáig nem tudott megjönni, papírra vetette szép gondolatait s e szerény lap hasábjain át közölte értékes fejtegetéseit a pápaiakkal. Mindig és sokat dolgozott. Életpályául választván a papi pályát, mint a magyarországi kegyes-tanitórend tagja végezte tanulmányait s 1900. jul. 15-én mondotta Pápán első szent miséjét. E sorok irója még jól emlékszik a szent mise alatt mondott ünnepi beszédre, amikor is a primiciáns egyik rendtársa és névrokona, Novotny Endre gyönyörű perspektívát nyújtott arról a várakozásról, melyet Varjas működéséhez fűzhet az Egyház. És az Egyház nem csalódott. Varjas, aki már tanárjelölt korában óriási tevékenységet fejtett ki a szakirodalom terén, első állomáshelyén, Kolozsvárt széles alapokra fektetett irodalmi munkásságot kezdett, melynek révén csakhamar magára vonta a figyelmet. Nemsokára Nagykárolyra került, hol a piaristák adminisztrálják a plébániát. Itt kápláni minőségben működött s akkor tudódott ki, hogy a kiváló tanár, az ékestollu iró tulajdonképen egy hatalmas szónoki tehetség is, s hogy a lelkipásztorkodás voltaképen az a terrenum, melyen a katedránál, az Íróasztalnál elért sikereit messze felülmúlhatja. A hivek a rajongásig csüngtek a tüzes szavú, ékesszólásban szinte utolérhetetlen fiatal papon. Hogy a szép hivatásnak még intenzivebben szentelhesse magát, rendi elöljárósága beleegyezésével a szerzetesrendből kilépett és világi pap lett, felvétetve magát a szatmár-egyházmegyei papság közé. A szatmári püspök azonnal a központba, Szatmárnémetibe hivta be- s ott rábizta az Irsik-konviktus vezetését. E mellett a főgimnáziumban tanította a vallástant, lapot szerkesztett, de legszívesebben felsietett a szószékre, honnét — szerinte — a legnagyobb eredménnyel tudta hirdetni szent vallásunknak örökszép tanait. A szószéken kivül a gyóntatószékben volt szivesen. Az elesettek vigasztalása és gyámolitása volt egyik legkedvesebb munkaköre. A fáradhatatlansággal párosult türelem jellemezte ebbeli működését. Ilyen lázas tevékenység mellett nem csoda, ha a túlfeszített agy felmondja a szolgálatot. Most egy éve Kolozsvárt, a Karolina-intézetben helyezték el és megfigyeltették, gyógykezelték, de a paralyzis rohamosan ölte meg az idegrendszert. E hó 9-én aztán csendesen elhunyt Szept. 12-én Kolozsvárt beszentelték a halottat, melyet aztán vonatra tettek és Pápára szállítottak, hol a kálvárián történt felravataloztatása után e hó 16-án