Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-09-08 / 36. szám

2. delmével, erejével meg nem dönthet; ez nem holt tőkét, nem véka alá rej­tett világosságot hordozza magával, ha­nem maga is tündöklő példa, mely tisz­telettel vegyes félelmet kelt az ellen­félben és bőséges kamatokat hoz a hozzá­tartozókban. Ilyen férfiakat nevelni az élet szá­mára — célja, ideálja a nevelő isko­lának. Ha most a megváltozott, meg­nehezült körülmények miatt még szi­gorúbb mértéket és eszközöket kell al­kalmaznia, ne csodáljuk s ne hamar­kodjuk el Ítéletünket. Az iskolák vezetői -—- tudatában fontos feladatuknak — haladnak tovább a maguk utján és még éberebb tekintettel vigyáznak a rájuk bizott kincsre, a jövő nemzedékre. Vá­dolhatják őket kérlelhetetlen, megalku­vást nem ismerő szigorúságról, mely a kitűzött elvekből egy betűnyit sem en­ged, vádolhatják őket elmaradottságról, mely nem tud lépést tartani a XX-ik század követelményeivel: a jövő igazolni fogja őket s a visszatérő családapák hálásak is lesznek irántuk, kik, a leg­nagyobb pusztu'ás és erkölcsi züllés közepette épen a legnagyobb értéket őrizték és mentették meg számukra. T. A. Összekapcsolt vármegyék. A Dunántuli Hirlap szept. 3 i száma fenti cim alatt vezércikkben foglalkozik a vármegyeredukálás tervével. A Pápa és Vi­déke szept. 1-én ugyancsak vezércikkben igyekezett ráterelni az érdekeltek figyelmét a kormány állitólagos szándékára. Bizonyára akadtak más lapok is, amelyekben mostaná­ban szó esik a napirendre került ügyről s igy mintegy kötelességünk tájékoztatni t. olvasóinkat, hogy másfelé hogyan gondol­kodnak arról, ami bennünket is érinthetne, ha egyáltalában akár egyik, akár másik for­mában eddigi beosztásunkon változtatni kí­vánnánk. A Dunántuli Hirlap például teljesen elhibázott ügynek nyilvánitja azt a tervet, hogy Mosonmegyét el akarják törölni és ez esetben Sopronmegyébe olvasztani. A mi mult vasárnapi fejtegetéseink so­rán a felállított alternativa egyik tényezőjé­nek, a Pápa székhellyel létesítendő uj vár­megye kérdésének alapjául Mósonmegyének ' Sopronvármegyéhez való kapcsolása szolgált, mely esetben a 3 uj járással bővült Sopron­vármegyéből az egyik régit, a csornait, el­kértük volna mi. A D. H. szerint Mosonmegyének Sop­ronvármegyébe való olvasztása azért helytelen, mert e két megyét teljesen elkülöníti a Fertővidék. Ezenkívül — irja többek között — va­sutösszeköttetése sincs Magyaróvár-vidékének Sopron város környékével. Hogyan lehetne elképzelni, hogy a mosonmegyeiek közigaz­gatási hatóságai Sopronban legyenek ? Hisz PAPA ES V1DEKE — Győrön át oly kerülővel közelíthetnék meg Sopront, hogy az teljes lehetetlenség. Ha már Mosonmegyét el akarják tüntetni, akkor csakis Győrmegyéhez lehet kapcsolni. Moson­megye nagy, Sopronmegye még nagyobb. A kettő együtt egész egy kis ország lenne, Győrmegye pedig kicsi, se városa, se nagy területe, három kis járása. És Mosonmegye piaca is Győrre támaszkodik és Budapest felé is erre visz az ut. Gondolkozásába ajánl­juk az illetékes kormányférfiakpak ezt a ké­zenfekvő megoldást. Ha már Mosonmegyét beakarják olvasztani, csakis Győrvármegye területéhez lehet csatolni, Sopronhoz semmi esetre. Ebből is látszik, hogy másfelé nem ölhetett kézzel lesik a fejleményeket, hanem idejében még, amikor a törvényjavaslatot csak előkészítik, iparkodnak irányítani nem­csak a közvéleményt, hanem a terv kovácso­lóinak az előkészítő munkáját is. Mi pápaiak se hagyjuk hát fejünk fe­lett elvonulni az eseményeket, hanem vitassuk meg a felvetett kérdéseket újra, számítsuk ki, hogy mely'k megoldás volna ránk nézve előnyösebb s e mellett azután kitartó buz­galommal kardoskodjunk, mig az meg nem valósul. Azt hisszük ugyan, hogy az önálló tör­vényhatósággá alakulás volna Pápa városára nézve a legelőnyösebb, de szivesen koncedál juk, hogy Veszprémtől való elcsatoltatásunkkal, tnég ha nem Pápa lenne is a megyei szék­hely, hanem Győr, sem vesztenénk semmit, csak nyernénk. Utóbbi esetben természetesen nemcsak uj közigazgatási, hanem uj igazság­ügyi és pénzügyigazgatási beosztással is el kellene minket választani Veszprémtől.Veszp­rémet pedig könnyen kártalaníthatnák a balatonfüredi járással, amely eddigi székhe­lyével, Zalaegerszeggel áll olyan csehül, tán még csehebbül, mint mi Veszprémmel. Annyit megér a vármegyeredukálás kér­dése, mint a csornai vasút menetrendügye, melyért még külön v. közgyűlést is tartottunk, sajnos, eredménnyel még sem dicsekedhetünk. Itt tán nagyobb lesz a szerencsénk. Gyászrovat. Özv. Cziglerné. Alig két heti özvegy ség után követte férjét a sirba özvegy Czig­ler Ignácné, kit ugy mint férjét, a kalvária­templomban történt felravataloztatása után mult pénteken temettek el nagy részvét mel­lett. Az elhunytban özv. Lócsy Károlyné, aki csak nemrég lett másodszor is özveggyé, s kinek fájdalmaiban sokan osztozkodnak, sze­retett édes anyját gyászolja. Ny. b! Egy fiatal lány halála. Nagy szomo­rúság érte Kiss József, v. főkertészt és nejét. Hosszú szenvedés után meghalt 22 éves Irma lányuk — a tüdővész áldozataként. Bár szép­séges lányukjhalálára el voltak készülve, még­is végtelen fájdalommal állták most körül ugy ők, mint a szerető testvérek a ravatalt, melyet az ismerősök sokasága valoságos vi­rágerdővel halmozott el. Temetése tegnap • délután 5 órakor volt a Batthyány-utcai Szőllősy-féle házból az alsóvárosi temetőbe. A család iránt városszerte nagy a részvét, mely a temetésen is impozáns módon nyil­vánult meg. R. i. p! 1918 szeptember 8. Balogh Miklós. Több évi szakadatlan harctéri szolgálat közben megbetegedvén, Újkígyóson lakó nővérénél, kinél látogatóban volt aug. 30-án meghalt Balogh Miklós, Ba­logh Gyula itteni fárdötulajdonosnak 31 éves fia, aki ügyes festőiparos volt Pápán. A haza szolgálatában beállott korai halála nemcsak a bánatos szülők és szerető testvérek, de nagy rokonság és ismerősök körében is a legmélyebb sajnálkozás érzését váltotta ki. Szülei a holttestet Békésmegyéből Pápára szállíttatták, ahol azt a kálváriák templomban történt felravataloztatása után péntek délután az alsóvárosi temetőben levő családi sírhe­lyen eltemettették. A temetésen, mely a hősi halállal meghaltakkal szemben divó diszes gyászpompa kifejtése mellett folyt le, a vá­ros lakossága igen szép számban vett részt. A szülők a család nevében gyászjelentést adtak ki, mely mindenütt, ahova csak eljn­tott, nagy részvétet keltelt. Ny. b! Hirdetmény. Értesítem a lakosságot, hogy a most használatban lévő hatósági bevásárlási köny­vek okt. 15 ig használhatók csupán, miért is azok kicserélése vált szükségessé. Felhívom tehát a lakosságot, hogy az uj könyvek kiállítása céljából régi könyveik felmutatásával a Guth-féle házban lévő élel­mezési irodában a következő sorrendben je­lentkezzenek: Csakis olyan felnőttek személyes jelent­kezését fogom elfogadni, akik a többféle ellátási adatokat bemondani tudják és azok helyes bemondásáért a felelősséget viselhetik. A kettős ellátás szigorúan tiltva van, ezért figyelmeztetem a lakosságot, hogy a valóság­nak megfelelő adatokat mondják be, mert az adatok helyességét felül fogom vizsgáltatni s minden visszaélést e rendeletek alapján szigorúan meg fogok toroltatni. HIREK­— Személyi hirek. Freissberger Ká­roly tatai póstafőnök a hét közepén Pápán tartózkodott. — Köcher Ferenc cs. és k. szv. kapitány, a pápai tartalékkórház számvevő­tisztje aug. 1-től élvezett 5 heti szabadságá­ról, melyet Teplitz-Schönau fürdőhelyen töl­tött, visszatért, és helyettesétől, Nadter szv. hadnagytól ismét átvette hivatala vezetését. — Változások a Bencésrendben. A pannonhalmi főapát a katonai lelkészi szol­gálat alól felmentett Poór Szilveszter, pápai tanárt Sopronba, Hollós Ildefonz soproni ta­nárt pedig Flórí Oszkár helyére Pannonhal­mára helyezte. — Az uj hittanár. Ragats Kálmán, volt noszlopi káplán', az uj pápai hittanár már elfoglalta állását és megkezdte műkö­dését. Kívánjuk, hogy jól érezze magát uj hivatalában. Az I. kerületbeliek szept. 3 — 10-ig. A II. „ „ 11—15-ig. A III. „ „ 16—20-ig, A IV. „ „ 21—25-ig. Az V. „ „ 26—30-ig. Pápa, 1918. augusztus 30. Dr. Tenzlinger József polgármester.

Next

/
Thumbnails
Contents