Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-08-18 / 33. szám

XIII. évfolyam. i*ápa, 1918 augusztus 18. 33. szam. ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A DaDai Katholikus Kör es a oaDa-csothl esDeresi kerület tanítói körenek hivatalos laoja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szára ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasárnae Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Köt A szeraesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-diiak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Végre felszabadulnak a pápai iskolák! Hir szerint ugyanis a katonai parancsnokság elszánta magát arra, hogy a pápai tartalékkórházat feloszlatja s azt beolvasztja a csóti és ostffyasszonyfai fogolytáborokban szervezett hadi kórházakba. Négy tanéven keresztül tartották lefoglalva a két főgimnáziumot, az állami polgári leányiskolát, az iparostanociskolát s három tanéven at a Zimmermannutcai elemi iskolát és az izraelita polgári fiúiskolát. A Dunántul Athenjének ennyi kulturintézete éveken át hadi célokat szolgált tehát — mérhetetlen kárára a kulturának. S most végre felszabadulnak nemcsak a nevezett intézetek, de felszabadul a Kaszinó és a Felsővárosi Kath. Olvasókör is, mely egyletek ugyancsak készséggel bocsájtották a hadi kincstárnak rendelkezésére helyiségeiket s azalatt szerényen meghúzódtak. Most ezek is újra visszakapják helyiségeiket és nyugodtan folytathatják azokban alapszabályszerü munkálkodásukat — a nemzeti kultura javára. Bármennyire hazafias célt, a hadi érdekeket szolgálták is e kulturintézeteink, igazán örülnünk kell, hogy a katonai felsőbb körök a háború mai előrehaladott stádiumában végre módját tudták ejteni annak, amire a háború kezdetén, a hirtelen támadt és gyors iramban hatványozódó első szükség idején nem voltak képesek, hogy t. i. hazánkért küzdő és vérző sebesültjeinek és betegeinek számára a kulturális célt szolgáló épületek mellőzésével adhassanak helyet, azaz uj szükségkórházak építésével, vagy a foglyok hazabocsátásával kiürült fogolytáborok baraképületeinek kórházzá való átalakításával részben tán még az iskoláknál és kaszinóknál is megfelelőbb helyet biztosithassanak a kórházi ápolásra utalt katonáknak. Csak most tudjuk, négy évi kínos vergődés után vagyunk csak képesek felértékelni, hogy mennyit veszítettünk iskoláink megbénításával. Hiszen nemcsak a felsorolt intézetek maguk, hanem közvetve azok az intézetek, amelyek a saját iskolahelyiségükből kilakoltatott intézeteknek készségesen helyet adtak s ez által részben nélkülözéseknek tették ki saját magukat is, szintén meghozták igy hasonló nagy áldozataikat és most ugyancsak örülni tudnak, ha éveken át megosztott helyisegeiket tisztán a saját céljaikra fogják ismét felhasználhatni. Igy a r. k. bencésfőgimnázium a r. k. elemi fiúiskolát, az áll. polg. leányiskola a ref. nőnevelőintézetet, a ref. főgimnázium a ref. elemi iskolát s a ref. internátusokat szabaditja fel. Azonkívül lesz ismét dísztermünk a bencésfőgimnázium épületében, hol a Pápai Kath. Kör, amely megfelelő helyiség hijján négy éven át kénytelen volt beszüntetni ismeretterjesztő, s a kath. társadalmi mivelődést, összetartozandósági érzetét előmozdító felolvasóestélyeit, (s hol egyéb katholikus, vagy keresztény érdekű egyesületek, szövetkezetek és szövetségek is mindig megtarthatták ünnepélyeiket, gyűléseiket és összejöveteleiket) — folytathatja munkáját, hol 4 év előtt elhagyni kényszerült. Egész sorozata a külömbnél külömb kulturális érdekeknek szabadul fel tehát a bénitó nyomás alól s ezért valóságos áldásnak vesszük a katonai intéző köröknek a pápai szükségkórház feloszlatására irányuló elhatározását. Nem feledjük ugyan el, hogy a kórház feloszlatásával, a betegek és sebesültek távozásával még nincsen azonnal minden rendbe téve; tudjuk nagyon jól, hogy az utolsó beteg kilépésétől még heteket és hónapokat kell számitanunk az iskolaépületek tisztogatására és felszerelésére: mégis sietünk már most kifejezést adni végtelen örömünknek, mert hiszen még a legutóbbi időben is beleéltük már magunkat abba a gondolatba, hogy kulturintézeteink a háború egész tartama alatt s még egy jó ideig a békekötés után is lemaradnak kötve a kórház céljaira, sőt volt idő, mikor már megkezdtünk barátkozni avval a gondolattal is, hogy még egyéb intézetekre is rá fog kerülni a sor. Amikor tehát igy kellőképen megindokoltuk örömünket, nem mulaszthatjuk el annak a feljegyzését sem, hogy az iskolák felszabadítása első szép sikere uj polgármesterünk, dr. Tenczlinger József tevékeny működésének. Az ő érdemének kell betudni, hogy az ügy hamarosan a megoldásstadiumába jutott. Ez első sikerhez gratulálunk! Értesitők ismertetése. V. Ref. főiskola. (A dunántuli ref. egyházkerület pápai főiskolájának Értesítője az 1917—18. iskolai évről. Kiadták: Pongrácz József theol. akadémiai és Faragó János főgimnáziumi igazgatók. Főisk. nyomda, 184 old.) Máskor, mikor több hellyel rendelkeztünk, régi, neves főiskolánk egy-egy tanévének beszámolóját ezen intézet nagy méretéhez méltóbb bőséggel szoktuk ismertetni, most azonban, mikor még a hozzánk közelebb álló katholikus tanintézetekről is dióhéjba kell szorítanunk mondanivalónkat, a ref. főiskoláról sem Írhatunk annyit, amennyit akarnánk. Az Értesitő, mint minden évben, ezúttal is bő, tartalmas; gondosan van szerkesztve és ízlésesen kiállítva. A tiz főpontból álló tartalom ez: Csizmadia theol. tanár Thury Etele dr.-ról, licz. Rácz Kálmán főgimn. tanár pedig Borsos Istvánról, a főiskola két nagy halottjáról irt szép nekrologot, mig az értekezés Császár Elemér főgimn. tanár székfoglalójából áll, mely >A fekete sugárzás ujabb elméleti és kísérleti vizsgálata« cimet viseli. A fenntartó és kormányzótestület névsora, meg a tanév történetéhez tartozó adatok után egyenkint beszámol az Értesitő a theologiai akadémiáról és a főgimnáziumról