Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-08-04 / 31. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 augusztus 11. 121. szám. VIDÉK Szépirodalmi, közgazdasági é» társadalmi Hetilap. A pápai Katholikus Kör es a oaDa-csothi esoeresi Kerület tanítói Körenek hivatalos iao|a. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasarnao Kiadótulajdonos .4. Pápai Katholikus Kör A szerkesztésért feielós Szentgyörg-yi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-diiak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Prohászka — képviselő? Egy vármegyei tisztviselő az Alkotmány utján nyílt levelet intézett Prohászka püspökhöz, hogy hagyja ott a főrendiházat s a legközelebbi választások alkalmával lépjen fel kerezstényszociálista néppárti programmal — képviselőnek. A nyilt levél egész tenorjából kiérzik a vágyakozás a szuggesztív erejű, hatalmas vezér • utári, akire a katholikusoknak oly nagy szükségük van. Persze, hogy Prohászka mire határozza el magát, nem tudhatjuk. Nekünk nem szabad politizálnunk, de egyet értünk a Dunántuli Hirlappal, mely az esettel kapcsolatban azt írja, hogy a magunk részéről egy főpásztor violaszinü talárját nem szívesen látnánk a napi politika piszkos forgatagában, ha nem következnének olyan idők, amelyek szinte kényszeritőleg követelik a régi sablonoktól való eltérést s az ilyen kivételek megerősítését. A keresztény magyar társadalom szeme Prohászkára van függesztve s Prohászka tudni fogja kötelességét, t Hazatérés. Elindult az első vonat messze Oroszországból. Háromezer hadifogoly sietteti benne a gyors kerekek mozgását, hogy mihamarabb hazai földre érjenek. Háromezer! És utánuk tízezrek, százezrek következnek... A magyar föld ismét keblére ölelheti az ő fiait és amint a Tisza, Duna felől fújdogáló magyar szellő megcsapja a hazatérők arcát, újból azok lesznek, akik voltak: kötelességtudó, hazaszerető, Istent félő magyarok. De nem igy gondoltuk a hazatérésüket. Boldog békében, diadalkapuk, nemzeti lobogók árnyékában, az egész ország üdvrivalgásaitól kisérve álmodtuk fogadtatásukat. Igy akartuk, nem igy történt. És elindult az első vonat Magyarországból is messze Oroszország felé. Szorítsuk meg a kezét a távozó orosznak. Itt tartózkodásuk ideje alatt megismertük őket. Derék emberek ők, kevés kivétellel. Csak a vezetőik voltak rosszak, félrevezették őket. Tiszta, álmodozó szemeikben, búsongó dalaikban, munkájukban és a velük való érintkezésben, beszélgetésben megtanultuk bennük ismerni az embert, az olyan embert, aki szép, boldog jövőre hivatott, aki a cári rabszolgaságból képes öntudatos, művelt, derék tagja lenni a nagy emberi társadalomnak. Ök is szenvedtek: katonák voltak. Kisérje őket szerencse mésszé hazájukban. Fogadja őket olyan boldog családi kör, aminőt otthagytak, fogadja őket boldogabb haza, mint aminőtől búcsút vettek. Jönnek hazafelé a mi véreink! A hazai levegőben érezzék meg a mi ujongó szivünknek erős zakatolását. De érezzék meg, hogy a mi boldog örömünk mellett más érzés is feszül sziveinkben. Tűrni, szenvedni, kitartani addig, amíg el nem érjük azt az időt, aminőre őket vártuk álmadozásainkban. Békés, boldogabb idők! A viszontlátás forró kézfogásában legyen benne erre a kitartásra, tűrésre, szenvedésre való buzdítás is. Nem félünk az ilyen fogadtatás balsikerétől: magyar vér nem tagadja meg magát. . Testvérek! Kelet felé tekintsen kutató szemetek, már elindult az első vonat messze Oroszországból... A viszontlátás boldog öröme mindkét részről forrjon össze elhatározássá: vállvetve kitartani addig mig boldog békében diadalkapuk, lobogók árnyékában, üdvrivalgások között keblünkre nem ölelhetjük a harctéren küzdő véJ reinket is. (sz. g) Jenő gróf lemondása. Nem mindennapi esemény foglalkoztatja most Pápa város, sőt az egész megye lakosságának közvéleményét: Esterházy Jenő gróf, a pápa-ugodi hitbizomány ura ugyanis lemondott hitbizományáról s elhatározását közölte a veszprémi kir. törvényszékkel, mint a hitbizomány illetékes hatóságával, mely azt tudomásul vette s utódjául Esterházy Tamás grófot nevezte ki. Mondanunk sem kell, hogy ez a hir óriási feltűnést keltett mindenütt, ahova csak eljutott. Aziránt sem lehet kétség, hogy mindenütt mély sajnálkozást is váltott ki a lemondás hire, Inert mindenki meg volt és meg van arról győződve, hogy Jenő grófban egy oly mecenást veszítünk, akinek 3 éves uralkodása alatt a közjótékonysági intézmények egész sorozata keletkezett, s kiben a szegények igazán — atyjukat birták. Noha nem szabad kételkednünk abban, hogy utódja, lévén ő is a fényes név, az Esterházyak hagyományos szép erényeinek birtokosa, hasonlóan ott lesz mindenütt, ahol segítségére van szükség, mégis csak fájó érzéssel vesszük tudomásul azt, hogy azt az Esterházy grófot, aki a háború által meghatványozott igények kielégítésében szinte mértéktelen nagyúri bőkezűséggel járt el, most el kell veszítenünk. Nem ez lesz utolsó szavunk a nemes grófhoz, mert habár a személyi változás az uradalomban nem okoz fontosabb fordulatot, lesz még alkalmunk e magában véve nagy eseményről Írnunk máskor is, mindamellett a meglepetésszerűen ható hir első behatása alatt sem térhettünk ki a mély sajnálkozás megnyilatkozása elől. Az uj gróf a boldogult Ferenc gróf másodszülött fia, Tamás, aki 1901. nov. 25-én született Tatán, s kinek nagy