Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-07-28 / 30. szám

2. PAPA ES V1DEKE 1918 j

ulius 14. Bott Ferenc Nagyszombat, Czubin Károly Pozsony, Kopp Frigyes Pozsony, Stefanek Ferenc Pozsony, Bauer Nándor Sopron, Molnár Géza Sopron, Skerlán Gyula Sopron, Kránitz Ignác Kapuvár, Tompa Béla Siófok, Grábler Rezső Tótvázsony, Tamás Zoltán Kisszőllős; ág. ev. iskolai tanítók: Krkos Gusztáv Pozsony, Szutter Dániel Pápa, Niederland Vilmos Várpalota; községi tanitó: Horváth József Vinár; társulati: Harmat Rezső Tatabánya, Kirchner Lajos Tatabánya; izr. tanitó: Buxbaum Lipót Pápa. r Értesítők ismertetése. ni. Izr. iskolák. (A pápai aut. ortli. izr. hitközség polgári fiués elemi iskolájának Értesítője az 1917—18. iskolaévről. Közli: Blau Henrik, igazgató. Főisk. ny., 36 old.) A Dunántul egyik legtekintélyesebb izraelita hitközsége a pápai. Ez városunkban egy népes és jóhitü polgári fiúiskolát, továbbá 6 tanteremben elemi fiu- és leányiskolát tart fenn, mindegyikét 4—4 osztállyal. Mig az elemi iskolával a kulturának pusztán helyi követelményeinek tesz eleget, addig a polgári fiúiskolával, mely nem csak a város és a járás, hanem 3—4 szomszédos járás s igy egy nagy környék egyetlen polgári fiúiskolája, széles körben szinte hézagpótló, tehát nélkülözhetetlen tanintézetet tart fenn, melyet nemcsak izraelita, hanem keresztény vallású gyermekek is előszereltei keresnek fel, hogy abban a szakiskolákhoz az alapot, vagy az egyszerű élethez az élegendő műveltséget megszerezzék. Csak dicséretére válik a hitközségnek, hogy áldozatkézsége a derék tantestület kiváló lelkiismeretessége folytán még a háborús években sem veszett kárba, pedig a kórházzá lefoglalt tanintézetet, melyet már 3 tanéven át nélkülöztek, még e tanév elején egész karácsonyig, mig azt vissza nem kapták, laskasütő helyiséggel, s más tanításra nem alkalmas szükségtermekkel kellett pótolnia. Az Értesítő, az igazgató szakavatott tollából, még a látszólagos dióhéjban is bő tájékoztatást nyújt az iskolaév történetéről, melynek minden részletére nem terjeszkedhetünk ki. De igen szépnek tartjuk azt a részt, mely Rott püspökről szól és igy hangzik: »Dr. Rott Nándor, veszprémi püspök urat kineveztetése alkalmából az intézet nevében levélben üdvözöltük. Őméltósága megtisztelő válaszában kiemelte, hogy melegen ápolni kívánja azon kapcsot, mely hazánk különböző felekezeteihez tartozó intézeteit az ifjúság valláserkölcsös oktatásában és nevelésében egyesíti.« Az iskolát, mely a veszprémi k. tanfelügyelőség jogkörébe tartozik, Steiner József dr. elnöklete alatt álló 16 tagú iskolaszék felügyelete alatt 21-tagu tantestület vezette. A polg. iskolában az igazgatón kivül idén csak 2 rendes tanár volt, a többi óraadó és hitoktató. Az óraadó tanárok névsorában azonban dr. Kapossy Lucián ny. főgimn., továbbá Kraft József és Nagy Sándor áll. képezdei, végül Losonczyjenő főgimn. tanár nevével találkozunk s ezzel sokat megmagyaráztunk. Az elemi iskola 6 tantermében 3 férfi- és 3 nő-tanerő működött; összevont osztály volt a III.—IV. leányosztály, vegyes pedig a II. osztály. A polg. fiúiskolát 113 növendék látogatta: 58 izr., 35 r. k. és 20 protestáns. Ezek közül 65 pápai, 25 megyebeli, 23 más megyebeli. Jelesen végzett 13, elbukott 26, azaz mégegyszer annyi, a mi ugyan nem tekinthető valami kedvező eredménynek, de részben a körülményeknek következménye, egyben azonban bizonyítéka, hogy a ki nem tud, vagy nem akar tanulni, itt is megbukik. Az elemi iskolába járt 156 fiu és 127 lány; legtöbb volt (54) az 1. fiúosztályban, illetve (30 T 31 = 61) a vegyes II. osztályban. Meg kell emliteni az iskola népkonyháját is, mely naponta átlag 150 — 160 ebédet osztott szét. E számoknál szebben nein tudjuk megírni, mit jelent ez? Igazán követésre méltó például szolgálhat minden iskolafentartónak. Pápai vér is tapad már a kereskedelmi kormány legújabb vívmányához, a légi postához, melynek második szerencsétlenségéről, a jul. 21-i mátyásföldi lezuhanásról olvasóink a napi lapok révén eléggé tájékoztatva vannak. Pápai vér, Németh Ferenc, pápai születésü pilotaőrmester fiatal vére kellett tehát ahhoz, hogy a budapesti vasárnapi nézőközönség megiszonyodjék attól a gondolattól, hogy ezt a felesleges, luxuriozus, értéktelen és, mert embervérbe kerül, drága intézményt tovább is fentartsák. Elismerjük, hogy az emberiség előretörekvésének minden útszakaszánál vérnek kell folynia, hogy a vér a továbbjutásnak a lelke, hogy a technikai vívmányok utja vérnyomokat mutat, de ezért az értéktelen póstaközlekedésért rövid néhány nap alatt ennyi vér — sok. Nem célunk sem a lezuhanás okairól, sem a részleteiről írni, csak Németh Ferenc földinknek állítunk emléket, mint ki, ha nem is a harctéren, mégis hazájáért halt meg — hősi halállal. Németh Ferenc 1895-ben Pápán született. Atyja akkor a Pápa városi és vidéki takarékpénztár hivatalszolgája volt. Anyja korán elhalt, atyja később kivándorolt Amerikába, nővére férjhez ment. Az igy teljesen elárvult fiu, aki időközben elvégezte a hat elemi iskolát, sógora, Kulcsitzky János, villanytelepi főszerelő védőszárnyai alatt növekedett fel és inas lett a villanytelepen; amikor felszabadult, mint villanyszerelő Budapestre ment, hol nemsokára mozigépésznek lett szerződtetve. A háború kezdetén katona lett, a pilótákhoz lett beosztva s egy év alatt őrmesteri rangot nyert. Kiváló röpülő volt. Több mint 4000 bravúros felszállás, sikerdus mérkőzések ellenséges levegőben, kiállott életveszedelmek, a mellét díszítő kitüntetések: nagy ezüst vitézségi érmek amellett bizonyítanak, hogy ügyes, bátor, vitéz ember volt, aki előtt, ha e szerencsétlenség nem történik, igen szép karriér állott volna. Hisz nyilt titok volt, hogy a váci repülőgépgyár már is szerződtette őt a háború után kötelező azonnali belépésre havi egyezer korona fizetéssel. S most? Ott folyik vére a-mátyásföldi gyöpön — figyelmeztetésként, hogy jó lesz felhagyni a légi postával, melynek nincsen célja, nincsen értelme. A katasztrofális lezuhanásról távirati értesítést kapott Kulcsitzky sógora, s az ő révén, nemkülönben az Az Est utján, mely hétfőn este meghozta a liirt, az egész város hamar megtudta, mi történt. Kulcsitzkyné, a pilóta nővére, egy rokon-zászlóssal, Kis Pállal azonnal Budapestre utazott s részt vett az impozáns temetésen, melyben a fiatal, alig 23 éves hősnek része volt. Városszerte általános a részvét a sajnálatos szerencsétlenség áldozatának itteni rokonai iránt. De vigasztalódjanak, a háború egy családot sem kiméi meg, mert mindenhová bedobja a gyász, a fájdalom üszkét. .. Gyászrovat. — Elhunyt plébános. Schmidt Antal, veszprémi születésü nemesvámosi plébános e hó 22-én meghalt 52 éves korában. Schmidt régebben a mi vidékünkön működött, ezért Pápán is ismerős volt. Igy 1897-ben Ugodon, 1898 tói 1901-ig Pápateszéren káplánkodott. Vámosra Akáról került. R. i. p! — Elhalt birtokos. Kaufmann György, lovászpatonai kereskedő és földbirtokos mult vasárnap meghall. Az elhunyt, aki régebben Bében vendéglős volt, Csóthi Géza murakereszturi apátnak, volt ugodi képviselőnek testvére. Ny. b! — Cseresnyés Károly valamikor hires cigányprímás volt Pápán. Már 35 éve, hogy meghalt, de a most már őszbecsavarodott pápai urak, kik akkor még legények voltak, most is jól emlékeznek a kitűnő muzsikus szép zenéjére, mely mellett sokat mulattak. A napokban halt meg 91 éves korában a primás özvegye, aki férjétől öröklött Rákóczi-utcai házában magányzóként éltele utolsó napjait. A Kristyán-gyermekek nagyanyjukat gyászolják benne. Pénteken temették nagy részvét mellett. — Halálos esés a létráról. A városi villanytelepen alkalmazott állandó napszámos, a 61 éves Németh József mult szerdán ablaktisztogatás közben leesett a létráról s fejét oly súlyosan ütötte meg, hogy 2 órán belül meghalt. Pénteken temették aref. vallás szerint.