Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-01-06 / 1. szám

XIII. évfolyam. 1-43" síZeÚW Pápa, 1918 január 6. 1 1. Szépirodalmi, közgfazdasági én társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a páDa-csothi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész é- re 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A ip megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős: Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Új év. A távozó év vérrel, nyomorúság­gal, halállal, tengernyi könnyel irta fel nevét a háború mélyen szántó lövegei­gei, hogy el ne feledje az utókor. Az emberiség egyik legnyomasztóbb esz­tendeje volt. Hatalmas temetőket te­remtett s mindig több s több áldoza­tot juttatott a vérrel áztatott földbe. Síroknak is alig jut már hely s segít magán a háború furiája, felszántja rob­bantó gránátjaival a hetekkel ezelőtt felhantolt tömegsírokat s a friss baráz­dákba sok-sok nép halálrasebbzett ka­tonája hull s a háború tovább sivítja gúnyos kacagás*-"' ; a gyűlölség fülsike­... , i4vt tito dalat. Az utolsó napokban mintha kiesr nék kezéből a csatabárd. Felveszi-e majd az új év, hogy gyermek módjára játszék vele, s később megrészegítve a vértől, nem tartja-e meg, hogy folytassa az emberi élet és boldogság pusztí­tását. S mégis, mikor borzalommal ve­szünk búcsút az ó évtől, szívesen for­dulunk az új felé: Üdvözlégy! mert re­ménységünk hordozója vagy! S van e nagy nyomorúságnak jó oldala is. Baj nemesíti az embert s mintegy önkénytelenül Istenhez vezeti; sok embert összeroppant a hétköznapi­ság, sokat összegyötör az élét számta­lan tűszurása, kelletlenül huzza-vonja örömtelen életét. Pedig de sok drága­gyöngy hever az emberek útjában, s felszedésre vár. S ehhez fáradság sem kell, csak egy kis jóakarat. S ez a felszedegetés megkezdő­dött. Más szemüvegen tanultuk nézni az áldozatot, küzdelmet, megkettőzött munkát, gyarapodó terhet, mindmeg­annyi következményét a háborúnak. A vagyon és véráldozat, ha sok embert kishitüvé tett, de számtalanok viszont a szó legnemesebb értelmében kereszthordozókká lettek. Szivigényükké lett vigasztalást keresni a valláshoz való legszorosabb kapcsolatban, s nem hiába keresik azt. A munka sikerének öröme sokakkal megértette a hűen teljesített kötelesség áldásának fogalmát. A nél­külözések megtanították az embereket a lemondásra. Mindez belső haladást jelent, s megérteti, hogyan vezeti a Sze­retet az emberiséget a tövises utakon fel a magasba, a végzet felé. Hogy e mellett embertársaink széles úton ro­hannak a romlásba, leszállítja a meg­nyugvás érzését, de egészen el nem hallgattathatja azt. A béke gondolatja foglalkoztat mindenkit. S mégis olyan idegenül hang­zott a karácsonyi angyali szózat: bé­kesség a földön az embereknek. Lesz-e valamikor béke a földön ? Még nem láthatjuk a véres küzdelem végét, s ha bekövetkezik egyszer, akkorra a gyű­lölség és félreértés a különböző népek szivében oly mély gyökeret vertek, hogy bár fegyverszünetről igen, de békéről talán szó sem lehet. S mégis: békes­ség az embereknek! A mindentudó Is­ten nevében hirdette ezt az angyali se­reg, kell hogy érvénye fennmaradjon minden időben, minden nép számára. Ezen békéhez Isten szava szerint joga van minden embernek, tomboljon bár az egész pokol körülötte; a hogyant is megmondja az angyali sereg tisztán és világosan: »Békesség a földön a jóaka­ratú embereknek«. Gondok súlya nehezedik' 'reánk. Sorsunkat tegyük bizalommal a meny­nyei Atya kezébe. Az elmúlt év utolsó óráiban megköszöntük Neki mindazt, a mi úgy az egyeseknek, mind a köznek üdvére vált s most egybekötjük azt azon kérésünkkel: áldja meg a küzdő­ket a fronton és itthon; a sebesültek és haldoklók keserű óráit segítségével könnyítse; s mindazoknak, kik kegyel­mében hunytak el, adja meg mielőbb örök békéjét. Könyörüljön a vigasztalás híjával a szűkölködőkön, a sok elhagya­tott feleségen, elárvult gyermeken. A régi esztendőt keserűség nélkül látjuk elmúlni, az újnak igazi keresztény bizalommal, s jó reménységgel nézünk elébe. Bármint lesz, kell, hogy az új év is áldásos legyen azoknak, kikre ráillik az angyali sereg éneke: »Békesség a földön a jóakaratú embereknek«. Maár János. Felhívás előfizetésre. A »Pápa és Vidéke« a XIII. évfo­lyam megindításakor újra a katholikus olvasóközönséghez fordul jóakaratú tá­mogatásért, pártolásért. A lefolyt tizenkét esztendő alatt becsülettel szolgálta a katholikus érde­kek védelmét és előmozdítását, s bár sok nehézséggel, főképen anvagi gond­dal kellett neki megküzdenie, elveibői, szilárd meggyőződéséből sohasem enge­dett. Minden törekvése odairányult, hogy olvasóközönségét különösen a katholikus ügyekben kellőképen tájékoztassa s ön­zetlen munkásai segítségével — ha ter­jedelemben megfogyatkozva is — leküz­dötte a háborús éveknek, a megpróbál­tatás súlyos esztendeinek nehézségeit. Hogy tovább is megmaradhasson kisza­bott utján, hogy ezentúl is érdekeink bátor, szókimondó harcosa lehessen, a katholikus olvasóközönség fokozottabb támogatására van szüksége. Saját érdekét védi, támogatja, aki az előfizetők sorába lép s filléreivel a katholikus sajtó fölvirágoztatásán mun­kálkodik. Hisszük, reméljük, hogy kiáltó sza­vunk visszhangra talál s az új, talán több nehézséget, küzdelmet rejtegető es^.en­dőben még többen elősegítik szellemileg és anyagilag fáradságos munkánkat. Előfizetési díj: egy évre 14 K, félévre 7 K, negyedévre 3*5 1 K

Next

/
Thumbnails
Contents