Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-06-10 / 24. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 Junius 10. 24. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a paoa-csothi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért feieiós: Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Az anya- és csecsemő-védelem. Rózsahegyen tuberkolózis-kongreszszust tartottak az orvosok. Nagyhorderejű, minden mozzanatában fontosak e lépésesek, melyeket a magyar orvosi kar tesz ezen emésztő kór leküzdésére. Nincs rá szó, amellyel eléggé hálás formában lehetne kommentálni ezt a nemes törekvést. Azonban ebből az alkalomból is viszsza kell térnünk az anyákra és a csecsemőkre, bár lapunk nem egy esetben foglalkozott már velük vezető helyen. Az anya-és csecsemővédelem fontossága szinte napról-napra emelkedik, minél több kongresszust tartanak szerte az országban. Az orvoskongresszuson előterjesztett statisztikai adatokban a felnőttek között a nők nagyobb számarányban vannak képviselve, mint a férfiak. Itt tehát az anyák folyton kisértő betegségéről beszéltek, azokról, akiknek Istentől rendelt hivatása a világot uj és uj generációval, egészséges nemzedékekkel ellátni. Ha a mostani állapotok nem fognak gyökeres változásokon átesni, akkor ezen áldatlan helyzetnek javulását várni nem is lehet, csak rosszabbodását. Azt látjuk, hogy a nők, nemcsak idősebb, hanem már zsenge korban is, mindig nagyobb számban kényszerülnek a rossz gazdasági nyomás alatt megélhetésüket a gyárak nem éppen egészséges levegőjében megkeresni. Mire igy azután a fiatal leány oda kerülne, hogy szerepét betöltse a családi tűzhely mellett, már magában hordja a tuberkolózis csiráit, amit azután öntudatlanul átültet csemetéjébe is. így halad háborítlanul ez a rettenetes vész nemzedékeken keresztül diadalmasan. Ezen a téren az anyát védő mozgalom kiapadhatatlan munkateret talál .. . Ez egy fontos, talán a legfontosabb szociális problémát rejti magában. Valóságos gordiusi csomó ez a téma, melyet minden nehézsége mellett is meg kell oldani. Mostanában az egész kérdés kezd testvére lenni a lakás mizériák megoldásának. Mert nemcsak a gyárakban érheti el az anyát a tuberkolózis veszedelme, hanem odahaza, a füstölgő tűzhely mellett, azokban az odúkban is, melyeket lakásoknak neveznek, de nyirkosságuk és más egyéb hiányaik folytán csak az odu elnevezés illeti őket. Tisztességes lakást kell a családnak adatni, közrejárni, hogy szerezhessen a családfő, mert itt a gyermekekkel együtt nő fel a baj, ha az anya egészséges is. így, egy kis körültekintéssel felsorolhatnánk a baj ezerféle okozóját. Mindig nagyobb halmaz munka áll a csecsemő és az anyák védelmét célzó mozgalom előtt. Ezeknek megoldását hosszú idők multán lehet várni. Akkor is csak úgy, ha a hivatalos fórum és valamennyi társadalmi intézmény, egyesület csatlakozik az akcióhoz. De ehhez befektetés, tőke kell, nagy áldozatkészség, -munkás ambició, mert nem elég itt a jószándék akarni, hanem •— dolgozni is kell, úgy, abban az ütemben, amelyben elkezdették és amelyben ma is halad . . . Ez a munka, ez a tőke fog legjobban kamatozni, mert áldását mindnyájan érezni fogjuk . . . Csertői. A cselédkérdés. Különösnek tűnik fel, hogy épen ma kerül minden régi kérdés elő az érdeklődés hiányában bepókhálósodott probléma-muze umok lomtárából. Ma, mikor még a világ háború borzalmai röpködnek fejünk fölött a múlt hibáit óhajtja mindenki reparálni Miért ? Miért épen most, amikor ezernyi új bajunk van ? Ezek friss sebek. Valószínű azért, mert a régi sebek, társadalmi hibák inficiálódtak a háború alatt. A morál nem állt valami fényes lábon, s hogy áll ma?! Hová tünt el a felebaráti szeretet, a humanizmus, melyet már a véres harcok előtt is megtagadtak hatalmas emberek üzleti becsvágyból ? Nagy hibák ezek, amelyeknek foltozása égetővé vált. Mindig aktuálisak voltak ezek a múltban is, csak senki sem óhajtott velük komolyan foglalkozni. Most, hogy ezeknek a vérhullámoknak elsimulását lehet várni, ezt az átmeneti időt látja mindenki legalkalmasabbnak a készülődésre, hogy a békés jövő napjaira kész munkaprogrammal álljon elő. Azonban nem tervekkel kell előállani, hanem a munkakedvvel is, tettel. A cselédkérdés igazán fontos. Ez már úgy röpköd hosszú évek óta a családokban, mint egy elszabadult tűzgolyó az égen s hol itt, hol amott csap le égetően. Az a családias viszony, mely a cseléd és gazdája között fennállt, megszűnt. Felőrölte a modernizálás hengerköve. A felebaráti szeretet megszűnt összekötő kapocs lenni. Meg lehetne könnyen számlálni azokat a helyeket, ahol a cselédet még ma is családtagnak számítják. Valamikor annál az asztalnál evett, ahol a gazda, s ugyanazt az ételt kapta. Ma sok helyütt külön főznek neki. Oktalan szekatúrának teszik ki csak azért, hogy felsőbbségüket éreztessék vele. Valamikor alig volt észrevehető külömbség a családtagok és a cseléd között. Nem érezte a családi tűzhely hiányát, ma gazdája lakása teljesen idegen néki, egy rabszolgahely s főnökében legtöbbször rabszolgatartót, ellenséget lát, aki elől, ha csak lehet, menekül az utca karjaiba. Ezek a körülmények a cselédleányokba azután beplántálták a rossz indulatok magvait. A züllés kedte átvenni a teret. A régi jó cselédszokásokat kint a perifériákon még meg lehet találni, ahova a »modern korszak« be nem költözött, de városokon elenyészően csekély, amit találhatunk. A cselédek morális éleiére nem akarok adatokat felhozni. De annyit meg lehet állapítani: minél nagyobb a város, annál alacsonyabbak ezen a téren az erkölcsök. Hallottunk egy ankétról, amely megállapította azt, miszerint ennek egyik főoka, hogy lelketlen kufárok a cselédkőzvetítés cégére alatt valóságos lélekvásárlást űznek az erkölcs rovására. A cselédkérdés úgy volna a legcélszerűbben megoldható, ha a már a fennálló nővédő egyesületekkel kapcsolatban cselédotthonokat állítanánk föl. Ezek a nők szabad óráikat itt tisztességes társaságban, felügyelet mellett olyan dolgokkal tölthetnék el, melyek úgy lelkileg, mint szaktudásilag reájuk és gazdáik részére hasznosak volnának. Ezenkívül helynélküliség idejére lakást kell biztosítani nekik.